Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-26 / 265. szám
A Dunántúli napló 1987. szeptember 26., szombal Kisiparosok jelentkezését várják Az utolsó simításokat végzik a szolgáltatóházzá alakított egykori majsi parasztházon Fotó; Proksza László A Baranya megyei KISZÖV elnökségének ülése A megye ipari szövetkezeteinek munkavédelmi helyzetét tárgyalta meg több fontos napirend mellett tegnapi ülésén a Baranya _Megyei K ISZÖV elnöksége. A testület megállapította, hogy az előző évi stagnálása után tavaly jelentősen csökkent az üzemi balesetek száma a szövetkezetekben. Míg 1985-ben 271, addig 1986-ban már csak 194 üzemi baleset volt, és halálos vagy csonkolásos baleset egyáltalán nem is történt. A Pécsváradi Építő Szövetkezetnél és a Pécsi Autójavító Kisszövetkezetnél romlott a baleseti helyzet. Általában az újonnan alakult kisszövetkezeteknél több az ilyen jellegű probléma, mivel ezeknél kicsi a nem termelő létszám, s a munkavédelem szabályozása nem éri el a kívánt nívót Az üzemi balesetet szenvedett dolgozókat a szövetkezetek a jogszabályoknak megfelelően kártérítésben- részesítik, állapította meg az elnökség. Az ellenőrzések során szabálysértési bírságot két esetben, helyszíni bírságot 8 esetben róttak ki a munkavédelmi előírások és a technológiai fegyelem megsértése miatt. Az egészségi ártalmak műszeres mérése érdekében az ipari szövetkezetek saját műszerparkot alakítanak ki. Zajmérő és világításmérő műszereket szereznek be, amelyekhez a pénzt az ipari szövetkezetek adták össze. A műszereket megrendelték, szállításukat a forgalmazó 1988-ra vállalta. — Rné — Szolgáltató ház Maison Nyugdíjba vonuló pedagógusok köszöntése Majson, a falu közepén, a takarékszövetkezet szomszédságában felújít a termelőszövetkezet egy korábban elhanyagolt épületet. A meglepő ebben az, hogy nem saját célra hasznosítják, hanem a falubeliek és a környékbeliek kedvéért szolgáltatóházat alakítanak ki belőle. Itt kap helyet a női és külön a férfifodrász és a kozmetikus is. Ha lenne a környékről kisiparos jelentkező — elsősorban cipészre és férfi- szabóra gondoltak — akkor a szolgáltatóhoz szárnyát tovább tudják bővíteni. — Tulajdonképpen önös szándékból indult az átépítés — mondta találkozásunkkor Merger László, a termelőszövetkezet elnöke. - A központi irodánkat kénytelenek vagyunk átépíteni — az egyik szárnya megrokkant és le kellett bontani — és az építkezés során szükség lesz szomszédos kis vályogépület területére. Ez is a miénk, de kiadtuk bérbe a Baranya Megyei Fodrászipari Szövetkezetnek. Lovász László, a tsz építésze viszont fantáziát látott az öreg épületben. Hatalmas, nyitott fatornócos verandát képzelt az épület elé. Úgyhogy a rendbetétel helyett átépítettük az öreg házat. Külön helyiséget kapott mindegyik fodrász, és egy kozmetikus is jelentkezett. A berendezéseket a Fodrászipari vállalta magára. A teljes átalakítás közel három hónap alatt valósult meg a saját építőbrigádunk kivitelezésében. A költség megközelíti a félmillió forintot. A műszaki átadás most, szeptember 30-án lesz. Aztán néhány napot igénybe vesz a berendezkedés. Utána rögtön nyitnak. Közben parkolót is építünk az udvarba. — Miért áldoztak ennyit erre a szolgáltatóházra?- Gondoltunk a tsz-tagjaink és a környékbeli lakosság szükségletére - mondja az elnök. - Mennyi kiesés lenne, ha a tsz dolgozói Mohácsra mennének fodrászhoz? Egyelőre nincs cipész, férfiszabó, pedig akadna munkájuk. Szerintem, ha ezek a szolgáltatások megvannak falun, nő a lakosság- megtartó képességünk. Ez pedig fontos. A tagságunk is úgy ítélte, hogy a szolgáltatóház mindenképpen szükséges. Senki nem zúgolódik, hogy arra fordítjuk a pénzt, pedig várat magára a korszerűtlen sertésólak átépítése is. Nekünk az emberek miatt kellett rangsorolnunk. És végül: vonzott bennünket a sombereki példa. Ott gyönyörű a szolgáltatóház ... Adóm Erika Amíg tanul az ember, minden évben nagyon várja az utolsó nap, az utolsó óra közeledtét, és talán így van ezzel a pedagógus is. Egészen más megvilágítást kap azonban ez az esemény, amikor egy pályafutás végét jelenti. Pécsett, a Nevelők Házában tegnap búcsúztatták a város idén nyugdíjba vonuló pedagógusait. Az ünnepségre óvónők, tanítók, tanárok jöttek el, valamennyien három—négy évtizedes, áldozatos munkával a hátuk mögött. Annak a korosztálynak a képviselői, akik történelmünk egyik legváltozatosabb korszakában végezték munkájukat, amikor az új generáció felnevelése különösen fontos és felelősségteljes feladat volt. A negyvenhét, nyugdíjba vonuló pedagógust a város tanulóifjúsága nevében a Mátyás király utcai Általános Iskola diákjai búcsúztatták dalos, verses műsorukkal. E kedves gesztus után Hegedűs Béláné, a Pécs M. Városi Tanács művelődési osztályának személyügyi osztályvezetője köszönte meg a búcsúzók munkáját, amelynek elismeréséül valamennyien a Művelődési Minisztérium Pedagógus Szolgálati Elékérmét kapták meg. Ezt a Pedagógus Szakszervezet Városi Bizottságának ajándéka egészítette ki. A tegnapi ünnepség azonban nem jelent végleges búcsút a hivatástól, hiszen a nyugdíjba vonuló csaknem félszáz pedagógusnak módja van arra, hogy lehetősége, kedve és egészsége szerint a továbbiakban is kamatoztassa a munkával telt évek tapasztalatait az oktatásban, a közéletben. RADIO ELÜTI Budapest- Baranya megyében íróasztalomon előttem a rádió, nem oldalvást mint Rab Ferencén — ezért, hogy megszokott rovatunk címe módosult, s hogy az aláírás más. No, meg azért, mert pár hete többet foglalkozik a Magyar Rádió Baranya megyével, mint egyébként. Most pénteken délután, amikor a sorokat írom, szemben a rádióból éppen a Péntektől péntekig műsor szól a Budapest Baranya megyében jegyében, s ennek a műsornak még vége sem lesz, a Bartók adón a szegedi operai napokon rögzített felvétel (volt) hallható: Mozart Figaro házassága operáját a szólisták mellett a Pécsi Nemzeti Színház ének- és zenekara is segítette megszólaltam Breitner Tamás karmester irányításával. Szóval, szinte alig lehet bekapcsolni ezekben a hetekben úgy a rádiót, hogy abból ne hallanánk gyakrabban pécsi baranyai személyiségeket megszólalni. Gazdaság, politika, közélet, kultúra, művészet, sport — no meg a szürkének nevezett hétköznapok eseményei is más fényt, pontosabban akusztikát kapnak — merthogy a Kossuth, a Petőfi vagy a Bar- tók-adón hangzanak el. Kicsit talán szebb, jobb beállításban, mint ahogy azt mi itthon tudjuk. vagy tudni véljük. De hát nagyonis emberi tulajdonság: ha valaki bemutatkozási lehetőséget kap, kedvező oldaláról igyekszik ezt tenni. S ezzel egy percig nem állítom, hogy ezek a rádióműsorok szépítenék valóságunkat. A riporterek, de a megszólalók sem lakkozzák rózsaszínre életünket — mégha a feketék olykor hiányoznak is. Mondom, emberi tulajdonság, ha valaki elálló fülére fésüli a haját, vagy éppen középre, ha ott hiányzik. Szóval, kikerekedik rólunk egy kép, magunknak is, s ez a kép bár egy kicsit szebb, mint a valóságban, felismerhető, általa azonosítható azzal, akit ábrázol. B. L * Ma, szombaton délelőtt a Petőfi adón 9.40-kor kezdődik a Tömegsportnap Baranyában című műsor, mely 14 órakor újra jelentkezik. Az ugyancsak a Petőfi adón 15.05-kor kezdődő Iránytű magazinban . lesznek, hallhatók a „Pécsi mozgolódások"; rögtön utána jelentkezik j Színről színre . . . műsor — szintén Baranya megyéből. Végezetül: Tiszta képtelenség címmel 17.45-kor hallható a pécsi körzeti televízióstúdiót bemutató műsor. FILM1EGYZET Olykor leveleket kapok, hogy persze, a szovjet filmeket agyba-főbe dicsérem, bezzeg az amerikaiakat... Nos a vád félig-meddig megalapozott, annyiban, hogy amikor szovjet filmről írok, valóban dicsérem. A dolog szépséghibája, hogy érdemtelenül kevésszer foglalkozom a szovjet filmművészettel, évente egyszer-két- szer: amikor valóban olyoff filmről írhatok, amiről most és biztosan eldönthető: remekmű. Egy éve így dicsértem Elem Klimov Jöjj és lásd! című filmjét, s nem véletlen, hogy most ugyanezen renÍ ező Búcsúzását méltatom. glasznoszty