Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)

1987-12-06 / 336. szám

Virágkiállítás és verseny Kecelen Menyasszonyi csokor- pécsi siker Kőhegyi Anita, a Pécsi Ker­tészeti és Parképítő Vállalat 17 éves dolgozója készítette a legszebb menyasszonyi csok­rot azon a nemzetközi bemu­tatón és országos versenyen, amelyet a hét végén rendez­tek meg Kecelen. Kategóriá­jában első lett. A pénteken kezdődött és vasárnap estig tartó esemé­nyen holland virágtermesztők és egy virágkötészeti kellékek forgalmazásával foglalkozó osztrák cég részvételével a hazai virágtermesztők mutat­ták be legszebb növényeiket. Ezeknek a szinpompás virá­goknak esztétikus formát adó virágkötők pedig négy kategó­riában versenyeztek. Falidiszt, karácsonyi asztaldíszt, meny­asszonyi csokrot készítettek, il­letve a negyedik versenyszóm a meglepetés-kategória volt, ami azt jelentette, hogy a helyszínen kapott anyagokból kellett a kompozíciót összeál­lítani. Az igazán örömteli meglepe­tés természetesen akkor érte a baranyaiakat, amikor kide­rült, hogy a zsűri a tavaly még tanulóként versenyző és akkor negyedik helyezést elért Kőhegyi Anita menyasszonyi csokrát találta legszebbnek. Édesanyjával sikerült telefo­non beszélnünk. Megtudtuk, hogy Anita idén végzett a villányi Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézetben. Mi­vel az édesapa, Kőhegyi An­tal hobbiból virágtermesztés­sel foglalkozik, a gyerekek is egyre jobban megkedvelték ezt a foglalatosságot. Olyannyira, hogy Anita húga is hasonló pályára készül. A nyertes menyasszonyi cso­kor kálóból és fehér fréziából állt össze. Kőheavi Anitát, aki a kertészeti vállalat dísznö- vényüzemének dolgozója, a vállalat két kitűnő szakembe­re, Ihárossyné Bőhm Ildikó és Borbély Gvuláné készítette fel a versenyre. T. É. Népfőiskola Lentiben A Szabadság Termelőszövetke­zet második alkalommal rendezi meg a népfőiskolát. Az ok­tatási formában részt vevők nyolc témakörben hallgathat­nak előadásokat. Többek kö­zött szó lesz szőlészeti, borá­szati kérdésekről, a családi há­zak belsőépítészetéről, házi kertekről, szőlő- és növényvé­delemről. A népfőiskola hall­gatói ezenkívül megismerked­nek Zala megye műemlékeivel és Lenti történetével is. A Mikulás Gödrén Egy puttony csokoládé A somogyjenői általános is­kolában már izgatottan vár­ták a Mikulást. Nem csoda, hiszen már mindenki tudta, hogy Bagány Anita nyolcadi­kos nyerte a Füles-újság „Tied lehet a Mikulás puttonya" pá­lyázat fődíját. Az ötven kiló csokoládét, cukrot és minden­féle édességet magában rejtő vesszőputtonyt Tiszai László, a Füles főszerkesztője adta át. A gyerekek néhány pillanatig döbbenten meredtek az aján­dékra. Anita sem hitt a sze­mének. — Jaj, de szép! — szakadt ki belőle. —- Meddig esszük mi ezt a testvéreimmel. Hát nem gondoltam, hogy ennyi csokit nyerek! Míg Somogyjenöről Gödré­re visszük a nyereményt, az autóban beszélgetünk. — Először küldtem be rejt­vényt, mindig megfejtettem ed­dig is, de nem gondoltam ar­ra, hogy pályázzak. A falu szélén áll a nagy­szülők háza. Most itt élnek az édesanyjával, testvéreivel. — Nagyon jó helyre jött ez a csokoládé! — fogad bennün­ket a nagymama. — A négy gyerek ugrált örömében, ami­kor megtudták, hogy Anitáé a főnyeremény. De azért én sem gondoltam, hogy ennyi édes­ség lesz abban a puttonyban! A „Tied lehet a Mikulás puttonya" pályázaton hatvan­négyezer gyerek vett részt. A megfejtést, a Télapó csizmá­ját le is rajzolták, kiszínezték, azt küldték be a levelezőla­pokon. — Szeretnek a gyerekek rejt­vényt fejteni — mondja Tiszai László. — Szívesen rajzolnak és ragasztanak. Évek óta ha­gyomány már, hogy a Szeren­csi Csokoládégyárral közösen Írunk ki pályázatot. Tavaly a nyertest lemérték és annyi cso­koládét kapott, amennyit nyo­mott. Előtte 100 kiló édességet nyert egy gyerek Heves me­gyében. A kétszemélyes reko- miéra szinte alig fért rá. A ro­konság és az utcabeli gyere­kek biztosan hetekig ették a cukrot, csokoládét. — Hát tőlem is úgy búcsúz­tak az iskolában — mondja nevetve Anita: - aztán hét-! főn mind a hárman gyertek ám! A húgom hatodikos, az egyik öcsém másodikos, a leg­kisebb tizenhat hónapos. Talán ö lesz az, aki a legkeve­sebbet eszi majd, mert nem szereti a csokoládét. Józsika most kivételt tesz. A nagy puttony és a sok édesség annyira elbűvölte, hogy elfo­gad tőlünk egy csokiharangot. Igaz, csak kibontja, de nem eszi meg. Sz. K. Lengyel bányásznapi ünnepség Pécsett Autós üzletház Dombóváron Dália Füszért W Aruház A Mecsek Füszért nagy­kereskedelmi tevékenysé­ge mellett kiskereskedel­mi jellegű üzleteket is nyitott. Az elsőt Pécsett, a Kossuth Lajos utcában ad­ták ót. Ezt követte az Ybl Miklós utcai, majd Szek- szárdon építettek üzlethá­zat. A dombóvári autós bevásárló központ a ma­ga nemében egyedülálló, az élelmiszert és vegyi­árut forgalmazó vállala­tok közül ugyanis elő­ször a Mecsek Füszért üze­meltet raktáráruházát. A dombóvári önkiszolgá­ló roktáráruház a Füszért telepén épült fel. Az 1100 négyzetméter alapterületű épület több mint felén alakították ki az eladóte­ret. A hagyományos gon­dolás rendszer mellett, polcokon is elhelyezték az árukat nagy tételben, így a közületeket is gyorsan ki tudják szolgálni. Az áruház közel van a vasútállomáshoz. így nem­csak a helybeliek, hanem a bejárók is bevásárolhat­nak. Negyven autót befo­gadó parkolót is kialakí­tottak az épület mellett. Sz. K. 1983 őszén érkeztek meg az első lengyel bányászok a Me-* cseki Szénbányákhoz. Tegnap együtt ünnepeltek magyarok és lengyelek, Jó szerecsét!-tel és Szcz^sc boze!-vel köszöntve a lengyel bányásznapot, a Bar- bórkát Pécsett, a József Attila Művelődési Házban. — Családi ünnepet tartunk itt magyar földön — mondta rendezvényt nyitó beszédében Czeslaw Wodzinski párttitkár. - Ezt a családot a közös mun­ka és a nehézségek leküzdése kovácsolta össze. Mindennapi feladatainkat sikerült jól tel­jesítenünk, de ugyanakkor könnyeket fakaszt a fájdalom azok után, akik tragikus kö­rülmények között elhagytak bennünket. Boguslaw Szewczyk, a Me­cseki Szénbányáknál dolgozók közösségének, a Lengyel Bá. nyászati Építkezésnek az igaz­gatója arról szólt, hogy az eddigi szolgáltatási munkák helyett egyre inkább áttérnek a vállalkozási formára. A Me-, csekben foglalkoztatott félezer lengyel bányász teljesiti az ez, évi kilencmillió rubeles terme­lési tervet. A Mecseki Szénbá­nyák Vállalat jövőre is hason­ló létszámra tart igényt, tehát az új évet a jelenlegi állomány kezdi meg. A Mecseki Szénbányák Vál­lalat nevében Mérei Emil ve­zérigazgató, a bányásztársak képviseletében Somogyi József fejtési brigádvezető köszöntötte •a lengyeleket. Az ünnepségen részt vevő Mieczyslaw Gawryszewskit. o Lengyel Népköztársaság buda-> pesti nagykövetségének első titkárát arról kérdeztem, meny­nyi lengyel bányász dolgozik Magyarországon? összesen másfél ezer len­gyel bányász tartózkodik Ma­gyarországon, Oroszlány, Do­rog, Várpalota, Pécs bányái­ban dolgoznak. A mecseki kör­zet geológiai szempontok mi­att bizonyul nehéz terepnek. A két ország bányászati együtt­működése régi keletű, a