Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)
1987-11-08 / 308. szám
szülő es a bor nemzetközi uärosa” Bordiploma-átadás Rómában Pécs diplomája Mennyi költőt s dalnokot ihletett meg már legnemesebb nedűnk, a bor. Minap Rómában felcsendült egy újabb dal, mely a bor hivatalos himnusza lett. Elég idézni az utolsó sorait: „...a bor szívet dobogtató forrás, felébreszti a szerelmet és az ember a békéről énekel.” Van benne valami! Hatvan éve keltette életre nyolc ország — köztük hazánk — párizsi székhellyel a Szőlő és Bor Nemzetközi Hivatalát (OIV), mely két éve 1987-et a szőlő és a bor évévé nyíl-, vánította. A jubileumi közgyűlést október 25—31. között látta vendégül Róma, a legnagyobb szőlőtermelő ország fővárosa. Az OIV 33 tagországa a világ szőlőterületének 96 százalékát felügyeli, a tanácskozáson 35 ország több mint 400 küldötte vett rész. Hogy Itáliában milyen becsben tartják a bort, azt az is bizonyítja, hogy a küldötteket fogadta q köztársasági elnök, a miniszter- elnök, a földművelésügyi miniszter, Róma főpolgármestere, sőt maga a pápa is. A szőlészet-borászat fölött mégis megszólaltak a vészharangok, hisz külföldön és hazánkban is mind jobban vissza szorul a borfogyasztás, ugyan- akkor mind nagyobb mennyi-; ségben isszuk a sört és a tömény italokat. A világ egyre több bort termel és egyre kei vesebbet fogyaszt. Ez a szigorú tény veti fel a kérdést: vág-' juk-e ki a szőlőket, ezzel szüntessük meg a béke és a jólét ősi szimbólumát? — A bor mérsékletes, kulturált fogyasztása az élet minőségi tényezői közé tartozik .. . Kitűnő az étrendi hatása, ked-i vezően hat a kedélyállapotra, jó gondolatok megszületésére ösztönöz, az meg alapja a jó cselekvésnek, nemes érzelmeket ébreszt, emberi kapcsolatok kialakulását segíti elő, megtermékenyítőén hat a művészet és a kultúra fejlődésére. Mind-’ ezt régóta ismeri az emberiség, ezért is lett akkora becse a bornak. — Ez dr. Diófási Lajos, a Pannonvin Borgazdasági Kombinát vezérigazgatóhelyettese, a pécsi kutatóállomás vezetőjének véleménye, aki részt vett a római borvilágeseményen, s két előadást tartott. Vajon visszanyeri-e évezre-t des elsőbbségét a szőlő és a bor? Van mit tenni az eredeti és származásvédelem terén, hogy jó minőségű (akár asztali) bor kerüljön a poharunkba, még több alkoholmentes szőlő- készítmény (üdítő és dzsem) és még vonzóbb címke és patályvezetője és Maurer György, a Villányi Nagyközségi Közös Tanács elnöke vette át Rómában a diplomát. Mit jelent e két településnek ez az elismerés? Orbán György: ,,A több mint kétezer éves tradíció elismerését és azt, hogy a továbbiakban is még nagyobb gonddal foglalkozzunk a szőlő- és borkultúrával. Ez a nemzetközi rang kötelez is, ugyanakkor újabb idegenforgalmi vonzerőt is jelent a városnak.” Maurer György: „Olyan adut kaptunk a kezünkbe, amit ha jól használunk ki, idehaza és. külföldön még inkább jegyezni fogják Villányt és a borvidéket. Ezzel a lehetőséggel élnünk kell az idegenforgalom, de a nagyüzemi, szakcsoporti és termelői szőlészet-borászat szerelőüzemnek, a Marutinak és az értékesítés területén is.” Murányi László Nlarutí-szeruíz a Szigeti ütőn Pécsett az exportpiacokért felelős igazgató A hazánkban hamar ismertté vált indiai gépkocsi-összeszerelő üzemnek, a Marutinak exportpiacokért felelős igazgatója, Pankaj Narula Pécsett járt. Szlávi Csabával, a Hun- garoszerviz márkafelelősével együtt látogatást tett a Szigeti úti Gépjárműjavító Kisvállalatnál, s még mielőtt az üzem szemrevételezésére indult volna, rövid interjút adott lapunknak. — A Marutinak Magyarországon öt helyen alakítjuk ki márkaszervizét — mondotta. — A budapesti Hungaroszer- viz mellett Pápára, Egerre, Hajdúszoboszlóra és Pécsre esett választásunk. A többi helyszínen már jártam, most itt vizsgálom meg, hoay megvannak-e a feltételek. Emellett jövetelem másik célja az volt, hogy o már megérkezett 500 autó állapotát ellenőrizzem, feltárjam az esetleges szállítási hibákat. örömmel állapítottam meg, hogy külső-belső takarítás és 0 kilométeres revízió után a járművek teljes értékűen átadhatók. — Milyennek ítéli a szervizek helyzetét? — Furcsállom, hogy egy-egy szerviz milyen sok autó javítására rendezkedik be. Indiában ez a forma ismeretlen, ott egy-egy márka javítását vállalják csak a garázsok. Ugyanakkor elégedetten figyeltem, hogy a körülmények megfelelőek, és a szerelők képzettsége is eléri az elvárható szintet. Nincs lemaradás a műszerezettség területén sem. Egyébként felvételeket készítek, rögzítem a mai állapotokat, és a cég közvetlen vezetése felé jelentést teszek. — Mivel segíti a Maruti a magyarországi szervizt? — A Mobil kezelésében lévő budaörsi konszignációs raktárunk biztosítja az alkatrész- ellátást. Emellett az említett öt városba juttatunk egy-egy garnitúra célszerszám-készletet, motortartó bakot, felszereléseket. A 60 százalékban eredeti japán alkatrészből fölépített kocsit három éve gyártjuk, az első sorozat tapasztalatai azt mutatják, hogy szervizelőírásaink betartása mellett megbízható, tartós autót kap a vásárló. Természetesen részletes szervizelőírásainkat is, tapasztalatainkat is átadjuk. Egyébként a javítás igen egyszerű. — Jönnek-e további Marutik hozzánk? — Úgy ítéljük meg, hogy a magyar—indiai járműipari együttműködés tovább bővíthető, pillanatnyilag folynak a tárgyalások a jövő évi 1000 darabos szállításról. — Nem tartja borsosnak a kocsi árát? — Ha nem tűnik szerénytelenségnek, elmondom, hogy Londonban végeztem a műszaki egyetemet, és azon túl is vannak nemzetközi tapasztalataim. Persze, egy ország gazdasági, társadalmi problémáit azok érzékelik iqazán, akik benne élnek, mi mégis eladni akarunk, és azt gondoljuk, hogy önöknél fizetőképes piacra találunk. Szóval, van pénze az embereknek. Az már egy másik kérdés, hogy kinek ér meq egy 800 köbcentiméteres, 3 hengeres, negyven lóerős motorral szerelt, négyszemélyes, ötajtós limuzin 260 000 forintot. Reméljük, hogy az általunk szállított színvonalon minél több embernek. Sz. Koncz I. Legelésző aranyérem- Meghalt! - mondja döbbenten Németh Sándor. Inkább csodálkozás van a hangjában, mint gyász. Nem akar hinni a látványnak: pompás testű, szépséges agancsú szarvasbika fekszik előttünk kimúlva. Ha pár méterrel tovább van ereje futni, mór egy meredeken lejtő oldal sűrűn benőtt cserjéi közé kerül, ahol nehezen találtuk volna meg. Szellő sem rezdül a szép október végi korareggelben. Zajt nem hallani. Ebbe a puha csendbe rikkant bele — immár teliesen átadva magát az örömnek - a vadász:- Életem bikája! * Deres a pakosszerdahelyi „tanácskert" gyengén emelkedő rétje. Felfele baktatunk. Hajnali fél 6, nehezen születik ma a hajnal. A töröcskei erdő széléhez érünk, mire any- nyira világos van, hogy a learatott táblát átlátjuk.- Tegnap is erre voltam — mondja Németh Sándor, a Zselici Vadásztársaság tagja. — Arra — mutat kelet felé — láttam két kis spiszer-bikát. Gyengék, soha nem lesz belőlük kívánatos trófea . . . Amerre mutat, vörös csíkokkal szabdalja darabokra a felkelő nap az eddig egyhangúan sötét eget. Az 5-ös számú magasles szürkére öregedett létráján kapaszkodunk az ülőkére, amikor alattunk hangosan zörren az avar. Még látom a völgyben a szarvasokat eltűnni.- Kettő volt? - kérdi. — Akkor megette a fene ... Mára vége a vadászatnak! Azért felülünK, visszafogott hangon beszélgetünk. A les eo« 60—70 méter széles, talán 300 méter hosszú búzával alacsonyan, ritkásan benőtt dombhát egyik végében van. Kétoldalt frissen cseperedő erdő, a cserjék alig magasabbak még az embernél. — Innen párszáz méterre van az a les — mutat mögénk Németh Sándor -, amit rólam neveztek el, mert sokat vagyok ott. Fordulnék már arra, amikor barnás árnyak állítják meg a tekintetem. A mező túlsó szélénél nesztelenül siklónak ki a cserjék közül. A homály még mindig csal: őzeknek nézem a hat állatot. Jó pár perc eltelik, amikor az egyik, nagyobb testű „őz" felett fehér villanásokat vélek látni. Szarvasbika agancsának ágvégei. A távcső már nem csal: — Széles a terpesztése. És nagy a bika is. — Az! — leheli Németh Sándor. - Gyönyörű állat! A rudli - mintha hívnánk őket — lassan jön felénk. Pár perc múlva már tudjuk: akár aranyérmes is lehet a legelésző bika. Németh Sándor hol feltámasztja fegyverét, hol visszaül, megint rákönyököl a les szélére. — Várjál még, jönnek ezek közelebb is . . . Élesen dörren a fegyver. Kis porfelhő a bika oldalán, a tehenek a cserjésbe rohannak. A felágaskodó bika utánuk indul, ahogy eléri a sűrűs szélét, visszaforduló, csavarodó testtel összeomlik. — Kapott, elesett! - mondom a vadásznak. — Bejelzett? — Nem mehetett messzebb 100 méternél . . . Lassan megyünk a les felől, a bikából semmit sem látunk. Agancsának fehér szárvégei hirtelen ötlenek a szemünkbe. A rálözés helyétől harminc méterre fekszik — később megtalálom elrugaszkodó patáinak mély nyomait a puha földben -, szemében a halál porcelánkék dermedtsége. Németh Sándor magában számol, szinte leheli a végeredményt’ huszonkettes. Páratlan huszonkettes! Átadom o kalapon a töretét. Letérdel, remegő hangon mondja:- Negyvenszer voltam kint ebben a szezonban bika után. Sohasem láttam. Ilyen az én életemben tcbb nem lesz ... Mészáros Attila Rendhagyó tudósítás a Parlamentből Naptárak Jövőre másfél millió naptár jelenik meg a Képzőművészeti Kiadónál. Húszféle falinaptár 661 ezer példányban, 9-féle asztali naptár 505 ezerben és több mint 200 ezer darab határidőnapló. A különböző rek- lómnaptárak példányszáma 85 ezer lesz. A témák skálája igen széles: Vasarely műveit egy magángyűjteményből vett képekkel népszerűsítik, a tv- naptár ismert bemondók portréit tartalmazza. A gyerekek kifestőnaptárnak örülhetnek, a férfiak aktnaptáraknak, a tinédzserek rock-naptárnak. Folytatódik a „Magyar műemlékek" sorozat és az Országos Levéltár ritkaságait bemutató sor. Baranyaiakat érdekelheti a Dráva-mente népvi-, seletét megörökítő naptár, a háziasszonyok recepteket is kaphatnak. Számos népszerű képzőművész illusztrált asztali, falinaptárokat és határidőnaplókat. Tizenegy éves újságíróskodá- som során jó néhányszor megfordultam már a Parlamentben, hogy országgyűlési ülésszakról, sajtótájékoztatókról tudósíthassam lapunk olvasóit. Most is újságíróként, de más célból léptem ót a Ház kapuját. A bejáratnál az udvarias kormónyőrök egyeztetik a személyi igazolványomat a náluk lévő névsorral és indulhatok is a széles, piros szőnyeges lépcsősoron a kupolacsarnok felé. Mellbevág a lépcsőház s a kupolacsarnok szépsége, és csillogása, a kupola alatt katonás rendben sorakoznak a piros huzatú székek. Gyülekeznek már a kollégák, sajtó képviselői — (szerkesztők, újságírók, terjesztők, kiadói technikai dolgozók). Vagyunk vagy százötvenen. A nők blúzban és aljban vagy kosztümben, a