Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)
1987-08-20 / 229. szám
34. hét Az ünnep Már a fogalom, a kifejezés is jó érzéssel tölt el: félre lehet tenni a mindennapi gondokat, kicsit tovább lehet aludni, mint a hétköznapokon, a levegő ilyenkor tisztább, mint bármikor, leállnak az üzemék, a hegyről távolra lehet látni, a házak finom ételek illatát lehelik. A jegyzetíró leginkább gyermekkori ünnepekről írna, de ugyanakkor emlékeznie kell, hogy az ő lakásukban csak nagy ritkán áradtak különleges ételillatok, de boldogság volt, ha elegendő kenyér volt az asztalon. Az ünnepen tehát távolba lehet látni! Augusztus 20-án is kötelező néhány gondolattal, ha még oly nehéz is, a múltat kutatni, a jövőt fürkészni.. 1957. augusztus 20-án Kádár János ünnepi beszédében Szent Istvánnak nevezte államalapító királyunkat, talán először érezhette a hazánkban és világban élő tizenötmilliónyi magyar, hogy boldogulásának egyetlen útja a közmegegyezés. Mit is jelent ma számunkra auqusztus 20.? Ha a szent fogalmát világi, ateista módon értelmezzük: példamutatót ielent. Társadalmi, erkölcsi, szellemi értékekben qazdaq emberek sokasáéra él, dolgozik köztünk, akikre illik ez a meghatározás. I. István vaskézzel zabolázta meg a kalandozó magvarsáaot, a földművelésre szorította őket. ezzel kenyeret adott, államot alapított, a ma- nvarsna fennmaradásának egyetlen lehetséges módián összefo- násra szorította a Káront-meden- cében élő néocsoportokat, azok nveh'ét. kultúráiét elfoandva qar- ánaítottn a mén nem létező, de formálódó nemzetet. 4 lkotmán>'iink tartalmazza a Szent Mván-i aondolat, az úi. és teavük hozzá, bőségesen ren- doikezésiiokro állá konvér iinne- oón ózonban most nincs időnk és lehetőségünk sem arra, hogy amúgy igazából ünnepeljünk. Még egy kicsit aludni, még egy kicsit gondjainkat holnapig félretenni, pedig nemzetünk, önmagunk ellen olyan vétek lenne, mintha Szent István továbbra is kalandozni hagyta volna őseinket. Itt van előttünk a gazdasági, társadalmi kibontakozás programja, jövőnk szempontjából talán nem nagy túlzás az ezredéves példát említeni. Ha az ateista számára példamutatót a szent fogalma jelent, akkor szent kötelességünk erkölcsi, szellemi, fizikai erőnket, utolsó türelmi tartalékainkat is mozgósítani — egyben alkotmányos kötelességünk is ez. Szent István, alkotmány, új kenyér és augusztus 20., összeillő fogalmak. Augusztus 20. ma, 1987-ben hazánkban: a kenyerünk megvan, a szó minden értelmében, a gazdasági, társadalmi kibontakozás programja biztosíték, eszköz lehet arra, hogy a jövőben is meglegyen. De kellenek az emberek is! Mi valamennyien „példamutatók”, ha úgy tetszik, „szentek” kel! hogy legyünk! Hazánk ezredéves évfordulóján gyermekeink számára csak így maradnak ünnepek. Amikor jegyzetíró e sorokat írja, süt ugyan a nao, de a hétköznapok szmopia fátvolossá teszi a fényeket. Ma lehetséges, hogy nem ébredünk olyan napfényes, kristálytiszta hainalra. mint az gyermekkori emlékeimben az ünnepek fogalmával összekapcsolódik, lehet, hoav zuhoa az eső. az ünnepi meditáció más azonban akkor sem lehet... Mohács belvárosának látképe, madártávlatbál. Mohácsi riportunk a 10. oldalon. Läufer László felvétele A legmagasabb átlagtermést idén is a szajki tsz földjein érték el Elcsendesült az élet a búzaföldeken. Itt-ott látni még egy- egy megkésett bálázógépet, szalmát gyűjtő meg szántó traktort. A kombájnokat már bevontatták a gépudvarokra. Baranyában augusztus első hetében befejeződött a búzabe takarítás. Két hete mór új búzát őrölnek a malmok, s az új lisztből sütött kenyér szerencsére semmivel sém rosszabb a tavalyinál. Embert és eszközt próbára tevő, elemi csapásokkal, árvizekkel, aszállyal és évtizedek óta nem tapasztalt jégverésekkel sújtott aratás van mögöttünk. A gyorsmérleg adatai szerint megtermett a megye kenyere. Jut búza exportra is. A két mohácsi és a mohácsi-szigeti hajókikötőből 20 000 tonna ó- és új búzát raktak uszályokba, s indítottak útnak külföldre. Az aratás a szokottnál majd két héttel később, csak július 10-e után indult. A három hétig tartó 30—38 fokos hőség következtében a búzafajtók csaknem egyszerre értek be. A jó munkaszervezésnek, az