Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)
1987-08-01 / 210. szám
Gaszler János föágazatvezető A kátolyi termelőszövetkezeti szarvasmarha-telepének vezetője kizárásos alapon került a mezőgazdaságba: nem akart irodista, tanár, jogász lenni, íróasztalhoz valamelyest is kötődő foglalkozást választani, A gyöngyösi főiskolán már közelített elgondolásainak megvalósításához, Kátolyban pedig beteljesült. Andrics Antalné, a tsz ösztöndíjasa nemcsak a kötelező nyári gyakorlatot töltötte itt, hanem aratáskor szállítójegyeket is írt, míg Andria Antal, a gödöllői egyetem mezőgazdasági gépész szakára járó diák kombájnos- ként dolgozott. — 1983-ban végeztünk mindketten, aztán én fél év múlva gyesre mentem — meséli And- rics Antalné. — Kátolyban nincs bölcsőde, és én hároméves korig otthon kívántam maradni a gyermekünkkel. Egy hónapja jöttem vissza, akkor lettem a telep vezetője. — Hogyan fogadták a beosztottak? — A fiatalságom nem lehetett furcsa, hiszen az elődöm harminc év körüli volt, én huszonöt vagyok. Esetleg a nem szokatlan. A dolgozói létszám negyvenöt. Nem kevés. Andricsné dunaújvárosi, férje kátolyi. Itt a faluban építkeztek. A fehér vakolatú, palatetős ház Kátoly legújabb és egyik legszebb háza. — A telket apósoméktól kaptuk, az építkezés meg OTP-köl- csönből ment. A tsz a fuvarozásban segített. Bár 1984 tavaszán láttunk hozzá a munkának, a padlástérhez még csak most jutottunk. — Főiskolásként így képzelte a kátolyi életet? — Hát mindenesetre több szabadidővel. Tanulásra csak jónéhány év múlva gondolhat, ha a gyerek nagyobb lesz. A férje szakmérnökire jár Gödöllőre, műszaki •fejlesztés szakon, s a csalódban már elég lekötöttség ha egyvalaki tanul. Ö a Pécsi Állami Gazdaságban dolgozik, mű helyfőnök-helyettes. Dr. Buják József állatorvos Fiatal szakemberek Kátolyban Mozgalmas élet, embert próbáló feladatok Itt hagyják dolgozni a fiatalokat A szarvasmarhatelepen mozgalmas az élet, nem lehet unatkozni. Most például a fejőhöz felújítása tartja izgalomban a telep dolgozóit. *- Egy hét leforgása alatt megcsináltuk a fejőházi rekonstrukciót - közli néhány nappal a telepvezetővel folytatott beszélgetésünk után Gaszler János,' a tsz műszaki vezetője. Dicséri a műhely dolgozóit, mind a húszat. - Rajtuk múlik az ötven erőgép, tehergépkocsi, busz, megfelelő működése, a fejőházihoz hasonló felújítások, vagy éppen a gombolyítóüzem gépeinek elkészítése. Mind szakképzettek, többnek szakközépiskolai végzettsége is van. Geszler János pályázat útján került Kótolyba. Térképen kereste, hol is található. Eredeti szakmája vasesztergályos. Elvégezte a szakközépiskolát, majd technikusi oklevelet, aztán épületgépész szakon üzemmérnöki diplomát szerzett. Felesége pedagógus, Kölkeden tanít matematikát és fizikát. Mivel Kátolyban nincs iskola, így maradtak Kölkeden, s onnan jár el mindennap.- Használta-e valaha épületgépész diplomáját?- Amikor az irodákat, raktárt kialakítottuk, a központi fűtést én terveztem. Nem is tudtam volna elviselni, hogy megrendeljem mástól. - Hozzáteszi, hogy a főiskolán is szerette az ilyen feladatokat. A szerelést a műhely dolgozói csinálták, s az eredményt ők is élvezik. Míg korábban tíz foknál melegebb nem volt télen a műhelyben, a központi fűtéssel egyenletes a meleg, 16—18 fok. A két évé létrehozott gombolyítóüzem erőátviteli rendszerét szintén az ő irányításával építették ki, és legyártottak három gombolyítógépet.- Volt-e már kudarca?- Az nem, de akad olyan szívügyem, amit még nem sikerült megvalósítanom. Az érdekeltség megteremtését az órabéres rendszerről való leállással és egyidejűleg a teljesítménybér bevezetésével tudom csak elképzelni. De ehhez nemcsak az adminisztrációt, hanem az anyag- és készletgazdálkodást is át kell szervezni, s javítani a szerszámozottságot. — Szót ért a dolgozókkal? — Az értelmes beszédnek vagyok a híve, még sohasem a munkagépek, és nincs keveredés. Vagy amikor az IH 6200-as vetőgépet repcevetésre átállítottuk. A tavalyi átlagunkkal elsők lettünk az országban: 4,4 tonna repce termett hektáronként. — Mire büszke? — Hogy bizalommal fordulnak hozzám a dolgozók. Vöő János feleségével és kisfiával Szederkényben lakik, ott építettek családi házat. Andrics Antalné, a szakosított szarvasmarhatelep vezetője Proksza László felvételei kiabáltam. Ha sürgős munka akad, és nincs esztergályos, akkor beállók én. S ha azt mondja valaki valamire, hogy nem lehet megcsinálni, akkor én megmutatom, hogy igenis lehet. * A huszonegy éves., fiatalembert kezdetben próbára tették az idősek, aztán leszoktak erről. Látták, hogy elismeri tapasztalatukat, de van bőven, amit ő hozott friss tanulmányaival.- Mindig is szerettem szervezni — mondja Vöő János gépesítési brigádvezető. - Itt aztán lehet. Mohácson végezte a mező- gazdasági szakközépiskolát, a szarvasi felvételi nem sikerült. A kátolyi tsz személyzetise hívta ide. Két évig gyakornokként dolgozott, megfordult minden területen. A technikusi vizsgát növénytermesztésből tette le. — Naponta kétszer kell mindenkivel találkoznom, s ez aratáskor közel harminc ember munkájának irányítását takarja. Tudnom kell, hogy ki mit csinál és hol. A gépesítettség kiváló: a négy Claas Dominator tíz napon belül feledteti az aratást. A munkagépek között is sok az új. A megfelélő karbantartásról a műhelyben gondoskodnak. — Mit hozott létre, ami a mindennapokon túl mutat? — kérdem a most huszonnyolc, éves brigádvezetőt. — A géppark rendjét, hogy minden traktorhoz megvannak — Még tíz év kell, hogy anyagilag helyrejöjjünk. A feleségem gyesen van, csak szülői támogatással tudunk létezni. Talán jobb lett volna egy olyan szakmát tanulnom, ahol lehet géemkázni vagy masze- kolni. Dehát én a mezőgazdaságot annyira szeretem, hogy nem tudnék tőle szabadulni. Itt Kátolyban pedig még a gyeptermés is jó, 8-9 tonnát adnak a rétek hektáronként. * Mindig arra vágyódott, hogy Baranya aprófalvait megismerje. Az alföldi embert vonzotta az ismeretlen, a más. Hogy hogyan élnek néhány százan a kisközségekben, szemben az Alföld ezres falvaival. Körbejárni szándékozott Baranyát. — Hát most itt vagyok, megtapasztalhatom — mondja dr. Buják József, a kátolyi tsz állatorvosa. És háborog az ellátás miatt: - Különböző időpontban érkezik a tej és a kenyér *a boltba, így kétszer kell menni, s megesik, hogy már hiába. Akkor irány Pécs- várad vagy Szederkény. Aztán a telefon! Délután négytől egyetlenegy működik, fönt a telepen, Pécsváradra bekötve. Isten ments, hogy sürgős esetben szükség legyen rá! Iskola nincs, az óvoda állítólag jó. Gyerek bőven született itt az utóbbi években. — Mit szeret Kátolyon? — teszem fel a kérdést, a harmin- éven jóval innen lévő állatorvosnak. — Tetszik, hoqy itt a fiatalokat hagyják dolgozni. L. Cs. K. A Szigetvári Cipőgyár gyártósora Újabb két baranyai cég vállalkozott kivitelének növelésére exportbővítő pályázat útján. A Zsolnay Porcelán- gyár és a Szigetvári fcipő- gyár további gépi beruházásokkal kívánja termékei minőségét javítani, ezáltal tőkés árbevételét növelni. A messze tájakon is jó nevű Zsolnay Porcelángyárban dr. Grosch Béla műszaki igazgatóhelyettes időben kissé visszakanyarodik, hogy jobban megértethesse, miért pályázták meg az edénygyártáshoz szükséges dekoráló- és két öntőgépet. — A nyolcvanas években a szigetelőkről a fő hangsúly mindinkább a keresettebb edény- és díszműáruk felé tolódott el. Ezek a termékeink állják a versenyt itthon és külföldön egyaránt minőségben, árban és a gyorsaságban. Amikor tömegével jelent meg hazánkban a viszonylag olcsó kínai termék, megijedtünk, hogy az kiszorít minket a hazai piacról. Lényegében ez adta a döntő lökést, hogy a korábbiaknál is erőteljesebben törjünk be a tőkés piacra. Tavaly már majd másfél- millió bögre és csésze talált devizáért vevőt Ausztriában, Olaszországban, az NSZK- ban és az égyre több termékük előtt kaput nyitó USA-ban. Idei új, jelentős piacuk edényféleségeikre Dánia, és szigetelőikre Írország. — Az export növeléséhez viszont nyugati gépek kellenek — mondja dr. Grosch Béla. — Az 1976-os 300 milliós rekonstrukcióval szemben a jelenleqi aazdasáqi helyzetben inkább a kis lépések taktikája, a 10-20 milliós célirányos beruházások az életképesek. Ezért nyújtottuk be a két öntőgép és a dekorálógép beszerzését lehetővé tevő pályázatot, melynek végső összege 12,7 millió forint, és ebből 9,6 millió értékű a deviza. Augusztus végére várjuk az NSZK-beli Lippert cégtől a három gépet. Azok az év végén már termelni fognak. — Mi volt a pályázat elnyerésének feltétele? — Az, hogy öt év alatt 60 millió forinttal növeljük tőkés exportunkat. - Számításaink szerint ezt már két— három év alatt teljesíthetjük, és így a gépek is lényegesen előbb megtérülnek. A Szigetvári Cipőgyár azt vállalta pályázatában, hogy 1991-ig évente 50, azaz ösz- szesen 250 millió forinttal növeli tőkés exportját a tervezett 20,4 milliós beruházással, amiből 10 milliót tesz ki a tőkés importgép és további 41 millióért nyugati gépeket lizingel. Horváth József, a SZIGO igazgatója:- Az utolsó nagy gépi beruházásunk tíz éve volt. Létkérdés a gépek modernizálása, hisz a hangsúly mindinkább a minőségre helyeződik ót. A pályázat megnyerésével valóra válthatjuk elképzeléseinket. A végtermék-rész, az aljázó korszerűsítését tervezik. A jelenlegi 3 aljasorból kettőt az USM cég csúcstechnológiát jelentő aljasorával váltanak fel, és azok a tervek szerint szeptemberben már termelni fognak. (A dolgozókat már kiképezték Bécsben.) Ez a két aljasor gépbérletként kerül a gyárba, a többi pénz az ezek majdani kiegészítését jelentő olasz, osztrák és NSZK-beli gépekre kell idén és a jövő évben.- A pályázatunkban azt is rögzítettük, hogy exportbővítésünk importigénye 40 százalékos és évente további 10-10 millió forint importalkatrészre van szükségünk — mondja Horváth József. — Ha ezekhez nem jutunk hozzá, az exportfejlesztésünk is megkérdőjelezhető. A SZIGO évente 1,7 millió pár női cipőt gyárt. A jövő évben ebből már 500 000 párat küldenek az USA-ba, de — ha nem is sokat - vesz tőlük Francia- ország és az NSZK is. (Idén 280 000 pár a tőkés exportjuk.) S hogy győzzék, a jövő évtől beszüntetik a bérmunkát. Évente egymillió pár női cipőt a szocialista országokba szállítanak, döntő részét a Szovjetunióba. A hazai vásárlóknak 200 000 párat gyártanak.- Ez azt jelenti, biztos a piacuk?- Amennyiben a hosszú távú szerződésekre mérget lehet venni. Az USA-beli vevőnkkel öt, a belföldiekkel hároméves szerződésünk van, a szovjet piacra évente kötünk megállapodást. A Szigetvári Cipőgyár nemcsak lizingel gépeket, hanem az aljázóból rövidesen kikerülő két vonalsort maga is gépbérletbe adja a Hungarotex közreműködésével. Ezek a felszabaduló gépek Vietnamba kerülnek ... S ha már az új gépek beszerzéséről esett szó, a gyár vezetése nemcsak a legmodernebb gépektql vár nagyon sokat, hanem az új vezető beosztású szakemberektől is. Hisz új a termelési igazgatóhelyettes, a főkönyvelő és a kereskedelmi főosztályvezető. Murányi László ▼ 1987. augusztus 1., szombat HÉTVÉGE Pályázatok exportbővítésre Kis lépésekkel! Célirányos gépi beruházások a Zsolnayban és a SZIGO-nál „Én megmutatom, hogy igenis meg lehet csinálni...*’
