Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)

1987-08-20 / 229. szám

Nem mulasztott a jégelhárítás esőelhárítással kapcsolatban. Gondolatai híven tükrözik mindazt, amit a-iaikus tudhat. De vajon jól tudják és isme­rik-e a tényleges tudnivalókat? Dr. Zoltán Csaba, az OMSZ főosztályvezetője, a Baranya Megyei Rakétás Jégelhárító Egység (BRJE) vezetője válasz­ként azt a tévhitet igyekszik el­oszlatni, miszerint a rendszer jeget, tehát már kialakult jég­cellát is képes szétlőni. Nem! — A rendszerünk csak a ke­letkező jégszemek befolyásolá­sára alkalmas. Tehát mi nem a jégre lövünk, hanem a kelet­kező jégeső károkozását igyek­szünk elhárítani. A felhőkben már meglévő jeget mi nem tudjuk feldarabolni. méternél kezdődött és ez már meghaladja á kisrakétáink re­pülési magasságát.- Ezek szerint önök mindent elkövettek, hogy megakadá­lyozzák, legalábbis enyhítsék a katasztrófát?- Ilyen összetételű vizsgála­tot még nem kaptunk, ame­lyet. az OMSZ elnöke kezde­ményezett és melyen az OMSZ, az Állami Biztosító, a megyei tanács és a siklósi pártbizott­ság képviselői is jelen voltak. A mérési eredményeink, a zi­vatartérképek, a kilövőállomá­sok kezelőinek magnón rögzí­tett bejelentkezései és vala­mennyi dokumentumunk ada­tait gondosan és tüzetesen átta­nulmányozva a vizsgálati jegy­A baranyai rakétás jégeső­elhárító rendszer tizenegy éves megléte óta a július 25-i volt a legnagyobb ítéletidő. Az Ál­lami Biztosító, amely fedezi a rakétás rendszer költségeit — 750 milliós kárral számol. Amíg az 1971—75-ös években a jég­károsodott terület átlagban 40 000 hektárt tett ki, most 48 gazdaságnál 85 000 hektárnál is nagyobb területen pusztított, tarolt a jég, nem is szólva a lakó- és középületekben, a kis­kertekben és más létesítmé­nyekben keletkezett jelentős károkról. A gazdálkodó szervek több mint 700 épülete károso­dott, 110 településről eddig több mint 5800 lakossági kár- bejelentés érkezett.- Ebben az évben 50 millió forintot fizet ki az ÁB a raké­tás jégesőelhárítási rendszer fenntartására. Nem kis pénz. Most mégis ekkora elemi csa­pást jelentett a jégverés. A közvélemény nem érti: miért a rendszer, ha mégis ekkora jég­pusztítás következhet be a me­gyében? - kérdeztem Palaczky Jánost, az Állami Biztosító Ba­ranya Megyei Igazgatóságá­nak vezetőjét. — Most is vizsgálatot kér­tünk, mint minden korábbi je­lentősebb jégkárnál, hogy szá­munkra is megnyugtató módon tisztázhassuk, mi okozta a vé­dett térségben a jégkárt. A mostani vizsgálat megállapítá­sait megerősítette az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke által elrendelt központi vizsgá­lat is: az okokat a rendkívüli meteörológiai körülményekben kell keresni. A kárt nem a ra­kétás jégesőelhárító egység­nek mulasztása okozta. Szer­vezettségükkel és felkészültsé­gükkel kapcsolatosan semmifé­le mulasztás vagy hiányosság nem róható fel nekik, s a hoz­zánk is befutó lakossági és más panaszbejelentések elle­nére is megnyugtathatom a la­kosságot: az adott időben nem követtek el fegyelmi mulasz­tást, nem bénította a munkáju­kat a technikai apparátusuk műszaki hibája. Teljes erővel dolgpztak ... Ei a megpróbál­tatás is a felszínre hozta a rendszer korlátáit és gyengéit, s bebizonyosodott, hogy ilyen természeti csapással szemben ez a rendszer nem hatékony. — Tehát keresni kell a lehe­tőséget, hogy a jégelhárítók ilyen megpróbáltatással szem­ben is nagyobb eredménnyel vehessék fel a küzdelmet.