Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)

1987-09-19 / 258. szám

1987. szeptember 19., szombat Dunántúli napló 3 ★ Tanácskozik az Országgyűlés őszi ülésszaka ★ (Folytatás a 2. oldalról) díjak adóztatását egy év múl­va felülvizsgálni. Fontos lenne a bérpótlékok reálértékének megőrzése is adómentesség­gel, vagy megfelelő bruttósí­tással. Arra is figyelmeztetett, hogy az adóreform nem lehet forrása a munkanélküliségnek. Nyugtalanító kérdés ugyanis: mi történik azokkal a vállala­tokkal, gazdálkodó szervekkel, amelyek nem lesznek képesek önerőből a bérek, keresetek bruttósítására. Különösen ége­tő kérdés lehet ez a gyenge mezőgazdasági üzemeknél. Végezetül javasolta: a kor­mány biztató szociálpolitikai szándékainak ellenőrzésére a törvényeket olyan záradékkal lássák el, hogy egy év múltán az Országgyűlés tekintse át az addigi tapasztalatokat, s döntsön a módosításra szo­ruló kérdésekben. Boldizsár Iván (országos lis­ta) író, a magyar Pen Club el­nöke elöljáróban arról szólt: nincs meggyőződve arról, hogy a személyi jövedelemadó be­vezetése valóban hozzájárul az igazságosabb köztehervise­léshez. Úgy vélekedett: ez az intézkedés éppen azokat a kis- és középjövedelműeket sújtja, akiknek megélhetésük érdekében mellékfoglalkozást is kell vállalniuk. A képviselő szenvedélyesen ecsetelte az írók, a művészek helyzetét, a társadalomban be­töltött szerepét, s ezzel össze­függésben fenntartotta koráb­bi javaslatát, miszerint ezek az alkotók a szerzői jog után já­ró jövedelmük után a törvény- javaslatban szereplő 200 ezer forint helyett 400 ezer forintig adózzanak keresetük 35 szá­zaléka után, s csak ez össze­gen felül legyen az adóalap a kereset 60 százaléka. Eck Tibor (Komárom m., 5. vk.), a Lakástextil Vállalat ta­tai szőnyeggyárának igazgató­ja hangsúlyozta, hogy hatásá­ban eredményesebb lett volna, ha az adóreform bevezetésével egy időben feloldották volna mindazon béklyókat, amelyek a jövedelemszabályozásra ne­hezedtek, majd arról szólt, hogy a január elsején életbe lépő termelői árváltozások a textiliparban eleve megkülön­böztetnek egyes termelőválla­latokat. Nem érvényesül az a rendezőelv, miszerint nem vál­lalatokra, hanem termékcso­portokra alakították ki az új termelői árindexet; ebből az következik, hogy az eddig jól gazdálkodó termelők vesztesé­gessé válnak, vagy alaphiá­nyos pozícióba kerülnek. Tétényi Pál akadémikus, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke arról beszélt, hogy a műszaki fejlesztés szempontjából milyen kedvező változásokat vár az új adó­rendszertől. — Növeli a vállalat nyere­ségérdekeltségét, hathatósab­ban ösztönöz a termelési költ­ségek csökkentésére. A beru­házások költségszintje viszony­lag kisebb lesz, ugyanakkor a személyi jövedelemadó mi­att megdrágul az élőmunka, célszerű lesz azt mindinkább új technikával helyettesíteni. A hozzáadott érték-típusú adó­rendszer kedvezőbb feltétele­ket teremt a vállalatközi és a nemzetközi kooperációhoz. Az OMFB elnöke kifejtette: nagy a veszélye annak, hogy a személyi jövedelemadó be­vezetésének időszakában sok­helyütt felerősödnek a nivellá- lási törekvések. Az is aggo­dalomra ad okot, hogy mivel a műszaki értelmiség jövedel­me általában több forrásból származik, ezért ebben a kör­ben a jövedelemösszevonás hatása különösen erőteljesen jelenik meg. Varga Imre (országos lista) szobrászművész, a kultúra és a gazdaság összefüggéseit vázolva az alkotók helyzetének alakulásával foglalkozott. Egyetértett az adóreformmal, mindkét törvényjavaslattal. A képviselő felvetette, hogy esetleg adómentességet lehet­ne biztosítani e pályainditó felhalmozásnak. Illetve meg lehetne különböztetni kivitele­zéssel összekapcsolt munkák adóját, el lehetne különíteni elvben — az iparszerű mun­kát, amit a művésznek kell el­végeznie, s amit az adózás ma szellemiként kezel. Zsigmond Attila (Budapest 5. vk.), a Budapest Galéria főigazgatója hangoztatta: a törvényjavaslat igazságos, a jövedelmekkel arányos közte­herviselés megteremtését tűzte zászlajára. Ennek azonban el­lentmondani látszik a nyugdí­jasok adóztatásának kérdése. A tervezet szerint ugyanis bármilyen magas nyugdíj után nem kell adózni, ugyanakkor a kis nyugdíj vagy a szeré­nyebb nyugellátás — a kiegé­szítő jövedelemmel összevon­va — könnyen az adózó sáv­ba csúszhat, holott esetleg jó­val elmarad a magas nyugdíj összegétől, javasolta, hogy a nyugdíjak és a kiegészítő jö­vedelmek együttes összege évi 120 ezer forintig legyen adó­mentes. Elek József (Borsod-Abaúj- Zemplén m. 13. vk.), az Ózdi Kohászati üzemek hengerésze a személyi jövedelemadóhoz fűzött észrevételeket. Megíté­lése szerint sokak számára nehezen érthető az új adó­rendszer, s az ebből szárma­zó aggodalmakra nem kaptak kielégítő magyarázatot. Felhívta a figyelmet a jö­vedelmek és juttatások lakhely szerinti indokolatlan különbsé­geire — különösképpen az áramdíj egységesítését szor­galmazta — és indítványozta, hogy a lakosság közcélú be­fizetéseit, például a közmű- fejlesztési hozzájárulást, része­sítsék adómentességben. Elek József hozzászólása után az elnöklő Péter János köszöntötte az Országgyűlés jogi bizottságának meghívásá­ra hazánkban tartózkodó fran­cia parlamenti küldöttség tag­jait, akik pénteken ismerked­tek a magyar törvényhozás munkájával, módszereivel, s ,,belehallgattak" a parlamenti vitába. Ezután Vári Miklós (Csong- rád m., 16. vk.), az apátfalvi Aranykalász Termelőszövetke­zet művezetője elmondotta, hogy a korábbinál is nagyobb gondot kell fordítani meglévő javaink védelmére, a tűzese­tek elleni védekezés fejleszté­sével, a tűzoltók munkája ha­tékonyságának javításával. Ja­vasolta a képviselő, hogy a Magyar Szabványban szerep­lő tűzoltó-felszerelések általá­nos forgalmiadó-kulcsa nulla legyen. Kállai Ferenc (országos lis­ta) színész, mindenekelőtt az Országgyűlés őszi ülésszaká­nak eddigi hangulatát, a felszólalók változó hevültségű véleménynyilvánítását próbálta meg — mestersége jó érte­lemben vett eszközeivel — visszaadni. Javasolta: képvise­lőtársai barátkozzanak meg azzal, hogy mindenki a maga módján, a saját érzelmei hő­fokán, gondolatai szerint szól- FTasson. Kállai Ferenc kifejtette vé­leményét a törvényjavaslattal kapcsolatban is. Mint mond­ta, a jobb munkáért több pénz, a becstelen életért pe­dig mellőzöttség járjon. Lásztity Radomir (Budapest, 31. vk.), a Budapesti Műsza­ki Egyetem tanszékvezető taná­ra elmondta, hogy a törvény­tervezet előkészítése során ja­vaslatot terjesztett be az Országgyűlés Jogi, Igazgatá­si és Igazságügyi, valamint Terv- és Költségvetési Bizott­ságához a magas szintű tu­dományos, kutató-fejlesztő munkához kapcsolódó egyes tevékenységek preferálására. A két bizottság együttes ülé­se nem fogadta el ezeket az indítványokat, ezért Lásztity Radomir kérte az Országgyű­lést. hogy ezúttal megismételt kompromisszumos jellegű ja­vaslatait bocsássa szavazásra. Búzás Józsefné (Szolnok m., 14. vk.), a Jászárokszállási Hím­ző és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a terve­zett adó- és árreform beveze­tése a népi iparművészeti ter­melést folytató szövetkezeteket az eddiginél is kedvezőtlenebb helyzetbe hozza. A népművé­szeti termékek után eddig ugyanis nem kellett forgalmi adót fizetni. Az adómentességet — éppen, mert a magyar nép szellemi vagyonának legszebb és legbecsesebb kincséről, a népművészet jövőjéről van szó — akár gazdasági áldozatok árán is indokolt lenne meg­hagyni. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m., 13. vk.), a Nagyalföldi Kő­olaj- és Földgáztermelő Válla­lat üzemigazgatójo a törvény- alkotási folyamat következet­lenségeit bírálva rámutatott, hogy a személyi jövedelemadó várható hatásai ellentétbe ke­rülhetnek a családjogi és a földtörvény elveivel és céljai­val. Ezért javasolja, hogy a sze­mélyi jövedelemadó-rendszert 1990-ig fokozatosan formálják ót családi adórendszerré. Balogh László (Békés m., 14. vk.), a békési Egyetértés tsz elnöke fontosnak tartotta, hogy a kormány gondoskodjék ar­ról: a főállású munkaviszony­ból származó nettó kereset ne csökkenjen az adóreform be­vezetésekor, még akkor se, ha ez kedvezőtlen hatású lesz a termelőszövetkezetek és a vál­lalatok eredményeire. Javasol­ta, hogy a gyenge adottságú termelőszövetkezetek anyagi helyzetét a bér bruttósításánál ne hagyják figyelmen kívül, kapjanak támogatást, mert az általuk előállított termékekre is nagy szüksége van a népgaz­daságnak.' Dr. Horváth Jenő (Budapest 1. vk.), a Budapesti ügyvédi Kamara elnöke azt mondta: — Nem lennénk őszinték ön­magunkhoz, ha nem monda­nánk meg nyíltan: azzal, hogy várhatóan majd valamilyen for­mában a két adótörvényt meg­szavazzuk — a problémák nem oldódnak meg. A feszültség egy része még bennünk is meg­marad — kételyek és aggo­dalmak formájában. Mikor ol­dódik ez? Ha érezni fogjuk, hogy a kormányprogram meg­torpanás, visszaút nélkül, hatá­rozottan és egyértelműen fogja követni azt a politikát, amelyet vallunk és támogatunk. Utalt arra, hogy egyetért a kormány munkatervével és a két adótörvény elfogadásával, de fenntartotta egy korábbi módo­sító javaslatát, amely a nyug­díjasok adóztatásának méltó- nyosabb rendezésére irányul. Viola Károly (Pest m., 14. vk.) műszaki előadó felszólalá­sában megismételte a parla­menti bizottságok legutóbbi együttes ülésén előterjesztett javaslatát, s e kérdésben kü­lön szavazást kért. Javaslatában a magánszemé­lyek jövedelméből az általuk eltartottak utón személyenként évi 9600 forint adómentességet indítványozott. Ez nemcsak a kiskorú gyermekekre, hanem az anyagilag tartásra szoruló nyugdíjas hozzátartozókra is vonatkozna. Horváth Miklós (Fejér m., 3. vk.), a Fejér Megyei Állat­egészségügyi és Élelmiszerel­lenőrző Állomás állatorvosa el­mondotta, hogy az eddigi viták erősítik azt a véleményt, hogy a személyi jövedelemadó-rend­szer tervezete még mindig nem kellően átgondolt. Éppen ezért őzt javasolta, hogy a kormány a következő egy esztendő so­rán dolgozzon ki egy olyan sze­mélyi vagy családi, vagy a ket­tőt kombináló adórendszert, amely az eltartottak számát is figyelembe veszi. (Folytatás a 4. oldalon) Három kérdés az ipari miniszterhez (Munkatársunk telelonje- lentése) A tegnapi feszólalók közül sokan feszegették az ex­port, import kérdéseit, sok területen a géppark el­avultságát, a veszteséges termelések szaporodását. A Parlament folyosóján tegnap dr. Kapolyi László ipari mi­nisztert kértük meg, vála­szoljon a Dunántúli Napló a témával kapcsolatos kér­déseire. — A kormányprogram ki­mondja, minden területen, ahol csak lehet, erőteljesen növelni kell az exportot, ezen belül is a tőkés exportot. A leldolgozó ipar képviselői közül sokan aggódnak, hogy az alapanyag, és lélkészter- mék exportjának növelésével nem lép-e lel alapanyag- hiány, illetve nem lesz-e vonzata ennek egy erőtel­jes belföldi alapanyagár­emelkedés?- A felszólalásban is be­széltem róla, az ipar rend­szerszerű piacra dolgozik. A belföldi, a dollár-, vagy ru­belpiac kibocsátási és for­rásoldalon egy egymáshoT szövődött rendszer. Egy ki­csit a szív és érrendszer mű­ködéséhez lehet hasonlítani. Amit az ipar pl. dollórrelá- cióban exportál és ami im­portot ezért kapni tud, az szétáramlik az egész ipar­ban. Például 15—20 millió dolláros kohászati export az ki kell elégíteni, mert külön-* ri és ellenőrzi a kovácsolás nem kohászati alapanyag ben a folyamat törik meg. előtti kellő hőmérsékletet, az formájában jön vissza, ha- Ezért fontos, hogy az ex- elkészítés után pedig az nem például vagy az elekt- port-import kezelésére szer- anyagszerkezetet. Ezzel a ronika, vagy más területen veződjenek az úgynevezett szerény