aratók helytállásának és a gazdaságok kölcsönös segítőkészségének köszönhetően az üzemek meg tudtak birkózni a feladattal. A megyei átlagtermés az előzetesen várt és igen óvatosan becsült 5,6 tonna helyett vé gül is 5 tonna lett hektáronként. Ez ugyan egy tonnával elmarad a megyei rekordtól — amit 1984-ben értünk el -, de' a megyék sorrendjében Baranya most is ott van az első öt között. A megyei rekorder ezúttal is a szajki Béke Tsz 7 tonna feletti búzatermésével. A lippói tsz 6,7, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát csaknem 6,7, a du- nafalvi tsz 6,2, a sombereki tsz 6,2 tonnás búzatermést takarított be. Hat tonnához közeli termést arattak a pécsváradi, a véméndi, a kátolyi és a hi- mesházi tsz-ekben is. A jég verte siklósi tsz-ben viszont csak 2,8, Kémesen 3,6, Dráva- sztárán 3,4 tonnát adott a búza. A gyorsmérleg adatai nem alkalmasak árnyaltabb elemzés re. Az ehhez szükséges adatokat ezekben a napokban dolgozzák fel a Megyei Növény- védelmi és Agrokémiai Állomáson, s ha elkészülnek, ezekből pontos választ kaphatunk o műtrágyázási, növényvédelmi, fajtapolitikai, agrotechnológiai tapasztalatokra. Bizonyos tanulságokat mindenképpen le kell vonni ebből az évből is. Például hogyan lehet elfogadható búzatermést elérni szélsőséges időjárási vi szonyok között? Miképp leheti modernizálni a megyei jégelhárító rendszert. Az időjárás meghatározó, ám látni, hogy a legjobb búzatermelő gazdaságokban szakszerű növénytáplálással, a fajták jó megválasztásával mérsékelni tudták az időjárási szélsőségeket. A szajki Béke Tsz 7 tonnás termést ért el, pedig Szajkón is száraz volt az ősz, kemény a tél, esős a tavasz és ott is volt aszály. Ám ez a termelő- szövetkezet búzaterületének nagyobb hányadán korán érő, elsősorban jugoszláv, illetve sze gedi búzafajtákat termel. A 3 tonnát közelítő újvidéki Niska Rana még a szemszorulást okozó hőhullám előtt beérett, s olyan minőségben aratták le, amely a legkényesebb igényeket is kielégíti. Köztudott, hogy Baranyában az utóbbi években a későbbi érésű búzafajták uralkodtak el. Ezek ugyan potenciálisan bővebben teremnek, de ezt az' előnyüket a későbbi érésük miatt elveszítik, túl hosszú ideig vannak kitéve az időjárás viszontagságainak. Több szakember egybehangzó véleménye szerint itt ai déli végeken indokolt lenne a korán érő búzafajták arányát növelni, ami a búzanemesitők mellett a vetőmagszaporító gazdaságokra is újabb feladatokat ró. Egyes becslések szerint az aszály a termés 10—20 százalékát vitte el. Az 55 600 hektáron ez csaknem 55 600 tonna veszteséget jelent. Ha több a korai fajta, ez a veszteség elmarad, de- legalábbis nagymértékben enyhül. Feltűnő — és ennek konkrét okait nyilván időben kielemzik a szakemberek —, hogy az idén milyen jó búzatermést takarítót tak be a dombvidéki gazdaságokban és Mohácsi-szigeten. A Dunától körülvett szigeten nyilván a mikroklíma mérsékelte az aszályt. További vizsgálatot igényel azonban, hogy a hegyes, dombos pécsváradi, kátolyi, himesházi, véméndi és sombereki tsz-ekben, hogy termelhettek 6 tonna köt üli vagy; afeletti búzát. A nagy tavaszi esők kisebb- nagyobb árvizeket okoztak a Hegyháton és a szigetvári, szentlőrinci térségben. A kiáradt patakok döntötték a gabonaföldeket, a víznyomott búzatáblák termésében mennyiségi és minőségi kár keletkezett. Ez is egyik oka, hogy az idei búza 20—25 százaléka nem üti meg a kenyérgabona minőségét, ezt csak az állatokkal lehet feletetni. Az árvizek a befogadók tisztítására irányítják rá az érdekeltek figyelmét. Mint ahogy a jégesők az elhárító rendszer fogyatékosságait, hibáit tárták fel sokkolás- szérűén. Az idén ötször verte el a jég a megyét, a július 25-i katasztrofális méretű volt. Szerencsére a búzából mái csak pár ezer hektárt talált lábon. A kár így is tetemes. Ezért az illetékesek napirendre tűzték a jégelhárító rendszer korszerűsítését. Támadásba lendültek a gombabetegségek is, s hogy nem okoztak nagyobb kárt ez az, időben történő permetezéseknek, a gondos védekezésnek köszönhető. Az idei aratás egy merő harc volt az elemekkel. A csatát végül is az aratók nyeték meg, az eredmény az ő jó munkájukat dicséri. — Rné — Megtermett a kenyerünk