- Igen, mégpedig rövid és hosszú távú feladatok várnak ránk. A Tenkes-hegyi lokátor­állomást mielőbb át kell tele­píteni a Hármashegyre, fej­leszteni szükséges a rádióösz- szeköttetési rendszerüket, ugyanakkor Pécsvárad és kör­nyékére új kilövőállomásokat is szükséges telepíteni. Mind­ez a közeljövő feladata; ugyanakkor tanulmányozni ér­ír demes egy mozgékonyabb és manőverezni képes rendszer megvalósítását — a repülőgé­pes jégesőelhárítást. Nemrég kaptunk egy levelet Diósviszlóról, amelyben Törő Lajos nyolc pontba szedve fejti ki véleményét a rakétás jég­A Tenkes-hegyi megfigyelőállomás monitorjai — Váratlanul érte az egysé­get az emlékezetes július 25-i zivatar? — Egyértelmű volt, hogy az azt megelőző hosszú és rend­kívüli kánikulának ez lesz a vége. Mi már akkor tudtunk a 80-120 kilométeres sebesség-- gél felénk tartó zivatarzónáról, amikor az még Ausztria felett volt. Nagyon gyorsan mozog­tak a. jéggel teli zivatarcellák, minden állomásunk dolgozott, 1000 rakétával vártuk a hideg­frontot és 487 rakétát lőttünk ki. Ennyit ilyen rövid idő alatt még nem lőttek ki Magyaror­szágon. Tehát mi inkább min­den téren nemcsak fel-, hanem úgy is mondhatnám, túlkészül­tünk. Ahogy vonult felettünk a zivatar, sorra jelentették a je­get az állomásaink, ez pedig egybeesett a lokátorunk méré­seivel. — Gyakoriak az ilyen pusz­tító jégverések? — A jégeső nagyon is válta­kozó jelenség és még csak a 3—5 éves átlagok sem lehetnek mérvadók. Hazánkban nagyon nagy jégesők alakulhatnak ki. Az 1977-es és az 1984-es is iszonyatos károkat okozott. De az 1900-as évek elején is volt két katasztrófális jégeső. Ilyen esetekben a rendszerünknek komoly korlátái vannak, mert ezek a zivatarfelhők már kész jeget hoznak magukkal, és az­zal szemben a rakétáink már tehetetlenek. — Tulajdonképpen akkor kár volt egyetlen rakétát is kilőni? — Ezt ennyire sarkítva nem lehet megfogalmazni, mert fél­reértésre adna okot. A zivatar­cellákban lévő jég miatt tu­lajdonképpen nem igen szá­míthattunk eredményre, de ne­künk a megvásárolt szovjet módszer előírásai szerint köte­lességünk lőni. S a levél állí­tásával ellentétben azért csak nagyrakétákkal dolgoztunk, mert a zóna alsó határa 5100 zőkönyv rögzíti, hogy az elhá­rítási módszert a lehetőségek­hez képest betartotta a szol­gálat. Tehát nem volt semmi­féle mulasztás a felkészülé­sünkben. Azt is tudni kell, hogy - mivel a döntés számítógép­pel történik -, a döntésben a szubjektív tévedés kizárt. A rendszer tökéletesen működött, a kilövőhelyeink is felkészül­tek. Egyértelmű, hogy nem tör­tént olyan mulasztás, aminek be lehetne tudni azt a nagy jégverést. — A levélíró állítja, hogy a lokátor nem üzemelt a Tenkes- hegyen ... — Az egész rendszernek az az alapja. Ha nem működött volna — ahogy azt sokan mondják, bénaságra ítélte vol­na az egész egységet, a kilö­vőállomásainkat is. Én szakmai szempontból inkább azt mon­dom, hogy a lokátorunk sajnos még a Tenkes-hegyen üzemel. Jobb lenne, ha már most, a majdani helyén, a Hármashe­gyen dolgozna,, mert akkor gyorsabbak és még reálisab­bak lennének a méréseink. Azt tudni kell, hogy jelenleg a Tenkes fölötti 10 kilométer su­garú körzetben a műszaki adottságok miatt nem lehetnek pontosak a radar mérései. — Az ÁB adatai szerint fenn­állása óta jelentős jégkárokat előzött meg a rendszer. — Ha ez nem így lenne, miért finanszírozná tevékenysé­günket a biztosító? Hangsúlyo­zom, a rendszerünk a jelenlegi 15 kilövőállomással csak ke­letkező jégszemek befolyásolá­sára alkalmas a mintegy 1000 négyzetkilométernyi általunk védett területen. Ez a zivatar pedig már jeget hozott, azt képtelenség a rakétáinkkal feldarabolni. Helyenként saj­nos 4-5 cm átmérőjű jégdara­bok estek... • Murányi László Változó élelmiszergazdaság Interjú dr. Villányi Miklóssal, a MÉM államtitkárával Átalakulóban van a magyar gazdaság. Az MSZMP Központi Bi­zottsága július 2-i ülésén a társadalmi-gazdsági kibontkozásról foglalt állást, az Országgyűlés őszi ülésszakán terjesztik a kép­viselők elé a kormány társadalmi-gazdasági stabiljzáciás prog­ramját, s ekkor vitatják meg az adóreform-tervezetet is. Dr. Villá­nyi Miklóst, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkárát az élelmiszergazdaság helyzetéről, a készülő prog­ramok ágazati hatásairól kérdeztük. Az általános forgalmi adó a költségvetési támogatások mérséklésével, s ebből követ­kezően az élelmiszerárak növe­kedésével jár együtt. A drá­guló élelmiszerek a fogyasztók szerint jobb minőséget is fel­tételeznek, érvényesül ez az összefüggés a jövőben? — A készülő adó- és árrend­szer bevezetésével együtt vár­hatóan emelkednek egyes élei-, miszerek árai. A változások az általános forgalmi adó beveze­tése és elsősorban a fogyasz­tói ártámogatások mérséklése, illetve megszüntetése miatt következnek be. Az árak válto­zását tehát nem olyan ténye­zők idézik elő, amelyek a mi­nőség javításával szoros össze­függésben lennének. Ettől füg­getlenül a jövőben jobban kell törekedni a termékek árának és minőségének összhangjára, vagyis az árnak mindig egy adott minőséghez kell kap­csolódnia. Erre új lehetőséget kínál a felvásárlási és az élel­miszerárak eddiginél lényege­sen rugalmasabb rendszere, az államilag rögzített hatósági árak lényeges visszaszorulása. Jogos a fogyasztói kívánság, hogy a termékek minősége ál­landó, illetőleg javuló legyen.- A gazdaságtalafi terme­lés és export támogatásának a leépítését határozottabban kell folytatnunk - fogalmaz az MSZMP KB július 2-i állás- foglalása. Az élelmiszerek te­kintélyes hányadának exportja viszont szubvenciót feltételez. Mindezek ismeretében hogyan változik az élelmiszerexport?- A gazdaságosság önma­gában is fontos követelmény, erre kötelez bennünket GATT- tagságunk is. A gazdaságtalan termelést és exportot az élel­miszergazdaságban is folyama­tosan és számottevően csök­kenteni kell. A világ legna­gyobb iagrár-exporitőreínek a saját belföldi termelésük védel­mében hozott intézkedései azonban nem- hagyják érvény­re jutni a valóságos ár- és költségarányokat. A világ élel­miszerpiacán nem a termékek, hanem a támogatások verse­nyeznek. Ez magyarázza az alacsony világpiaci árakat, s azt is, hogy a magyar élelmi­szerexport nem kis része gaz­daságtalanná vált. Határozott törekvésünk olyan exportszerkezet kialakítása, amely feltételezi a jövedelme­zőbb export-árualapot, de az élelmiszerek kivitelének to­vábbra is nagyon jelentő sze­repe marad az ország adós­ságszolgálati terheinek teljesí­tésében. Néhány év alatt a jelenlegihez képest 50 száza­lékkal kell javítani az ágazat export-import — eddig is po­zitív - egyenlegét, s ez az ag­rártermelés strukturális változ­tatását igényli. Világossá vált, hogy a kö­zepesen feldolgozott és köze­pes minőségű termékekkel nem vagyunk versenyképesek. A mi­nőség javításán kívül a verti­kális integráció erősítése is az exportképességet fokozza. S ez alatt nemcsak a termelő és a feldolgozó kapacitások össz­hangja értendő, hanem az ér­tékesítési rendszer tökéletesí­tése, az infrastrukturális hát­rányok mérséklése is. A mar­keting szemléletet és gyakor­latot kell erősíteni az agrár­ágazatban is.- Következetesen hangozta­tott gazdaságpolitikai -elv, hogy a fizetésképtelen vállala­tokat, szövetkezeteket szigo­rúbban, a felszámolási és sza­nálási jogszabályok szerint kell megítélni. A fogyasztási szö­vetkezetek egy-egy térségben meghatározói az ellátásnak, a nehéz pénzügyi helyzetben lévő termelőszövetkezetek földje, vagyona is nehezen hasznosít­ható másként, mint agrárter­meléssel. Milyennek Ítéli hely­zetüket, a felszámolási esé­lyeit e térségekben?- Az áfészek és a mezőgaz­dasági szövetkezetek a falusi lakosság ellátásában és a kis­termelők által előállított ter­mékek felvásárlásában, a ter­melőszövetkezetek a lakosság foglalkoztatásában meghatáro­zó szerepet töltenek be. Nagy többségük eredményesen gaz­dálkodik, de a legutóbbi évek­ben a termelőszövetkezetek 8-10 százaléka az újratermelés gondjaival küszködik. Többsé­gük kedvezőtlen termőhelyi adottságok között, elmaradott térségekben gazdálkodik. Vizs­gálataink szerint 80-90 terme­lőszövetkezetben a sorozatos szanálások ellenére sem sike­rült a gazdasági egyensúlyt ki­alakítani, s további 120-150 gazdaság jelentősen eladóso­dott. A kormány pályázathoz kötött programot hirdetett meg az adósságok mérséklésére, ez mintegy 5 milliárd forint hitel újrarendezését jelenti. A kor­mányprogram egyebek között segíti a veszteséges ipari tevé­kenységek megszüntetését, a termelés szerkezetének a ter­mészeti adottságokhoz való igazítását. Előrehaladott a tervező mun­ka abban is, hogy ahol a nagyüzemi mezőgazdaság he­lyett a családi művelésre ala­pozott tagi gazdaságok a taka­rékosabb ráfordításokat, a vesz­teségforrások csökkentését te­szik lehetővé, ott mezőgazda- sági kistermelői szövetkezetek alakuljanak, a meglévő nagy­üzemek szakszövetkezetként működhessenek a jövőben. Le­hetőség lesz a mezőgazdaság­ban is kisszövetkezetek meg­alakítására. Azzal számolunk, hogy az ál­lami szanálások keretében a költségvetés csak a legindo­koltabb esetben avatkozik be, a rossz szakmai munkából kö­vetkező veszteségeket nem té­ríti meg. Alapvetőnek tartjuk azt is, hogy a központi támo­gatásokhoz az üzemek kezde­ményezései is párosuljanak, s támogatást csak azok a gaz­daságok kapjanak, ahol reá­lis feltételei vannak a kibon­takozásnak.- A kistermelők körében el­terjedt a hir, hogy a készülő adóreform hátrányosan érinti őket. Milyen intézkedések vár­hatók a kistermelés ösztönzé­sére, illetőleg miként érinti őket az adóreform?- A gazdaságirányításnak alapvető érdeke és törekvése, hogy az adóreform másfél mil­lió kistermelő család termelői kedvét megtartsa, javítsa. Az adókedvezmény tehát nem a reformmal együtt felmerülő új gondolat, hanem része a mai adóztatásnak is. A mezőgaz­dasági kistermelés mai ked­vezményezettségét továbbra is megőrizzük. A kistermelőket az adóztatás szempontjából három kategó­riába soroljuk: az elsőbe azok kerülnek, akiknek a mezőgaz­dasági tevékenységből'szárma­zó bruttó árbevétele évente nem haladja meg az 500 000 forintot, a másodikba, akiknél ez az összeg 500 000 és kétmil­lió forint között van; a harma­dikba, akik túllépik a kétmillió forintos árbevételi határt. Az első csoportba tartozik a kis­termelőknek mintegy 98 száza­léka, ők a földhasználat után előírt adót fizetik ezután is, amely rendszerében és mérté­kében azonos az eddigi kiadá­sokkal. A kistermelők túlnyomó többségének tehát nem válto­zik az adója. A második csoportba az 500 000 forintot meghaladó ár­bevétel utón kell kiszámítani az adóalapot képező jövedel­met úgy, hogy a növényter­mesztésben az árbevételnek 30, az állattenyésztésben a 10 százaléka az adóalap. Ezt az összeget egyenlő arányban kell felosztani a termelésben részt vevő, 16 éven felüli családta­gok között. A felosztott össze­get viszont hozzáadják a más forrásból származó jövedelmek­hez, és ezután a személyi jö­vedelemadó általános szabá­lyai szerint adóznak a terme­lők. A harmadik csoportba tar­tozó termelők az adózás szem­pontjából vállalkozónak minő­sülnek, rájuk a vállalkozói adó­zás előírásait kell alkalmazni. A mostani eígondolósok sze­rint az adóreformmal kapcso­latosan a felvásárlási árszínvo­nal nem érinti kedvezőtlenül a kistermelőket. A nagyüzemek integrációs tevékenységét sem gátolja az új adórendszer: sőt, az élőmunkaigényes ter­melésnél elterjedt részesműve­lési, állatkihelyezési és más szerződéses formák szerepe még növekedhet is. A nagy­üzemektől kapott anyagok, esz­közök általános forgalmi adója nem terheli a kistermelőket. A kedvezőtlen adottságú gazda­ságoknak a jövőben is lehető­ségük lesz a körzetükbe tarto­zó kistermelőktől felvásárolt termékek után igénybe vett ár- kiegészítés megosztására.- A szövetkezeti ipar jöve­delmezőbb az alaptevékeny­ségnél, ezért a mezőgazdasági és a fogyasztási szövetkezetek is felkarolták ezt az ágazatot. A legutóbbi években azonban fékeződött az ipari és a szol­gáltatási tevékenységekben a vállalkozás lehetősége. Milyen jövője van a szövetkezeti ipar­nak?- Bár az ipari szolgáltatási tevékenység valóban lefékező­dött a legutóbbi években, je­lentőségük változatlanul fenn­marad a szövetkezetekben. A VII. ötéves tervidőszak követ­kező éveiben 1986-hoz képest 21-22 százalékkal bővülnek e tevékenységek a mezőgazda- sági nagyüzemekben. A szelek­tív fejlesztés fő irányai: az élelmiszer-feldolgozás és a helyben folytatható, jövedelme­ző ipari és szolgáltatási tevé­kenység. Arra törekszünk, hogy a szövetkezeti ipar fejlesztése elsősorban a halmozottan hát­rányos helyzetű gazdaságok felzárkóztatási programjának legyen a szerves része. Indo­kolt a meglévő kapacitásokat a mostaninál jobban kihasz­nálni, az export növelését, az import kiváltását szolgáló, jó­részt bérmunkán alapuló tevé­kenységeket fejleszteni. Ennek egyik, a szabályozással is tá­mogatott útja a közös érde­keltségre alapozott kooperá­ciók kialakítása, illetőleg to­vábbfejlesztése. A mezőgazda- sági nagyüzemekben az adóre­form bevezetésével megszűrik a sokat bírált, ipari tevékenysé­get terhelő termelési adó, min­denkire egységes árképzési és adózási feltételek lesznek. A kedvezőtlen adottságú nagy­üzemek eddigi adókedvezmé­nyei nyereségadókedvezmény- nyé alakulnak át. Remélhetően a gazdaságok képesek lesznek élni az új lehetőségekkel. V. Farkas József MELLÉKLET 1987. augusztus 20., csütörtök Korszerűsíteni szükséges a védekezést

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom