Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)

1987-07-05 / 183. szám

SIKER „Elég jó előadás volt” — hallottam a Petőfi Rádió Láttuk, hallottuk műsorában a héten a gyulai Várszínház első idei bemutatójáról, Háy Gyula Mohács c. drámájá­nak premierjéről. Az előadá­son ott voltam, s a kritikus­sal messzemenően egyetér­tek. Abban is, hogy noha ki­fogásolható akadt éppen a rendezésben is és némelyik színészi játékban is, a pro­dukció végső fokon egy ki­tűnő történelmi dráma meg­jelenítésével s néhány fölfe­dezés erejű színészi alakítás­sal ajándékozott meg ben­nünket. Ezt jó érzékkel a premier közönsége is kifeje­zésre juttatta: a taps olyan­kor fölerősödött. Közöttük volt Kanizsai Dorottya meg­személyesítője, Nagy Anna Jószai-dijas színművész is. Hálás szerep — érdekes fi­gura. Elolvasva ennyi jutott eszembe róla, izgatottan vár­va az előadást. Hiszen Nagy Annának - aki 23 éve kezdte a pályát, s a közép- és idő­sebb generáció emlékezeté­ben, mint Kosztolányi Pacsir­tája él ma is Ranódy László szép filmje (1964.) nyomán — most köszvényes öregasz- szonyt kell alakítania. „Nagyasszonyt", aki mozgal­mas élete nyomán két ná­dort „elfogyasztott", és most Perényi nádor, Siklós várura özvegyeként szent esküvést tesz, hogy a csata után, aki ott életét veszti, „azt én mind fiamul fogadom. ín ásatom meg a sirját, én lo­gom eltemetni könnyeimmel, költségemmel.. Nagy Annának azt a Kani­zsai Dorottyát kell eljátsza­nia, aki szerint az új hittel parolázó főurak, köztük leg­elsősorban „Zápolya Janó”, de a Habsburg-uralkodók (V. Károly császár, I. Ferdi- nánd), az osztrák hercegek és maga „a pápa trónját megülő ördögi tálján" — Panoráma Csúnya akarok lenni Marianna Fancini a Ci- neccitta-nak, az olasz filmvárosnak a legújabb felfedezettje. Első sajtónyi­latkozatában kijelentette: „Olyan akarok lenni, mint Bette Davis. Csúnya nőket szeretnék eljátszani!" Hát! . . . (Képünkön Mari­anna Fancini). Rock-festő Ez is elérkezett: Jürgen Messensee személyében az első nockzenész kiállítja festményeit. A Bécsben július 12-én nyíló tárlat legnagyobb képe, a festé­szet-történet nagy tablóit is megszégyenítő méretű: 265 centi magas és 485 centi széles. Címe: Három rocktáncosnő. Kanizsai Dorottya Nagy Anna Tóth Tamás (II. Lajos) és Nagy Anna mind, mind muzulmánok, akiket a magyar királynak1 tűzzel-vassal irtania kell. Előnyben részesítve minden­ben, de főleg „a szerzésben" az jó magyari urakat. Olya­nokat, mint amilyen az ő fér­je is volt... Ez a Kanizsai Dorottya az, aki II. Lajos „árva" magyar királyt — ké­résére — fiául fogadja; s aki a darab hátra lévő részében fokozatosan rájön, hogy itt végzetes és tragikus utolsó csatáról van szó, ahol, lehet, húszezernyi magyart kell majd elhantolnia - három, százezernyi török győzelem­ünnepe közepette... Nagy Anna Kanizsai Do­rottyája vérbeli és vérbő feudális nagyasszony. Nem a festmények, szobrok fájda­lomban hajladozó-görnyedő alakja, hanem sokféle vonás­ból, színesen megrajzolt em­beri és emberközeli történel­mi hős. Olyan, aki összetörni is képes, ráébredve: mit hoz a magyarság számára 1526. augusztus 29. Akkor leborul az ifjú király előtt, majd vénségesen, bottal a kezé­ben, megtántorodva, azután erejét összeszedve, halálsá- padtan, de keményen, ki­megy a színről... A vastaps méltó alakításá­hoz, estéről estére. W. E. A kutya magasra tartott fejjel „pihen” Gótikus templom romjai a Munkácsy Mihály utcában Ezek a skótok... A jókívánságok között, me­lyeket McSmith az 50. szüle­tésnapjára kapott, rábukkant a1 nagybátyjáéra is. A levél így szólt: „Kedves öcsém! A keresztelődre adtam egy ezüstkanalat. Továbbra is min­den jót kívánok! Bácsikád,' Jim.” * — Az ön feleségének mór gyermekkorában ki kellett vol­na venni a manduláit... — mondta a háziorvos NcNepp- nek. — Gyorsan végezze el a mű­tétet, de a számlát küldje az apósom címére...! * McDouglas lenyelt egy golf­labdát, és azonnal elvitték, hogy megoperálják. McPhin, a barátja, elkísérte Ennek a srácnak mindegy. Életkorát kérdezem, mondja: itt, az előzetesben töltöttem be 22-én a tizenhatodikat... Természetesen júniusra gon­doltam, de kiderült, má­jusról van szó. Vagyis Gá­bor oly természetességgel éli napjait a rendőrségi fogdá­ban is, hogy egy hónap ne­ki ide vagy oda: egyre megy. Beszélgetésünk előjele — ez gyorsan kiderült —^a megál- lapodottsága. Tűnhet ez per­sze túlzásnak egy ilyen korú gyerek esetében, de tessék csak figyelni: — Mondd, Gábor, mi az, amit szeretnél elérni? Ami — ha meglenne —, azt mondat­ná veled: oké, már rendben vagyok, többre nem vágyom. Nem sokat gondolkodik: — Egy lakás . . . egy ko­csi ... és, hogy ne kelljen dolgozni. A mondat végére határozott pontot tesz, semmi több hoz­záfűzni valója nincsen. Ez a a kórházba, és egy lépést sem tágított mellőle. — ön bizonyára a beteg testvére... — mondta a se­bész. — Nem! — felelte McPhin. — De az enyém a lenyelt golf­labda, és arra várok, hogy be­fejezhessük a partit...! Dr. Mándoki László fordítása A pünkösdi ünnepélyes alapkőletétel óta régészeti ku­tatási terület a Lenau egye­sület leendő pécsi székhazá­nak az udvara, ahol Kárpáti Gábor régész, Pécs középko­rának a kutatója mór 1976- ban is ásott. Akkor bukkant a középkori Domonkos-templom első maradványaira. A mosta­ni ásatás szinte naponta szol­gáltat új meg új szenzációkat. A 200 négyzetméternyi terü­letű udvart, négyzethólózat szerint osztották fel, a belső mezőkben hatolnak egyre lej­jebb, s kezd összeállni a kép arról, ami hajdatn itt volt: egy templom és egy kolostor fa­lai, ahogy az 1529-es tűzvész után a föld alá kerültek. Mik is kerültek elő? Újabb sírhelyek. 1976-ban 30 ember maradványait talál­ták meg, most eddig még né­gyet. És egy kutyát. Nagy becsben lehetett ez a jószág, hiszen míg az emberi csont­vázak szétszóródtak, a derék eb teljes épségben pihen jó másfél méterre az udvar szint­je alatt. Az oldalán fekszik el­nyújtott lábakkal, a fejét ma­gasra tartva. Egy sírbolt 'nyílt meg a ku­tatók előtt. Keleti végfalán egy címer, mellette és az ol­dalfalakon feliratok, többek között egy jól olvasható Má- ria-név, gótikus nagybetűkkel írva. A címer alig egy hete is­mert, így egyelőre inkább csak csodálják, az értelmezés­re ezután kerül sor. A sírbolt továbbkutatásra vár, hiszen ed­dig még nem kerültek elő az ide temetettek maradványai. No és a templom. A töre­dékek egyelőre úgy hevernek a helyükön, ahogy eltávolítot­ták közülük a földet, s a gon­dos kezek megtisztogatták. Ezeket nézve, nem gondolhat egyebet az ember, mint hogy egy csodálatosan szép gótikus templom lehetett ez az ang­liai Beckett Szent Tamásról elnevezett domonkosrendi ko­lostor temploma. Több egymásra települt szint különböztethető meg itt, az al­só - római. Ez is szenzációs. Ugyanis a római város keleti határvonalát mindeddig a Bem utca környékére tették. H. I. Ma este a képernyőn: Szupersztár! "I ■■ ff héten: Requiem! Telefoninterjú Andrew Lloyd Webberrel Ma este a képernyőn: Jé­zus Krisztus Szupersztár. Egy hét múlva pedig Budapesten — a tervek szerint tévéközvetí­téssel — bemutatják Andrew Lloyd Webber Requiemjét. E két oka volt, hogy feltárcsáz­tuk londoni lakásán a rock­opera műfaj legnagyobb zene­szerzőjét: — ló reggelt, Mr. Webber! Magyarországról... — Jó reggelt, nagyon örü­lök, hogy a magyarok megint a világon elsők között vállal­koznak egy nehéz bemutatóra. — Igen, az ön Requiem-jet Budapesten, a Margitszigeti szabadtéri színpadon július 12-én, 14-én, 15-én és 16-án bemutatják. — Sajnos nem utazhatok a magyar fővárosba, de nagyon jólesett a meghívás. — Általában a requiemek, vagyis a fenséges gyászszim­fóniák, mindegyike leterít vala­mivel, Verdi például engem, Dies irae tétellel. A lemez Placido Domingo és Andrew Lloyd Webber a Requiem New York-i próbái közben. hallgatásakor az ön Re- quiem-jében a Hozsánna-tétel kapott el nagyon, s a zenei megfogalmazás mellett nem is elsősorban Placido Domingo tenorja, hanem Sarah Bright- man énekprodukciója. — Igen! Sarah nagy énekes széles hangterjedelmével szop rán és alt hangot egyesít ma gában. A Macskák london előadásait és a Magyarorszá gon ismert angol nyelvű hang­lemezen Jaminát énekelte.- Miért hagyta ki a Re- quiem-ből a rockzene nélkü­lözhetetlen hangszerét a gi-. tárt? Hiszen a szimfonikus rock első nagy művében, a Deep Purple zenekar Concer- to-jában éppen a vonósok és a gitár összeölelkezése volt a zenetörténeti értékű szépség! A betörhetetlen betörő „ne kelljen dolgozni" többször is előjön beszélgetésünk kap­csán. Gábor meg is mondja: nem szereti a munkát. Ami azt illeti: nem is nagyon volt eddig benne része, eddig nem sokat dolgozott. Börtönben már volt. Múlt év januárjában pél­dául tizenkét rendbeli betö­réses lopás miatt kapott egy év szabadságvesztés-büntetést ez a kurdi fiatalember. — Gyors széria volt — mondja most, könnyedén, fel­szabadultan mosolyogva. — Két hét alatt megcsináltam a balhésorozatot, jártam itt Pécsett is. Hirden az egyik házban csak az mentette meg egy öregasszony 200 000 fo­rintját, hogy nem találtam meg ... Kénytelen voltam 200- zal megelégedni. Eljátsszuk: éppen betör va­lahova. Persze: megnézi, érde­mesnek látszik-e? Első útja a szobába vezet, a szekrényhez, a ruhák zsebét kotorássza vé­gig, a különböző dobozocská- kat. Elsősorban az ékszerek­re utazik. — Megvan a piaca. —* mondja. — Vannak megbízha­tó ismerőseim, akik átveszik, ha bizonyos idő után piacra dobom ezeket a cuccokat. — Kell ehhez is utazni? — kérdem. — Nem. Vagyis Kurdon a dolog vé­gére pont tehető. Volt olyan is — nem csinál belőle titkot Gábor, nevet persze nem kér­dezek —, amikor megrende­lésre dolgozott. Mint egy profi. Itt. Pécsett májusban ugyan­csak jeles sorozat után bu­kott le: tizennégy gépkocsit nyomott fel. Pechje volt: bűn­társa — a pécsi Petrovics László — az utolsó körút vé­gén nem pakolta ki a kocsi­ból a szajrét, megfogták a rendőrök, megtalálták a hang­falakat, a mognókat, kazettá­kat. Gábort különösebben nem izgatja, hogy lebukott. Bele van kalkulálva a játszmába, meglepő érettséggel - és el­tökéltséggel — veszi tudomá­sul. Kimondja: ha a most vár­ható büntetéséből szabadul, ugyanígy folytatja. Mert hogy dolgozni soha sem fog, nem szeret. Ráadásul — véli — az ő módszeréből jobban lehet élni, mint munkából. — Eljegyeztem magam a pályával - mondja mosolyog­va, s meglepetésemre ősiznte- séget fedezek fel a szemében. — Én a rockzene korában élek, mégsem kötődhetem kizá­rólag egyetlen zenei stílushoz. Tudja, a zeneszerzés is olyan, mint a legszebb játék; fa­natikus és korlátlan. Nem ma­radhatok meg csupán egyet­len-féle játék mellett. — A Szupersztárt nem érez­zük illusztrált vallástörténet­nek!? — Ez a művem, a legjob­ban fogja össze a társadalom problémáit. Minden művészet­értő néző tudja, hogy elsősor­ban nem Jézusról szól, hanem az elnyomásról, a szabadság- vágyról, a tömegpszichózisról, a társadalmi hős magáraha- gyottságáról. Az is Magyaror­szág rangját növeli, hogy a világ államai közül nyolcadik­nak önök mutatták be. Földessy Dénes Kiszámolgatjuk: annak az embernek, akinek ellopott 1600-as Ladáját összetörte, minimum tíz évig kellett min­den pénzét félretennie, hogy átlagfizetéséből a kocsit meg­vehesse. Gábort nem vágja mellbe a dolog. — Nincs még jogosítványom — mondja, magyarázandó pusz­tán az autó összetörését. Fel­menti magát azonban ez alól is: — Nem tehetek róla. Semmi más nem érdekel, csak a kocsi... Egyszóval: Gábor kiforrott egyéniség. Lopott pénzen ér­lelődött. Egy 15—16 éves srác a zsebében 70 000 forinttal — volt már ekkora zsákmánya — már valaki... És Gábor bízik benne: lesz még ennyi pénz a zsebében. Persze: lopott pénz. És ebben én is egészen biz­tos vagyok. Gábor betörhe­tetlen. Mészáros Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom