Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-19 / 258. szám
2 Dunántúlt napló 1987. szeptember 19., szombat ★ Tanácskozik az Országgyűlés őszi ülésszaka * Medgyessy Péter pénzügyminiszter expozéja. (MTI-fotó: Soós Lajos felvétele—KS—DN) (Folytatás az 1. oldalról) amely érezhetőén mérsékli a pénzek elkülönített kezelését; a keresetekre, a felhalmozásra fordított forintokat a jelenleginél jóval egységesebben értékeli. Ez a forint belső konvertibilitásának irányában jelentős lépés. Nő az érdekeltség a nyereség megszerzésében, hiszen a 90 százalékos nyereségből való elvonás helyett az átlagos elvonás 70 százalékra mérséklődik. Ez 100 -110 milliárd forint összegű adó megszűnését, illetve csökkenését jelenti a termelő szektorban. Megszűnik a városi és községi hozzájárulás, a vállalati vagyonadó, a béradó és a felhalmozási adó, érezhetően csökken a vállalati kereseti adó. A változások hatására átrendeződés megy végbe a vállalati körben. Jobban járnak a kevés anyaggal, importtal és bérrel dolgozó, nagy hozzáadott értéket előállító vállalatok. Olcsóbb lesz a technika és drágább lesz a rosszul felhasznált munkaerő. \ feldolgozóipar leghatékonyabb vállalatai jól járnak; az összes iparon belül a vállalatok 50 százaléka iobban, 20 százaléka rosszabbul jár, a többi pozíciója változatlan lesz. A tervezett adóreform 1968 óta társadalmunk egyik legnagyobb vállalkozása, de a reformfolyamat az adórendszer változtatásával sem állhat meg. Korszerűsíteni kell hozzá az árrendszert, hogy az árak a valós, a piacon elismert teljesítményeket tükrözzék. A bevezetésre tervezett új társulási törvény tovább gazdagíthatja a szervezeti formákat, az olyan új értékpapírok, mint a vagyonjegy, kincstárjegy, növelhetik a tőkeáramlásban való érdekeltséget. Ki kell alakítani a gazdálkodó szervezeteknek a vagyon növelésében való érdekeltségét ahhoz, hogy a vállalatok hosszú és ne rövid távon gondolkodjanak. Meg kell újítani a népgazdasági tervezési rendszert, középpontjába a piac hatásaival is számoló pénzügyi folyamatokat kell állítani. Az is elengedhetetlen, hogy az állami irányítás ésszerűsítésével és megújításával megtakarításokat érjünk el az államigazgatási kiadásokban. További lépéseket kell tenni a népképviseleti szervek ellenőrző szerepének növelésére, a gazdasági és a társadalmi demokratizmus irányában. Úgy érzem, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az adóreform nem egyszerűen két- három új adónem, a személyi jövedelemadó, az általános forgalmi adó és a vállalkozói adó bevezetését jelenti, hanem sokkal többet. Egy nálunk teljesen új pénzügyi rendszerről van szó. A pénzügyi rendszer változása kihat az árrendszerre, módosítja a termelői és fogyasztói árarányokat és árszínvonalat is. Számításaink szerint a termelői árak az adóreform hatására 3-5 százalékkal csökkennek. Azzal számolunk, hogy a fogyasztói árszínvonal az egyes fogyasztói támogatások megszűnését és a termelői árak évközi növekedését is figyelembe véve, 1988-ban 14- 15 százalékkal emelkedik. Meg fogjuk teremteni annak a lehetőségét, hogy azon vállalatok, amelyek támogatások nélkül hatékonyan gazdálkodnak, bővítik gazdaságos tevékenységüket és kivitelüket, kitörési lehetőséggel rendelkezzenek a bérfejlesztésben is, már 1988-ban. Tudjuk, hogy szükséges és indokolt volna az adórendszer változtatását bérreformmal is összekapcsolni, ezt a szakszervezetek is igényelték és igénylik. Ehhez azonban mindenekelőtt forrásokra van szükség. A kormány elhatározott szándéka, hogy ezen a területen is előrelépünk. A bérek alakulását befolyásoló mechanizmusokban érdemi változásokat 1988-tól kezdődően készítünk elő. A kormány érvelő, hasznos vita után megállapodott a Szakszervezetek Országos Tanácsával abban, hogy kötelező jelleggel előírja a vállalatok számára a főmunkaviszonyból származó bérek növelését annak érdekében, hogy az fedezetet teremtsen a személyi -jövedelemadó kifizetésére. A vállalatoknál a forrást erre általában a megszűnő adók megteremtik. A bérek úgynevezett bruttósítását, tehát megemelését, a vállalatok kötelezően, de saját hatáskörükben végzik el. Számolni kell olyan helyzettel is, hogy egyes vállalatok vagy szövetkezetek nem rendelkeznek elegendő forróssal a bérszint növelésére. Ilyen esetben is el kell végeznie a vállalati vezetésnek a bérek bruttósítását, de ugyanakkor az is szükséges, hogy intézkedéseket hozzon a vállalati vezetése hatékonyság javítására, a gazdálkodás ésszerűsítésére, szükség eseten a létszám csökkentésére. Annak érdekében, hogy a csak átmenetileg jelentkező nehézségeket az üzemek át tudják hidalni, az évközi bérek kifizetésére állami garancia mellett hitelt lehet igénybevenni. A kormány, döntően a fogyasztói árak jövő évi számottevő emelkedése miatt, jelentős, 24—25 milliárd forint ösz- szegű szociálpolitikai kiadást tervez. Rendező elvünk e nem kevés forrás elosztásánál az, hogy a legerőteljesebben érintett rétegeket védjük, így a nyugdíjasoknál, valamint a gyermekes, különösen a sok- gyermekes családoknál tervezünk intézkedéseket. A családi pótlékot összességében negyven százalékkal, mintegy 400 forinttal megemeljük. Az anyasági segélyt 4 ezer forintról 6 ezer forintra kívánjuk növelni. A kormány elfogadta, hogy első lépésként a három- es több gyermekes családok esetében gyermekenként havi ezer forintot az adóalapból le lehet vonni. Ez másfél milliárd forint adókieséssel jár, ami azt igényli, hogy a családi pótlék emelés, amely az összes családi pótlékra jogosultat érinti, nem lehet több 400 forintnál és eredeti szándékunktól eltérően a gyermekgondozási segély emelésére csak 230 forint jut, a beiskolázási segély bevezetésére pedig nem kerülhet sor. A gyermekgondozási dijat a családok jövőre már a jelenlegi másfél év helyett a gyermekek kétéves koráig vehetik igénybe. A nyugdíjak minimum 300—330 forinttal emelkednek, a 70 éven felüliek és a legnehezebb helyzetben levő rokkantnyugdíjasok körében biztosítjuk a tervezett teljes fogyasztói árindexnek megfelelő nyugdíjemelést. A tanácsok szociális segélyezési keretét 500—700 millió forinttal tervezzük növelni. Tisztelt Országgyűlés! A személyi jövedelemadó bevezetésével egyértelművé válik az a tény, hogy végső soron csak a lakosság lehet az, aki a társadalom közös költségeit viseli. Ugyanakkor ennek tudatosulása más viszonyt hoz létre az állampolgár és az állam között. Szükségképpen nő az igény a közügyekbe való betekintésre, beleszólásra Azért, hogy ez a kapcsolat még közvetlenebb legyen, azt tervezzük, hogy 1989-től a személyi jövedelemadó az állampolgárok lakhelye szerinti helyi tanácsok bevétele lesz, s így valamely terület boldogulása nem kis mértékben a lakossági adók tényleges befizetésétől függ majd. Addig is, 1988-ban a tanácsok megkapják a személyi jövedelemadóból származó bevételt, de még csak létszámarányosan. Az adómértékeket úgy állapítottuk meg, hogy a sávos adózás következtében az elvonás mértéke összességében az ötven százalékot ne haladja meg. A lakossági jövedelem döntő része azonban nem a magasabb jövedelemkategóriákban összpontosul. A foglalkoztatottak hatvan-hetven százalékának jövedelme évi 120 ezer forint alatt van. Az adómértékeket és az adósávokat oly módon kellett kialakítanunk, hogy az adóbevételek zöme ebből a körből származzon. Itt kívánom megemlíteni, hogy a jelenlegi bérek, keresetek ismeretében került kialakításra a bérből és fizetésből élőknek nyújtott egységes, évi 12 ezer forintos kedvezmény, amely az adóalapot csökkenti. Ennek alkalmazása - az évi 48 ezer forintos adómentes határt is figyelembe véve — azt jelenti, hogy a bérből és fizetésből élők húsz százaléka és a dolgozó nyugdíjasok közel hetven százaléka nem fizet adót. A személyi jövedelemadó törvényjavaslata két kérdésben — a nyugdíj mellett szerzett jövedelmek adóztatása és a lakáscélú megtakarításokra elszámolható adókedvezményt illetően - alternatív javaslatokat tartalmaz. Az egyik javaslat szerint évi 96 ezer forintig, akárhonnan származik a nyugdíjas jövedelme, nem kell adót fizetni. A kormány a másik megoldást támogatja, amely szerint a nyugdíj és a kiegészítő jövedelem összevonása alapján megállapított adót olyan arányban kell a nyugdíjasnak fizetnie, amilyen részarányt képvisel az összes jövedelmén belül a kiegészítő jövedelem, így elkerülhető, hogy egy határon túl hirtelen, viszonylag magas elvonással, egyszeresek megjelenik az adó. A másik alternatív javaslat a lakáscélú megtakarításokra vonatkozik. Vagy évi 24 ezer, vagy 36 ezer forint megtakarítás után vehető igénybe az a kedvezmény, amely szerint a megtakarítás húsz százalékával, tehát 4800 vagy 7200 forinttal csökkenthető az adó összege. A nagyobb kedvezményhez a 90 ezer forint és 240 ezer forint közötti sávokban, magasabb adó tartozik - igaz sávonként mindössze egy százalékponttal. Ez az adófizetők szempontjából nem jelent különösebb terhet, ugyanakkor a lakásra gyűjtőknek érezhető segítség. Ezért a kormány azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy a 36 ezer forintos változatot fogadja el. Ez is egyike azoknak a kormányzati intézkedéseknek, amelyek eredményeként összességében 1988- ban a lakásépítés feltételei nem romlanak, sőt a lakáscélú megtakarítás valamelyest előnyösebb lesz, mint ma. Mint ismeretes, az építőanyagok ma dotációt élveznek. A kormány ennek megszüntetését oly módon kívánja megvalósítani, hogy az így felszabadult állami forrásokat szociálpolitikai kedvezmény növelésére fordítja. Az egygyermekes családoknál tízezer forinttal, a kétgyermekeseknél 45 ezerrel, a három- és több gyermekeseknél 170 ezer forinttal szándékozunk emelni a szociálpolitikai kedvezményt, így 1988-ban az egygyermekes családok ötvenezer forint, a kétgyermekesek 150 ezer forint, a három- és több gyermekesek 400 ezer forint szociálpolitikai kedvezményben részesülnek. Az építőanyagokat a jövőben általános forgalmi adó terheli. A kifejezetten lakásépítéshez felhasznált építőanyagok után azonban az általános forgalmi adó javaslatunk szerint visszaigényelhető, gyorsított eljárással. Házilagos kivitelezés esetén, a lakosságnál jelentkező átmeneti többletterheket rugalmas hitelezési gyakorlattal fogjuk enyhíteni. A házilagosan végzett lakásfelújításnál, -korszerűsítésnél - a társadalmi szervek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a szakszervezetek javaslatára - az adóvisszatérítésnek felső korlátja nem lesz. Bármennyire is egységes szabályozásra törekedtünk, a személyi jövedelemadó benyújtott tervezete tartalmaz kedvezményeket. A kormány a javaslat kidolgozása során meghatározónak tekintette, hogy a lakosság közel negyven százaléka valamilyen módon részt vesz a mezőgazdasági kistermelésben. önmagában is, de az 1988. évi nehéz gazdasági helyzetben méginkább fontos, hogy