Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-19 / 258. szám
1987. szeptember 19., szombat Dunántúli napló 5 ü Minisztertanács munkaprogramja A Minisztertanács 1990-ig szóló munkaprogramja az MSZMP Központi Bizottságának 1987. június 2-i állásfoglalásából kiindulva fogalmazza meg a kormány szándékait, feladatait és a célok megvalósításának eszközeit. A munkaprogram épít az 1985-ben elfogadott kormányprogram, valamint a VII. ötéves terv általános céljaira, de az időközben lényegesen kedvezőtlenebbé vált külső és belső gazdasági és társadalmi körülményeket veszi alapul. A magyar népgazdaság fejlődését — a nemzetközileg figyelemre méltó eredmények mellett — hoszabb idő óta halmozódó feszültségek és ellentmondások kísérik. A megnövekedett követelményekhez gazdaságunk — a világ sok más országához hasonlóan — lassan alkalmazkodik; az elhatározott helyes intézkedéseket következetlenül hajtottuk végre. Ezért a számunkra hátrányos külgazdasági változások az el- kerülhetőnél nagyobb veszteséget okoztak. Gazdasági mechanizmusunk, irányítási rendszerünk fejlesztése felemás módon, erőtlenül ment végbe, olykor visszalépésekre is sor került. A kialakított eszközrendszer nem volt képes maradéktalanul közvetíteni a gazdaságpolitikai célokat. Nem teremtett kellő ösztönzést és kényszert, kiszámítható feltételeket a vállalati gazdálkodás fejlődéséhez. A szabályozórendszer ellentmondásait a központi irányítás eseti beavatkozásokkal, csak részben volt képes ellensúlyozni. Gazdaságpolitikai céljaink esetenként nem voltak összhangban tényleges gazdasági helyzetünkkel és lehetőségeinkkel, a hosszabb távú gazdasági fejlődéshez fűződő érdekeinkkel. Több hibás döntés is született. A jelenlegi körülmények között a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a kedvezőtlen folyamatokat néhány éven belül megállítsa, a társadalmi-gazdasági helyzetünket stabilizálja. Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy egyúttal — jobban élve a szocializmus adta lehetőségekkel, erősítve az intézmények és gazdálkodó szervek körében ma is meglevő progresszív tevékenységet — az egész gazdaság számára megteremtődjenek a későbbi fejlődés, a kibontakozás feltételei és alapjai. A kormány a következő alapvető célokat tűzi ki: megállítja a konvertibilis valutában fennálló adósságállomány növekedését, megőrzi az ország fizetőképességét; olyan érdekeltségi feltételeket alakít ki, hogy minden területen — szelektíven és rövid időn belül - számottevően fokozzák a gazdaságos termelést és az értékesítést, ezen belül a konvertibilis elszámolású kivitelt, felszámolják a veszteségforrásokat, leépítsék a felesleges munkaerőt; növeli a kormányzati irányítás egységét, következetességét, határozottságát, felelősségét, erősíti folyamatszabályozó szerepét, korszerűsíti a nép- gazdasági tervezés rendszerét, határozott intézkedéseket tesz társadalmi és gazdasági céljaink elérését szolgáló érdekeltségi és piaci mechanizmusok kibontakozására, hatásukat széles körűen hagyja érvényre jutni; minden rendelkezésre álló eszközzel mérsékelni törekszik a stabilizációs időszakban elkerülhetetlen társadalmi, szociális feszültségeket. I. A gazdaságpolitika fő cselekvési irányainak meghatározásakor a kormány abból inki, hogy gazdaságunk sta- L'luálásának kulcskérdése a konvertibilis adósságállomány növekedésének megállítása. A ság stabilizálását elsőd- I a gazdaságos termelés bővítése, és ennek alapján az export növelése alapozhatja meg, az exporttöbblet elérése a belföldi felhasználás csökkentését és exportra való átcsoportosítását teszi szükségessé. A közösségi fogyasztásban a kormány szigorú, de észszerű takarékosságot érvényesít. ám kimondja: a teljesítménytöbbletet elérő vállalatok, munkacsoportok, dolgozók jövedelme növekedhet. A pénzügypolitikának a gazdasági stabilizáció követelményeit kell következetesen érvényesítenie. A belső pénzügyi egyensúlyt a kormány megteremti és fenntartja; ennek érdekében