Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)

1987-09-12 / 251. szám

Theomachia. Weöres Sándornak immár ötödik kötete je•* lent meg reprint kiadványként a Pannónia Könyvek sorában. Korábban kiadott ifjúkori munkáihoz hasonlóan e drámai költemény is egy meditativ természetű, a személyes önkifejezésen túl a lét általános érvényű megragadására törekvő s a végső dolgok titkait feszegető költészetről tanúskodik. Ez az archaikus, görögös formájú tragédia, mely első ízben 1941-ben jelent meg a Sorsunk című folyóiratban, illetve különlenyomatként a Janus Pannonius Társaság kiadásában, azt a mítoszi pillanatot ábrázolja, amikor Kronosz hatalmát megtöri Zeusz, a fia. Ám a műben semmiféle drámai küzdelmet nem találunk, hiszen Zeusz meg sem jelenik benne, feszültsége az idő múlásának könyörtelen sorsszerűségéből, a születés magvait is elhintő pusztulás, „A változás - e változatlan létező” élményének megrendítő kibontásából fakad. A szerző Várkonyi Nándorhoz irt egyik levelében tréfás lekicsinyléssel „Kronosz-operettnek” nevezte ugyan művét, mely azonban mind esztétikai, mind irodalomtörténeti szempontból igen jelentős alkotás: újabb irodalmunkban első magas színvonalú megvalósítója egy fontos drámatípusnak, a színpad nélküli drámának vagy oratóriumnak, mely később Pilinszky János, Illyés Gyula és Nagy László költészetében is fel fog bukkanni. A kiadvány értékét növeli, hogy a szerkesztők függelékben közlik Weöres Sándor nemrégiben előkerült önéletrajzát, melyet doktori szigorlata alkalmával fogalmazott meg, továbbá Halasy-Nogy József és Bognár Cecil professzorok bírálatát a költőnek A vers születése című disszertációjáról. N. I.

A Mecsek Táncegyüttes az NSZK-bae. a,

■ ■ NSZKbeli Hessen tartomány Main-Kinzigi járásnak meghívására augusztus 21. és 29. között a járás öt városkájában adott műsort a pécsi Mecsek Táncegyüttes.

Bodai József, a Mecsek művészeti vezetője tartalmas, ízlésesen összeállított, nem hivalkodó és nem olcsó népszerűségre törekvő programot kínált a közönségnek, amatőr táncosai és zenészei pedig fegyelemmel, odaadással és táncos jókedvvel nyújtották át a magyar népi tánckultúra egy- egy kis szeletét. Baranya, illetve a Dunántúl hagyományos táncain kívül betekintést adtak az ország más vidékeinek tánchagyományába is. Meglepetéssel is kedveskedtek a publikumnak: baranyai német népdalokat és táncokat is bemutattak.

A közönség nagy elismeréssel és lelkesedéssel fogadta a több mint kétórás programot. Külön örültek a táncokhoz mellékelt rövid kommentároknak, melyek a tánc jellegéről, történetéről adtak néhány ismeretet.

Az együttes tiszteletére Main-Kinzig járás tanácsosa, illetve a szállásadó város, Gelnhausen polgármestere fogadást adott. G. É.

Kis zcrcí ábécé. Gyokran hallani szülőktől, azért

kívánják beíratni gyermekeiket hangszeres vagy énekes oktatási intézményekbe, hogy ismereteket szerezzenek a zene lényegéről. Ha vitathatatlan is, hogy zenei intézményeink felelnek meg legjobban az ilyen jellegű várakozásoknak, azért nem szabad elfelejtkeznünk más zenei nevelési lehetőségekről sem. Jól szolgálhatják a zenei látókör szélesítését a zenei tárgyú könyvek is.

A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó is jelentet meg figyelemre méltó zenei könyveket.

Nemrég látott napvilágot a közismert zeneszerző, Balázs Árpád újabb, Kis zenei ábécé című könyve Ambrus Éva szerkesztésében, amely a muzsika birodalmának titkaiba nyújt betekintést.