lépéssel gazdaságos Az Országház folyosóján jelentkezik. Másik megköze­lítése a dolgoknak: vannak vállalatok, amelyek a leg­nagyobb dollárexportőrök és a legtöbb rubelt importál­ják, ugyanakkor vannak, akik a legnagyobb rubelex­portálók, de a legjelentő­sebb dollárimportot használ­ják fel. Mint említettem, ez egy szoros rendszer, s ha már az érrendszer működé­séhez hasonlítottam, hadd éljek tovább az összehason­lítással: ha ebbe a folya­matba bárhol beavatkozunk — tehát korlátozunk expor­tot vagy importot -, akkor gazdasági infarktust lehet előidézni, ami a beavatko­zás mértéktől függően lesz enyhe vagy súlyos lefolyá­sú. Természetesen törekvés, hogy a konvertibilis exportot növeljük, de úgy, hogy a rendszerfolyamat ne törjön meg. Azonkívül bővíteni kell minden lehetséges dollár- importon belül a gép-, a technológia-, a korszerű anyagimportot. A feldolgozó ipar igényét természetesen japán típusú kereskedőhá­zak, ahol vállalatcsopor­tok tudják egymás között el­rendezni a kontingens kér­déseket. — Többen lelvetették, a technikailag meglehetősen leromlott gépi berendezések­kel kell tőkés, mégpedig gazdaságos tőkés exportot biztositani. .. — A nullára leírtsóg ön­magában nem kifejezője a műszaki színvonalnak. Nul­lára leírt gépekkel is lehet jó minőségű terméket elő­állítani. Én nagyon fontos­nak tartom a teljes techni­kai csere helyett a kiegészí­tő automatizálást. Jó példa erre a Csepeli Vasmű. Be­építettek egy robotot az egyik meglévő munkafolya­matba, ezzel kiváltották azt a munkást, akinek a felizzí­tott munkadarabot kellett áttenni az izzítóból a sü- lyesztékes kovácsberendezés­be, majd a kovácsolt dara­bokat a készek közé. Most az automatika ráadásul mé­nyugati exportot tudnak bo­nyolítani. Bebizonyosodott, ha a technológiai folyama­ton belül menet közben el­lenőrzik a minőséget — és nem a kész terméket meóz- zák — jelentős előrelépést lehet tenni.- Mindenki egyetért a kormánynak azzal a törek­vésével, hogy a gazdaságta­lan termeléstől fokozatosan megvonja a támogatást. A felszólalásokban többször elhangzott: vannak olyan, je­lenleg veszteséges ágazatok, amelyek által produkált ter­mékek kiesése óriási prob­lémát jelentene az ország­nak, igy ez esetekben meg kell találni a továbblépés módját. Ezek közé sorolhat­juk-e a Mecseki Szénbá­nyákat? — Mi már lépéseket tet­tünk, hogy a működőképes­séget megteremtő állami szanálást végrehajtsuk. Saj­nos a köztudatban a szaná­lási eljárást keverik a csőd­eljárással. A működőképes­séget biztosító szanálásnak az a lényege, hogy ezzel az intézkedéssel a továbblépést biztosítsák. Mindig arról be­szélünk, hogy kokszolható szenet termelő szénbányák! És a kokszolható szén hánya­da alig éri el a 25 százalé­kot. Tehát 100 000 tonna kokszolható szénkoncentrá- tum-növelés érdekében 300— 350 000 tonna egyéb szenet kell termelni. Abban a ki­bontakozási programban, amit a mecsekiekkel megbe­széltünk, a következőket kell majd megvalósítani: a Pécsi Hőerőmű részére termelendő energetikai szén minél na­gyobb hányada származzon a külfejtésből. Csak olyan mértékig szabad bővíteni a Pécsi Hőerőművet, hogy azt külön fejlesztés nélkül el tudják látni a külfejtésből és a szénelőkészítés energe­tikai hányadából. Olyan mértékig fejleszteni a Me­cseki Szénbányák termelé­sét, hogy a keverőszenekkel együtt a nagymányoki bri­kettgyárat ellássa alap­anyaggal, hogy az ne egy im­portszén bérfeldolgozó gyá­ra legyen. A mosórekonst- rúkcióval növelni kell a kok­szolható szénhányad kiho­zatalát. A Mecsekben na­gyon fontos, hogy ne csak a meglévő bányákban gondol­kodjunk, hanem a nagyon jelentős földtani kutatás eredményeként megtalált úgynevezett Máza-Dél szén- vagyonból legalább a felső réteget minél előbb kiter­meljük. Sarok Zsuzsa Eszmecsere a parlamenti folyosón, a tanácsko zás szünetében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom