Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)
1987-08-20 / 229. szám
Harmincöt éue kezdődött a ÍOO meteres mozgalom Rangot, önbecsülést adott Fura ötletem támad: kiviszem Molnár Istvánt Tanbányára, azaz az egykori komlói An- na-aknára, ahol harmincöt esztendeje hazánkban elsőként, alig egy hónap alatt munkacsapatával 100 méter bányavágatot hajtott ki. Leszóllunk néhány órára . .. Sára asszony, kedves vendéglátása, itt a pécsi Szigeti úti családi házban,, jobb belátásra bír. Molnár István szíve valószínűleg úgy megsínylené, mint feleségét az: esküvő napi férj-szöktetés. Amolyan szerény esküvőt akartak, a legszűkebb körben, hazafelé azonban rendőrautó vágott elé- bük:- Hiába tiltakoztam, hogy, férjem országgyűlési képviselő, Molnár István mentelmi joga van, nem hallgattak rám - mondja most nevetve. Elvitték.- Mondtam az asszonynak: ne szomorkodj kedves, feküdjél le nyugodtan, majd jövök. . Mentem is, amikor Óikondán beleuntak az ünneplésbe és a barátok hazaengedtek. Éppen harmincöt esztendőt kívánunk az időben visszaug-| rani . ..- . . . úgy emlékszem, mintha ma lett volna: Ambrus Jenővel, (a városi pártbizottság titkára volt akkor) a Templom téren beszélgettünk egyszercsak jön Kolozsvári Grandpierre Emil Rég ismertük egymást. Pista, mondj egy szép, romatikus bányásztörténetet - vágott a dolgok közepébe, mert-j hogy a riportnak másnap meg kell jelennie. Mit lehet itt romantikusát mondani? - kérdezte Ambrus. Sár, zsúfoltság, rendetlenség. Gépek dübörögnek, alig értjük egymási szavát...- Én mondok egyet - bök-‘ tem ki. Engedj vissza a bányába, s havi 100 métert haladokl előre. Molnár István életéről könyvet írtak, filmet készítettek, nem volt újság, amely ne írt volnc az első 100 méterről. Mire is emlékezzünk? Mecsekszabolcson, a Békavárosban nőtt fel. Mi is lehetett volna elképzelése az életről, mint követni apját a bányába? A bányába, ahol évente féltucatnyi ember pusztult; el, ahol azokban az években, amikor Molnár István munkába léphetett volna, ötven sújtólégrobbanás, gázkitörés, omlás pusztított. Idős Molnár István három pofonnal válaszolt fia. bejelentésére. így lett kőművesinas. Amikor 1940-ben felszabadult néhány napig kereste csupán a megélhetést a malteros kanállal, aztán egy napon Pécsbányán jelentkezett.- A felszabadulás után Komlóra kerültem. Széncsaták, új aknák, bányamezők feltárása, a sztahanovista mozgalmak. Húsz—harminc méter vágatot váltunk képesek kihajtani havonta, lassan haladt a feltárás. Megoldhatatlannak látszott, hogy ilyen körülmények között naponta ötszáz vagon szenet termeljenek Komlón, pedig ci terv ezt tűzte célul -.. S min', sokszoros sztahanovista természetesen sztahanovista iskolába kerültem. Először bizony nem tetszett, inkább dolgozni akartam, mintsem az iskolapadot koptatni. De igaz, ami igaz* sok hasznos dolgot megtanítottak. Ott jutottam hozzá a Móser-Podányi könyvhöz, amely a bányavágatok gyorsított ki- hajtásáról szólt... A romantikus történet útjába azonban sok akadály állt: például amikor az a beszélgetés volt ott a Templom téren, én éppen a városi DISZ Bizottság szervező titkára voltam. Előtte két évig meg a vállalat függetlenített pórttitkára. No, csak azt akarom mondani, hogy nem akkor találtam ki a TOO métert. Voltak feljegyzéseim, kidolgoztam a ciklust, a szükséges eszközöket összeírtam, tulajdonképpen csak a kishitű- ekkel, gáncsoskodókkal kellett megküzdenem, s hát a bányába visszakerülni régi csapatomhoz. A többi már rajtunk múlik - gondoltam. Hogy mennyire nem így volt! Érdemes néhány mondatot lejegyezni a korabeli újságokból: 1952. június 2., hétfő. Az* első nap. Amikor a hatodik csille kijött a napszintre a szállítógépész jelentette, hogy a motor nem bírja a terhelést, közben lenn a bányában leáll*! a munka, nem volt üres csille... Két óra múltán hoztak egy új motort, de nem lehe-i tett beszerelni, mert magasabb feszültségű áramra volt méretezve, mint amilyen Anna-ak- nán létezett... A műszaki vezetőknek eszükbe jutott, hogy a ll-es aknán van egy megfelelő motor — gyorsan érte mentek. Nem kis nehézségek árán beszerelték, de akkor meg egy tengelykapcsoló hiányzott. Az ügyeletes gépkocsivezetőnek lejárt közben a munkaideje — vállon kellett elhozni Kossuth- aknáról . . . — Anna-aknát akkor nyitottuk újra, innen lehetett legjobban megközelíteni az ígéretes szénmezőket, tehát nem öncélú- volt a kezdeményezésünk . . . - mondja Molnár István. — Megcsináltuk. Meg tudom mondani dátumra, mikor volt a legnagyobb géphibánk, mikor gyengült le a kompresszorban a levegő ... Amikor kifelé jöttünk, úgy éreztem magam, mint egy gondtalan gyerek, amikor Békavárosban egy kútban játszottuk a bányászkodást. Bizonyíthattam, hogy lehetséges 100 métert haladni egy hónap alatt, megmutathattam, hogy nem csak az erő számít. A siker titka a szervezésben volt, mindenki azt csinálta, amihez legjobban értett. 1952. június 25-én zenekar fogadott bennünket. A hónap végéig megcsináltunk] még 23 métert . . . Aztán, hogy bebizonyítsuk, nem véletlen eredmény volt, 9 hónap alatt 1165 méter vágatott hajtottunk ki. * Móser Károly okleveles bányamérnök. 1952-ben Padányi Tibor okleveles bányamérnökkel írt könyvet (Dr. Ormos Károly szerkesztette) Címe: A báHorváth János nyavágatok gyorsított kihajtása. Főként ábrákból, számításokból állt.- Balatonfőkajáron születtem — Székesfehérváron diákoskod- tam, majd az egyetemet Sopronban végeztem. 1947-ben Ru- dabányára kerültem. Főmérnök voltam, amikor 1957-ben az" uránhoz helyeztek. 1961-től a Pécsi Szénbányászati Tröszt műszaki osztályának vezetője voltam, 1964-től az összevont tröszt területi főmérnöke . . . A vitrinben kicsiny rakodógépek, bányászlámpák, fúrókalapácsok . .. A kúpos, ékes betörés, ai párhuzamos lyukak fúrásának technológiáját az ötvenes évek elején dolgoztuk ki. Hihetetlen mértékben növeli a robbantás hatásfokát, lehetővé teszi, hogy a lerobbantott kőzet egy kú- pacban maradjon. Ugyanekkor kerültek kísérleti alkalmazásra az első magyar fúrókocsik, megismertük a szovjet rakodógépeket, növeltük a létszámot, így aztán Rudabányán míg 1950-ben 0,5, 1953-ban 2,6, 1955-ben már 3,0 folyóméter volt a szakonkénti előrehaladás. Ha három harmadban telepítettük volna a munkahelyeket ez 150 méteres havi előrehaladást eredményezett volna, erre azonban ott nem volt szükség. Amikor 1957-ben a MÉV-i nél megkezdtük a feltárás gyorsítását, kitűnő gépállomány állt rendelkezésre: egész sor szervezési módszer, a komlói tapasztalatok, hiszen akkor már itt volt Molnár István legjobb munkatársaival ... S persze olyan kitűnő műszakiak, mint Szomolányi Gyula, Németh János, Németh Lajos, Deák Béla... Később a szénbányászatban ugyancsak megismertem olyan embereket mint Rudnay, Nagy Miklós, Horváth János, akik képesek voltak az új módszereket, eszközöket, elsajátítani, azokat saját ötleteikkel napról napra gazdagítani. 1960-ban pl. a feltáró vágatokban a mecseki szénmedencében 0,9 folyóméter volt a napi átlagos előrehaladási sebesség, 1963-ban pedig mór 1,58 a maximum pedig 2,6 folyóméter. De ez 10 négyzet- méternél nagyobb szelvényű vágatokban, a gázkitörés veszélyes bányákban kötelező preventív módszerekkel, amelyek nem kell mondanom, hogy a tényleges teljesítményt felére, harmadára csökkenthetik . . . * A főbányamester alig változott: haja ugyan megőszült, tartásán viszont egyáltalán nem látszik, hogy 68 esztendős. Hangja, mozgása ugyancsak a régi. Sosem felejtem: a pécs- bányai vízbetörésnél alkalmazták először mentés közben az URH-s rádiókat, neki nem volt szüksége rá, kiáltott az aknából. A hangja, ez a mindmáig rekedtes kemény hang, amely hallatán bizony sokszor összerezzentek még azok is, akiknek, semmi okuk sem volt erre. Egyszer szegény, szerencsétlenül járt Nagy Miklós egy gyors-1 vágathajtó brigád vezetője megpróbálta meggyőzni, hogy a dolgok könnyebbik felét ké-: ne csinálni . . . Rudnay földhöz vágta a bányász kobakját, hangja betöltötte az egész szintet. — Nem lehet úgy élni, hogy mindenki szeresse az embert. Álma ez persze mindenkinek. No meg az, hogy csináljon valami méltót, valami nagy dolgot. S ez a kettő ritkán megy együtt. Hárman beszélgetünk. Horváth János, aki 1953-ban csillésként kezdte a bányász szak mát Pécsbányatelepen, és, 1958-ban már a Nagy Miklóssal rivalizáló másik gyorsvágat- hajtó brigád vezetője volt, Rudnay tanítványaként szakvezető bányamester rangig vitte. De azért most is „főnökként" szólítja Rudnayt. — Nagyon kevesen vannak, akik haraggal gondolnak rád... Részletek a Pécsbánya című könyvből: ,,1958-ban két gyors- vágathajtó szocialista brigád alakult. Korábban gázkitörésveszélyes keresztvágaton 8-15 méter közötti előrehaladás már elfogadhatónak számított, Nagy Miklós és Horváth János munkacsapatai Széchenyi-akna Vili. szintjének feltárása közben 30 majd 45 méteres később 60 méteres vágatszakaszokat hajtottak ki egy hónap alatt. Aztán 1961-ben elérték a 100 métert, 1964-ben a 160 métert, s a korábbi percizen kidolgozott szervezési módszerek további finomításával a 200 métert is ..- Volt műszak, hogy ötször- hatszor kiöntöttem a vulkánomban összegyűlt verejtéket — mondja Horváth János. - Igaz, akkor is kivert a víz, amikor1 1958-ban több mint 10 000 forint elszámolást vettem át a pénztárban. Azt hittem tévedés. Kétségtelen azonban, hogy a szervezésben volt sikerünk titka. Rudnay Laci bácsival olyan munkatervet dolgoztunk ki, hogy mindenkinek percnyi pontossággal kellett a feladatát elvégeznie, meg volt a pontos helye, ahol legjobban a munkához fért, az anyag és üres csille ellátást kitűnően megszervezték, négy fúrógépet, két rakodógépet használtunk, s ez érdekeltségi rendszer is hajtott . . . Horváth János ötvenhá rom éves, 1980 óta rehabilitált, két esztendeje rokkant nyugdíjas. Bizony a bánya nagyon drágán adta meg magát. ., Horváth János keserűség nélkül mondja: nagyon nehezen... Rudnay arcán mintha meglágyulnának a kemény vonások. A sebezhetetlen, a kőkemény, a fáradhatatlan Rudnay most éppen olyan sebezhető, érzékeny mint mások.- Rangot, önbecsülést adott a bánya, s az ott elért teljesítmény ... Azóta persze számos rekord született: Molnárék az uránban már az ötvenes évek közepén elérték a 200 métert, Tancsáék Állami Díjat kaptak, a gyors- vágathajtás fogalma lassan megszűnt, hiszen minden bányabeli munka megköveteli a gyorsaságot, o nagy teljesítményt. A számok ma már jóformán semmit sem mondanak, refrénszerűen cseng azonban vissza: rangot, önbecsülést adott. .. Lombosi Jenő Nyisztor György-emlékérem Fenyvesi Károly Papnak szánták a fiút, s: aztán egy jóhírű, messze föl- ,dön ismert termelőszövetkezet elnöke lett: — Ezelőtt 57 éve születtem Mecsekpölöskén, amolyan félig bányász, félig földműves, családban, ahol a nagyszülők még alig-alig beszéltek magyarul. Egészen kicsi voltam, amikor Cserkútra költöztünk, ott mór nem volt divat a német szó. Tanítóm, Márton Sándor székely ember volt. Szerettem is tanulni, jó tanuló voltam. Tanítóm is javasolt a továbbtanulásra, s szüleim is akarták: a pécsi Széchenyi István Állami Gimnáziumba Írattak be tandíjmentesnek. Aztán, hogy a barátaim a Piusba jártak, második után én is átiratkoztam, de már annak jogutódjában a Janus Pannoniusban érettségiztem 49-ben. Nálunk amolyan örökségnek számítolt, kitaníttatni a gyereket, de apám azt akarta, pap legyek Hová gondol, édesapám? - feleltem neki. — Én inkább agráregyetemre mennék. - Mit akarsz te, kolhozba menni? - kérdezte megrovóan, dei aztán belement azzal, hogy kertész legyek, merthogy akkoriban már virágke'tész volt, annak jövedelméből tanulhattunk mi is. Szó, ami szó, növénytermelő lettem Gödöllőn, ötvenháromban végeztem, de akkor még két év gyokornok- ság is vissza volt. Gépállomásra közvetítettek ki így kerültem Sásdra 1200 forint fizetéssel, meg egy havi letelepedési segéllyé. Akkora pénz volt ez akkor, el sem tudtam költeni. Pár hónap alatt megbízott igazgató lettem. Az új igazgatót elküldték pártiskolára, aztán amíg távol volt, a párttitkárral, Bíró Sándorral kellett konszolidált állapotokat teremteni. Az ellenforradalom után a sásdi gépállomást Mágocshoz csatolták, így kerültem Öcsárdra a gépállomásra főmezőgazdásznak. Néhány hónap alatt megint megbízott igazgató lett belőlem. Amikor aztán a gépállomásokat felszámolták, hatvankettő végén, akkor jöttém ide Boksára főmezgazdásznak. Hetvenegytől termelési 77-től általános elnökhelyettesi feladatot kaptam, s amikor elődöm, Boksái Antal nyugdíjba ment, megválasztottak elnöknek. Huszonöt éve lesz idén, hogy ide kerültem. Fenyvesi Károly, a boksái Ezüstkalász Termelőszövetkezet elnöke kedden a Paria-' mentben vehette át a mezőgazdászok egyik legmagasabb szakmai kitüntetését, a Nyisztor György-emlékérmet. Sok év kiemelkedő munkájával lehet csak kiérdemelni, s többnyire csak olyan munkával, melynek eredménye másokon is múlik. S ehhez a feltételek Boksán adottak voltak: egy meghatározó egyéniségű vezető mellett a vezetőtársaknak sem kellett elszürkülni, névtelenné személytelenné válni, s a ve-i zetők elképzeléseit a nagyobb közösség is visszaigazolta cselekvőkészségével, az újnak a vállalásával. Hej, pedig honnan indult a baksai termelőszövetkezet. Az új vezetés olyan szegényen örökölte a hatvanas évek elején, hogy volt, telefonjukat is kikapcsolták, mert nem tudták kifizetni a számlát. De 63- ban az elsők között legelsőként kezdték „integrálni" a háztájit.- Ennek az volt az oka, hogy asszonyokkal voltunk körülvéve. Merthogy megélhetést alig adott a termelőszövetkezet, a férfiak az iparba mentek dolgozni, az istállók; meg üresen álltak otthon ... — mondja Fenyvesi Károly. Aztán az elsők között fogtak hozzá a nagyüzemi baromfi- tenyésztéshez, mint ahogy a háztájiban is meghatározó lett a baromfi — már akkor évi tízmillió tojást adtak le, amikor az egész járás csak három-négyet, s amikor a takarmánnyal sem szabadon rendelkeztek: a kötelező leadási árnál drágábban vásárolhatták vissza az „akciós" formában. Ezek után azt sem kell csodálni, hogy a baksai modell néven az új gazdasági mechanizmus új irányítási, pénzügyi kísérleteinek szintere is lett az Ezüstkalósz, mint ahogy azon sem, elsők között tértek rá az üzemegységi rendszerre, önállóságot, érdekeltséget adva nekik, hogy az IKR-nek is elsők között let tek tagjai, meg alapítói a mostani Agrárinnovációs Közös Vállalatnak, mely sokáig éppen Boksán létezett, létezhetett.- Ma főágazati rendszerben dolgozunk, jobbat azótai sem találtunk ki, s bizakodással tekintünk 1988 elé is: sok újdonságot nem hoz számunkra az adóreform sem, eddig is hasonló szellemben gazdálkodtunk. Baksa sikere hírneve nem Fenyvesi Károly érdeme: nemcsak az övé.- Mi itt már régóta 120 százalékra adjuk a feladatot az embereknek, magunknak is. így aztán biztos, hogy mindenki százszázalékosan dolgozik. — mondja. Erre a száz- százalékos teljesítményre alapoznak, amikor lakossági kötvénykibocsátással is beruháznak - mibe másba, ha nem baromfiba.- Mi a siker titka? A vezetés együttgondolkodása a tagsággal való viszonya, az újdonságok iránti nyitottság, a kísérletezés és a tanulásvágy - mondja az Ezüstkalász elnöke, megyei tanácstag, több igazgatótanács tag ja, a Munka Érdemrend és több más kitüntetés, s most már a Nyisztor György-emlékérem tulajdonosa, Fenyvesi Károly. B. L. 1987. augusztus 20., csütörtök MELLÉKLET Rudnay László
