Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)
1987-08-20 / 229. szám
Uj tanácsos Dr. Berhiday Ilona Hazafias Népfront kitüntető jelvény Bán Károlyné dr. Fiatal, nő, és csinos. Épp ezért a tudatunkban nehéz a tanácsosi címet hozzáilleszteni, hiszen e rangot, megszólítást hallva hajlamosak vagyunk megállapodott korú fér-* fiakra asszociálni. Dr. Berhiday Ilona, a Pécs Városi Tanács igazgatási osztályának főmunkatársa, augusztus 17-én délután a Baranya Megyei Tanácson megtartott ünnepségen vette át a tanácsossá való kinevezését igazoló dokumentumot. A kinevezés elismerése eddigi munkájának, eredményeinek, jelentős erkölcsi siker. 1971-ben végzett a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. ,Ezután egyéves szigetvári gyakorlat következett, ahol a városi tanácson lett gyámügyi szabálysértési előadó. Ezt követte a pécsi I. kerületi, majd a III. kerületi tanácsi hivatal hasonló munkaköre, és 10 év óta dolgozik a Pécsi Városi Tanács igazgatási osztályán.- Nem különleges az én pályám, nincs benne semmi kacskaringó, semmi érdekes — mondja szerényen a fiatal tanácsosnő. — Már az egyetemi éveim alatt döntöttem úgy, hogy a tanácsi munkában szeretnék majd dolgozni. Ez az elhatározás akkor született bennem, amikor az egyetemi kötelező gyakorlatra a megyei tanács titkárságára kerültem. A munkám fő profilja a gyámügyi II. fokú hatósági tevékenység, de ezenkívül ide tartozik a tartási, életjáradéki, örökösödési szerződések, hagyatéki eljárások, valamint az egyesületekkel kapcsolatos tevékenységek II. fokon történő ellátása. — Nagyon szeretem ezt a munkát, ennek bizonyítéka, hogy 10 év óta vagyok ezen a helyen és munkakörben, és jól érzem magam, változtatásra soha nem is gondoltam. Szép ez a munka, hiszen embereken próbálunk segíteni, a gondjaikat megoldani. — Mit jelent számomra a tanácsosi kinevezés? Természetesen örömet, mert úgy érzem, hogy ez egyrészt szakmai elismerést, és egy bizonyos erkölcsi biztonságot ad nekem, másrészt az igazgatási, a gyámügyi munka fontosságát, súlyát is kifejezi. — Azonkívül ez újabb inspi- rálást ad az embernek, hogy a jövő feladatait majd még jobban próbálja megoldani. A mi munkánkban is nagy változások várhatók, amihez új szemlélettel kell hozzáfognunk. Egyre jobban előtérbe kerül a család fontossága, mert egyre inkább belátják, mennyire meghatározó, hogy milyen családban nőtt fel valaki. Mi eddig csak a rosszul működő családok életébe, ennek következményeibe avatkozhattunk be. Most rá kell hangolódnunk arra, hogy az egyébként jól működő, de konfliktushelyzetbe került családoknak is segítséget adjunk. Szorosan együtt kell majd működni a különböző csafád- és gyermekvédő intézetekkel, a rendőrség bűnmegelőző szolgálatával, oktatási-nevelési intézményekkel. A mi munkánkban is, a megelőzés kap nagy súlyt a jövőben, és ezt szeretnénk jól csinálni. S. Zs. Nem is hinné az ember, milyen sokféle ügye, feladata van a Pannon Volán Komlói üzemigazgatósága jogtanácsosának. Bán Károlyné dr. kapásból sorolja őket, a közlekedéssel kapcsolatos kártérítési ügyektől kezdve a dolgozóik lakásépítési kölcsöneinek intézését. Még a rendészeti tevékenység is hozzá tartozik. A munkaidő letelte után a csendes szavú, középkorú asszonyt gyakran nemcsak a háztartási teendők várják, hanem a társadalmi munka is, amelyet a Hazafias Népfront Komló Városi Elnökségének tagjaként végez. A népfrontot képviselve tagja a Városi Tanács jogalkotási és ügyrendi munkabizottságának és a Komlói Városszépítő Egyesületnek. S mint elnökségi tag, területfelelőse a gesztenyési városrész népfront bizottságának. Tulajdonképpen nem is olyan túl régóta népfrontaktivista, hiszen 1980-ban választották be a HNF Komló Városi Elnökségébe. Azóta végzett munkájáért már megkapta az Érdemes, majd a Kiváló Társadalmi Munkás kitüntető jelvényt, idén augusztus 20. alÉrdekes: először kórusénekesként ismertem meg, csak később, mint könyvtárost. Jellegzetes, markáns élű arc, sötétkeretes szemüveggel. Valahogy megjegyeztem, amint felszabadultan és tekintetben a lélek örömével muzsikált. Énekelt, az ország már akkor (sőt, azt hiszem, kezdettől), egyik legjobb kórusában, a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusában, amelynek alapító tagja. Azután, mint könyvtáros, feltűnt segítőkész jóindulata, pontos, napra kész informáltsága, különösen a helytörténeti, helyismereti kérdésekben. Ami egy újságíró számára nemritkán a jobbkéz szerepét töltheti be, főleg egy hirtelenül jött szituációban; egy-egy adat, név, kiindulási pont földerítésében. Nem tagadom, nekem nagyon sokat segített, több munkatársával együtt, Surján Miklós, akár tanulmányt írtam, akár nagyobb átfogó riportot, hogy minden szükséges ismeret a birtokomba juthasson a választott témakörben. Pedig hát nem a közvetlen informálás a fő feladata. kalmából pedig a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a „Hazafias Népfront" kitüntető jelvényt adományozta Bán Károlyné dr.-nak. — A mozgalmi munkámnak jóval korábbi előzményei vannak, hiszen 1957-ben lettem KISZ-tag. Az előző munkahelyemen, a Mecseki Szénbányák anyagellátó üzemében a KISZ-vezetőségnek is tagja voltam, s 1964 óta népi ellenőr is vagyok. A mozgalmi tapasztalataimhoz képest a népfrontmunka sajátosan másnak, újszerűnek bizonyult. Itt lényegesen szélesebb rétegekben és az élet minden területét érintően kell agitálni. S a meggyőzés a döntő. Gimnazista korában régész szeretett volna lenni, de nem sikerült. Az érettségi után öt) évvel kezdte meg levelező szakon egyetemi tanulmányait. Jogász lett, mert ezt a stúdiumot levelezőn lehetett tanulni két gyerek mellett is, s úgy is, hogy a férje vele egyidőben szintén levelező szakon végezte tanulmányait a Miskolci Műszaki Egyetemen. Ennek már 18 éve. Azóta Bán Károlyné megözvegyült, a gyerekek: Surján Miklós könyvtáros, immár 31 éve egyvégtében itt, a pécsi Megyei Könyvtárban. Az olvasószolgálatnál kezdte, azután a könyvtári szolgáltatás, gyűjtés, rendszerezés különböző területein dolgozott. Munkásságához fűződik a képzőművészeti, majd a zeneműtár megalapozása és — vagy negyedszázada már - a helyismereti gyűjtemény kialakítása, s hosszabb ideje a Baranya megyei sajtóbibliográfia anyaggyűjtése, feldolgozása. És természetesen a velük kapcsolatos információ és szolgáltatás irányítása. 1978-tól a Baranya Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese. Amit mindig nagyon rokonszenvesnek éreztem nála, s beszélgetésünkön is kiderült: az a könyvtári munkához, az intézményhez való kapcsolata, kötődése. Kiegyensúlyozott fi- lozopter alkat, olyan, akit nem tudnék elképzelni anélkül, hogy éppen el ne mélyedne valamiben, jobbára kötettel a kezében .. . S mindebben az a legszebb, hogy a könyvtáros munka fő örömforrása számára az, hogy ezzel mások haszfelnőttek, a kisebbik éppen most katona. A fiatalkori álom maradt, de vonzalma a régészet, a történelem iránt máig él. Utazási élmények, könyvek táplálják tovább ezt az érdeklődést, és hát a városszépítő egyesületben végzett munka, amelyben szerepet kap Komló nem túl régi története, emlékeinek gyűjtése, megőrzése is.- Magaménak érzem Komlót, noha Siklós a szülőváronára lehet. A könyvtárosságot mindig is szolgálatnak tekintette, tekinti. Korunk, rohanó életünk árnyjátékaként a kultúra értékvesztési folyamata, úgy gondolom, a könyvtárakban is lemérhető. A közkönyvtárakba már általában kialakult igényekkel, konkrét témákkal jön az olvasók többsége. Már aki jön ... Országosan a lakosság 15-20 százaléka. som, de itt élek már 12 éves korom óta. Az idegenek gyakran mondják, hogy nem szép város. Lehet, de azt, hogy szeretünk-e egy várost, azt nem a szépsége dönti el, hanem a kötődések: barátokra talál - tunk-e benne, milyen a társadalmi és munkahelyi környezetünk. Én megtaláltam mindazt, amiért magaménak érezhetem városomat. D. I. A fiataloknak elsősorban az iskolában kellene megszeretniük az olvasást. Ha valaki felnő az iskolapadban könyv nélkül, később már aligha változik. S ezen a könyvtár is keveset segíthet, ha segíthet... Mégis — tartja Surján Miklós -, a könyvtárnak ebben a maximális erejét kell latba vetnie - a lehangoló összkép ellenére is . . . W. E. Szabó Ervin-emlékérem aesJBammm Surján Miklós Szocialista Kultúráért Az orfüi fafaragó kör Jól emlékszem, amikor Keré- nyi Gábor, aki még a Megyei Művelődési Központban dolgozott, szervezni kezdte azx orfűi fafaragókat. Nem titkolt csalódással mutatta a felhívásra érkezett leveleket: csupa „mag- faragó” jelentkezett. „Kapoli- epigonok, kevés eredeti ötlettel. Szép-szép, amit csinálnak, de én valami mást szeretnék." Olyasmit, ami Hajda György Zsigmond fafaragó-restaurátort is foglalkoztatta: népi iparművészeti forrásból táplálkozó használati tárgyalkotás. Aztán mégis összeérett a társaság. Helyrehozták a malommúzeummal szomszédos öreg épületeket. Ebben az időben szinte több kőművesmunkát, kubikolóst végeztek, mint •asztalosmunkát. A tanyájuk még ma sincs teljesen kész, de már magán viseli a kezük nyomát. Maguknak készítettek asztalt, széket, ágyat, tálat és kanalat. Most éppen egy gyönyörű tornyostékán, s egy sajátos térplasztikán, a „Vízi Gézán" dolgoznák. (Cserfából készült emberalak Jesz a vízcsap fölé.) Néhányon a Mesterségek ünnepére készítik a baranyai sátrak vázait. Ezt ősszel rendezik meg Budapesten, az orfűi kör is képviselteti magát. Korábban sokat dolgoztak az Uránbányának (az ércesek segítségét meghálálandó), ők készítették el a ceglédpusztai faluház legtöbb bútorát. Az idei tábor az egyéni elképzelések megvalósítására szerveződött, de már az első napokban összeverődtek a csoportok bútort, csillárt faragni. Még a „Vízi Gézán" is ketten dolgoznak. Mert ez a tizennyolc ember közül egy sem ismeri a szót: én. Máskülönben hogyan is hagyná ott szakmáját hosszú tíz napra a maszek asztalos, miért ragadna vésőt a vasas üzemmérnök, sőt, a népművelő? Az évi hét faragó hétvége és a tábor életük része lett. A találkozási alkalmak száma egyre gyarapodik. A táboridőt együtt töltik a. családok is. Hajda György Zsigmond, a csoport művészeti vezetője, Helyes Károly a technikai főnök. Nem az ízlésterror, a kollektív bölcsesség vezényli a munkát. Tán ennek is tulajdo- níthatóak az egyre sokasodó egyéni díjak, pályázati sikerek. H. J. MELLÉKLET 1987. augusztus 20., csütörtök