ma­gyar bányákban sok helyen, használnak lengyel gépeket, berendezéseket. A nemrégiben megkötött hosszú távú kor­mányszintű megállapodás alap­ján magyar—lengyel közös vállalatok létrehozására nyílik lehetőség, s elképzelhető, hogy ez a bányászatot is érinti. A tegnapi lengyel bányász­napon a Lengyel Népköztársa­ság kitüntetéseit adták át: a Munka Zászló Érdemrend má­sodik fokozatát hárman, az Érdemkereszt arany fokozatát öten, az ezüstöt tizenketten, a bronzot tizenöten kapták meg. A czestochowai vajdaság be­csületérdemérmét egy fő nyer­te el. A magyaroknak pedig bányászdíszkardot adtak át a lengyelek. Az MSZB több len­gyel bányászt pénzjutalomban részesített. L. Cs. K. Vasárnapi szakácstanács Gyűdi füstölt és ormánsági fehérhurka Kis dolgokkal is lehet szé­les körű hírnévre szert tenni, hogy mást ne mondjak: Pé­csett. a Nádor kávéház kocso­nyája nagy népszerűségnek ör­vend. Máriagyűdön pedig — a siklósi tsz borozó-éttermé­ben a disznótoros készítmé­nyek vonzzák a turistákat. Igaz, manapság divat a korszerű, nem hizlaló étkek fogyasztá­sa, de hát akiket nem fenye­get az elhízás, ne tagadják meg maguktól a kissé masz- szívabb, hagyományos magyar ételeket. Főleg Máriagyűdön ne, ahol a jó ebédek-vacso- rák mellé igazán kitűnő, saját termésű borokat is kortyolgat­hatnak. Azt mondják, ahány ház, annyi szokás, már ami a hurkák, kolbászok, stifolde- rek elkészítését illeti. A sajá­tos izekre tulajdonképpen nincs is recept, mindenki megeskü­szik disznóöléskor a saját fű- szerezésű töltelékekre. Csopláros György, a boro­zó-étterem vezetője is csupán ajánlja a füstölt véreshurko elkészítésének módját. Ök így csinálják. Az anyag: 3 fél ser­tésfej, 2 kiló sertésbőr, 3 kiló rizs, 1 liter vér, 1 kiló hasa- alja szalonna, 1 egész tüdő, egy-két darab sertésszív. A húst, a szalonnát, tüdőt, szi­vet, bőrt vízben puhára főz­zük. Utána lehetőleg 6-os mé­retű húsdarálón mindezt le­daráljuk. Közben a rizst kü­lön vízben megfőzzük, de ahány kiló a rizs, annyiszor 10 deka zsírt is a főzővízbe teszünk, nehogy összeragadjon. A rizst ezután kissé hűlni hagyjuk, mojd a keverőedény alján szétterítjük. Hozzáadjuk a ledarált hurkaanyagot, majd fűszerezzük másfél csomag ma­joránnával, 20 deka sóval, két és fél deka őrölt borssal, 2 deka csemegepaprikával és adhatunk hozzá Ízlés szerint erőspaprikát is. Jól összedol­gozzuk és közben hozzáadjuk a jól kikevert liter vért is. A töltésnél legjobb, ha marha­vékonybelet használunk, mert erős, nem szakad ki. Kariká­kat formálunk a hurkából, majd lassú forrásnál körülbe­lül 30 percig főzzük öbölé­ben. Sok helyen a rizst is abalében főzik, de ez azért nem ajánlatos, mert füstölés után hamar megsavanyodik. A kihűlt hurkákat kolbászrudak- ra fűzzük, egy napig szikkad, aztán kezdhetjük a füstölést. Két napig tartjuk kétszeres megszakítással a füstön, majd utána hűvös, szellős helyen tá­roljuk a fogyasztásig. ízletes az ormánsági fehér­hurka is, amelyhez a sertés­nek a két dagadójót használ­juk fel: nyersen ujjnyi csíkok­ra vágiuk. Előre beáztatunk másfél kiló — kissé durvább­ra darált — kukoricadarát. (Jobb előtte egy nappal el­végezni.) A leszűrt, lecsurga­tott darát a hússal összeke­verjük, és keverés közben hoz­záadagolunk 2 deka őrölt bor­sot, sót, csipetnyi majoránnát, és egy kevés őrölt szerecsen­diót. Töltéshez a kifordított sertésvostagbelet használjuk. Lazára töltjük, majd lassú tűz­nél legalább két és fél óráig főzzük. A fehérhurka hidegen is fogyasztható. R. F. vasamapi BARBORKÜ, *87

Next

/
Oldalképek
Tartalom