A nyolc éven felülieknek ajánlott könyv a szerző korábbi, Zenelesen című kötetéhez hasonlóan - egyszerű és igen szemléletes nyelven — a zenei alapismeretekbe vezeti be olvasóit. A könyv lapjairól képet nyerhetnek a gyerekek a hangjegyírás, a kottasokszorosítás történetéről és a zeneművek építéséről.

Balázs Árpád könyve - Gaál Éva szellemes-ötletes és színpompás rajzaival — maximálisan megfelel a kívánalmaknak. Figyelmükbe ajánlhatjuk mindazoknak a szülőknek, akik felelősséget éreznek és szerepet vállalnak gyermekeik zenei neveléséért. A nyaralásra kiválasztott ifjúsági könyvek között ennek is hasznos helyet szorítani! V. E.

A Morris együttes koncertjéről. om, nem

—-1— i— túlzottan rajongok a heavy-metal zenéért: ez a nemszeretemség a műfaj hazai gyakorlata — életérzésnek kikiáltott nagyszabású szélhámosság — miatt van, melynek a következők az ismérvei: „felszabadító" tempójú ritmus, virtuóz gitártechnika, nagy ambitású énekszólamok, szegecselt bőrcuccok, recsegő hangfalak, csápoló hülyegyerekek stb. Jellemzők még az ostoba jelképek, mint bilincs, a lánc, a kereszt, az akasztófa és egyéb kivégzőeszközök. A magyarországi heavy-metal zenének sokszor több köze van a sporthoz, mint a zenei szépséghez. Mégis szükség van a heavy-metal zené re, mint szociológiai helyzetjelentésre, és vannak zenekarok, akik ennél jóval többet akarnak - és tudnak — mutatni. Ide tartozik a több mint fél évtizede fennálió pécsi Morris együttes is.

Az augusztus 26-i, a pécsi Ifjúsági Parkban tartott koncertjükön a meglepően nagy számban megjelent rajongók döbbenten konstatálták, hogy a hagyományos őszinte, kőkemény marhaság helyett a műfaj lehetőségeinek egyfajta - népművészet felé irányuló - expanzióját kapták. A zenekarvezető Goják Csaba évek óta töretlen lelkesedése meghozta gyümölcsét, a többszörösen vérátömlesztésre kárhoztatott együttes az új frontember - Szebeni János - megszerzésével nagyot lépett" előre. A zenekar hangzásképe lényegesen kifejezőbb, a kompozíciók tartalmi értelemben is összetettebbé váltak, csakúgy, mint a már-már szépirodalmi igényességet tükröző dalszövegek. Szebeni (közismertebb nevén Szebi) igazi showman, sallangoktól mentes, jó értelemben vett gátlástalansága képessé teszi arra, hogy azt csinálja a színpadon, amit akar.

Amatőr zenekarról lévén szó, természetesen itt is találtatott némi amatőrség, de ezek kinőhető gyermekbetegségek. Az egyik gitárosuk a kötelező katonai szolgálatát teljesíti, próbaegyeztetési gondjaik vannak, hangmérnök- és menedzserhiányban szenvednek. A gondok sajnos a produkciókra is átsugároztak, így a koncerten szűk dinamikai lehetőségekkel küszködnek, például a ritmusszekció — valószínűleg a kontrollsugárzós elégtelensége miatt — kissé lomhónpk tűnt. A zenekar technikailag nincs még szabadtéri koncertekre berendezkedve. A problémák ellenére a koncert minden (üzleti, zenei) tekintetben felülmúlta a várakozást. W. K.

E

gy huszonegy éves német katonatiszt, Schiller- rajongó és Napóleon zsarnokságának ellensége, egy kurta esztendővel hősi halála előtt, amikor egy Napóleon elleni csatában elesett hazája védelmében, verses tragédiát írt Sziget várának védőjéről, Zrínyi Miklósról. Zrínyi volt számára 1812-ben az a jelkép, akinek önfeláldozó hősiességéből honfitársai erőt meríthettek, amikor forrott a világ bús tengere és ádáz Erynnis lelke uralkodott. Theodor Körner, aki már nem érhette meg színművének 1814- es kinyomtatását, az egész tizenkilencedik század haladni vágyó német ifjúságának jelképe lett s vele: Zrínyije. Magyarországon pár évvel a színmű német nyelvű kiadása után lefordították: Szemere