folyamatosan összehangolja az állami, a vállalati és a lakossági megtakarításokat és hiteleket. A fejlesztéspolitikában növekvő szerepet fog játszani a hitelszféra és a tőkepiac, a társulások elterjedése, valamint az export pályázati rendszer. A külső egyensúly javítása mellett a kormány megőrzi a belső ellátás egyensúlyát. E cél a jelenlegi szakaszban csak a belföldi kereslet mérséklésével és egyidejűleg a kínálat növelésével, valamint a kereslet—kínálat szerkezetének jobb összehangolásával valósítható meg. II. A munkaprogramnak a termelést, a termelési szerkezetet, a műszaki fejlesztést és a nemzetközi munkamegosztást illető fejezete leszögezi: a jelenlegi termelési szerkezetben megvalósítható teljesítménynöveléssel külső egyensúlyunk tartósan nem állítható helyre, s gondjaink a külgazdasági kapcsolatok szűkítésével sem oldhatók meg. Ezért alapvető feladat gazdaságunk korszerűsítésének gyorsítása, s alkalmazkodásunk a gazdasági, tudományos és technológiai változásokhoz. Feladatunk a nemzetközileg versenyképes termelési kultúrák fejlesztésének felgyorsítása, a kor követelményeihez reális felzárkózási eséllyel és perspektívákkal rendelkező területek fejlődésének támogatása, az erre alkalmatlanok visz- szaszorítása. E célok elérése érdekében a termelők és felhasználók számára a kormány: — úgy fejleszti a gazdasági mechanizmus elemeit, elsősorban a külgazdasági szabályozást, hogy azok erőteljesen közvetítsék a nemzetközi piaci értékítéletet; — a távlati érdekeltség megteremtésével is elősegíti, hogy a gazdálkodó szervek termelési szerkezete a stratégiai jellegű kibontakozásra és felzárkózásra, a tartós nemzetközi műszaki és gazdasági áramlatokra épüljön; — lehetővé teszi, hogy a nemzetközileg elismert teljesítményt nyújtó gazdálkodó szervezetek fejlesztési többlet- forrást képezhessenek; — intézkedéseket tesz a gazdálkodó szervek és intézmények, a kutatók és fejlesztők nemzetközi tájékozódási és információs lehetőségeinek bővítésére. A termelésfejlesztés előterében a műszaki fejlődési világ- tendenciákhoz való közeledés gyorsítása áll. A szerkezeti fejlesztés fő irányainak és arányainak elérése érdekében a termelés fontosabb területein a kormány a következő célokat tűzi ki: a) Az iparpolitika fő feladata a hatékonyabb alkalmazkodás a világgazdasági követelményekhez és hazánk adottságaihoz, a feldolgozó- ipar fejlesztése, a minőségi termelés előtérbe állítása, 0' meglevő kapacitások minél teljesebb kihasználása. Az ipari termelés bővítésének lehetőségei elsősorban a nemzetközi munkamegosztás növeléséből adódhatnak. A kormány kiemelt figyelmet fordít az ipari termelés anyag- és energiaigényességének csökkentésére. A szerkezetátalakítási követelmények alapján felülvizsgálatra kerülnek és szükség esetén módosulnak a központi és ágazati gazdaságfejlesztési programok eddigi céljai, irányítási formái és eszközei. A termelékenység javulása, a felszámolási és szanálási törvény következetes alkalmazása, valamint a szerkezeti változások nyomán a kormányzat azzal számol, hogy középtávon munkaerő-átcsoportosításra is sor kerül, a felszabaduló munkaerő foglalkoztatásáról gondoskodik. b) Az élelmiszergazdaság fejlődése továbbra is nagy fontosságú a lakosság jó színvonalú ellátásának, valamint a népgazdaság exportképességének szempontjából. A mező- gazdasági tömegtermékek világpiacán kialakult tartós — szerkezeti jellegű — túlkínálat körülményei között a magyar élelmiszergazdaság korábbi exporttöbletet termelő szerepének megőrzése is szerkezetváltást követel meg. Az élelmiszergazdaság szerkezeti korszerűsítése sürgeti a magasabb minőségi követelményeket kielégítő, szakértelem- és tudományigényes új termékek, márkacikkek termelésének és kivitelének erőteljes bővítését. c) Az építőipar sürgető feladata minőségi teljesítményeinek javítása, költségeinek csökkentése. A lakásvásárlók érdekeinek fokozott védelmében korszerűsíteni kell a szerződéses viszonyokat, ennek részeként be