Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-26 / 265. szám
HÉTVÉGÉ 39. hét Egyenruhában Vitán felül áll, hogy a 20. század utolsó negyedében hazánknak is szüksége van fegyveres erőinek fenntartására. Természetesen az lenne a jó, ha megvalósulna a régi vágy, s a haderők csökkentése, majd az általános leszerelést követően a fegyverekre fordított pénzt a népgazdaság termelő ágazataiban, népünk életszínvonalának javítására használhatnánk fel. Ennek azonban egyelőre még kevés a realitása. Ezért fegyveres erőinknek a nemzetközi helyzet alakulásának megfelelően minden szükségest meg kell kapniok, hogy feladatuknak, szocialista hazánk védelmének, eleget tehessenek. Most, fegyveres erőink és testü- leteink ünnepén, a fegyveres erők napján is hangsúlyoznunk kell, hadseregünktől, s a szocialista országok védelmi szövetségétől a Varsói Szerződéstől is idegen bármiféle hódító háború. Haderőink harci képességének növelése egyetlen cél érdekében történik: az egyesített fegyveres erők részeként megvédjük kemény munkával elért eredményeinket. A katonai tudósító, aki gyakran megfordul laktanyában, különböző csapatoknál, beszélget tisztekkel, sorállományú katonákkal, ismeri a gondokat is. A hivatásos tiszti pálya presztízsének csökkenését, a feszített szolgálatokat, a technikával való küzdelmet... De azt is látja, hogy hadseregünk jól felszerelt, a tisztek, tiszthelyettesek és a sorállományú katonák egyre képLövészkiképzésen ... Läufer László felvétele A gyakorlótéren A parancs élesen hasít a levegőbe, a tiszthelyettes olyan rövid ó-t ejt, hogy szinte elveszik a g és z betűk között: „Gáz!" A lövészórokban újonc határőrök előkapják a gázálarcukat, és felhúzzák a fejükre. Miután elhangzik, „Gáz elmúlt!", lehúzzák a fejükről ezt a csöppet sem kényelmes viseletét, arra azonban nincs idő, hogy megtöröljék verejtékező homlokukat, mert a következő pillanatban „Alacsonyan szálló harci repülőgépek érkeznek". A fiúk hanyatt vetik magukat, s így fekvő helyzetben az ég felé tartják géppisztolyuk csövét. Néhány perc múlva „fogytán a lőszer", az egyik határőr az ároktól vagy harminc méterre levő bokorhoz kúszik, felpakolja a lőszert, jön vissza, de rászólnak, nem jól csinálja: oldalkúszásban kell haladnia. Ezután már az előírásoknak megfelelően araszol hátrafelé. A gyakorlótérre melegen szórja sugarait a nap, kristálytiszta a szeptemberi levegő, a távolban jól kivehető a Szársomlyó kúpja, odébb a siklósi vár... Azok a fiatalemberek azonban, akik köny- nyű menetfelszereléssel a szúrós gazokkal, a combot verdeső gyalogsági ásóval viaskodnak, aligha gyönyörködnek a táj szépségeiben.- Nincs sok időnk gondolkodni, rendesen befognak minket a laktanyában és itt a gyakorlótéren egyaránt — mondja Bagos Csaba határőr, aki csakúgy, mint néhány hete bevonult társai, most sajátítják el az alapismereteket. - Ide gyalog jövünk ki, s megyünk vissza, ez jó néhány kilométer, s a terepen töltött órák sem tétlenséggel telnek... — Számomra nem is a fizikai terhelés a furcsa, hanem az, hogy mindent megszabnak, mikor, mit kell tennem, s1 azt is, milyen módon. A civil élet után őszintén szólva nagyon nehéz megszokni ezeket a kötöttségeket — teszi hozzá Lörincz Árpád, Ö néhány hónapja még alsóosztályosokat tanított betűvetésre, most pedig őt tanítják tisztelegni, lőni, igazoltatni. Kérdem, az öregebb határőrök kitolnak-e az újoncokkal. Egyikük sem válaszol azonnal, egymásra néznek. — Szándékos kiszúrás nincsen, de amit a sorállományú elöljáróinktól megkövetelnek a parancsnokaink, azt rajtunk is behajtják. Néha talán még jobban is, de ezt el kell viselni — válaszol Németh Tibor. A fenyveserdő szélén, a magasfigyelő toronytól néhány méterre az egyik alegység elkezdi gyakorolni az előremoz- gást terepen: a fiúk egymást követve szaladnak, szökellnek, közben hasra vetik magukat, felkelnek, s futnak tovább. Nem csinálhatják tökéletesen, mert az alegység parancsnoka visszahívja őket, széles mozdulatokkal magyaráz, majd újra indítja a „legénységet” . . . Velzer Ferenc határőr alezredestől, a BM Határőrség siklósi kiképzőbázisának parancsnokától tudom, hogy az öthetes alapkiképzés keretében az újoncok egyebek közt megismerkednek a fegyveres erők helyzetével, szerepével, a határőrség életével, feladataival, az általános harcászattal, a határőrizettel.- Új kiképzési szisztémára tértünk át, ami azt jelenti, hogy a korábbinál komplexebb módon, a tematikákat jobban összehangolva, egyénileg és csoportosan készítjük fel az újoncokat. Ezekben a hetekben alakul ki, hogy ki milyen feladatra lesz alkalmas. Természetesen ez nem könnyű időszak a fiatalemberek életében, hisz a megszokott környezettől való elszakadás, a fegyelem, a kötöttségek, a fokozottabb fizikai megterhelés az újoncok zömét alaposan megviseli. Ezen úgy igyekeznek átsegíteni őket, hogy az otthon hagyott gondok megoldásához is támogatást nyújt a határőrség: például az egyik fiatalember bevonulása után a gyesen levő felesége nem tudja fizetni lakásuk OTP-törlesztését. A határőrség kéréssel fordult a takarékpénztárhoz, hogy a férj szolgálati ideje alatt a tartozást ne kelljen törleszteniök. De segítséget nyújtanak továbbtanuláshoz, tanfolyamokon való részvételhez is. A terepen egyre melegebb van, néhány percig szünetel a kiképzés, kiosztják a tízórait, egy-egy pogácsát. Akinek nem elég, ehet még zsíros kenyeret.- Nagyon gyorsan megy az idő, ez a szerencse — mondja Németh Tibor.- Főleg éjszaka! — teszi hozzá Bogos Csaba. Kérdem, mennyire rövid. Mire ő;- Még álmodni sincs idő. A fiatalember üzemmérnök, de továbbtanul. Úgy néz ki, jóváhagyják, hogy elkezdje a pécsi műszaki főiskola kétéves tanári szakát. A tízórai szünet gyorsan elszáll, Kovács Károly sorállományú őrmester, alegységparancsnok hívja a fiúkat, akik percek múlva az okmányellenőrzést gyakorolják.- Jól tudom, nehéz a beilleszkedés, én is így voltam annak idején. De ezen túl lesznek, s a szakkiképzésen már „igazi” határőrökként vesznek részt. Ezt azonban megelőzi az eskü .. . Roszprim Nándor zettebbek, műveltebbek az egységek, alegységek elhelyezése, a katonák ellátása, lépést tart a „civil" elvárásokkal, a ruházat mind korszerűbbé és praktikusabbá válik. A közös hadgyakorlatokon a magyar katonák, bizonyították, hogy felkészült fegyvertársai a szövetséges országok katonáinak, az előírt feladatokat maradéktalanul magas szinten képesek végrehajtani. Fegyveres erőink ünnepén arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy nem csupán „viszik" az ország pénzét. Gondoljunk arra, hogy részt vesznek fontos állami beruházások megvalósításában, vasútépítésben, ott vannak a mezőgazdaság betakarítási, szállítási munkáinál. De találkozhatunk velük akkor is, amikor elemi csapások elhárításában szélsőséges időjárási viszonyok között — például a legutóbbi télen — segítenek a lakosság mentésében. Szeptember 29-én emlékezünk Hunyadi, Rákóczi az 1848-as honvédsereg katonáinak dicső tetteire, a Tanácsköztársaság vörös katonáira, a II. világháború magyar antifasisztáira. Fegyveres erőink, testületeink a hagyományok méltó folytatója, állam- és közbiztonságunk egyelőre nélkülözhetetlen része. Szolgálatuk népünk szolgálata. Köszöntjük mindazokat, akik egyenruhában és fegyverrel ezt vállalják.