férfiak öltönyösen, nyakkendősen. Boldog egymásratalálások, kézfogások, vállveregetések, aztán ki-ki helyet keres magának. Tizenegy óra. Bevonul az elnökség: két politikai bizottsági tag, hű de csinos fehér köpenyében és hosszú fekete ösizmájában Csehók Judit - újságírószövetségünk főtitkára, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezetője, a nyomda- és a papíripar szakszervezeti vezetője. (Főnökömtől utólag tudom meg: szakmánk kitüntetési ünnepségén ilyen „magas” szinten még nem képviseltette magát a kormány és a pártvezetés. A tájékoztatási államtitkár tízperces üdvözlő és az eseményt méltató beszédéből csak foszlányok jutnak el hozzám, mert dolgozik a tévés stáb, járkálnak a fotóriporterek, vakít a lámpák éles fénye. Megkezdődik a kitüntetések átadása. Az egyik oszlopnál hölgy olvassa a neveket, az elnökség mögötti asztalon lévő kitüntetéseket egy másik hölgy adja dr. Bányász Rezső kezébe, aki kedves mosollyal kezet fog, gratulál és átadja az Április Negyediké Érdemrend, a Munka Érdemrend arany-, ezüst- és bronzfokozata és a Kiváló Munkáért kitüntetéseket. Ezt utóbbit kapjuk mi is Benked Tiborral. A nevek elhangzását felcsattanó taps követi. Várom az M-be- tűt, végre hallom: Murányi József, a Magyar Nemzet olvasószerkesztője. Hátulról legidősebb bátyám tart előre. Vagy két hónapja nem találkoztunk és épp itt, épp így ... Feszültségem oldódik. Én következem. Harmincöt perc múltával százöten szorongatjuk a kitüntetésünket, s az invitálásra megindulunk az állófogadásra a Vadászterembe. Áz ajtónál két kormányőr feszes vigyázállásban, bent sötétruhás, csokornyakkendős „Utasellátó" emblémás pincérek pezsgős tálcával várnak, a hátsó fal előtti hosszú asztalsoron melegíthető réztálakban töltött káposzta és bakonyi hús, aztán hidegkonyhai készítmények, sütemények, alma és szőlő, sör, borok, üdítők és kávé. Tányérral a kézben gratulálnak egymásnak az ismerősök, két rég látott ismerősömmel is összefutok. Koccintások, evés-ivás, felszabadult öröm az arcokon. Nyoma sincs már az iménti feszültségnek, önfeledten beszélgető csoportok alakulnak és válnak szét, az elnöki asztal tagjai is a tömegben köszöntik a kitüntetett ismerősöket. Bátyámmal boldogan öleljük meg egymást. Sokáig fogunk emlékezni erre a találkozásunkra . . . Murányi László Vezeklés a „nagy- moziban" is Nagy érdeklődés mellett vetítik a Kossuth klubmoziban Tengiz Abuladze új filmjét, a Vezeklést. Az eddigi előadások során körülbelül 300-an tekintették meg a filmet, sőt tegnap olyan nagy volt az igény, hogy a meghirdetett fél 6-os előadás mellé 8 órakor újabb előadást iktattak be a mozi vezetői. A Kossuth mozi egyben itt közli, hogy a mai napon a már, a plakátokon is szereplő fél 6-os előadás mellett este 8 órakor is játssza a Vezeklést a Kossuth „nagymoziban", az ekkorra meghirdetett „Veszélyes szállítmány” -helyett. vasamapi 3 t,Páratlan lack kellene. A pincérek is alig- alig értenek már a borhoz, ná- lünk még szinte ismeretlen a víz helyett is iható alacsony alkoholtartalmú bor. Az OIV szorgalmazta: az azonos elveken álló borminősítés laboratóriumi feltételeinek megteremtését, a származás- és eredet-» védelem kiterjesztését a csemegeszőlőre is. A római közgyűlés zárónapján 120 település képviselője vehette át „A szőlő és a bon nemzetközi városa” kitüntető diplomát. Olaszország és Franciaország után hazánk 16 oklevéllel gyarapodott, a Dél- Dunántúlon Pécs, Villány, Szek- szárd és Balatonboglár dicsekedhet ezentúl e megtisztelő címmel. Baranyából Orbán György, Pécs Megyei Város Tc-nácsának mezőgazdasági ősz-