Pál 1818-ban, Petrichevich Horváth Dániel cs. kir. őrnagy pedig Kolozsvárott 1819-ben. És nem maradtak könyvbe zárt, csak olvasásra alkalmas fordítási buzgólkodások: Pesten is előadták a mai Vörösmarty téri színházban, a kolozsvári Nemzeti Színházat pedig Körner Zrínyijével nyitották meg 1821 márciusában, ahol a fordító tartott megnyitó beszédet és főrangú urak és hölgyek alakították a szerepeket.

A német színmű a magyar hadvezérről sikerdarabbá vált: Miskolc, Eger, Székesfehérvár, Debrecen, Buda színpadai tűzték műsorra és alighanem Jókai : A szigetvári vértanúk című színijátékának is ihletője lett.

Kölcsey, aki talán a Kör- ner-színmű hatására írta két Zrínyi-költeményét, az Élet és Literatúra 1826-i évfolyamában be is számolt az előadásról, melyet barátja, Szemere Pál fordításában és átdolgozásában is, de német nyelven is megtekintett. Kölcsey jól látta a darab dramaturgiai gyengéit, mégis e szavakkal kezdi beszámolóját: „Lefeküdtem vala, édes barátom, de álom nem jőve rám ... a játékszínről jövök, hol a Körner Zrínyijét láttam magyarul előadatni ... az asz- szonyi egyesület játszó tagjainak művészi ügyessége s a nézőközönség hevesen kifa- kadozó öröme szokatlan melegséggel hatottak meg. Mint magyar, köszönettel tartozom Körnernek, ki a mi Zrínyinket és benne nemzetünket idegen létére meadicsőíteni kívánta."

S vajon véletlen-e, hogy e Körner ébresztette Zrínyi-hevülésnek és Kölcsey ismét említett tanul* Elhangzott Szigetváron 1987. szeptember 5-én a Zrínyi lakoma pohárköszöntöjeként.

monyának esztendejében festi meg a bécsi festészeti főiskola tanára, az osztrák Peter Krafft Zrínyi kirohanásának monumentális képét, melynek középpontjában a fahíd áll, rajta a töröknek vágtató Zrínyi Miklós, a híd alatt pedig lezuhanó lovasok testei kavarognak: és ezt a festményt, melyet idén, 1987. augusztusában a hónap képeként állított ki a Nemzeti Galéria, közadakozásból vásárolta meg a nemzet, hogy a Széchényi Ferenc gróf alapította Nemzeti Múzeum képtárának első darabja legyen. Gondoljuk csak végig: a mai nemzeti képtár első festménye — és sokáig, az ezernyolcszáznegyvenes évekig néhány portré kivételével az egyetlen! — éppen szigeti Zrínyi Miklós hőstettét ábrázolja, méghozzá egy osztrák festő műveként, és ezt az osztrák festőt egy .német szaHÁRS GYÖRGY PÉTER

Chapter 5.

A hídon megfeszül az éj.

Árnyéka van a holdnak.

Arcunkba durva lámpák fényei - az árkok mélyebbre hatolnak.

Sétálunk ketten a folyó felett A szobrok sorfalat állnak.

Hideg van. Félünk. Bár csak kései emlékeit éljük a nyárnak.

Útra kelünk. A víz alant a tükrét elmaszatotja.

Menetre kész a sok szobor.

A város ünnepi torta.

Szelet szeletre. Ezer gyertya ég. Menyegzőre vagy isteni gyászra. A híd eltűnt S a hold is betért egy kocsmába. Meg vacsorázna.

Nemeskürty István:

Őrzi hírét a világ*

badsóghős Zrínyi-drámája ihlette, akit, tudniillik Kömért, Babits Mihály Petőfihez hasonlított, és ez az osztrák festő pontosság kedvéért, nekilátott a költő és hadvezér Zrínyi eposzának is, mert kétségtelen, hogy a festmény a Zrínyi- eposz ismeretét árulja el.

Azért kezdem a pohárköszöntőt Körner Zrínyijének felidézésével, mert arról kívánok szólni, hogy a szigetvári hőstett valóban határainkon kívül is példává vált, s ezáltal öregbítette hazánk hírnevét. Különösen német nyelvterületen volt mindkét Zrínyi századokon át közmegbecsülés tárgya. Vajon véletlen-e, hogy a szigetvári hősről is Németországban, Luther Wittenberg- jében jelent meg méltató emlékalbum 1587-ben, az 1566- os ostrom huszadik évfordulójára? Ebben olvashatjuk Szikszói Bálint, akkor egri református lelkész latin nyelvű költeményét: Zrínyus dex se. ad proceres Hungáriáé. Szikszói személyében Eger nyújt itt kezet Szigetvárnak.

És ha e romlodozó nemzetnek lesz maradéka / egykor □ földön még: őrzi hírünk a világ I

És az sem közömbös, bár alig ismert tény, hogy Balassi Bálint tiszttársa, az osztrák Christoph von Schallenberg, aki a törökellenes hadjárat részeseként Magyarországon kapott sebesülésébe halt bele 1597 áprilisában, és akinek két fivére is hazánk területén halt hősi halált, 1591-ben dicsőítő költeményt írt szigeti Zrínyi Miklósról, ezzel is buzdítva német nyelvű katonatársait a hősi küzdelemre.

íme tehát Zrínyi Miklós, a szigetvári hős példája azt bizonyítja, hogy egy erkölcsi tett, egy önfeláldozás valóban anyagi-szellemi erővé vált: általa, általa is vagyunk és voltunk jelen Európában!

E ' rövid ünnepi megemlékezésben nem célom katonai erényeit méltatni. Inkább egy olyan tulajdonságára mutatok rá, melyről éppen azért szoktunk szívesen megfeledkezni, mert ama kor feudális viszonyai szinte megkívánták egy főnemestől a kemény könyörtelenséget s azt is tudjuk, hogy Zrínyi Miklós sem különbözött e tekintetben kortársaitól. Mégis, éppen ezért, hadd idézzem az első tudományos igényű Zrínyi-életrajz szerzőjének, Salamon Ferencnek 1865-ben, Az első Zrínyiek című munkájában közzétett és ritkán emlegetett sorait.

Azt írja Salamon Ferenc:

„Zrínyi jótékony és szelíd volt jobbágyai iránt. Ö, akit a politikában és családja nagyobb érdekeiben hajthatatlannak, sőt olykor csaknem

szívtelennek ismerünk, a kisebbek iránt és az élet közönséges viszonyaiban nemeslelkű volt."

Bizonyítékát is lelhetjük ennek: vejéhez Pozsonyból írott egyik levelében — Pozsonyban akkor horvát bánsága után . mint királyi tárnokmester tartózkodott — a férfi lelkére köti, hogy egy körtefa oltóágaiból lehetőleg minden jobbágyának juttasson. . „Vajha boldogan élvezhetnék majd gyümölcseit" — kívánja Zrínyi.

És tényleg. Szikszói Bálint említett költeménye is utal erre, tehát már a kortársak is ismerték őt erről az oldaláról:

Szolga a nép, kíméljétek s új szolgaigával / meg ne gyötörjétek: roskad a terhek alatt.

Zrínyi szájába adja Szikszói e szavakat, mintegy végrendeletül.

Amikor tehát Salamon Ferenc így vélekedik:

„A valódi hazafiság sohasem volt oly közvetlen és reális értelmű eszme, mint a veszélyek és pusztulás ama korszakában" —

Akkor e szép szavakkal kifejezte, hogy személyes érdeke és a haza érdeke akkor mindenki számára egyet jelentett. Bár tanulnánk meg mi ma is, mindenki ebben a hazában, e gondolatokat tett- leg alkalmazni.

Fiatal képző- és iparművészek kiállítása Budapesten. A Vigadó Galériában fiatal művészek alkotásaiból nyílt reprezentatív kiállítás Ünnep címmel. Képünkön Dohány Sándor pécsi keramikus edényei, amelyek a Képző- és Iparművészeti Lektorátus diját nyerték el.

HÉTVÉGE

1987. szeptember 12., szombat