Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)

1987-07-27 / 205. szám

A DunQntffli napló 1987. július 27., hétfő lfDII-ivonatok — 1987 E szelvény érvényes az augusztus 1-jén (szombaton) Pécs—Baja— Mohács útvonalon induló MÁV-TOURS—VDN-kirándulóvonatra. Fel­mutatásával jegyek a MÁV-TOURS pécsi főpályaudvaron található helyiségében válthatók. Balszerencsés szombatja volt a harkányi Anna-bálba induló ezer vendégnek, köztük a MÁV- TOURS-VDN szervezésében utazóknak is. Pezsgő helyett esőtől áztak el a Bányász ét­terem udvarán. Fél nyolc körül már fél lábszárig álltak a jég­ben és az üvegszilánkokban. Az asztalokra kirakott 900 po­hárból mindössze egy maradt épen. Evőeszközök, térítők he­vertek virágcsokrok helyett a szépségkirálynő-jelöltek lábai­nál. A szerencsésebbek lovasfogat híján saját autóikba ültek, no nem azért, hogy bájaikat Har­kány összes lakójának megmu­tassák, inkább azért, hogy mi­hamarabb hazajussanak és. el­felejtsék ezt a nagy remények­kel kecsegtető, balul sikerült éjszakát. Akiknek viszont nem adatott meg az autós távozás, azok betódultak a Bányász ét­terem 160 főt befogadni képes zárt helyiségébe. Az áramszü­nettől izgalmassá vált tolon­gásnak az üzletvezető szomorú hangja vetett véget. Díszes fanfárok helyett egyszerű és rö­vid magyarázattal fújta le a Harkányban már-már hagyo­mánnyá vált Anna-bált. A kéthetes készülődés szám­vetése: 90 liter, előre letur- mixolt villányi koktél, ezer adag sertésjava gazdagon és ezer Anna-torta nem gazdaggá, in­kább szerencsétlenné tette a vendéglátókat, jól csak a fel nem lépett művészek jártak. Felvették több ezer forintos gá­zsijukat, és indultak vissza Bu­dapestre. Átok ül a harkányi Bányász éttermen - mondanám, ha ba­bonás volnék. Tavaly a KÖJÁL, idén a jég akadályozta meg, hogy az illusztris eseményt Bajára megy a következő MÁV-TOURS-VDN-vonat Anna-bál helyett jégverés megtartsák. Úgy gondolom, azért itt nem igazán átokról, inkább némi meggondolatlan­ságról van szó. * A balszerencsés Anna-báli út után augusztus 1-jén a ma­gyarországi Duna-szakasz egyik legjellegzetesebb „vízi városá­ba", Bajára viszi utasait a MÁV-TOURS és a VDN. Akik jegyet váltanak, 6 óra 25 perc­kor a szegedi menetrend sze­rinti járathoz csatolt kocsikban utazhatnak a Duna és a Sugo- vica partján épült, hangulatos, műemléki épületekben bővel­kedő városkába. Itt a 8 óra 45 perces érke­zéskor 3 helyi idegenvezető várja a csoportot. Segítségük­kel egész délelőtt ismerkedhet­nek Baja nevezetességeivel: a Kálvária-kápolnával, a görög­keleti szerb templommal, a ré­gészeti, képző- és népművé­szeti gyűjteményeket egyaránt bemutató Türr István Múzeum­mal. Ebédet 12-13 óra között a Duna étteremben szolgálnak fel utasainknak. Innen 10 per­ces sétával jutnak el a hajó­állomásra, hogy 14 óra 30 perckor beszálljanak a 140 sze­mélyes Pannónia és a 60 sze­mélyes Bendegúz hajókba. Több mint kétórás hajóút kö­vetkezik a Dunán, Mohácsig. A 18 óra 50 perckor befeje­ződő kirándulás ára felnőttek­nek és gyermekeknek egyaránt 230 forint. Jegyek a mellékelt szelvény felmutatásával a MÁV-TOURS pécsi, főpályaud­varon található irodájában válthatók szerdán és csütörtö­kön 10—17 óráig, pénteken 10— 13 óráig. Hámori A. Svájci rendszámú autót meglehetősen ritkán látunk Pécs és Baranya útjain. En­nek okairól eddig csak felté­telezéseink voltak, most vi­szont találkoztunk Rolf Büh- lerrel, aki sok mindenre ma­gyarázattal szolgált. Az IBUSZ vendégeként egy hetet Ma­gyarországon töltő svájci új­ságíró útiélményeiről a követ­kező hónapokban számol be a legnagyobb svájci napilapok hasábjain.- Korábban egy utazási iroda idegenvezetőjeként 79 országban jártam - kezdi a beszélgetést Rolf Bühler. — A hetvenes években megfor­dultam Budapesten is, de csak annyit tudtam Magyar- országról, amit egy egynapos út keretében el lehet képzel­ni. Nem voltak kétségeim afe­lől, hogy Budapest nem Ma­gyarország és Magyarország nem Budapest. Ezért megkér­tem a zürichi IBUSZ képvise­letet, hogy szervezzen egy olyan programot számomra, amiből nemcsak a fővárost és környékét, de az ország más részeit is jobban megismerhe­tem.- Gondolom az ismeretszer­zésen kívül más cél is vezé­relte? — Szeretném alaposabban bemutatni ezt az országot, hiszen az ide érkező svájci turisták 90 százaléka csak Budapestet és környékét isme­ri. Tudásuk csak ennyi: Buda­pest, Gulyós-party-Apajpuszta, Esztergom és kész. Semmi töb­bet nem ismernek és nem is mennek tovább. — Milyen benyomásokat szerzett nálunk? — Az eddigi itt töltött hat napból öt igazi nagy roha­nás volt. Budapest, Debrecen és Szeged után most egy ki­csit lazább a program, de volt például olyan nap, ami­kor 400 kilométert utaztunk. A magyar táj egészen más mint a svájci. Nálunk sokkal kö­zelebb vannak a települések egymáshoz, ott 3—5 kilométe­ren belül mindig található egy falu, vagy város. Ez vi­szont, hogy nincs annyi em­ber, ház, autó, vannak sza­bad területek, szántóföldek igazi vonzerő lehet a sváj­ciaknak.- Mit látott Baranyában?- Az első benyomásom ne­gatív volt. Ezt is megírja?- Miért ne? Ha okulhatunk belőle I- Mohács felől érkeztünk, az első ami feltűnt Pécsből és Baranya svájci szemmel Á turisták 90 százaléka csak a fővárost és környékét ismeri lKSa^»OSIl8€YOliil8VaSSlCIVl La Mancha lovagja Holnaptól a Szabadtóri Táncszinen Dale Wassermann és Mitch Leigh musicaljét a La Mancha lovagját világsikerként játsz- szák ma is valamennyi földré­szünk színházaiban: hol itt, hol ott, újra és újra fölújítva a régen „lefutottnak" hitt ze­nés játékot. így történt ez Pécsett is, ahol a hetvenes évek derekán, a kőszínházi produkció sikere után a Pécsi Nyári Színház.- ban, a Tettyei romok közt ál­lították színre, az immár a tizedikhez érkezett nyári szín­házi bemutatók egyik legna­gyobb sikersorozataként. Oly­annyira, hogy a következő évadban, 1984 nyarán ismét műsorra tűzték a Tettyén, nem kisebb sikerrel. Két nyarat követően pedig az idén újra műsoron szere­pel a La Mancha lovagja. Felújításként, ezúttal is Ba- gossy László rendezésében, s néhány fontosabb szerepben változással. Don Quijote (Cervantes) címszerepében ezúttal Szaká­csi Sándort láthatjuk-hallhat- juk; Az inkvizíció századosa­ként Tóth Sándor szerepét Ju­hász László; Aldonza cseléd­lány alakját Lang Györgyi he­lyett Molnár Piroska kelti élet­re. Molnár Gábor (Az atya) szerepét Spindler Béla vette át. Sipos László (Fogadós), Dávid Marianna (Antónia) és Krum Adóm (Pedro, fő ösz­vérhajcsár) korábbi szerepei­ben