szellemében tavaly a szovjet filmművészszövetség elnökének választott rendező nálunk az Agóniával hívta fel a figyelmet, s csak nagyon kevesen emlékeznek, Hurrá, nyaralunk! című filmjére. Mára viszont illik megismerni filmjeit, tudni nevét: Tarkovszkij mellett és óta, ha valakire oda kell figyelni a szovjet filmművészetben, akkor az Elem Klimov. Borzalmasabbat, megren- dítőbbet aligha mondtak még a háború okozta emberi tragédiákról, mint tette a Jöjj és lásdl-ban. Nem előzmény nélkül: Tarkovszkij az Iván gyermekkorában már leszámolt azzal a sztereotípiával, hogy a szovjet embert a háború rendíthetetlen hőssé' tette. Klimov tablója bizonysággá fogalmazta a kétséget: az embertelen háború (és melyik nem az, legalább az egyik fél részéről?) a jó ügyért küzdőt, a hazát védőt is deformálja, kiforgatja jobbik énjéből, megfosztja lehetőségeitől. Na, persze, a háború már csak ilyen, és a béke? Az építés időszaka? A modernizálás, az összkomfortos lakások, a technika, a műszaki fejlődés, a békés építőmunka ideje milyen? A Jöjj és lásd! után azt hittem, nincs nagyobb veszély az emberre nézve, mint a háború. Megnézve a Búcsúzást, igazat kell adnom Klimovnak — az ember, az építésben -önittasult ember is tud akkora pusztítást véghezvinni — önmagában, szokásaiban, hagyományaiban, másokhoz való viszonyában —, mint mégoly háború. S ez a borzasztóbb, a rettenetesebb. Háborúban tiszták a frontok, egyszerűek a képletek: az ordas fenevad ellen meg kell védeni a hazát, az anyaföldet. S az anyák földjét, ahová temetkezni szeretne, de ahonnan kifordítja a modernizálás, azt ki védi meg? Matyorka falut lassanként elönti az erőmű gátja mögött emelkedő víz — Matyorkát fel kell számolni, lakóit kényelmes városi lakásokba kell vinni. Hihetnénk, Matyorka kevés van. De a fejlődés nemcsak szó szerint szüntet meg településeket, rendez át emberi viszonyokat — ezt itt Baranyában, Gyűrűfű megyéjében tudnunk', érzékelnünk kell. Öreg fát nehéz elpusztítani. Legbiztosabban mégis úgy lehet, ha át akarjuk ültetni. Fiatal fánál még lehetséges, bár az is megsínyli. Talajukból kiszakított öregek sínylik a lakótelepeket, kulcsosgyerekek deformálódnak a kockaépületekben ... Klimov szerint van borzalmasabb a háborúnál. Amikor elvesztjük múltunkat, bizonytalan a jövőnk, amikor nem tudjuk merre van visz- sza és merre van előre. Bodó L Településfejlesztés - másképpen Önszervező helyi társadalom Tartalmas és számos új információt adó kétnapos tanácskozás fejeződött be tegnap Pécsett. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán megrendezett tudományos eszmecsere aktualitását jelzi, hogy a településfejlesztés lehetőségeit a helyi közösségek, a helyi társadalom nézőpontjából vizsgálta. Amint az a hozzászólásokból, előadásokból egyértelműen kitűnt, a jelenlegi társadalmi-gazdasági körülmények között fontos követelmény, hogy jelentős mértékben fokozódjék a helyi közösségek, önszervező, vállalkozó, önellátó — ellenőrző és megújuló készsége. A legutóbbi években egyre erőteljesebben jelentkezett az igény, hogy a településfejlesztés kérdéseiben — az elképzelések felvetésétől egészen a megvalósulásig — egyre nagyobb szerepe legyén az ott élőknek. Ne nélkülük, vagy éppen ellenükre döntsenek, hogy milyen legyen a település arculata, mit és hogyan fejlesszenek. A tapasztalatok szerint a nagyobb helyis-önállóságot az érintettek kedvezően fogadták. Ezt érzékeltette — többek között - az MTV pécsi körzeti stúdiójának Zala megyei példát bemutató filmje is, míg a Sósvertikéről készült filmszociológia az elöljáróságok megalakítása utáni helyzetet boncolgatta igen tanulságosan. Ezen kívül kiállítást is szerveztek. A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet munkáiból rendezési terveket, különféle városépítési és területfejlesztési koncepciókat tettek közszemlére. Külön kiemelést érdemel, hogy a tudományos eszmecsere anyagát jövőre kötetben is kiadják, így az elhangzott információk még szélesebb körben lesznek hasznosíthatók. F. D. Búcsúzás
