Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-19 / 258. szám
A Dunántúli napló 1987. szeptember 19., szombat * Tanácskozik az Országgyűlés őszi ülésszaka ★ Grósz Károly sajtótájékoztatója A kormány munkaprogramja a szocialista demokráciára és a nemzeti egységre épül (Folytatás a 3. oldalról) Fehér Tibor (Veszprém m., 1. vk.), a Közlekedésgépészeti Szakközépiskola és Gépgyártástechnikai Szerelőipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója szomorúan vette tudomásul, hogy a személyi jövedelemadó törvénytervezete az innovativ tevékenységek kapcsán meg sem említi a szinte valamennyi reálegyetemen, főiskolán külső intézmények megbízásából végzett munkákat. Javasolta, hogy az alaptevékenységen kívüli kutatómunka (az állami megbízásból, az Országos Tudományos Kutatási Alap pályázataira, valamint a vállalatok számára végzett munkák) adókulcsa 0 százalékos. Tölgyes István (Szabolcs- Szatmár m., 10. vk.), a Csepel Művek Szerszámgépgyára nyírbátori gyáregységének üzemfenntartó osztályvezetője életkorából adódóan a fiatalok szemszögéből vizsgálta a törvénytervezeteket, s feltette a kérdést: hogyan változik az ifjúság helyzete? A szociálpolitikai intézkedések mindezek megkönnyítésére törekednek, de legfeljebb az eddig is meglévő feszültségek növekedő ütemét fogja lassítani. Nagyiványi András (Budapest, 19. vk.), a Villanyszerelőipari Vállalat vezérigazgatója a sávonként változó adó mértékével összefüggésben azt indítványozta, hogy a 48 ezer és 120 ezer forint közötti jövedelmek egységes kulccsal adózzanak. A javaslatot indokolva a képviselő kifejtette: a hatékonyan gazdálkodó vállalatok adatai bizonyítják, hogy nem kevés annak a dolgozói rétegnek a köre, amelynek éves bruttó jövedelme 90 ezer és 120 ezer forint között lesz. Ezen vállalatok azonban a javasolt sűrűsávos adózással egyértelműen hátrányba kerülnek az alacsonyabb hatékonyságú vállalatokkal szemben. A törvénytervezet hibájaként rótta fel, hogy nem tárgyalja a táppénzzel kapcsolatos kérdéseket, holott ez önmagában a kiáramló jövedelemnek mintegy 10 százalékát teszi ki. Fodor Pál (Csongrád m., 15. vk.), a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát makói gyárának igazgatója arra kérte a kormányt, hogy minél előbb hozza nyilvánosságra a jövő évi tervezéshez szükséges szabályzókat, a vállalatoknál ugyanis nagy a bizonytalanság, mert nem tudják, milyen szabályzók lépnek életbe az adótörvényen kívül. Szólt arról, hogy az exporttámogatások gyors megszüntetése nehézségeket okozhat, kivált azoknak a gazdálkodó egységeknek, amelyeknek jelentős az exportja. Borbély Sándor (Budapest, 34. vk.), a Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat csoportvezetője az egyik fő gondként említette az adósávok és adókulcsok olyan meghatározását, ami szerint az adózási kötelezettség számottevően sújtja az „átlagdolgozót'’. Javaslata szerint az átlag fölötti jövedelemmel rendelkezőket kellene nagyobb mértékben megadóztatni. Egyetértett viszont a nyugdíj melletti jövedelmek megadóztatásával, sőt az átlag feletti, kiugróan magas nyugdíjakat is javasolta bevonni az adózás körébe. Mindezek alapján - választóival egyetértésben - a törvény- tervezet átdolgozását javasolta. Szentágothai János (országos lista) akadémikus a tervezett adóreformról szólva elöljáróban leszögezte: nincs vesztegetni való idő, annak ellenére, hogy az adózás pozitív és negatív, pszichikai és gazdasági hatásainak megjóslása a hosszú távú meteorológiai előrejelzésnél is nehezebb. Hangsúlyozta: bajaink jelentős része a fejekben található. Itt „ül" a bizalmatlanság, a hibák másokban való keresése, az önzés, az elvtelenség, a korrupcióra vagy annak elnézésére való hajlam, a minél gyorsabb meggazdagodás kényszerképzete, a közvagyon nal való bánás felelőtlensége, a szemhunyás a tehetségtelenek és középszerűek elterpesz- kedése felett, a szembenézni nem tudás hibáinkkal és mulasztásainkkal. Gazdaságunk válságszituációjánál sokkal nagyobb baj- vélekedett a képviselő — társadalmunk gyorsan mélyülő erkölcsi válsága. Ennek keserű gyógyszereként üdvözölte a személyi jövedelmek megadóztatását, mondván: az adózás az állampolgári felelősség új- raébresztésének egyik fontos eszköze, s remélhetőleg a demokrácia elmélyítésének is lehetséges forrása. Fetter Gyula (Pest m„ 23. vk.), a Pest Megyei Műanyag- ipari Vállalat (PEMÜ) főművezetője véleménye szerint a jogszabálytervezet éppen azokat érinti legkedvezőtlenebbül- még ha csak időlegesen is -, akik már ma is nehezen tudják szinten tartani életszínvonalukat. A láthatatlan jövedelmekkel kapcsolatban leszögezte: amíg nem érdekeltek az emberek abban, hogy számlát kérjenek és adjanak, addig a jövedelem láthatatlan, tehát adózhatatlan marad. Kérte az érintett szerveket, hogy dolgozzák ki az adóztatás olyan rendszerét, melynek alapján a láthatatlan jövedelmek is megfelelően feltárhatók és adóztathatók lesznek. Pregun István (Szabolcs- Szatmár m., 1. vk.), a nyíregyházi hittudományi főiskola rektora nyugtalanítónak ítélte, hogy sem a tömegtájékoztatási eszközök, sem pedig a pénzügyi szakemberek nem szóltak teljes részletességgel az ország nyilvánossága előtt arról, milyen következményekkel járna, ha az Országgyűlés elutasítaná a törvényjavaslatot. Ha ez így lenne, akkor a „nagyobbik rosszat” választanánk, vagyis gazdaságilag, anyagilag, erkölcsileg még rosszabb helyzetbe kerülne az ország népe. Végezetül kijelentette: csak akkor tud határozott igennel szavazni a beterjesztett adó- és pénzügyi refomra, ha a gyermekeket nevelő családok anyagi helyzetének nagyobb romlását kormányunk garantáltan kivédi. Ezzel az Országgyűlés őszi ülésszakának harmadik munkanapja - amelyen Sarlós István, Péter János és Cservenka Ferencné felváltva elnökölt - befejeződött. Szombaton a képviselők az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatok feletti vitával folytatják munkájukat. Pénteken, a plenáris tanácskozást követően - az esti órákban - együttes ülést tartott az Országgyűlés terv- és költség- vetési, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága, hogy megvizsgálja azokat az újabb módosító javaslatokat, amelyeket több képviselő fogalmazott meg a két törvény- javaslat parlamenti vitájában. Az ülésen részt vett Sarlós István, az Országgyűlés elnöke is. A két bizottságnak a szóban forgó javaslatokkal kapcsolatos állásfoglalását a Parlament szombati ülésén ismertetik. A kormány munkaprogramja, amelyet az Országgyűlés elfogadott, két tartópillérre épül: a szocialista demokráciára, és a nemzeti egységre. Ez két olyan tartóoszlop, amely reformpolitikánk új szakaszának, kibontakozásunknak a jelszava is lehet — hangsúlyozta Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke péntek délután, a Parlamentben tartott nemzetközi sajtókonferenciáján. Az értekezletet Bányász Rezső államtitkár, a kormány szóvivője vezette. A miniszterelnök bevezető nyilatkozatát követően a hazai és a külföldi sajtó nagy számban megjelent képviselőinek érdeklődését kielégítve összesen 27 kérdésre válaszolt. Nyilatkozatának elején utalt arra, hogy e munkakörében először találkozik a nemzetközi sajtó képviselőivel, akikkel gyümölcsöző együttműködést kíván fenntartani a jövőben is. - Az önök megtisztelő érdeklődése — mondotta — bizonyára nem csupán egy kis európai ország helyzetének és gazdaságpolitikájának szól. Bizonyára arra is figyelnek, hogy miként keresi egy szocialista ország a kibontakozás útját, hogyan próbálja összefogni ehhez a rendelkezésre álló szellemi erőket, anyagi eszközöket.- Barátaink legyenek meggyőződve arról, hogy őszinte barát vagyunk és az is maradunk, szomszédaink arról, hogy jószomszédként élünk mellettük; gazdasági, kereskedelmi partnereink pedig arról, hogy korrektek vagyunk mind a politikai, mind pedig a gazdasági kapcsolatokban. Az elmúlt évtizedekben bebizonyosodott, hogy jó szándékkal az eltérő ideológiai és politikai álláspontot képviselő országok is együtt tudnak működni, s ezzel egyaránt szolgálják saját nemzetük, s a többi nép érdekét. Helsinki szellemében dolgozunk itthoni feladataink megoldásán és lépünk fel a nemzetközi politikában. A kormány gazdasági munkaprogramjáról szólva Grósz Károly hangsúlyozta: — Szándékaink, céljaink világosak, egyértelműek. Elhatároztuk, hogy a gazdaságban felhalmozódott gondjaink megoldásához határozottabb magatartással eredményesebb módszerekkel, eszközökkel látunk hozzá. Ehhez szilárd alapot, politikai bátorítást ad az MSZMP Központi Bizottságának ez év júliusi állásfoglalása. Abban, hogy a társadalmat mozgósítani tudjuk törekvéseink vállalására — márpedig nemzeti egység nélkül e program megvalósíthatatlan — számítunk a sajtó közreműködésére is. Segítsenek a megvalósítás során jelentkező gondok felismerésében és a válaszok megfogalmazásában is — mondotta bevezetőben Grósz Károly. A Minisztertanács elnökéhez számos, a kormányprogramhoz közvetlenül kapcsolódó kérdést intéztek. A Die Presse tudósítója arról érdeklődött, hogy a megoldásra váró problémák közül melyeket ítéli a leglényegesebbeknek: — A legfontosabbnak ma azt tartom, hogy a nemzet visszanyerje magabiztosságát, azt a hitét, hogy felülkerekedik a felhalmozódott gondokon. Ezzel megteszi a legfontosabb lépést ahhoz, hogy a nagyon szigorú programban megfogalmazott célokat kemény, következetes munkával valóra váltsa. Ami a legsürgetőbb kormányzati teendőket illeti — folytatta a Népszabadság kérdésére válaszolva -, a legfontosabb most az, hogy összegezzük az országgyűlési ülésszak tanulságait. A kormány még ebben az esztendőben javaslatot terjeszt az Ország- gyűlés elé azoknak az intézményeknek az átszervezésére, amelyek a Parlament hatáskörébe tartoznak. Ezzel egyidő- ben elő kell készítenie a saját hatáskörében megvalósítható szervezeti lépéseket is. — A magyar népgazdaság számára előnyös, ha kiszélesítjük a külföldi működő tőke mozgáslehetőségét, mert ez oly módon ösztönözheti a gazdasági fejlődést, ahogyan a pénztőke (tehát bankhitelek felvétele) nem képes - mutatott rá a Magyar Televízió kérdésére válaszolva. — A működő tőke ugyanis nem csupán új forrásokat jelent, hanem sokkal többet: olyan munkakultúrának a meghonosodását, amelyre a hazai gazdaságnak igen nagy szüksége van. A Magyar Hírlap kérdésére a kormányfő hangoztatta: a fogyasztáscsökkentés olyan kényszerű kötelezettség, amelyet a következő három esztendőben sajnos nem tudunk elkerülni. Az MTI tudósítója azt tudakolta a kormány elnökétől, hogy az új munkaprogram nem kérdőjelezi-e meg a párt XIII. kongresszusának a társadalmi fejlődés irányairól hozott határozatát, illetve a VII. ötéves tervben foglaltakat. Grósz Károly kijelentette: — A kérdés jogos, a program előkészítése során sokan feltették már. Válaszunk egyértelmű: a párt XIII. kongresz- szusán, valamint a VII. ötéves tervtörvényben megjelölt két adat — a termelés növekedéséről, illetve az életszínvonal alakulásáról — nem teljesíthető; ezt ma már világosan látjuk. Ugyanakkor a kongresz- szusi határozat és a terv nemcsak ezeket a számokat tartalmazza, hanem alapvető törekvéseket, határozott irányt, szellemiséget hordoz, és hosz- szabb távú célokat is megfogalmaz. Számos újságíró a magyar- országi reformfolyamat eddigi eredményeiről, további irányairól, az ezzel kapcsolatos tervekről érdeklődött. A politikai intézményrendszer felülvizsgálata nem a kormányzat dolga, hiszen a politikai szervezetek önállóan működnek - közölte Grósz Károly a Washington Post érdeklődésére. — Minden olyan tömörülés, amely az alkotmányban és a törvényekben rögzített szabályokat betartja, a jövőben is tevékenykedhet, illetve megalakulhat. A Financial Times tudósítója ehhez kapcsolódva arról érdeklődött, hogy lehetséges-e valamiféle párbeszéd a magyarországi ellenzék és a kormányzat között. A kormány elnöke rámutatott: A kérdés azt sugallja, mintha két fél közötti párbeszédről lenne szó. De ilyen nincs. Akik a Népköztársaság törvényeit nem tartják tiszteletben, azokkal a kormány nem beszélget. Ami az úgynevezett másként gondolkodókat illeti, velük folytatni kell az eszmecserét továbbra is minden időszerű kérdésben. De szeretném nyomatékkai megfogalmazni, hogy a szocialista demokrácia kibontakozásának nem az ellenzékiekkel való párbeszéd a fő útja, hanem az, hogy a társadalom tagjai mind aktívabban vesznek részt az országos és a helyi kérdések megvitatásában, a döntések előkészítésében, illetve a végrehajtás megszervezésében és ellenőrzésében. Magyarországon mindenkinek joga van a társadalmi, gazdasági, politikai kérdésekről a miénktől eltérő nézeteket vallani. Nem hisszük, hogy egyedül mi rendelkezünk a bölcsek kövével a magyar valóság problémáinak megoldására. Odafigyelünk tehát arra, ha szóvá teszik problémáinkat, gyengeségeinket. Egy másik kérdésre válaszolva Grósz Károly kifejtette: a párt politikai szerepe társadalmunkban egyre inkább erősödik. Ugyanakkor az MSZMP munkastílusa, -módszere módosul, korszerűsödik. A párt vezetésének az a törekvése, hogy a párt a jövőben elsősorban az alapvető elméleti, politikai kérdésekben alakítsa ki álláspontját, s jelölje meg — elsősorban a pártmozgalom számára — a feladatokat. Ezzel egyidejűleg a kormányzati munkának nagyobb mozgásteret kell kapnia. Mai, bonyolult világunkban, ellentmondásos gazdasági helyzetünkben számtalan olyan kérdés van, amelynek megválaszolása nem elsősorban politikai, hanem szakmai ügy. Jobban mondva gazdaságpolitikai-szakmai probléma, amelynek megoldásához az alkalmas szellemi bázis elsősorban tudományos kutatóintézetekben van. A párt társadalmi vezető szerepe, politikai funkciója a jövőben tehát nem csökken, ellenkezőleg, erősödik, de más módon nyílva,nul majd meg. Ki a jó képviselő a kormány szemszögéből? - kérdezte a Magyar Rádió munkatársa, utalva az egyik, a kormány felelősségét is érintő országgyűlési felszólalásra. Grósz Károly hangoztatta: — Ez attól függ, mit képvisel. Ha igaz ügyben emel szót, akkor az a jó képviselő, aki ki mondja, amit gondol, jelzi a kormánynak a problémákat és intézkedést igényel a valós gondok megoldására. Ha olyasmit tesz szóvá, ami nem reális, akkor viszont csak a kormányzat gondját szaporítja és nem viszi előbbre az ügyet. Egyszóval: semmi meglepő nincs abban, ha egy képviselő egyenes és korrekt kérdéseket intéz a miniszterelnökhöz, akinek az a kötelessége," hogy a legjobb tudása szerint válaszoljon azokra. Akik ezen meglepődtek, azok nem jól ismerik a magyar politkai kultúrát, vagy pedig nem ismerik a minszterelnököt. Az Országgyűlés és a kormány kapcsolatának új vonásairól szólva (a Vasárnapi Hírek kérdésére) elmondotta, hogy a Minisztertanács most megalakítandó parlamenti titkárságának feladata lesz a kormányzat munkájáról folyamatosan tájékoztatni az ország- gyűlési képviselőket, az állandó bizottságokat. A kormány munkaprogramja megvalósításának személyi biztosítékaira vonatkozó kérdésre Grósz Károly elmondotta: bizonyos módosításokra a kormányzati munkában elkerülhe- hetetlenül szükség van. Ha pedig a szervezet átrendeződik, akkor ez természetesen személyi változásokat is maga után van. A sajtókonferencián egyéb kormányzati törekvések is szóba kerültek. így például a takarékos intézményi gazdálkodás követelményéről (a rádió munkatársának kérdésére) a kormány elnöke elmondta: aki nem takarékoskodik, arra rossz idők jönnek. A költségvetésből finanszírozott hivatalokat a működésükhöz adott központi források szűkítése kényszeríti a takarékosságra. A bécsi Kurier érdeklődésére kitért a veszteséges üzemek felszámolásával kapcsolatos problémákra is. Mint mondotta, általában az érintett gyárak munkásai tehetnek a legkevésbé arról, hogy ilyen helyzetbe kerültek. S ahol kormányzati döntés következtében jutottak bajba, annak anyagi következményeit a kormányzatnak kell viselnie, nem pedig a dolgozóknak. Ahol azonban a vállalat saját hibájából vált életképtelenné a szervezet, ott, ha nincs más megoldás, zállalniok kell — bármennyire kellemetlen hangulattal és helyi politikai feszültségekkel jár is együtt - a felszámolást. Az utazási lehetőségek ter- /ezett könnyítéséről érdeklődő kérdésre a miniszterelnök elmondotta: az ország valutakészlete nem gyarapodott, hanem fogyott az elmúlt években. A magyar állampolgár valutakészlete viszont éppen ellenkezőleg — szaporodott. E helyzetben úgy gondoltuk, az a leg korrektebb, ha elősegítjük, hogy az emberek ne dugdos- sák a pénzt, egyesek ne csempésszenek, másokat ne kény- szentsünk a szabályok megsértésére. Utazzanak szabadon, ahányszor akarnak — és ahányszor pénzük van rá. A vámelőírásokat ugyanakkor precízen be kívánjuk tartatni. A kormány elnöke (a Népszava érdeklődésére) a Minisztertanács és a szakszervezetek kapcsolatával is foglalkozott. Egyebek között elmondotta: hetek óta vitatkozunk például azon, hogy milyen, úgynevezett közérzetjavító intézkedéseket hozzunk, de még nem tudtunk megállapodni a szakszervezetek képviselőivel. Az eszmecserét hamarosan tovább folytatjuk. Hozzátette: a kormány a nyílt, őszinte és folyamatos eszmecserét tartja a szakszervezetekkel és általában az érdek- védelmi szervezetekkel kialakított együttműködés alapjának. A hazánk nemzetközi kapcsolatrendszerét érintő kérdések sorában a TASZSZ tudósítója a magyar—szovjet együttműködés távlatairól érdeklődött. Grósz Károly kijelentette: — Miként eddig, a jövőben is p szocialista országokkal, ezen belül a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködés a kormány tevékenységének kiemelt területe lesz. Érvényes államközi megállapodásaink vannak, amelyeket maradéktalanul teljesíteni fogunk. A magyar energiaszerkezetben mind nagyobb szerepet fog betölteni az atomenergia — közölte a szovjet televízió munkatársának válaszolva. A Paksi Atomerőmű eddigi működési tapasztalatai rendkívül kedvezőek, a rendszer tökéletesen működik. Végezetül egy személyes jellegű kérdésre válaszolt Grósz Károly; a Zycie Warszawy tudósítója arról érdeklődött, miárt vállalta e nehéz helyzetben felelősségteljes feladatát. — Az MSZMP Központi Bizottsága ajánlott a Hazafias Népfrontnak, majd az Ország- gyűlésnek erre a tisztségre. Negyvenkét éve vagyok párttag. Nem emlékszem rá, hogy ez idő alatt valamikor ne teljesítettem volna azt a feladatot, amelyet a párt rám bízott. Ha most bíztak bennem, akkor — életutam, meggyőződésem alapján — csak egyet tehettem: vállaltam és legjobb tudásom szerint mindent megteszek, hogy eredményesen végezzem ezt a munkát. — Az én székemre 1— tette hozzá — most nem sokan törnek. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez a kormány átmenr" leg elég sok ellenszenvet - qg kiváltani. De hiszem, ha a nehézségeinken felülkerekedünk, az érett politikai k lemény, tehát társadé döntő többsége méltányolni fogja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket nem magunk, hanem az ország érdekében, gyermekeink, unokáink érdekében teszünk. Ebben részt vállalni nekem nem áldozat, hanem megtiszteltetés.