lépnek színpadra, néhány új szereplő, mint Gőz István, (dr. Carrasco), Nagy Éva (A házvezetőnő), Besenczi Árpád (A borbély) és Nagy' Judit (Juanita) mellett. A díszleteket ezúttal is Bachmann Zoltán, a jelmeze­ket Péter Anna tervezte: kar­igazgató Lakner Tamás, a ze­nekart ezúttal is Hevesi And­rás vezényli. A péntek esti főpróba után a társulat július 25-én és 26- án Sopronban, a fertőrákosi barlangszínházban vendégsze­repeit a La Mancha lovagjá­val. Pécsett július 28-, 29- és 30-án láthatjuk Wassermann- Leigh musicaljét, ezúttal azon­ban nem a Tettyén, hanem a Szabadtéri Táncszinen. W. E. Azért nem maradt el... A vihar megzavarta a vasasi juliálist Folyamatos a zöldség- feldolgozás A tartósítóipar munkájában is érezteti hatását a nagy hő­ség. Mindenekelőtt a zöldbab sínylette meg a kánikulát, a várt 16 ezer tonnából eddig mindössze kétezret tudtak át­venni a termelőktől. A gyárak­ban befejezéshez közeledik a zöldborsó feldolgozása, már csupán néhány dunántúli üzem fogadja a termést. Az előzetes adatok szerint a tervezett mennyiség mintegy 90-95 szá­zalékát tudták felvásárolni. A kánikula miatt a zöldborsó érése felgyorsult, a különböző fajták érése csaknem egybe­esett, s a termésnek csak egy része maradt megfelelően zsenge a konzervgyártáshoz. A feldolgozott mennyiséggel a hazai fogyasztókat az ipar kielégíti, s teljesíteni tudja az exportot is. Két év óta lehet hazánkban gyorspostai szolgálatot igény­bevenni, s azóta már tizenhá­romra szaporodott azoknak az országoknak a száma, ame­lyekkel a Magyar Posta meg­állapodást kötött a kölcsönös gyorspostai forgalomról. Elő­ször az NSZK-val, legutóbb pedig — a tengerentúli orszá­gok közül elsőként — az Egye­sült Államokkal sikerült megál­lapodni. A szolgáltatás lényege: a küldeményt a postai tömeg- forgalomtól teljesen elkülöní­tetten, szinte kézből kézbe to­vábbítják. Az ily módon fel­adott küldeményt — a kézbe­sítési távolságtól függően —; 24—72 óra alatt házhoz viszik. A felső súlyhatár többnyire 20 kilogramm, de ettől a kétoldalú megállapodások alapján el is térhetnek a felek. A levelet és csomagot azonos módon ke­zelik. Alapfeltétel, hogy azok a tételek, amelyek a légifuva­rozásból ki vannak zárva — például tűzveszélyes vagy rob­banó anyagok — gyorspostá­val sem küldhetők el. A továb­bítás ugyanis elsősorban légi úton történik. A két év tapasztalatai azt mutatják, hogy egyre többen veszik igénybe ezt a szolgálta­tást. A várakozásnak megfe­lelően, túlnyomórészt közületek élnek a gyors továbbítás lehe­tőségével, számuk ötszöröse a magánügyfelekének. Csodaszép környezetben, a vasasi parkerdőben szerették volna a helybelieket, érdeklő­dőket vendégül látni amolyan júliálison a helyi társadalmi szervezetek. Aztán jött egy óriási vihar, s elmosni látszott még a gondolatot is. A kite­lepült „vendéglátás” környe­zete sártengerré változott. Szo­morúan jegyezte meg Fábián János főszervező, a területi kul­turális élet egyik vezetője: — Nem úgy sikerült, ahogyan gondoltuk. Hetekig egy felhőt sem láttunk. Ilyen a szeren­csénk ... A parkerdői júliális tehál elmaradt: a kies környezet megtréfólta a rendezőket. Még szerencse, hogy a programot meghirdető plakáton -, mely Nagy Bandó András részvéte­lét is jelezte -, jól