Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-08 / 308. szám

szülő es a bor nemzetközi uärosa” Bordiploma-átadás Rómában Pécs diplomája Mennyi költőt s dalnokot ih­letett meg már legnemesebb nedűnk, a bor. Minap Rómá­ban felcsendült egy újabb dal, mely a bor hivatalos himnusza lett. Elég idézni az utolsó so­rait: „...a bor szívet dobog­tató forrás, felébreszti a sze­relmet és az ember a békéről énekel.” Van benne valami! Hatvan éve keltette életre nyolc ország — köztük hazánk — párizsi székhellyel a Szőlő és Bor Nemzetközi Hivatalát (OIV), mely két éve 1987-et a szőlő és a bor évévé nyíl-, vánította. A jubileumi közgyű­lést október 25—31. között lát­ta vendégül Róma, a legna­gyobb szőlőtermelő ország fő­városa. Az OIV 33 tagországa a világ szőlőterületének 96 szá­zalékát felügyeli, a tanácsko­záson 35 ország több mint 400 küldötte vett rész. Hogy Itáliában milyen becsben tart­ják a bort, azt az is bizonyítja, hogy a küldötteket fogadta q köztársasági elnök, a miniszter- elnök, a földművelésügyi mi­niszter, Róma főpolgármestere, sőt maga a pápa is. A szőlészet-borászat fölött mégis megszólaltak a vészha­rangok, hisz külföldön és ha­zánkban is mind jobban vissza szorul a borfogyasztás, ugyan- akkor mind nagyobb mennyi-; ségben isszuk a sört és a tö­mény italokat. A világ egyre több bort termel és egyre kei vesebbet fogyaszt. Ez a szigo­rú tény veti fel a kérdést: vág-' juk-e ki a szőlőket, ezzel szün­tessük meg a béke és a jólét ősi szimbólumát? — A bor mérsékletes, kul­turált fogyasztása az élet mi­nőségi tényezői közé tartozik .. . Kitűnő az étrendi hatása, ked-i vezően hat a kedélyállapotra, jó gondolatok megszületésére ösztönöz, az meg alapja a jó cselekvésnek, nemes érzelmeket ébreszt, emberi kapcsolatok ki­alakulását segíti elő, megter­mékenyítőén hat a művészet és a kultúra fejlődésére. Mind-’ ezt régóta ismeri az emberi­ség, ezért is lett akkora becse a bornak. — Ez dr. Diófási Lajos, a Pannonvin Borgazda­sági Kombinát vezérigazgató­helyettese, a pécsi kutatóállo­más vezetőjének véleménye, aki részt vett a római borvilágese­ményen, s két előadást tartott. Vajon visszanyeri-e évezre-t des elsőbbségét a szőlő és a bor? Van mit tenni az eredeti és származásvédelem terén, hogy jó minőségű (akár asztali) bor kerüljön a poharunkba, még több alkoholmentes szőlő- készítmény (üdítő és dzsem) és még vonzóbb címke és pa­tályvezetője és Maurer György, a Villányi Nagyközségi Közös Tanács elnöke vette át Rómá­ban a diplomát. Mit jelent e két településnek ez az elisme­rés? Orbán György: ,,A több mint kétezer éves tradíció elismeré­sét és azt, hogy a továbbiak­ban is még nagyobb gonddal foglalkozzunk a szőlő- és bor­kultúrával. Ez a nemzetközi rang kötelez is, ugyanakkor újabb idegenforgalmi vonzerőt is jelent a városnak.” Maurer György: „Olyan adut kaptunk a kezünkbe, amit ha jól használunk ki, idehaza és. külföldön még inkább jegyez­ni fogják Villányt és a borvi­déket. Ezzel a lehetőséggel él­nünk kell az idegenforgalom, de a nagyüzemi, szakcsoporti és termelői szőlészet-borászat szerelőüzemnek, a Marutinak és az értékesítés területén is.” Murányi László Nlarutí-szeruíz a Szigeti ütőn Pécsett az exportpiacokért felelős igazgató A hazánkban hamar ismert­té vált indiai gépkocsi-össze­szerelő üzemnek, a Marutinak exportpiacokért felelős igazga­tója, Pankaj Narula Pécsett járt. Szlávi Csabával, a Hun- garoszerviz márkafelelősével együtt látogatást tett a Szigeti úti Gépjárműjavító Kisvállalat­nál, s még mielőtt az üzem szemrevételezésére indult vol­na, rövid interjút adott la­punknak. — A Marutinak Magyaror­szágon öt helyen alakítjuk ki