Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-07 / 307. szám

-f I mwt Export a Szovjetunióba ^ *C' - ' ry -*•*' <r; • * v Sorba kell állni a tagságért Készülnek a csizmák o komlói Carbon cipőüzemében A Szovjetunióba irányuló magyar exportból a baranyai vállalatok termékei jelentős részt tesznek ki. hisz szállí­tunk ércet, gépet, élelmiszert, stúdiómagnókat, ruházati cik­keket, lábbeliket, kesztyűt és sok minden mást. Négy válla­latnál érdeklődtünk, hogyan alakul az idei szovjet export- jo. Komlói Carbon Könnyűipari Vállalat A héten magas szovjet ki­tüntetést kapott a vállalat kol­lektívája, elnyerte a Szovjet Szakszervezetek Központi Ta­nácsa által adományozott, a győztesnek kijáró vörös zász­lót. öt éve hirdetett nemzet­közi munkaversenyt a noszf 70. évfordulója tiszteletére a szov­jet szakszervezet a Szovjet­unióba szállító vállalatoknak. A felhívás nemcsak a szám szerinti eredmények növelését szorgalmazta, hanem a kiszál­lított termékek minőségét és divatosságát is versenyeztette. Nos, a Carbon valamennyi követelménynek magas szinten eleget tett. A meghirdetéstől mostanáig mintegy 20 száza­lékkal növelve az exportot, kö­zel 100 millió rubel értékű terméket szállított a Szovjet­unióba. Az idei kiszállításuk megközelíti a tavalyit, bár ci­pőből többet, konfekcióból vi­szont valamelyest kevesebbet kértek a szovjet megrendelők. A MECHLABOR pécsi gyáregysége A pécsiek nagy stúdiómag­netofonokból több mint 1000 darabot, e termékekből a ter­melésük háromnegyedét expor­tálják a Szovjetunióba. Az STM—300 és az STM—600-as Konfekciók, cipők, stúdió- és riportermagnetofonok, konzervek, kesztyűk és női divattáskák stúdiómagnó család jól bevált, keresett termék, s hogy a már meglévő üzemeltetésében se legyen fennakadás Arhan- gelszktől Vlagyivosztokig, a pécsi gyáregység kiemelt fel­adatként kezeli az alkatrész- ellátást, idén 45 millió forint értékű alkatrészt szállítottak. A Villgép sellyei üzemével közö­sen gyártott R-7-es riportmag­nóból is 1200 darabot expor­táltak, ugyanakkor a legújabb, sokcsatornás STM-700-as stú­és paradicsommal pótolhassák A rugalmas partnerkapcsolat átsegített az akadályokon, így a szigetváriak év végére ma­radéktalanul teljesíthetik az exportjukat. A viszonylag szűk szállítási kapacitásban is ked­vező fordulat állt be, a Pé­csi Vasútigazgatósággal meg­egyezve október végén egyet­len hét alatt az éves konzerv- mennyiség egytizedét lindíthat­ták útnak, így már csak az éves export alig 18 százaléka vár be­A. Szigetvári Konzervgyár termelésének jelentős része kerül a Szovjetunióba Läufer László felvételei diómagnetofonból is küldtek már 2 darabot és annak mű­szaki paramétereivel teljes mértékben elégedettek az át­vevők. A MECHLABOR fel­ajánlotta, hogy december 5-ig teljesítik a szovjet exportju­kat. Az STM stúdiómagnókból rendszeresen szállítanak más szocialista országokba: Bulgá­riába, Lengyelországba, Cseh­szlovákiába, NDK-ba és Ro­mániába, de idén kapott ezek­ből Kuba, Mongólia és a Ko­reai NDK is. Szigetvári Konzervgyár Az ez évre szóló államközi szerződés értelmében a sziget­váriak több mirvt negyvenezer tonna konzervet exportálhattak a Szovjetunióba. Az év so­rán jelentkező alapanyag-ellá­tási (főleg a zöldborsóból ter­mett kevesebb a vártnál), a bizonytalanná vált üvegellátá­si gondok miatt (nem mindig azt és annyit kapott a kon­zervgyár az üvegipartól, amit megrendelt) félő volt, hogy képtelenek teljesíteni a tőlük elvárt mennyiséget. A szovjet partnerrel történt egyeztetések során lehetőség nyílott arra, hogy a mérsékeltebb termés elenére a még mindig meny- nyiségi listavezető zöldborsó­ból hiányzó tételt paprikával vagonírozásra. A szovjet partner mindinkább kis(literes) kisze­relésben kéri a zöldborsót, a vegyes befőtteket, a lecsót, a hómozatlan paradicsomot, a vegyes darabos savanyúságot és o zakuszkát. HUNOR Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat A világ számos táján és nagyon sok országban viselik a kézre simuló, elegáns pécsi kesztyűt, így talán az lenne a szokatlan, ha a földrésznyi Szovjetunió lenne ez alól ki­vétel. Lvovban, Moszkvában, Rosztovban, Kievben is bizo­nyára elégedettek a HUNOR- kesztyűkkel, hisz november 7-ig 130 000 párral több férfi és női sertésnappa és más kesztyűket rendelt a szovjet partner, mint az elmúlt év azonos időszakáig. Az idei szállításuk megközelíti a 700 000 párat, és ez nem ke­vés. S még hozzáadjuk azt a 17 000 női divattáskát is, amit év végéig exportál a Szovjet­unióba a HUNOR. M. L. A Tisztaság brigád A Komáromi Állami Gaz­daság november 7-e tisztele­tére meghirdetett munkaver­senyéhez elsőként a Bólyi Me­zőgazdasági Kombinát csatla­kozott. A kombinát vezetői rövid gondolkodás után a Tisztaság brigádot ajánlották bemutatásra: ez a közösség idén elnyerte a Szakma Kivá­ló Brigádja címet is, de amiért igazán a figyelem középpont­jába kerültek most, az az, hogy a növénytermesztést ért kórok kompenzálására az ál­lattenyésztők tehetnek a leg­többet, hogy a tervezett szin­ten maradjon a kombinát eredményessége. Márpedig a Tisztaság brigád eddig is so­kat tett, s tesz most is. Mondják, a Tisztaság nevet azért vették fel húsz évvel ez­előtt, mert szerették maguk körül a tisztaságot. Pedig ak­kor nem voltak szociális léte­sítmények, betonútok az ólak között, hanem sár és rendet­lenség. S szerették a tisztasá­got átvitt értelemben is; pe­dig akkor' még nem volt be­kerítve a sertéstelep: nagy is volt a „malacelhullás”, az „cbrakfelhasznólás” ... * Húsz év nagy idő egy bri­gád életében, az út is hosszú veit míg a rendetlenségből maguknak fegyelmet kovácsol­tak. Ma sorba kell állni, ha valaki tagja akar lenni a bri­gádnak a beremend-újmajori sertéstelepen, s a sorba állá tudja, milyen kötöttségekre vállalkozik.- Elsősorban is a fegyel­mezett munkára — mondja /vány; István igazgatóhelyet­tes, a brigád egyik alapító tagja. A Tisztaság brigádban ma szinte mindenki minden munkát el tud látni, ennek is köszönhető, hogy Üjmajor jobb eredményeket produkál, mint a kombinát másik ser­téstenyésztő telepe. Újmajorban zárt, iparszerű keretek között történik a ser­tés ,,előállítása”: beleértve a tenyésztést és a hizlalást is. A tenyésztés nehéz, felelősség- teljes munkáját végzi a Tiszta­ság brigád. A pontos, lelkiis­meretes munkán sok múlik, mert az egész telep jövedel­mezőségét érinti, ha például a szükségesnél több kant, ko­cát tartanak, ha nem megfe­lelő a hármas keresztezés végrehajtása. A brigád tagjai­nak háromnegyede tehát szak­munkás — s nemcsak főállás­ban, hanem háztájiban is ser­téssel foglalkozik: a tenyész­tőnek is jó üzlet a bólyi kom­binátnál a háztáji hizlalás. De hót arról van szó, a kombinóti állattenyésztők, így a Tisztaság brigád tagjai is, hogyan segítenek pótolni a növénytermesztés kieséseit? Új­majorban évente 16—16 500 sertést állítanak elő, illetve ennyit értékesítenek a hús­iparnak, mert további négyez­ret küldenek a kombinát sa­ját vágóhídjára. Egy kocától évi húsz elválasztott malacot tudnak átadni a hizlalóknak —a versenyben is konkurens Egyetértés szocialista brigád­nak. Míg a hatvanas években 12 kiló volt a havi súlygyara­podás — ez ma Újmajorban 18 kilogramm: sokan hinni sem akarják. (Sertéstenyész­tésben, -hizlalásban nem já­ratosaknak: mint minden élő­lénynek, a sertésnek is szük­sége van egy bizonyos táplá­lékmennyiségre, hogy életét fenntartsa, s egy továbbira, amitől növekszik, hízik. Ha te­hát rövidül a hízósi időszak — kevesebb létfenntartási takar­mányra van szükség, azaz ja­vul a gazdaságosság. Ennek is köszönhető, hogy míg a hat­vanas években egy kiló ser­téshús előállításához 5 kg ta­karmányra volt szükség, ma csak 3,6 kg-ra, pedig azok a takarmányok sem voltak rosz- szabbak, sőt: volt bennük ál­lati fehérje is.) De hát nemcsak a terme­lésben élen járó a Tisztaság brigád, melynek vezetője, Var­ró Sándor büszkén mutatja a Magyarbólyi Községi Közös Tanács köszönő levelét: ,,A Beremend-Újmajor termelő­üzem Tisztaság szocialista bri­gádjának elismerésünket és köszönetünket fejezzük ki a magyarbólyi óvodában végzett — 400 óra; 36 000 Ft értékű — társadalmi munkájáért."- Segítettünk Iskolának is — mondja a brigódvezető. — S tudja, az volt a legszebb benne, azok a brigádtagok is szívesen dolgoztak, akiknek nincsenek gyerekeik, unokáik, akik óvodába, iskolába járná­nak. S hogy sokan feleségü­ket, férjüket is magukkal hoz­zák az ilyen társadalmi mun­kákra. B. L. A végcél: vegyesvállalat alapítása Bontakozó együttműködés A termelési együttműködésre jegyzőkönyvet írt alá a Pécsi Bőrgyár A szovjet bőrgyárak bősége­sen el vannak látva nyersbő­rökkel, ezzel szemben a mi vállalataink, köztük a Pécsi Bőrgyárnak nem áll rendelke­zésére megfelelő hazai nyers­anyagforrás, az alapanyagok jó részét kemény valutáért a külpiacokon kell beszereznie. A magyar készbőr viszont ma­gasabb minőségű a szovjeté­nél, a pécsi sertés ruházati és cipőfelsőbőrök egyenesen a világszínvonalat képviselik, a legigényesebb tőkés piacon is vevőre találnak. Egyik olday Ion bőséges nyersanyagforrás, a másik oldalon nagyobb mi­nőségi színvonal és piacismeret — miiért ne találkozhatna össze ez a kettő a termelési és piaci együttműködés legkülönbözőbb formáiban? A lehetőséget a pécsiek mór korábbon felismerték, s jó egy éve keresik és építgetik kap* csolataikat több szovjet bőr­gyárral is. Ezek közül a leg­ígéretesebb szál a Ivovi, a Rasszvet Bőripari Termelési Egyesüléstől már nyersbőr min­tatételeket is kapnak próbafel­dolgozásra. Ez év szeptemberében Ivovi pártdelegáció járt Pécsett, az együttműködés ügye akkor is terítékre került, a Ivovi területi első titór lapunknak adott nyi­latkozatában egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: leg­később 1989-re meg kell ala­pítani egy közös magyar-szov­jet vállalatot. Az események! azt követően felgyorsultak, ok­tóberben már újra Pécsett jár­tak a Ivovi egyesülés vezetői, és a kölcsönösen vállalt köte­lezettségeket írásban is rögzí­tették, egyúttal részletesen ki­munkált programot és menet­rendet állítva össze 1988 vé­géig az együttműködésről. Nyersbőr szállításokkal in­dult, a pécsiek most újabb 40 tonnányi mintatételt várnak Ukrajnából, ennek feldolgozá­sa után találkoznak újból — még ez év végén vagy a jövő év elején Lvovban —, hogy vég­legesen megállapodjanak a bérmunka ügylet feltételeiben. A termelési együttműködés el­ső lépcsője ugyanis ez lenne, a Pécsi Bőrgyár a szovjet nyersbőröket feldolgozza és a készbőr egy részét visszaszál­lítja, amiből az ottani feldol­gozók az eddiginél jobb minő­ségű ruházatot és cipőket gyárthatnak. Hogy a készter­méken milyen arányban osz­tozkodjanak, ez még alku tár­gya. Veres Lajos, a Pécsi Bőr­gyár vezérigazgatója minden­esetre bízik abban, hogy a nehézségek kölcsönösen áthi-’ dalhatók. A fogadási oldallal szerinte nincs baj, a Ivoviak eddig iis nagy készséget mutat­tak a kapcsolatok szorosabb­ra fűzése meggyorsítására, a felesleges bürokrácia mellőzéJ sére. A kezdeti nehézségek ért­hetők, végül is járatlan uta­kat kell kitaposniuk. Ennek vé­gén áll az a lehetőség, hogy vegyes vállalatot alapítsanak, a közösen gyártott termékekkel esetleg harmadik piacon fellép­jenek, a hasznon közösen osz­tozkodjanak. Mindazonáltal a nemrég aláírt jegyzőkönyv nem pusz­tán a bérmunkára szorítkozik, az együttműködésnek számos 1987. november 7., szombat más útját jelölték ki. A Pécsi Bőrgyár például átadja gyár­tási és szervezési tapaszta­latait, segít az új technoló­giák meghonosításában a Ivoviaknak. Kölcsönösen tanul­mányozzák a készbőrgyártás­ban, a hulladékfeldolgozásban, a környezetvédelemben elért eredményeket, közös kísérlete­ket folytatnak, és így tovább. A Ivoviakkal hasonló kap­csolatépítés kezdődött a lit­vánokkal is, akikkel nemrég tárgyaltak Pécset. A tárgyalá­sok középpontjában a terme­lési együttműködés, az eset­leges bérmunka, a technoló­giai ismeretek cseréje állt, ezenkívül megvizsgálták annak lehetőségét is, hogy a pécsi szakemberek — szellemi ex­portként — miként végezhet­nének szervezési munkát litván bőrgyá rakban. Miklósvári Zoltán ÜNNEPI MELLÉKLET □

Next

/
Oldalképek
Tartalom