előre meg­fontolva odaírták: Rossz idő esetén a központi vendéglátó egység a bázis ... Az időpont is csúszott, hiába hangolt Németh Tamás és ze­nekara. Három óra után kez­dett gyülekezni a nép, s jó­szerivel késő délután indult a négy fal közé szorított — ám mégiscsak sikeresnek mond­ható — júliális. Hogy kinek-kinek milyen volt a hangulata, s hogy miikor tar­tottak zárórát a vasasiak, azt lapzártánk miatt nem tudtuk meg. Persze el sem tolhatták volna egy héttel a rendezvényt, hiszen jövő vasárnap már augusztus van, s ki hallott augusztusban juliálisról? K. F. egy cseppet sem tetszett, az erőmű volt Nálunk ilyet, eny- nyire közel a városhoz sehol sem lehet látni. Igaz a vil­lamosenergia 60 százalékát ví­zierőművek szolgáltatják. Ettől eltekintve Pécs kifejezetten tetszett, különösen a Széche­nyi tér, a dzsámi, ahol a tö­rök és keresztény hatások együttesen érvényesülnek.- Hogy tetszett Harkány? — Túl sok az ember, nagy a zsúfoltság, sok a gyerek. Magyarország másik nagy vonzereje egyébként az, hogy itt minden olcsóbb mint ná­lunk. Eddig kevés olyan or­szágot találtam, ahol ilyen sokszor és sokat étkeznek az emberek mint itt. A magyar ételek nagyon jók és változa­tosak, de ez a svájciaknak egy kicsit nehéz. Ha tőlünk valaki vasárnap érkezik és csak csütörtökön hagyja el az országot, leqalább két kilót felszed. Egyébként az is tet­szett, hogy a magyarok köz­vetlenebbek, nyitottabbak mint a svájciak. Ferenci Demeter Képes technika­történet Az atmoszférikus gőzgép A technikatörténetben álta­lánosan ismert, hogy a gőzgép feltalálója James Watt (1765). Ezt a dátumot azonban messze megelőző, gőzgép jellegű ma­sinák közül most Thomas Newcomen (1663—1729) angol kovácsnak 275 évvel ezelőtt, 1712-ben az angliai Dudley Castle szénbányájában üzembe helyezett ún. atmoszférikus gőz­gépét mutatjuk be. Megszüle­tését Angliának a 18. század elején egyre jobban megszi­lárduló világgazdasági helyze­te segítette elő: az, hogy a feltaláló hazájában a vas- és szénbányák egymás közelében voltak és mindkét fontos nyers­anyag exportálására kellő ha­jótér is rendelkezésre állott. A szénbányák termelését rendkí­vül akadályozta a bányákból feltörő víz. Newcoman gőzgé­pe a víznek a bányákból való gyorsabb eltávolítását tette le­hetővé: az öt és fél lóerővel működő gőzgép percenkénti 20 fordulatával 10 gallon vizet 152 láb magasságra tudott felemel­ni a hozzá csatlakozó szivaty- tyú segítségével. K. A. Képünk: Newcoman atmoszfé rikus gőzgépének vázlata Tízezren nézték az Anna-bál legszebbjeit Balatonfü reden több mint tízezren tekintették meg a lát­ványos felvonulást, és köszön­tötték a közönségnek bemutat­kozó szépségkirálynőt és két udvarhölgyét. A 162. balaton­füredi Anna-bál szépségkirály­nője Pados Mónika 22 éves budapesti lakos, a fővárosi Skála Áruház háziasszonya lett, aki 1985-ben már harma­dik helyezett volt az Anna- báli szépségversenyen. Máso­dik helyezett Kruppa Judit 21 - éves, dunaújvárosi lakos lett, aki 1985-ben a Miss Magyar- ország ezüstérmese volt. A szépségverseny harmadik he­lyezettjének Ruska Andrea 16 éves budapesti gimnazistát választotta meg a bálozók kö­zül kiválasztott zsűri. Bővülő gyorsposta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom