Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)
1987-11-21 / 321. szám
Kép a Családi albumból íz ló fotós lisgalériában < ezen a tárlaton. Bár e sok is fotoeljárással készül- a sorozatok monomániás kö- zetessége, a megrázó drámai- - amit legföljebb a melankó- d —, s a feszes kompozíciók k a legmagasabbrendü alko- észet soraiba e műtárgyakat. gis, a megrendülés mellett 3r a szorongás kerít hatalmá: évvel ezelőtt, amikor még iságnak számított, hogy Valkó j gyűrt papírt vagy fémet ál nyomóducként grafikáihoz, m a művésznek, hogy vigyázván egy fotós, aki utánoz- chnikáját. Valkó csendes mo- kíséretében válaszolt: „Az a Laci, az unokaöcsém. Neki id." >ta figyelem, hogy a testvéri ségben felnőtt két művész a i különbségek ellenére, menyazonos életérzések kifejezé- törekszik. S most, mintha a ás keserűbb lenne. Kisgaléria kiállításán három atot látunk. A belépőt az jbában az Exodus hat képe jja, 1987-ben készültek. A teremben a már ismerős sdések tizenöt darabja, 1980- jzött születtek. A nagyterem- a köztes időben készült Csa- album harminc képe. Mindhá- sorozat darabjaira jellemző, egy életlen, néha alig ész- :ő háttér előtt figurákat (vagy i értékű sírkövet!) látunk, ter- ítellenes pozitúrában. /űrődések sokszor patkó alakba hajlított, meggyötört testű figurái, akárcsak Chagall képei; akár egy vers, meditációra késztetik a nézőt. Az alkotó identitás keresése, elődei megannyi szenvedésének, ám megnemtöretésének esztétikus felmutatása segíti a műélvező hangulati azonosulását. A Családi album már szikárabb, könyörtelenebb leltár. A valódi rokonság legtöbb tagja félelmetesen félrecsapott fejtartással jelenik meg, mint a letaglózott vagy akasztott emberek, csak a kötél hiányzik. S van, aki szegfű helyett menórát visel a gomblyukában. Az album vége felé ott látjuk a művész apját, fakó ÁVH-s tiszti egyenruhában, alig fölismerhetően Valkó Lászlót, tört arccal, zsidós szakállal, s a sort Cseri tíz év körüli kislánya zárja. Emelt, sugárzó tiszta arc, csillogó szemek, csak nem tudni, hogy a szeme sarkába azt a kis szomorúságot a művész lopta be vagy az élet. Olyan szomorúság ez, amely az első házasságból való okos-tehetséges gyermekek szemében szokott bujkálni. Az ez évben készült Exodus képei fogadják a belépőt. A cím Mózes második könyvére utal, amely nemcsak az Egyiptomból való kivonulást, de a kétségbeejtő pusztai bolyongást is tartalmazza. E képek okozzák szorongásunkat, üres nagykabátból lóg ki a fej, kéz. Nincs test, csak arc és ruha. Megrendítő. De félek, e tragikus életérzés, veszélyek nélkül tovább már nem mélyíthető. Bükkösdi László Zsivagő, Bulgakov, Dosztofeuszkafa Szovjet könyvújdonságok magyarul és oroszul Égszínkék kiadványt tesz elém Mednyánszky Sándorné, a pécsi Idegennyelvű könyvesbolt vezetője, amikor a várható orosz nyelvű könyvekről kérdezem. Rögtön kiderül néhány érdekesség a hetente megjelenő Novie knyigi (Új könyvek) elnevezésű füzetből. A kötet hetente tartalmazza a Szovjetunióban, a következő másfél évben megjelenő szép- irodalmi és szakkönyveket. Ezek alapján válogat a bolt, de lehetőség van arra is, hogy egyéni kívánságoknak megfelelően akár egy-egy példányt is kérjen. Az Új könyvek című füzetet bárki vásárló elkérheti, bejelöli a neki tetsző orosz nyelvű könyveket, és a bolt a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével, a megjelenés után két-három hónapon belül meg is kapja a kért kiadványt. Böngészve néhány legutóbbi újdonságfüzetet Bulgakovtól, Cvetajevától, Okudzsavától, Ahmatovától láttam új műveket, a „mostanában újra felfedezett” szerzők közül, de érkezhetnek mesegyűjtemények, orvosi szakkönyvek is. Megtudtam, hogy a lemezeknél sajnos, nincs a könyvekhez hasonló egyéni megrendelés. A lemezek behozatala, a készlet kiválogatása .a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat monopóliuma. Ök küldenek egy színes prospektust, ebből válogathat a bolt a Szovjetunióban kiadott lemezek közül. Néhány érdekesség az üzlet kínálatából: Fischer Annie szólóalbuma szovjet kiadásban. Balakirev- nek, az ötök tagjának nagyon régen volt már önálló lemeze. Liszt-művek orosz előadókkal. Szovjet szerzők jövőre megjelenő, magyar nyelvű műveiről Rabóczki Ferencet, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat boltcsoport-igazgató- ját kérdezem. Vaskos, fehér kötetben lapozgatunk, az Európa Könyvkiadó 1988-as tervét nézzük Megakadt a szemem Borisz Paszternák Nobel-díjas író, a Szovjetunióban is most kiadandó régi, híres regénye, a Doktor Zsivágó leírásán. Ez a mű is szerepel a tervekben, klasszikus külföldi irodalom címszó alatt, lektűr műfaji megjelöléssel. Várhatóan negyvenezer példányban kerül a boltokba, jövő év második felében. Fordította Pór Judit. Még néhány érdekesség: Katajev Száraz morotva című kötete, amelyben több kisregénye is szerepel. A magyarul először megjelenő utolsó prózai művéről kapta címét a könyv. Szintén a második félévre ütemezték Le- onyid Andrejev A vörös kacaj című gyűjteményes kötetét és Dosztojevszkaja Emlékeim című munkáját. Utóbbi külön érdekessége, hogy a híres író özvegye naplója alapján írta, és 1928-ban már jelentek meg belőle részletek magyarul. Bulgakov kötetet is várhatunk, Kutyaszív címmel, és kiadják hosszú évtizedek után a nálunk talán kevéssé ismert Rogyionov Csokoládé című regényét. A szerző 1938- ban törvénytelenségek áldozata lett, olvasható az Európa Kiadó terveiről szóló füzetben. Bozsik L. MAKAYIDA Nézze el az olvasó, hogy a kritikus ezúttal személyes megjegyzéssel kezdi írását: nem csupán nemzedéktársa Arató Kórolynak, de immár negyed- százados ismeretség készteti arra, hogy verseinek rendsze rés olvasgatásán túl, pályája ívét is figyelemmel kísérje. Eszébe jut, hogy a hatvanas évek elején egy nyári délutánon találkozott e költemények legkorábbi darabjaival, amikor Lánycsókon a költőnek és szüleinek vendégszeretetét élvezhette. Mindez nem teszi elfogulttá, de bevallja, hogy rokonszenvvel közeledik e sokszínű, változékony természetű költészethez, melyben Arató Károly nemzedékének vesztett illúzióit és konok megújulási ösztönét kifejezte. Néma verseny című kötete, mely a Pannónia Könyvek sorában látott napvilágot, válogatott és új verseket tartalmaz. Ez utóbbiak valóban gyökeresen új, s a régebben írt költeményeknél jelentősebb értékeket mutatnak fel, melyek egy korábbi lírai látásmód gazdagításának és átformálásának következtében jöttek létre. Művészi fejlődése fordulópontjának talán az El kell hagynom egyszer cimű verse tekinthető, melyben érlelődő öntudata a korábbi, néha talán túlságosan is magabiztos állítások helyett a kérdezés, sőt a lét addig rendezettnek hitt alapjaira való gesztusában jelentkezik: „Elhátrálok egyszer magamtól, / hogy únt méreteimtől távol / megítéljem: tájaimon a tűz / kialudt-e vagy még világol? / Ki kell nyomoznom végre, / hogy lent a bikafejű hegy tövébe I az a pirostetős ház / káprázat vagy tényleg az enyém-e?" Első köteteiben (Utcai közjáték, Madarak az esőben), a világhoz való közvetlen és bensőséges viszony jó néhány harmonikusan szép, az élmény, a hangulat és a nyelvi formálás egységén alapuló verset eredményezett, de a képalkotás ekkor megfigyelhető módja, a képzettársítások bőségén alapuló érzéki káprázat néhány esetben a lírai énben rejlő dilemma felodásának gátjává vált. A továbbfejlődés lehetőségeit ezért inkább azokban a versekben találhatjuk meg, melyekben a költő egy tisztul- tabb önszemlélet keresésének jegyében a világkép közvetlenségének felbontására törekszik, s a szubjektum érzelmi szférájától eltávolodva az alanyiságot a képteremtő logikába emeli át. Ezt láthatjuk például Napkelte és Homo sapiens című verseiben. Az 1972-ben megjelent Szivárvány után című kötetben felerősödött a költemények önmegszólító jellege, mely egy tényszerűbb látásmódot juttatott érvényre, a metaforikus nyelvhasználat helyébe pedig egyre inkább a szárazabb közlés nyomult, miáltal a vers látomás helyett helyzetjelentéssé vált. Mindez a költői világkép átalakulásáról tanúskodott. Arató Károlynak ezután tizenöt évig nem jelent meg verseskötete. A Néma verseny Áramforrás című ciklusa e hallgatag évek termését öleli fel. Alapélménye már nem a személyiség válsága, hanem a következményekkel való szembenézés, a veszteséggel való számvetés. A költői szereppel való viaskodás is letisztult: az első versek énfelnagyító hajlama most egy áldozati szituáció felidézésében, korai költészetének gyakori vándor- képe pedig a szigetre érkező Robinson motívuma által bcmlott ki. A Robinson-maszk wmff——— MTigr-.'ww-o-nemcsak a magány és a ki- fosztottság mozzanatát hordozza, hanem a józan mérlegkészítés igényét is rejti, s ily módon egy autentikus élet- szemlélet fogalmazható meg áltcla, mely a hiány élményét az öntudat fölényével ellensúlyozza. Ezt figyelhetjük meg a Szigetre ér Robinson című versben, mely azt is példázza, hogy a szerző korai pályaszakaszának érzelmi-érzéki közvetlensége helyébe érett költészetében egy általános érvényű lírai személyiség megfogalmazása lépett, s ez már nem kizárja, hanem feltételezi az összetett és tárgyias látásmódot. A személyiségkép letisztulása együtt járt a szö- vegformólás átalakulásával. Míg Arató korábban nagy örömét lelte a költői kép sok- - oldalú kibontásában, most inkább elhagy és összevon. S míg azelőtt szerette összekapcsolni, mintegy a vers gyújtópontjába koncentrálni a metaforákat, most a lecsupaszított képek meghagyott elemeit a szerkezet egymástól távoli pontjaira helyezi, s ezáltal a szöveg egészét átfogó asszociációs hálózatot hoz létre, mely szemléleti megfelelője az összetettségében is egységes művészi élménynek. Jellegzetes példája ennek a versépítésnek A magas tekepályán cí- j mű költemény. Kétségtelen, hogy ezekben a legújabb művekben gyakran megszólal a menekülés, a bezárkózás és a rezignáció keserű hangja, ám végső kicsengésük mégsem a reménytelenség. Ennek legfőbb oka az, hogy az alkotói látásmód és formateremtő erő olyan új értékekkel gazdagodott, melyek a költői pálya új lendületének áramforrásául szolgálhatnak. Dr. Nagy Imre Lapszéli jegyzet Távolodsz. Végtelen folyosók nyilának. Képtelen terek villannak egymásba vakítón. Szobákba nyitsz, tükörszobákba, tükrök poklába. Végtelen azúr hidakon. Lángpallókon. S amelynek már neve, se arca, a lakhatatlan kárhozatba. Nem térsz meg. — S meg nem érkezel. KATONA JUDIT Gyász Az ősz rozsdás tarlói újra égnek, lombok sárga tallérja gurul s kik szépek voltak, istenem, de szépek, mind meghaltak, még be sem alkonyul. És egek előtt ott maradt az antik kopott fotel némán, üresen. Belőle halk nesz, sóhajtás se hallik, finom por ül a tört szemüvegen, a könyv csukott, a járóbot letéve, hű, régi illat leng a tárgyakon. Halott fákat gallyaz a balta éle, megkésve nem jön gyerek vagy rokon s most egek előtt ottmarad a bársony, öreg fotel még egyideig: tán olcsó lomként elkel semmi áron, vagy könnyű testét utcára teszik. nikor az parlagi módon firtatni hogy mármost ezután több z egységnyi munkára eső bér, evesebb. Volt ám fölzúdulás, íata a szavazásnál nemet mon- avaslatra! Majd akkora, mint fi- a loppadt borítékok láttán, tatokra vessetek — mondta Okos liért? — Mi mást csinálhattunk > hőbörögtél, és mire mentél veazmondó juhász ínyszőrű bárány — mint tudjuk tt, nem különben a fele ki rá ly- lamármost az igazmondó juhász rtsa el a burkus király lányát? hírlapírónak. ilyik értekezleten azt mondotta őszerkesztője, hogy látogassa a marosi vízlépcsőrendszerrel kap- sajtóértekezleteket, és a hcllot- ján pártolja a lapban az építn tehetem — ingatta fejét az ó juhász. — Hogyhogy? — hökkent meg a fő- szerkesztő. — Elvből. Nem helyeslem a beruházást. — Na és? * — Hát ez az. — Nézd — vette elő a meggyőzés fegyverét a főszerkesztő —, az elveidet én a magam részéről a legmesszebbmenőkig tisztelem. De miattuk még összehozhatsz havonta egy cikket. Egyszerűen leírod, amit a sajtóértekezleteken hallasz. Miután nekem is van magánvéleményem, amit most nem részletezek, nem kívánom, hogy akár egy szót is hozzátégy. — Éppen ez az, amit nem tehetek. A főszerkesztő összecsapta a társadalom ütőeréhez szokott két kezét. — Ilyet én még vilógéletemben nem pipáltam! Amióta a gólyák elfogytak Az országnak abba ,a közepibe’, ahová vödörrel hordják a világosságot, élt, éldegélt egy házaspár. Volt nekik videójuk, Komondor 64-ük, csak a gyermek hiányzott a szép öröklakásból, pedig már három kerek esztendje, hogy egybekeltek. — Kutya egye a májad, föld igya a véred, miért nem szülsz gyermeket énnekem, te asszony? — kiáltotta egyszer a férj, és elhurcolta a feleségét a rendelőbe. 'Hogy szavamat ne felejtsem, élt, abban az időben egy csodadoktor, úgy hívták, hogy Genetikus. No, ez a tudós ember megvizsgálta a házaspárt. Röggönyözte őket, vérüket vette, petéjüket, és azt mondta, hogy egy hét múlva menjenek vissza. A mérges ember asszonyát küldte. A Genetikus sunnyogott-bunnyogott tudományos zavarában, mert az összes lelet azt hírelte, hogy a házaspár makkegészséges. Végül parlagi szóra fanyalodott. Megkérdezte, mi a helyzet az ágyban, hányszor szoktak együtt lenni férj-feleség módján. Irult-pirult a menyecske, majd kibökte: — Háromszor. — Hogyan háromszor? Naponta? Hetente? — Amióta házasok vagyunk, így volt, igaz volt, magától a Geneti kustól hallottam a rádióban. MELIORISZ BÉLA Minden szónál van nagyobb Tiszán innen, Dunán túl, magam sem tudom, hogy hol, a Steinmetz kapitány és az Osztyapenkó kapitány utca sarkán, a bezárt trafik lépcsőjén ült, üldögélt két kisfiú. Hogy hányadikosok lehettek, nem tudom, de másodikosok már elmúltak, és nem jártak még negyedikbe. No, ültek. Hátukon iskolatáska, térdük között tornazsák. Fagylaltoztak. Azt mondja egyszer az egyik: — Az én anyukám fölakasztotta magát. így felelt erre a másik, miután lenyelte a fagylaltját: — Az enyém nemcsak megfulladt, amikor magára nyitotta a gázt, hanem föl is robbant, mert a Pálma néni becsöngetett. Mint fáradhatatlan delfinek mint fáradhatatlan delfinek játszik velem filléres gond igy leszek ha leszek bolond de örülök majd a semminek neked is kell már másik kabát s én csupán verset ígérhetek mért vagyunk - mondod — ily élhetetlenek s bánt e régi némaság hogy ölellek bár és álmodom hűvös vizek jövendő szagát bánat bársonya homlokodon el kellene utazni talán vagy játékboltok kirakatát bámulni vasárnap délután szombat HÉTVÉGE A megtalált áramforrás Arató Károly Néma verseny című verseskötetéről
