Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)
1987-08-03 / 212. szám
~U Dunántúlt napló 1987. augusztus 3., hétfő, Források Pécs közigazgatási tárületán Csak tiszta forrásból! Évről évre romló vízminőség A kísértethistóriák „hatás- mechanizmusának" fonákjaként alakul még mindig — vagy talán még inkább —, a környezetszennyezés veszélyeiről szóló figyelmeztető jelzések sorsa. A kísértetekben ugyebár az emberek túlnyomó többsége nem hisz, de ha éjféli órán kellene netán végiggyalogolniuk egy temetőben, a zömüknek égnek meredne a haja szála minden kis levélzördülésre. A környezetszennyezés veszélyeivel pont fordítva vagyunk: elvileg mindenki elismeri, hogy hovatovább az emberiség életterének a léte a tét, ugyanakkor a gyakorlatban a „ráérünk még", a „nem olyan, súlyos ügy”, „ha ez tovább így folytatódik, akkor", „egyeztetnünk kell a fontosabb gazdasági érdekkel", környezetvédelemre kóros kompromisszumok és az egyéni apró hanyagságok korát éljük. Pedig Pécs közigazgatási területén és Orfű térségében másfél évtizede vizsgálja a Pécs Városi KÖJÁL településegészségügyi csoportja a közhasználatú források vízminőségét. A tendencia egyértelműen romló. Évről évre kevesebb az olyan forrás, amely bakteorológiailag és kémiai összetételükben kifogástalan. Sőt, a vizsgálatba vonható források száma is csökken: részint el-el tűnt egy-egy a bányaművelés miatt, részint azérf, mert vízminősége javíthatatlanná vált az egyidejű magas szintű vízkeménység, nitráttartalom és fekálkoli szint miatt. A közhasználatú források száma az idei évre 22-re csökkent. Ez a szám azonban messze nem azt jelenti, hogy valameny- nyi vize alkalmas veszélytelenül emberi fogyasztásra, sőt a többségük fertőzöttségi szintje magasabb, egyeseknél többszörösen d megengedett szintnél. A Mecsekre jellemző karsztos területen a fertőzések eredetének felderítése és az ellene védőgátakkal való védekezés, gyakorlatilag lehetetlen: a legtöbb forrásnak legfeljebb csak sejteni lehet, hogy merre húzódik a vízgyűjtő területe. Nagyobb hóolvadás, vagy esők után, az egyébként általában tiszta források vize is időszakosan fogyaszthatatlanná válik. Ebből következően, a vízminőség szempontjából a legjobb hónap a szeptember. . A vizek fertőzöttségének legfőbb oka, a források környékének és vízgyűjtő területének a beépítettsége, s egyben csatornázatlansága. A forrás kiömlését, vízgyűjtő medencéjét ki lehet tisztítani, klórozni — ezt a feladatot a terület kezelője végezteti el —, ha azonban a fertőzés a forrás vízgyűjtő területén történt, akkor akár évekig is eltarthat, amíg kitisztul a víz. Általában, és évről évre fokozottabban szennyezettek az or- fűi források, különösen a „Zi- pernovszky”. A fehérkúti csak állattartásra használható. A legjobb, legtisztább vízűek közé tartozik az égervölgyi, a hidegkúti, a szentkúti Harangláb, a Zsolnay,, a Delelő és a kismo- hosi forrás. A többinek rossz, változó, vagy épphogycsak elfogadható a vízminősége. D. I. V ■< m . . ' *- _ V*. A «uristak nem ismerik a veszélyeket... Vízirendőrökkel a Dunán Július végéig hárman fulladtak vízbe Bajánál A víziréndészet Volvo motorcsónakja éles kanyarral fordul a folyam közepén. A két tizenéves srác ösztönszerűen ritmust váltva lapátol, s talán legszívesebben meglapulnának a csónakjukban. ■ Az „állj”-t parancsoló felszólítás után csak hosszas huzavona után tudnak a rendőrségi motoros mellé húzódni.