kell vezetni a kötelező jótállást. d) A kormányzat a stabilizációs időszakban is gondot fordít oz infrastruktúra fejlesztésére. A kormány a stabilizáció, majd a kibontakozás tényezői között kiemelkedő jelentőséget tulajdonít az irányító-vezető munka minőségének; kialakítja a vezetői irányító munka szigorú értékelési rendjét és a felelősséovállalással arányos anyagi és erkölcsi megbecsülést. A kormány gondoskodik a kiemelkedő színvonalú hazai alap- és alkalmazott kutatások művelésének feltételeiről. A műszaki fejlesztési tevékenységet szorosan a gazdaság és termelésfejlesztési célokhoz kapcsolja, ezért felülvizsgálja az országos kutatási-fejlesztési programokat. Elsőbbséget kapnak a kormány szerkezetátalakítási céljait alátámasztó, a gazdaságos és az exportképességet tartósan javító, a vállalatokkal közösen finanszírozott programok. Alapvető fontosságot tulajdonít a kormány a KGST-országok tudományos-műszaki haladása komplex programja keretében folyó együttműködés fejlesztésének, az új eredmények termelésben történő megvalósításának. A kormányközi megállapodások keretében elsőbbséget kapnak az országos kutatási-fejlesztési és központi gazdaságfejlesztési programok céljait szolgáló együttműködési témák. III. A kormány felelőssége elsősorban a gazdaság- és társadalompolitika kialakítására, a főbb népgazdasági arányok és struktúrapolitikai célokra, a szocialista elosztási elvek érvényesítésére, az ezekhez szükséges eszközrendszer megteremtésére, a piac szabályozására és ellenőrzésére terjed ki. A gazdasági célok elérése, az egyensúlyi zavarok elhárítása esetenként a közvetlen beavatkozást is indokolttá teszi. A kormány irányító tevékenységét, szervezetét korszerűsíti, összhangba hozza a társadalom- és a gazdaságpolitika, valamint a gazdasági mechanizmus követelményeivel. Egységes, összehangolt, az Országgyűlés által ellenőrizhető irányítást valósít meg. Elő kívánja segíteni a törvényhozó tevékenység kiteljesedését. Munkájában növeli a nyíltságot és határozottságot, s fokozottan kíván támaszkodni a társadalmi és érdekképviseleti szervekkel folytatott együttműködésre. Támogatja az állampolgárok, a gazdasági szervezetek önkormányzatának az össztársadalmi érdekekkel összhangban levő bővülését. A társadalom előtt álló döntési változatok meghatározása, a prioritások kijelölése és ösz- szehangolása, az elhatározott programok megvalósítását jobban szolgáló eszközrendszer kialakítása a népgazdasági tervező tevékenység továbbfejlesztését igényli. Növekszik a jelentősége a stratégiai célokat, társadalmi programokat meghatározó közép- és hosz- szú távú tervezőmunkának. Az éves tervezés szerepe is nő, s a változó gazdasági feltételek, célok, feladatok és az eszközök összehangolása révén elősegíti a stratégiai célok, a kormányzati program megvalósulását. A kormány kiépíti és ki- bontatkoztatja a szabályozott piaci mechanizmusokat, s egyszerűsíti, tartós alapokra helyezi a vállalatok, intézmények, vállalkozások és a lakosság pénzügyi kapcsolatait a költségvetéssel. Új, egységes általános forgalmi adó életbelépését kezdeményezi, s egyidejűleg megszünteti a vállalati vagyonadót, felhalmozási adót, béradót és mérsékli a nyereséget terhelő elvonásokat, ugyanakkor csökkenti a még meglévő különféle vállalati támogatásokat. Megszűnnek az elkülönített vállalati pénzalapok. A költségvetés bevételeinek jelentős hányada a forgalmi adóból fog származni; az egységes személyi jövedelemadó bevezetése pedig biztosítja, hogy az állampolgárok hozzájárulása a közkiadásokhoz valóságos jövedelmeikkel arányos legyen, s világossá teszi mindenki számára, hogy mekkora terhet visel a közösség érdekében. A munkaprogram megvalósításának egyik fő eszköze a piaci mechanizmusok és a verseny kiteljesítése, a tőkejavak szabadabb áramlása feltételeinek megteremtése. Ennek szolgálatába kell állítani az ármechanizmust, a termékforgalom szabályozását, a termelési és forgalmazási profilkötöttségek feloldását, a szerződéses fegyelem erősítését, a versenyszabályok tisztaságát. A kormány széleskörűen felszabadítja a termelői árakat, a vállalkozási lehetőséget a termékforgalom, az export és az import, valamint a bel- és külkereskedelmi profil kötöttségek megszüntetésével általánossá teszi.- Viszonylag széles körben - mindazon termékek termelői esetében, amelyek nincsenek a hazai piacon monopolhelyzetben — sor kerülhet az árak teljes felszabadítására. 1988- ban átmenetileg szükségessé válik az ár- és bérgazdálkodós fokozott állami ellenőrzése.- Olyan árfolyampolitikcrt kell folytatni, amely kifejezésre juttatja a gazdaság reális versenyképességét, ösztönzi a versenyképes exportot és az ésszerű importhelyettesítést. Ez mindenekelőtt a versenyszférában javíthatja az importgazdálkodás kiegyensúlyozottságát.- Az eszközök kiterjedtebb áramlásának feltétele a tulajdonosi érdekeltség önálló megjelenítése, a tulajdonosi formák bővítése, együttműködése, vagyonérdekelt intézmények és szervezeti formák létrejötte. Ezt szolgálja a társulási jogszabályok továbbfejlesztése, a vállalati törvény módosítása, a magánszemélyek vállalkozási lehetőségeinek szélesítése, a kereskedelmi és termelő vállalkozások integrálódása, a külföldi működő tőke bevonásának ösztönzése. IV. A nemzeti jövedelem elosztásában a következő években előnyben kell részesíteni a külgazdasági egyensúlyi és termeléskorszerűsítési követelményeket, ezért a közösségi és a lakossági fogyasztás színvonalának megőrzéséhez lényeges teljesítménytöbbletekre van szükség. E többletek létrejöttéig átmenetileg a lakossági fogyasztás és a reáljövedelmek mérséklődésével kell számolni. A kormány célja, hogy a dolgozók keresetei jobban igazodjanak tényleges teljesítményükhöz. A munka szerinti elosztás erősítése érdekében - a gazdasági feltételekkel ösz- szehangoltan - fokozatosan úgy módosítja a bérek szabályozását, hogy ösztönözzön a munkaerővel való takarékos gazdálkodásra, lehetőséget teremtsen a dolgozó kollektívák és a munkavállalók számára az adottságoknak megfelelő, ösztönző érdekeltségi viszonyok és javadalmazásformák kialakítására. Lehetővé teszi és garantálja az egyéni és csoportos vállalkozói tevékenység fejlődését és megfelelő elismerését. Az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások áremelkedését a kormány a feltétlenül indokolt mértékre korlátozza, a többi árát a keresleti-kínálati viszonyok határozzák meg. Jövedelempolitikai intézkedésekkel összehangoltan sor kerül majd a gazdaságilag és tórsadalompolitikailag indokolatlan fogyasztói ártámogatások felszámolására. Ilyen támogatásokat a kormányzat csak néhány alapvető szolgáltatás körében, a főbb egészség- és kultúrpolitikai célokkal, a gyermeknevelés segítségével összefüggően kíván fenntartani. A gazdasági stabilizáció, egyben a későbbi kibontakozás megalapozása is kiegyensúlyozottabb szociális viszonyokat követel. A kormány megújítja a szociálpolitikát. Gazdasági és társadalmi viszonyainknak megfelelő felelősségmegosztás felé haladva, az állami feladatok megvalósításán kívül számít a családok és az egyén felelősségvállalására. Az eszközök átcsoportosítása révén a leginkább indokolt területeken javítja a szociális viszonyokat. A központi és helyi eszközöket — a fogyasztói árváltozások réteghatásait is figyelembe véve - elsősorban a gyermekes családok, az idős korúak, a hátrányos helyzetűek ellátásának javítására indokolt összpontosítani. A társadalombiztosítás területén a kormány célja, hogy a normatív ellátásokat kiegészítő kedvezmények és a juttatások jobban igazodjanak a családok szociális helyzetéhez és változásaihoz. Az ellátási minimumok, a rendszeres szociális segélyek folyamatosan emelkednek. A foglalkoztatáspolitikával is összehangolva a kormány 1988-ban törvényjavaslatot terjeszt elő a nyugdíjrendszer változtatására. A tervezett változások célja, hogy elősegítse az alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzetének javítását, a