márkaszervizét — mondotta. — A budapesti Hungaroszer- viz mellett Pápára, Egerre, Haj­dúszoboszlóra és Pécsre esett választásunk. A többi helyszí­nen már jártam, most itt vizs­gálom meg, hoay megvannak-e a feltételek. Emellett jövete­lem másik célja az volt, hogy o már megérkezett 500 autó állapotát ellenőrizzem, feltár­jam az esetleges szállítási hi­bákat. örömmel állapítottam meg, hogy külső-belső takarí­tás és 0 kilométeres revízió után a járművek teljes érté­kűen átadhatók. — Milyennek ítéli a szervi­zek helyzetét? — Furcsállom, hogy egy-egy szerviz milyen sok autó javítá­sára rendezkedik be. Indiá­ban ez a forma ismeretlen, ott egy-egy márka javítását vállalják csak a garázsok. Ugyanakkor elégedetten fi­gyeltem, hogy a körülmények megfelelőek, és a szerelők képzettsége is eléri az elvár­ható szintet. Nincs lemaradás a műszerezettség területén sem. Egyébként felvételeket készítek, rögzítem a mai álla­potokat, és a cég közvetlen vezetése felé jelentést teszek. — Mivel segíti a Maruti a magyarországi szervizt? — A Mobil kezelésében lé­vő budaörsi konszignációs rak­tárunk biztosítja az alkatrész- ellátást. Emellett az említett öt városba juttatunk egy-egy garnitúra célszerszám-készletet, motortartó bakot, felszerelése­ket. A 60 százalékban erede­ti japán alkatrészből fölépített kocsit három éve gyártjuk, az első sorozat tapasztalatai azt mutatják, hogy szervizelőírá­saink betartása mellett meg­bízható, tartós autót kap a vásárló. Természetesen részle­tes szervizelőírásainkat is, ta­pasztalatainkat is átadjuk. Egyébként a javítás igen egy­szerű. — Jönnek-e további Marutik hozzánk? — Úgy ítéljük meg, hogy a magyar—indiai járműipari együttműködés tovább bővíthe­tő, pillanatnyilag folynak a tárgyalások a jövő évi 1000 darabos szállításról. — Nem tartja borsosnak a kocsi árát? — Ha nem tűnik szerényte­lenségnek, elmondom, hogy Londonban végeztem a műsza­ki egyetemet, és azon túl is vannak nemzetközi tapasztala­taim. Persze, egy ország gaz­dasági, társadalmi problémáit azok érzékelik iqazán, akik benne élnek, mi mégis elad­ni akarunk, és azt gondoljuk, hogy önöknél fizetőképes piac­ra találunk. Szóval, van pén­ze az embereknek. Az már egy másik kérdés, hogy kinek ér meq egy 800 köbcentimé­teres, 3 hengeres, negyven ló­erős motorral szerelt, négysze­mélyes, ötajtós limuzin 260 000 forintot. Reméljük, hogy az ál­talunk szállított színvonalon minél több embernek. Sz. Koncz I. Legelésző aranyérem- Meghalt! - mondja döb­benten Németh Sándor. In­kább csodálkozás van a hang­jában, mint gyász. Nem akar hinni a látványnak: pompás testű, szépséges agancsú szarvasbika fekszik előttünk ki­múlva. Ha pár méterrel tovább van ereje futni, mór egy me­redeken lejtő oldal sűrűn be­nőtt cserjéi közé kerül, ahol nehezen találtuk volna meg. Szellő sem rezdül a szép ok­tóber végi korareggelben. Zajt nem hallani. Ebbe a puha csendbe rikkant bele — immár teliesen átadva magát az örömnek - a vadász:- Életem bikája! * Deres a pakosszerdahelyi „tanácskert" gyengén emelke­dő rétje. Felfele baktatunk. Hajnali fél 6, nehezen szüle­tik ma a hajnal. A töröcskei erdő széléhez érünk, mire any- nyira világos van, hogy a le­aratott táblát átlátjuk.- Tegnap is erre voltam — mondja Németh Sándor, a Zselici Vadásztársaság tagja. — Arra — mutat kelet felé — láttam két kis spiszer-bikát. Gyengék, soha nem lesz belő­lük kívánatos trófea . . . Amerre mutat, vörös csíkok­kal szabdalja darabokra a fel­kelő nap az eddig egyhan­gúan sötét eget. Az 5-ös szá­mú magasles szürkére örege­dett létráján kapaszkodunk az ülőkére, amikor alattunk han­gosan zörren az avar. Még lá­tom a völgyben a szarvasokat eltűnni.- Kettő volt? - kérdi. — Ak­kor megette a fene ... Mára vége a vadászatnak! Azért felülünK, visszafogott hangon beszélgetünk. A les eo« 60—70 méter széles, talán 300 méter hosszú búzával ala­csonyan, ritkásan benőtt domb­hát egyik végében van. Két­oldalt frissen cseperedő erdő, a cserjék alig magasabbak még az embernél. — Innen párszáz méterre van az a les — mutat mögénk Né­meth Sándor -, amit rólam neveztek el, mert sokat va­gyok ott. Fordulnék már arra, amikor barnás árnyak állítják meg a tekintetem. A mező túlsó szé­lénél nesztelenül siklónak ki a cserjék közül. A homály még mindig csal: őzeknek nézem a hat állatot. Jó pár perc eltelik, amikor az egyik, nagyobb tes­tű „őz" felett fehér villaná­sokat vélek látni. Szarvasbika agancsának ágvégei. A távcső már nem csal: — Széles a terpesztése. És nagy a bika is. — Az! — leheli Németh Sán­dor. - Gyönyörű állat! A rudli - mintha hívnánk őket — lassan jön felénk. Pár perc múlva már tudjuk: akár aranyérmes is lehet a legelé­sző bika. Németh Sándor hol feltámasztja fegyverét, hol visszaül, megint rákönyököl a les szélére. — Várjál még, jönnek ezek közelebb is . . . Élesen dörren a fegyver. Kis porfelhő a bika oldalán, a te­henek a cserjésbe rohannak. A felágaskodó bika utánuk in­dul, ahogy eléri a sűrűs szé­lét, visszaforduló, csavarodó testtel összeomlik. — Kapott, elesett! - mondom a vadásznak. — Bejelzett? — Nem mehetett messzebb 100 méternél . . . Lassan megyünk a les fe­lől, a bikából semmit sem lá­tunk. Agancsának fehér szár­végei hirtelen ötlenek a sze­münkbe. A rálözés helyétől harminc méterre fekszik — később meg­találom elrugaszkodó patáinak mély nyomait a puha földben -, szemében a halál por­celánkék dermedtsége. Németh Sándor magában számol, szinte leheli a vég­eredményt’ huszonkettes. Pá­ratlan huszonkettes! Átadom o kalapon a töre­tét. Letérdel, remegő hangon mondja:- Negyvenszer voltam kint ebben a szezonban bika után. Sohasem láttam. Ilyen az én életemben tcbb nem lesz ... Mészáros Attila ­Rendhagyó tudósítás a Parlamentből Naptárak Jövőre másfél millió naptár jelenik meg a Képzőművészeti Kiadónál. Húszféle falinaptár 661 ezer példányban, 9-féle asztali naptár 505 ezerben és több mint 200 ezer darab ha­táridőnapló. A különböző rek- lómnaptárak példányszáma 85 ezer lesz. A témák skálája igen széles: Vasarely műveit egy magángyűjteményből vett képekkel népszerűsítik, a tv- naptár ismert bemondók port­réit tartalmazza. A gyerekek kifestőnaptárnak örülhetnek, a férfiak aktnaptáraknak, a ti­nédzserek rock-naptárnak. Folytatódik a „Magyar műem­lékek" sorozat és az Orszá­gos Levéltár ritkaságait bemu­tató sor. Baranyaiakat érde­kelheti a Dráva-mente népvi-, seletét megörökítő naptár, a háziasszonyok recepteket is kaphatnak. Számos népszerű képzőművész illusztrált asztali, falinaptárokat és határidőnap­lókat. Tizenegy éves újságíróskodá- som során jó néhányszor meg­fordultam már a Parlament­ben, hogy országgyűlési ülés­szakról, sajtótájékoztatókról tu­dósíthassam lapunk olvasóit. Most is újságíróként, de más célból léptem ót a Ház ka­puját. A bejáratnál az udvarias kormónyőrök egyeztetik a sze­mélyi igazolványomat a náluk lévő névsorral és indulhatok is a széles, piros szőnyeges lép­csősoron a kupolacsarnok fe­lé. Mellbevág a lépcsőház s a kupolacsarnok szépsége, és csillogása, a kupola alatt ka­tonás rendben sorakoznak a piros huzatú székek. Gyülekeznek már a kollé­gák, sajtó képviselői — (szer­kesztők, újságírók, terjesztők, kiadói technikai dolgozók). Vagyunk vagy százötvenen. A nők blúzban és aljban vagy kosztümben, a férfiak öltönyö­sen, nyakkendősen. Boldog egymásratalálások, kézfogások, vállveregetések, aztán ki-ki helyet keres magának. Tizenegy óra. Bevonul az elnökség: két politikai bizott­sági tag, hű de csinos fehér köpenyében és hosszú fekete ösizmájában Csehók Judit - újságírószövetségünk főtitkára, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezető­je, a nyomda- és a papíripar szakszervezeti vezetője. (Főnö­kömtől utólag tudom meg: szakmánk kitüntetési ünnepsé­gén ilyen „magas” szinten még nem képviseltette magát a kormány és a pártvezetés. A tájékoztatási államtitkár tíz­perces üdvözlő és az eseményt méltató beszédéből csak fosz­lányok jutnak el hozzám, mert dolgozik a tévés stáb, járkál­nak a fotóriporterek, vakít a lámpák éles fénye. Megkezdődik a kitüntetések átadása. Az egyik oszlopnál hölgy olvassa a neveket, az elnökség mögötti asztalon lé­vő kitüntetéseket egy másik hölgy adja dr. Bányász Rezső kezébe, aki kedves mosollyal kezet fog, gratulál és átadja az Április Negyediké Érdem­rend, a Munka Érdemrend arany-, ezüst- és bronzfoko­zata és a Kiváló Munkáért ki­tüntetéseket. Ezt utóbbit kap­juk mi is Benked Tiborral. A nevek elhangzását felcsattanó taps követi. Várom az M-be- tűt, végre hallom: Murányi József, a Magyar Nemzet ol­vasószerkesztője. Hátulról leg­idősebb bátyám tart előre. Vagy két hónapja nem talál­koztunk és épp itt, épp így ... Feszültségem oldódik. Én kö­vetkezem. Harmincöt perc múltával százöten szorongatjuk a kitün­tetésünket, s az invitálásra megindulunk az állófogadás­ra a Vadászterembe. Áz aj­tónál két kormányőr feszes vi­gyázállásban, bent sötétru­hás, csokornyakkendős „Utas­ellátó" emblémás pincérek pezsgős tálcával várnak, a hátsó fal előtti hosszú asztal­soron melegíthető réztálakban töltött káposzta és bakonyi hús, aztán hidegkonyhai ké­szítmények, sütemények, alma és szőlő, sör, borok, üdítők és kávé. Tányérral a kézben gra­tulálnak egymásnak az ismerő­sök, két rég látott ismerősöm­mel is összefutok. Koccintások, evés-ivás, felszabadult öröm az arcokon. Nyoma sincs már az iménti feszültségnek, ön­feledten beszélgető csoportok alakulnak és válnak szét, az elnöki asztal tagjai is a tö­megben köszöntik a kitünte­tett ismerősöket. Bátyámmal boldogan ölel­jük meg egymást. Sokáig fo­gunk emlékezni erre a talál­kozásunkra . . . Murányi László Vezeklés a „nagy- moziban" is Nagy érdeklődés mellett vetítik a Kossuth klubmozi­ban Tengiz Abuladze új filmjét, a Vezeklést. Az ed­digi előadások során kö­rülbelül 300-an tekintették meg a filmet, sőt tegnap olyan nagy volt az igény, hogy a meghirdetett fél 6-os előadás mellé 8 óra­kor újabb előadást iktat­tak be a mozi vezetői. A Kossuth mozi egyben itt közli, hogy a mai napon a már, a plakátokon is sze­replő fél 6-os előadás mel­lett este 8 órakor is játssza a Vezeklést a Kossuth „nagymoziban", az ekkorra meghirdetett „Veszélyes szállítmány” -helyett. vasamapi 3 t,Páratlan lack kellene. A pincérek is alig- alig értenek már a borhoz, ná- lünk még szinte ismeretlen a víz helyett is iható alacsony al­koholtartalmú bor. Az OIV szorgalmazta: az azonos elve­ken álló borminősítés labora­tóriumi feltételeinek megterem­tését, a származás- és eredet-» védelem kiterjesztését a cse­megeszőlőre is. A római közgyűlés zárónap­ján 120 település képviselője vehette át „A szőlő és a bon nemzetközi városa” kitüntető diplomát. Olaszország és Fran­ciaország után hazánk 16 ok­levéllel gyarapodott, a Dél- Dunántúlon Pécs, Villány, Szek- szárd és Balatonboglár dicse­kedhet ezentúl e megtisztelő címmel. Baranyából Orbán György, Pécs Megyei Város Tc-nácsának mezőgazdasági ősz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom