Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)

1987-10-18 / 287. szám

Százhúsz éve kezdődött el a hazai üzemszerű orgonagyártás Van Pécsett, a Déryné u. 35. szám alatt egy jellegtelen sár­ga földszintes épület. Ma a PLASTEX Műanyag- és Textil­ipari Szövetkezet központi te­lepe. Ha a kapun bemegyünk, ódon, századelős nagy üzem­csarnok áll előttünk. Valaha ebben messze földön híres or­gonákat szereltek össze: itt mű­ködött az első magyar orgona­gyár, Angster József és Fia Or­gona- és Harmóniumgyára. Számtalan harmonium és mint­egy 1300 orgona készült benne csaknem 85 év alatt. A cég neve márkát jelentett Közép-Európában, mióta a gyáralapító Angster József az idén éppen 120 éve, 1867 őszén elkezdte megépíteni első ön­álló orgonaművét, a pécsi zsi­nagóga ma már műemlék hangszerét. A jeles ipar- és kultúrtörté­neti nevezetességnek azonban hiába keresnénk valamilyen je­lét a hajdani orgonagyáron. Nincs ilyen. Föllelhető viszont s közöttük él a háromgenerációs pécsi or­gonagyártás két legutolsó ve­zetője, akik 1951-ig, tehát a gyár államosítása utón is ezen Angster József Egy pécsi gyár emléke a helyen dolgoztak még egy ideig. Egyikük Angster Imre, a gyár egykori főkönyvelője. Szakképzettsége szerint orgo­naépítő mester ő is, mint ap­ja, nagyapja s mint unokafi­vére, Angster József gépész- mérnök, a gyár egykori mű­szaki vezetője. Angster Józsefet régóta is­merem. Ruganyos léptű alak­ját gyakran látom a Hunyadi úton lefelé sietni reggelenként a munkahelyére, a Baranya- Tolna Megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalathoz, ahol fő­mérnökként működött csaknem 25 éven ót; s amelynek 1978­tól, nyugdíjasként műszaki szaktanácsadója ma is. Szakmai kapcsolatban áll a műszaki főiskolával, tagja a METESZ vezetőségének, elő­adásokat tart, kertészkedik, té­len gyakran túrázik, miközben diafilmeken örökíti meg a ha­vas-jeges természetet. S ott láttam, látom valamennyi pé­csi koncerten, zenei eseménye­ken is. Zenei érdeklődése részben családi örökség, részben ko­rábbi hivatásából adódik. Hi­szen a művészi orgonaépítés ismeretanyaga — a tervezéstől az összeszerelésig — ma is ben­ne él. Évtizedekig dolgozott a nagyapjuk alapította gyárban. Mindig szívesen beszél az or­gonaépítés titkairól, és mindig nosztalgiával az iránt, ami éle­te álma - volt... S amit egy tévedés miatt derékba tört az ötvenes évek elején. Azért teljesen nem szakadt el ma sem hajdani mestersé­ge családi jelképétől. Néha or­gonái, s újabban jár a levél­tárba, ahol az elődök munkás­ságát kutatja, tanulmányozza. Lehet, hogy könyv lesz belőle az Angster-orgonákról.- Egyik lányom zeneakuszti­kával foglalkozik, s ha kikül­detésben jár, szép orgonaköny­veket, prospektusokat hoz ne­kem. Ezeket gyűjtöm. Figyel- getve, hogyan fejlődik, hol tart manapság a szakma. W. E. Panoráma Új James Bond Az Egyesült Államokban készült egy új James Bond tévésorozat. Főszereplője Ti­mothy Dalton, partnere pe­dig a képen látható Myriann D’Abor. Marceau-regény Félicien Marceau, a jelen­leg Neuilly-ben élő, 74 éves francia író megírta új re­gényét Az osztás szenvedélye címmel. 'Marceau Magyaror­szágon A tojás című színmű­vével lett népszerű az ötve­nes évek végén. Háromszáz lapoldalas új kötete két Csa­lád négy nemzedékének nagy­szabású szerelmi regénye. Egyik utolsó mondatában ezt írja férfi főhőséről: „Nagyon különös magatartásé ember, néha olyan, mint az asszonyok szíve!” Isméf Rita Rita Hayworth, a nemrég elhunyt amerikai filmsztár, aki a negyvenes évek végének női bálványa volt, holtában is főszereplő: eddigi filmjei­ből összevágott dokumentum­alkotást vetítenek róla a Né­met Szövetségi Köztársaság számtalan mozijában. Ö éne­kelte a Gilda című filmben a világslágerré vált Amado mio című dalt. Indiai lakás Benares címmel indiai lak- berendezési tárlatot rendeztek Olaszországban. Legérdeke­sebb vonása: a csupaszőnyeg szobaberendezések elmarad­hatatlan kelléke, a kisméretű tehénszobor. Jókai—Berkesi—Szil vasi... Ki a legolvasottabb magyar író? Egy rádióműsor nyomán ju­tott eszembe: vajon kik le­hetnek a legnépszerűbb, leg­olvasottabb magyar írók Ma­gyarországon? A Megyei Könyvtárnak nin­csenek ugyan szám- és adat­szerű vizsgálatai, a könyvtá­rosok tapasztalati megfigyelé­sei azonban mértékadóak le­hetnek. A 60-as években a népsze­rűségi lista élén kölcsönözték a legolvasottabb magyar klasz- szikusokat: Mikszáth, Móricz, Jókai, s valahol ebben a „bolyban” Gárdonyi műveit. Közeledve a 70-es évekhez, klasszikusaink mögé fokozato­san felzárkózott (egyébként országosan is) néhány „lek­tűr”; azaz az olvasmányos, fordulatos cselekményű köte­tek néhány szerzője. Később pedig teljesen megváltozott a kép. Fehérvári Klára, a Megyei Könyvtár csoportvezetője szólt arról, hogyan alakult az utóbbi 10 évben a ma is jel­lemző kép Baranyában:- Moldova György könyveit, továbbá Végh Antal »szenzá­ció«-köteteit s Berkesit, Szil- vásit jelenleg is elő kell je­gyezni. Hasonlóképp az Es­terházy Péter és Nádas Péter műveket is. Klasszikusokat, köztük Jókait is, ma mór csak elvétve tudunk kézbe adni ... Ennyire megváltozott volna az olvasók ízlése országosan is? A kérdés megválaszolásá­hoz Gereben Ferenc, az Or­szágos Széchényi Könyvtár tu­dományos kutatója segítségét kértem. Emondta: Korábban volt egy fölmérés, amely íróink abszolút olvasott­Olvasói felmérések adatai Baranyában és Magyarországon sáqát vizsgálta. Tehát nem a „Kik a legkedvesebb írói?1' kérdés alapján, hanem más, pontosabb közelítéssel. Esze­rint a 60-as évek végére, az addig kétségtelenül „listave­zető" klasszikusainkat — első­sorban Jókait, — megelőzik Rejtő, Berkesi, Szilvási, Pas- suth László és mások. Jókai a 9. helyre, Móricz a 10. után­ra szorult vissza ... E felmérés eredménye azonban bizonyos (kiadói) érdekekből nem ka­pott nyilvánosságot. Maradt tehát ebben a té­makörben az esetleges koráb­bi élményeket, érzelmi motívu­mokat is valószínűsítő „leg­kedvesebb írók” összehason­lító rangsora: egy 1978-as és a legutóbbi 1985-ös reprezen­tatív országos fölmérés alap­ján. Ez a felmérés is igazolta a korábbi föltételezéseket: az olvasás visszaszorult. Csökkent a ráfordított idő, s az elolva­sott kötetek száma: és ezen belül a szépirodatom presztí­zse. Az olvasók száma nem esett vissza ugyan, de magá­ban az olvasás jelenségében a hasznosságra törekvés — és párhuzamosan — a kommerci- alizálódás tendenciái jelent­keznek. Magyarán: eltolódás észlel­hető a lektűr, a „bestseller", a szórakoztató irodalom irá­nyába ... Ami azért nem kí­vánatos, nem jó jelenség, mert társadalmi értékvesztést tükröz ... E summázatnak az adatait beszélgetőtársam a KultúrcX és Közösség c. folyóirat 1986/6. számában adta közre. A „kedvenc írók” rangsora itt sajátosan alakult: tükrözve az olvasói ízlést a 80-as évek közepétől. 1976 1. Jókai M. 2 Berkesi 3. Petőfi 4. Szilvási 5. Mikszáth 6. Móricz 7. Gárdonyi 8. Passuth 9. Moldova 10. Ady 11. Hemingway 12. Rejtő 13. Arany 14. Verne 15. Dumas, A. lé. Tolsztoj, L. 17. József A. 18. Szabó M. 19. Hugo, V. 20. Molnár Gábor A. id. 1985 Jókai M. Szilvási Berkesi Mikszáth Móricz Gárdonyi Moldova Merle, R. Dumas, A. Rejtő Móra Verne Szabó M. Petőfi Passuth Hemingway Németh L. Zilahy Christie, Agatha Örkény Az első 3, tehát Jókai vál­tozatlan vezető helye és a Szilvási—Berkesi páros fölzár­kózása között lényeges (szá­zalékos) különbség nincs az olvasottságban. -Szomorú vi­szont, hogy a 10 éve még (versekkel!) tekintélyes helyen álló Ady, Arany és József At­tila az évtized közepén már a 20 legolvasottabb magyar író közé sem került be a fel­nőtt olvasók népszerűségi lis­táján ... Wallinger Endre Kerékpárral tizenöt országban A roppant szerény, meg­nyerő modorú Zsigmondi Gá­bor hobby kerékpártúrázó. Három év alatt 47 000 kilo­métert tett meg, megfordult 15 országban. Mindezt szen­vedélyből teszi, hogy népsze­rűsítse a túrakerékpározást, társakat szerezzen, hogy cso­portosan is kerekezzenek. Biciklijén nagy kosárféle doboz, az tartalmazza a ház­tartási cákmókokat. Komoly műszerezettségé a kerékpár, nagyobb súlyt is könnyen el­bír. — Kettler-típus, négy fé- kes, hat sebességes. Ellátva egyebek között magasság- mérővel, barométerrel, hőmé­rővel, kilométerórával. Egy ke­rékre is lehet vele állni és úgy megpördülni. A gazdája meg is tette - megtapsolták, ahol megfordult Pécsett. Nem annyira a rekordhaj- hászás vezeti, hanem öröm­mel akar kerékpározni, és közben a tájban gyönyörkö­dik. „Civilben" mozdonyveze­tő. Sűrűn vezeti mozdonyát, hogy minél több szabadnapot szerezzen, de szabadságából is sokat áldoz fel, pedig csa­ládos. Békéscsabai, 39 éves. Szeptember 21-én indult Békéscsabáról, ahová október 3-ra ért vissza többek között Kecskemétet, Dunaújvárost, Szekszárdot, Pécset, Baját, Orosházát érintette a körúton. Címét nekünk is meghagyta: „5600 Békéscsaba, „Postán maradó”. < Várja a jelentkező­ket, hogy jövő tavasszal or­szágos túrát tegyenek együtt. C*. J. Láncos bottal támadt a taxisofőrre „Nuncsaku. Az igen! Bruce Lee is azt pörgeti szemfény­vesztő gyorsasággal a karate­filmekben. Ma már minden második ember ilyet hord a nadrágszíjába tűzve —, leg­alábbis a komlói vájáriskola kollégistái. Mert ez „kemény" iskola, ide nem akárkik jár­nak." Ez volt beszélgetésünk mot­tója az október 11-i éjszaka láncos botos támadójával, aki most szétterpesztett lábbal ül a széken a pécsi rendőrkapi­tányság szobájában. Karját keresztbefonja a mellén, sze­mében büszkeség: most meg­tudhatják a haverok az újság­ból, hogy ki a vagány a pécsi éjszakában. A vagány, Á. Gyula tizen­hét éves, kék szemű, göndör­hajú, a vájáriskola szakmun­kástanulója. Zsírpecsétes szö­vetnadrág, mezítláb strand­papucsban. Előtte az aszta­lon a nuncsaku, a láncos bot, amellyel október 11-én éjfélkor lesújtott egy pécsi taxisofőrre. A zsákmány 90 forint. — Nem szégyenli magát?- Talán sírjak? — rántja meg szőke fürtös fejét. Ez az egyetlen dolog, amit nem tételezek fel a komman­dó-, a karate- és a horrorfil­mek imádójáról. Mint elmond­ta, e látványokban ki is merül az érdeklődési köre. A vakme­rő fiú, aki nuncsakuval a ka­bátja alatt indul kalandot ke­resni éjszakába, az nem fa­kadhat sírva! Legfeljebb meg­lepődhet, amikor a láncos bot csattan a taxis arcán — és el­szakad. Áldozata nem zuhan a földre, mint elképzelte, ha­nem állva marad. És a sze­mébe kell néznie. A taxis, szin­tén egy fiatalember — huszon­hat éves — csak ennyit kérdez csendesen: „Mennyi kell? Oda­adom én, nem kell azért szét­verned a fejem.” — Mert ha elájul, könnyű a dolgom, elszedem a pénzét és eltűnök a sötétben. — De így? Hogy mire kellett a pénz A. Gyulának? Adidas cipőre. Igaz, 3-ón kapott 600 forint ösztöndíjat és ehhez az édes­apja minden héten adott még 150-200 forintot. De az ösz­töndíj 11-én elfogyott, s ami­kor hazament, otthon kért és kapott 170 forintot. De ez nem elég egy Adidasra, legalább 2000 forint kell. S hogy ezt a pénzt aznap még megszerzi, azt mór otthon kitervelte, ami­kor hozzálátott, hogy egy új lóncosbotot készítsen, mert a régi elszakadt a legutóbbi ve­rekedésben. Aztán vonattal Komlóra, onnan pedig busz- szal Pécsre utazott és a nun­csakuval a kabát alatt elin­dult az éjszakába. A Fürst Sándor utcai BP- kútnál pillantotta meg a piros Lada taxit. „Kertváros” —, mondta a sofőrnek, s az indí­tott. Éjfél körül járt az idő. Az Ipari út sötét, kihalt. Itt szólalt meg először az utas: „Álljon meg! — mondta a so­főrnek —, az út mentén valaki fekszik az árokban."- Kiszálltam - mondja —, majd visszaszóltam a sofőrnek, hogy jöjjön ő is, segítsen. Talán egy méterre lehetett, amikor megpörgettem a nun csakut. Éreztem, hogy talált A többit már tudja. Kilencve net kértem, de ő százat adott Aztán felszólítottam, hogy vi gyen el Uránvárosba. A taxis azonban Uránváros felé menet bekanyarodott a Hullám étteremhez. Ott hirte­len fékezett, utasa előrebu­kott, ő pedig berohant segít­ségért. Mikorra kiértek, A. Gyula már a motort túráztatta. A taxis, Kozma Miklós már jól van. Arcán véraláfutásos duzzadt csík, a nuncsaku nyo­ma. — Nem tudom megérteni. Kilencven forintért? Tudja, ami­kor megütött, beugorhattam volna a kocsiba, hogy elme­neküljek. De azt akartam, hogy ezt a fiút elkapják, hogy bün­tessék meg. A. Gyula „kalandjai” az el­múlt kilenc hónap alatt: be­tört Pécsett egy órás szaküz­letbe. Próbára bocsátották. Nyáron Dombóváron betört egy dohányboltba. Két hete volt a tárgyalás, nyolc hóna­pot kapott két évre felfüggeszt­ve. Szeptemberben ismét órára áhítozott. Felment a pécsi Épí­tők úti kollégiumba, egy fiúról letépte a pizsamáját és elvet­te óráját.- Ami kellett, azt mindig elvettem - mondta Á. Gyula. Marton Gyöngyi vasárnapi Angster 'József Leütötte. 90 forintért...

Next

/
Oldalképek
Tartalom