nyugdíjak reálértékének fokozatos megőrzését, az ehhez szükséges források oly módon történő megteremtését, amely tekintettel van az adott időszak gazdasági helyzetére, az aktív korú lakosság terheire, a foglalkoztatás szempontjaira. Család- és népesedéspolitikai céljaival összhangban a kormány a következő években fokozatosan megteremti a családi pótlék vásárlóértékét megőrző rendszert, kiterjeszti a családi pótlék, a gyermekgondozási díj és segély folyósítását. Megszünteti a gyermekintézményi térítési díjrendszer és a gyermekgondozási segélyrendszer indokolatlan különbségeit. A legrászorultabb családok fokozott helyi és központi támogatásban részesülnek. A kormány a központilag szabályozott szociálpolitikai rendszerek korszerűsítésével egyidejűleg növeli a tanácsok szociálpolitikai jogkörét és erőforrásait. A kormány fokozottan számít az önkéntes lakossági, társadalmi, egyházi stb. szociális gondozási kezdeményezésekre. A kormány a lakásépítési és -gazdálkodási, lakáspiaci rendszer továbbfejlesztésével segíti a lakáskörülmények javítását. A következő három évben lakásépítéssel, -felújítással és a minőségi cseréket is számítva előreláthatóan összességében kb. 550-600 ezer család lakás- helyzete változik kedvezően. Elsősorban a fiatal házasok és a gyermekes családok lakáshelyzetének javítását ,in4ár költ előtérbe állítani. A korábbinál szűkebb körben, a szociális szempontokat fokozottan érvényesítő elosztással folytatódik az állami bérlakásépítés. A tanácsok a személyi tulajdonú lakásépítéshez és -vásárláshoz szélesítik a helyi támogatósokat, így a jelenleginél több rászoruló család kaphat segítséget. Lakásépítés esetén a kormány — az eltartottak számától függően differenciált mértékben — a szociálpolitikai kedvezmény növelésével ellensúlyozza az építőanyagok ártámogatásának megszüntetését. A kedvezményes lakásépítési és -vásárlási kölcsönök felső határa emelkedik, a kamat- kedvezmények differenciálódnak, a lakásépítést szolgáló megtakarítások adókedvezményben részesülnek. A kormány az állami ellenőrzés fokozásával is fellép a visszásságokkal és spekulációs jelenségekkel szemben. A kormányzat területfejlesztési politikáját egyidejűleg formálja a gazdaságilag átlagosnál hatékonyabb régiók gyorsabb. a differenciálódás irányába mutató fejlődése, valamint az eltérő feltételekből származó különbségek mérséklése, az elmaradott térségek felzárkózásához szükséges kormányzati segítség igénye. A tanácsi gazdálkodás megújuló rendszerében a kormányzat a fejlesztési lehetőségeket a gazdasági teljesítményekhez igazító szabályozással alapozza meg, a támogatósokat pedig elsősorban az adott térségek, gazdasági szerkezetek korszerűsítéséhez, a foglalkoztatási nehézségek leküzdéséhez nyújtja. Külön figyelmet fordít a kisebb települések népességmegtartó képességének erősítésére. A következő évek nehéz erőpróba elé állítják társadalmunkat. A kormány eltökélt szándéka, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel megoldja a társadalmi-gazdasági kibontakozás alapjainak megteremtéséből reá háruló feladatait. A munkaprogram megvalósítása azonban nem nélkülözheti a társadalmi élet minden szereplőjének, az irányító szerveknek, vállalatoknak, intézményeknek és az egyéneknek a cselekvő támogatását sem. Szükség van a közgondolkodás és a szemlélet lényeges megújítására, a társadalmi demokrácia erősödésére, a program céljainak megvalósulását segítő politikai légkör kialakítására. Elengedhetetlen feltétel a kormányzat és a lakosság, a gazdálkodó szervezetek és a gazdaságirányítás közötti cselekvési egység megteremtése. A kormányt az a meggyőződés vezérli, hogy munkaprogramja megvalósítható, mert a végrehajtásban támaszkodhat a nemzeti összefogásra, a szocializmus építésének eredményeire, az elkövetett hibákból levonható tanulságokra. Számíthat a társadalomnak a jövő érdekében hozandó áldozatvállalására, a dolgozó emberek munkájára, tenniakará- sára és kezdeményezőkészségére.