elég húst, zöldséget termeljenek és az ellátás zavartalan legyen. A kormánynak az a véleménye, hogy e területen az érdekeltséget fenn kell tartani, a kedvezmények egyébként nem túlzottak, arányban állnak az árak jövedelem- tartalmával, a nehéz munkával, közös érdekeinkkel. Azzal, hogy a termelési szerkezet megújítása, a műszaki haladás érdekében, a jelenleginél nagyobb kedvezményeket kell adni a találmányokból származó jövedelmekre, a társadalmi konzultációkon szinte mindenki egyetértett. Felvetették, hogy e célt nemcsak a találmányok, hanem az újítások is segítik és ezért kedvezményezni kellene azokat. A vállalatok által fizetett újítási díjak a vállalatoknál 1987-től költségként számolhatók fel. Ez lehetővé teszi, hogy olyan díj kifizetésére kerüljön sor - ha igazán hasznos újításról van szó -, amely a személyi jövedelemadó megfizetésére is fedezetet nyújt. Nagy érdeklődésre számot tartó kérdés a megtakarítások jövedelmének adóztatására tett javaslat. A lakossági megtakarítások társadalmi-gazdasági jelentősége miatt változatlanul tiszteletben kívánjuk tartani a betétek titkosságát és biztosítani szándékozunk továbbra is a jeligés betételhelyezés lehetőségét. Emiatt a kamat-típusú jövedelmeknél 1988- ban a lakosság semmifajta adóval nem találkozik, 1989- től pedig a kamatok éppen annyival nőnek, amennyi az adókötelezettség lesz. A kötvényeket illetően megerősítem azt a kormányállásfoglalást, miszerint az ez év végéig kibocsátott kötvénvek kamata nem adózik. A jövőben kibocsátottak után pedig az adó mértéke húsz százalék lesz, de ugyanakkor a vállalatok, a bankok szabadon határozhatják meg a kötvények kamatát, s így az a mainál több is lehet. Hosszas szakmai vita után alakult ki az általános forgalmi adóra vonatkozóan az a javaslat, amit a kormány az Országavűléshez benyújtott. Az adókulcsokba történő besorolások kialakításakor az volt a célunk, hogy kifejezzük, mely termékcsoport tartozik a kedvezményezett körbe, melyik az általános feltételekbe. Létrehoztunk egy közbülső kulcsot is a szolgáltatások körére. Ez valószinűleq átmeneti kulcs lesz, néhány év múlva erre a kérdésre vissza kell térni. Ez szintén bizonyos preferenciát fejez ki. A problémát az okozza, hogyha a döntően életszínvonal-politikai okokból fontos, s ezért adót egyáltalán nem viselő, nélkülözhetetlen termékek és szolgáltatások köre széles, akkor a szükséges jövedelmet a termékek egy szűkebb köréből kell beszedni. Emiatt e szűkebb körben magasabb adókulcsot kell alkalmazni. Az általános kulcs mértéke 25 százalék. A különböző konzultációkon és az állandó bizottságok ülésein is két termékkör, a gyermekruházat és a lakás, illetőleg az építőanyagok besorolásáról alakult ki vita. Úgy ítéljük meg, hogy a hasonló termékek forgalmi adóját egyséSzabó Kálmán (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető tanára, a törvény- javaslatok bizottsági előadója elmondta: a két új adó bevezetésének kérdéseivel az Országgyűlés Terv- és Költségvetési Bizottsága a tavasz óta négy alkalommal foglalkozott a Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottsággal együttes tanácskozáson, s ezeken a vitákon esetenként több mint száz képviselő vett részt. Az alkotó véleménycseréket a tárgyilagosság jellemezte, még ha néha kemény kritikai megjegyzések és ellenérvek is elhangzottak. Ilyenformán a most beterjesztett két törvényjavaslat voltaképpen tisztességes megegyezés eredménye a képviselők és a kormányzat között. A Terv- és Költségvetési, valamint a Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottság — mondta az előadó — együttesen és egyhangúlag javasolja, hogy az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó új rendszerére való rátérést az Országgyűlés egészében fogadja el. Ugyancsak javasolja a két bizottság, hogy a megalkotandó két új törvényt a jövő év elején egyidejűleg léptessék életbe. gesiteni kell, s a már elmondott költségvetési összefüggések, valamint a turistavásárlások miatt, erre csak a 25 százalékos mértékben láttunk lehetőséget. Ez is szükségessé tette a családi pótlék és anyasági segély emelését. Ami a másik vitakérdést illeti, a kész lakások általános forgalmi adója a törvényjavaslat szerint nulla. Az építőanyagok és szolgáltatások után ugyanakkor 25 százalékos adót kell fizetni. De ezt azok, akik nem kész lakást vásárolnak, hanem önmaguk építkeznek, mint ahogy arról a korábbiakban szóltam, visszaigényelhetik. Ez a megoldás az üdülő, garázs és egyéb, nem lakás céljára szolgáló építkezéseket kizárja a kedvezményből. Az adóreform bevezetésének számos feltétele van. Sok múlik azon, hogy jól működő adószervezetet, adónyilvántartást tudunk-e kiépíteni. A kormány egységes szervezetet hozott létre. Meg kell mondanom, hogy részben új szervezet felállítása számításaink szerint másfél—kétmilliárd forint többletkiadással is jár. A törvényességet szolgálja, hogy a javaslat szerint az adófizetés helyességét csak akkor lehet kétségbe vonni, ha az ellenőrzés megfelelő bizonyítékokkal rendelkezik. Lényeges új elem, hogy az adófizetésre kötelezettek vita esetén bírósághoz fordulhatnak, s nemcsak az adó alapját, hanem magát a megállapított adó összegét is vitathatják. Ez a megoldás teljes jogvédelmet biztosít az adózóknak. Végül szeretnék röviden szólni az Országgyűlést előkészítő bizottsági ülésekről. A bizottságok beható vitákon megtárgyalták a törvényjavaslatokat és kivétel nélkül általánosságban elfogadták, részleteiben pedig több ponton korrekciókat javasoltak. Számos módosítást a kormány támogat. Az elfogadott javaslatok száma és jelentősége mutatja a kormány nyitottságát az együttgondolkodásra. Különösen fontos a kormány által is elfogadott javaslatok közül az, amelyik 1989-re költségvetési reform előkészítését tartja szükségesnek, valamint az, amelyik parlamenti ad hoc-bizottság felállítását kezdeményezi az adóreform gyakorlati bevezetésének segítésére. Szeretném méa egyszer megköszönni a képviselők javaslatait és kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó törvényjavaslatot megvitatni és elfogadni szíveskedjenek. Dobi Ferenc (Pest m., 6. vk.), a MEDOSZ főtitkára az adóreformmal kapcsolatos szak- szervezeti véleményeket összegezte. Kiemelte: fontos a fogyasztói áremelkedések széles körű és méltányos kompenzálása egy átfogó, és a társadalom igazságérzetével összhangban álló szociálpolitikával. Az ár- és adóreformnak össze kell kapcsolódnia egy megfelelően előkészített bérreformmal, továbbá az egészségügy, a társadalombiztosítós, a szociálpolitika és a lakásgazdálkodás átfogó megújításával. Elmondta, hogy az előkészítés időszakában egy sor kérdésben a szakszervezetek vezető testületéi viták során állapodtak meg állami partnereikkel. A megállapodások eredménye például a főmunkaviszonyból származó keresetek bruttósítása, a szociális ellátások, a nyugdíjasok nyugdíj melletti keresetének kedvezőbb adóztatása, a lakásépít- tetők adóterheinek mérséklése. Szólt azokról a kérdésekről is, amelyekben még nem sikerült megállapodni. Szükséges például - a szakszervezetek véleménye szerint — az újítási (Folytatás a 3. oldalon) Baranyai képviselők a Parlament üléstermében A törvényjavaslat vitája