- Nincs valami nagy gyakorlatuk az evezésben - jegyzi meg Varga Miklós rendőr zászlós, akit őrsparancsnoka úgy mutatott b$, mint aki szárazon, vízen egyaránt otthon van a közlekedésrendészetben. A két fiú annál kevésbé mondhatja el magáról, ugyanezt. A csónakjuk felszerelése hiányos. Amikor a zászlós mentőfelszerelésükről érdeklődik, az egyik egy kulcscsomót kap elő, keresgéli közte a megfelelőt, hogy kinyissa a csónak zárt rekeszét. Ha baj lenne, ez idő alatt már háromszor vízbe fulladhatttak volna. Aztán kiderül: csak a nagy semmit zárták be ilyen gondosan, mentőfelszerefésük ugyanis nincs. Varga Miklós kiparancsolja őket a vízről, s ez nem lesz számukra következmények nélküli eset. A rövid járőrutunk során csak egy töredékét jártuk be a Dunának azon 65 kilométeres, a Sió torkolatától az országhatárig _ terjedő szakaszát, amely <h hozzá kapcsolódó hajózható mellékágakkal együtt a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság mohácsi őrsének felügyelete alá tartozik. A két csónakázó fiún kívül most más szabálytalankodóval nem találkoztunk. Alig van forgalom a folyamon. A fürdőzők, csónakózók kedvét lelohasztotta a hűvösebbre vált idő. • Ügy látszik, azokét is, akik hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a Duna nem strandmedence, nem csónakázótó, mégcsak nem is Balaton, hanem azoknál sokkal veszélyesebb víz. A legkritikusabb pontjai a fürdőzők, de a csónakózók számára is a keresztgátak, T-gátak közelében vannak, ahol örvénylik, szabálytalanná válik a vízfolyás, és 15-18 méteres mélységeket váj a mederben.’ A Mohács alatti Repity gurgyó- nál 30 méternél is mélyebb a Duna. Nem önkényes tilalom, hanem életveszélytől óvás, hoqy fürdeni csak a kijelölt helyeken lehet. A mohácsi vízirendészeti őrsnek a sokágú feladatai körében a legelső a nemzetközi hajóforgalom zavartalanságának a biztosítása, a hajózási szabályzatban foglaltak betartásának ellenőrzése. Ilyenkor nyaranta azonban arányaiban megnövekszik a kis vízi járművekkel és fürdőzők- kel kapcsolatos rendészeti teendők súlya, mennyisége.- A legtöbb gondunk a turistákkal van, a helybeliek, a vízparton élők, részint a mi rendszeres propagandánk hatására is, jobban ismerik a veszélyeket és a vízi közlekedés szabályait - mondja Grátzner József rendőr százados, a mohácsi vízirendészeti őrs megbízott parancsnoka. - Idén még nehezítette a helyzetet, hogy a vízállás miatt igencsak leszűkült a fürdési lehetőség és sokan kerestek kibúvót ez alól tiltott helyen. Felemásan igazolja ezeket a megállapításokat a statisztika. A mohácsi őrs szakaszán ez idáig a nyáron három személy fulladt vízbe, s mindannyian a bajai Sugovica szabadstrandján. Az egyik lengyel turista férfi volt, a másik kettő egy házaspár Kecskemétről. Az utóbbiak azonban felöltözötten gyalogoltak be a Dunába alkoholtól és egyéb szerektől kábult állapotban. Vízimentésre nem volt még ez idáig szükség az őrs szakaszán ezen a- nyáron, viszont májustól mostanáig 38 esetben indítottak szabálysértési eljárást, 352 esetben helyszíni bírságot szabtak ki a vízi-KRESZ megszegőivel szemben. A szabálytalanságok között listavezető a tiltott helyen fürdés, valamint a hiányos felszerelésű csónakkal való közlekedés. Akárcsak a közútiak, a vízirendészet rendőrei sem közkedveltek. Erre mondta a még időben leapacsolt csónakázó fiúknak Varga Miklós zászlós:- Inkább szeretek az élőkkel veszekedni, mint holtakat kihúzni a folyóból. Dunai Imre ■ Mpp^— I. I ■ ■ ■■ ' ■ ■ ■ I m Életképek Fönt a Menyecske völgyben Pellérd után kezdődnek a szőlők, kertek, gyümölcsösök. A minapi jeget megúszták, az esőt — hálistennek — nem. Annyira nem, hogy a Menyecske völgyből a keskeny útról, a köveket lehordta a lapba és elterítette. Erdős Lajos is küszködne a kapálással, de ragad a talaj, mindúntalan le kell vakarni a -nehéz sarat. A szomszéd, Kiinger Sándor jön át, hallotta, hogy valaki van itt az újságtól, mindjárt elmondaná, hogy az új autóbusz-menetrendről nem tudnak az emberek, pedig . . . Szóval nem akarom szidni a volánt — mondja, Erdős Lajos meg leinti harsogva: „Nem is szidhatod!” Persze, hogy nem szidható itt a volán, hiszen Erdős Lajos onnét ment nyugdíjba, nyolc- vonkettőben, lehúzott ott majdnem harminc esztendőt. Nehéz daruskocsival dolgozott, a jó ég tudja, hány és hány ezer kilométert — baleset nélkül. Többnyire vagonrakásoknál dolgoztam az öreg „Daimonddal", hat tonnát bírt el a daruja. Betonelemeket, konténereket szállítottam a rendelétek szerint. Most bent a faluban, ahol laktunk, vagy néha Pécsett is a buszsofőrök rámdudálnak, kiszólnak az ülésből. „Mi van, Lajos bácsi! Jó egészséget!” — és ez jól is esik. — Pedig a gépkocsivezetés nem is eredeti szakmája . . . — Nem bizony. Még a harmincas évek végén Szent- lőrincen volt egy hároméves mezőgazdasági szakiskola féle, aki elvégezte, „Aranykalászos gazda" lett. Akkoriban még gazdálkodtunk. Aztán az ötvenes évek elején jött a tsz, én meg elmentem gépkocsivezetőnek. Hanem tudja, magával egyszer összevesztem még a- hatvanas évek-elején, éppen a Szigeti úton: Akkor vittem oda a benzinkút tartályait, ha jól emlékszem. A daruval ügyködtünk, maguk- meg kifordultak volna egyik utcából és mi elálltuk az utat. Szépeket mondtunk egymásnak ... Jót nevet, tölti a poharat: „Most béküljünk ki, nem igaz?!" „Nem rossz az ötlet!” — mondom neki és koccintunk. Azt mondja, az Erdős család ősi alapítói Pellérdnek. — A plébános egyszer kimutatta, hogy régi papirokon 1776-ban szerepel a nevünk, aztán még néhány családé: a Kosin, a Papp, a Kajsza és még egy, de azt elfelejtettem, öt csalód élt itt akkoriban, most meg majdnem háromezer ember lakja a községet. Szép vidék ez, kőiéi a városhoz. Itt van ez a szőlő, kijövök mindennap. A mamának ma segítettem leszedni az őszibarac-> kot, viszi a piacra. Én meg, ha éppen nincs vendég, vagy szomszéd, eldolgozgatok és még néha énekelek is. Mindig is mondom: „Ne vegyetek autót, ne koptassátok azt’ a büdös aszfaltot, inkább legven egy telketek és ültessétek tele." Pellérden megalakította az öregek — pardon — „idősebbek" klubját. Vasárnap délelőtt benézünk a Potykába egy sörre, aztán ebéd, aztán délután a Műv. Házba. Megy az ultizás meg a rexezés. Este kilencig. Ez a hétvége. Felesége közbeszól: — Meg csütörtökön - Harkány! — Reumás vagyok — mondja Erdős Lajos — viszont nem dohányzom. Elhiheti, ez a hosz- szú élet titka. — És főleg az, hogy sokáig vegyen levegőt az ember — mondja a szomszéd. Aztán újra koccintunk, az egész világ egészségére. Ráfér. Rob Ferenc Varga Miklós zászlós
