Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)
1987-07-27 / 205. szám
1987. július 27., hétfő Dunántúli napló 5 Orrszaruüvadászat IBUSZ-szal? Leg népszerű bbek az üdülőutak Életképek... Társadalmi munkában... Utazási helyzetkép július végén: IBUSZ, Herke Attila megbízott területi igazgató:- A forint tavaszi leértékelését mi is megéreztük; az év első harmadában a nyugáti utazási kedv erősen csökkent. Például egy 3 napos bécsi utat korábban 4200 forint körül kínáltunk, akkor ez felszökött 5000 fölé. A kedvezőtlen változásokat a szocialista utak árának csökkentésével kívántuk ellensúlyozni. Érezhetően emelkedett is a kiutazások száma. Nyáron valamennyi üdülőprogramunk elkelt. Nyugati és keleti egyaránt. Népszerű a jugoszláv és a bolgár tengerpart. A Neretva torkolatánál lévő Bristbe például 30 Vasárnap a változékony időjárás ellenére csaknem egymillió ember keresett magának programot a Balaton vidékén. A gyakori zivatar és a folyamatos viharveszély sem tánto-i rította eí a Balatontól a mintegy 700 ezer főnyi állandó vendégsereget, sőt számuk kiegészült több mint negyedmil-i lió víkendezővel. A kempingek szabályszerű ostroma egy pillanatig sem, szünetel, alig találni ugyanis helyet, kevés az eltávozó, s többszörte nagyobb az újonnan érkezők száma. csoportot szerveztünk, 6 napos üdüléssel, két nap utazással 4550 forintért. Az idén a görög tengerpart is „versenytársa" lett az olasz és spanyol üdülőhelyeknek. Mint a cukrot, kapkodták el a 17 napos földközi-tengeri hajóutat, és a kubai, valamint a fekete-tengeri utazások is hamar elkeltek.- Gyaktan vád éri az IBUSZ-t, hogy drágák az árai. — A 200 ajánlatunk fele 5000 forint alatt van ... Megfigyelhető egyébként, hogy a kedves utas itthon igénytelennek mutatkozik „nem kell reggeli, elég a félpenzió", aztán kint jön rá, hogy jó volna ez is, az is. Sokan megelégednének azzal, hogy letesszük őket egy A vasárnap is gyakran megismétlődő esőzések miatt a strandolás helyett a kirándulás lett a nyaralóvendégek fő programja. Tihanyban és Bada-j csonyban valóságos turistainvázió volt, s emiatt gondot okozott a gépjárművek parkolása. Tömegesen látogattak el a nyaralóvendégek Nagyvá- zsonyba, Sümegre és a Ba- konyba is. A strandidőben parkolókban álló több tízezer autó szinte egyszerre lendült mozgásba a tó partját körbevevő útvonalakon. A 7-es és a 71-es utakon helyenként 15—20 kilométeres konvojok alakultak kb bevásárlóközpontnál, de nem engedjük a programjainkat lecsupaszítani. — Milyen messze lehet el jutni Önökkel? Nemrégiben egy dél-baranyai vadász jelentkezett, hogy van kétszázezer forintnak megfelelő valutája, elmenne Afrikába orrszarvúra vadászni. Osztottunk, szoroztunk, háromszázezerből tudtuk volna megcsinálni, s mivel az ügy a végén kezdett zavarossá válni, egy nyugati irodához irányítottuk a kedves ügyfelet. Express Utazási Iroda, G. Kovács András Baranya megyei irodavezető: — A kirándulótúráink közül népszerűek voltak a Berlin- Nyugat-Berlin utak, a nyelv- tanfolyamok — az NDK-ban, a Szovjetunióban — és a testvérvárosi túrák. A nyár slágere egy bulgáriai üdülés: a Naposparton béreltünk egy kis szállodát, repülővel oda-visz- sza 7500 forintba kerül. Ezek egyhetes turnusok, négyféle kedvezményes gyerekárral, ingyenes repülőtéri szállítással. A sátrasoknak különvonatokat is indítunk Bulgáriába. Kurió-' zumnak számit a 12 napos kaukázusi körút tizézer forintért (már elkelt), s az OTP-re is megvásárolható 17 napos észak-koreai út 26 ezer forintért. Ugyancsak érdekességi hogy Baranyából hat diák utazik Angliába 20 napos nyelvtanfolyamra. Családoknál laknak, rákényszerülnek a nyelvgyakorlásra. Nem olcsó — csaknem félszázezer forint —, de minden bizonnyal hasznos. COOPTURIST, Varga Júlia pécsi irodavezető: — Természetesen nálunk is az üdülőutak a legkelendőbbek, amelyek szezonja szeptember végéig tart. Jugoszlávia, Bulgária, Olaszország, Spanyolország a leggyakoribb célpont. Egy-egy út időtartamát akár meg is lehet tripláz- ni, legfeljebb a hazautazást kell egyénileg megoldani. A bolgár tengerparton a legszélesebb a választék, az olcsó kempingtől I. osztályú szállodáig kínáltuk a szálláshelyeket. Az utaslista telített, talán még a spanyol csoportokban volna hely, de olyan rövid idő állna rendelkezésünkre az útlevél-vízum elintézésére, hogy gyakorlatilag lehetetlen több utast fogadnunk. Az IBUSZ őszi—téli—tavaszi katalógusa már megjelent, a másik két irodáé a közeljövőben lesz kézbevehető. H. J. Ha valaki azt mondja: „Társadalmi munka", akkor — s ez kizárólag saját véleményem - Szakvári Jánosnál kezdődik, aki most éppen itt sziszeg házának zárt verandáján ülve és elkínzott arccal próbálgatja mozgatni jobb csuklóját, hüvelykujját. Utolérte a reuma feldagadt térdét is, pedig a nyár elején Harkányban áztatta, de ismét kiújult. Itt lakik Pécsújhegy fölső végén, majdnem a tetőn, ta hajdani VII., dűlőben, illetve ma már hivatalosan is Szöcske utcában. (A lakók annakidején szöcskeként ugrál, va közlekedtek tengelyt marasztaló sáros utcájukban. Innét a név.) Kérdi, emlékszem- e méq ezkre az időkre? Persze. Akkoriban — még a hatvanas évek első felében — keresett fel a szerkesztőségben — írjam már meg a lakók kérelmét, mert az ő tanácstagi „hatalma" • ehhez már nem elég: lesalakozzák — társadalmi munkában - a kikátyúzott úttestet, az állami gazdaság hernyótalpas traktorai meg fölvágják. — Aztán jött a Nagykozári út felső felének helyrehozatala ... Hogy akkor is mit kilincseltünk, meg dolgoztunk ... - Sóhajt és lemondóan legyint: - Nem csinálom tovább. Semmiféle társadalmi munkát, többet soha...! Erről az oldaláról már ismerem. Akkoriban is ezt mondta. Megcsinálták az utat, hogy a mentő, taxi, egyéb más jármű kijusson a „világ tetejére". Aztán busz kell: az újhegyi Bor utcai járatot meg kellene hosszabbítani, kivinni a végállomást, mert a terjeszkedő városrész lakói már nem akarnak kilométernyit gyalogolni. Szaporodnak a családi házak, szaporodik a lakosság. Rövid tíz év után az új úton megindult a buszközlekedés. A busz végállomását, fordulóját Szakvári János és a többi lakótársak társadalmi munkában — a Kertészeti Vállalat közreműködésével — parkosították. Szakvári saját kertjéből szép díszfákat — cédrust, meg madárberkenyét — ültettek át és gondozták egy ideig. Aztán panaszkodott, hogy valakik kitördelik a fákat, letépik a gallyakat.- Tovább nem csinálom! Soha, semmiféle társadalmi munkát...! — mondta. Akkor.- Látom, itt a nyilvános telefon is ...- Jha igen! Végre ez is kész. Nyolcszáz méter hosszan 80 centi mély, 40 centi széles árkot ástak ki a lakók, a postások lerakták a kábelt, aztán vissza a földet. A nyilvános telefonfülkét Szakvári kertjének vonalába állították fel, egy négyzetméternyi területet fölajánlott, elvállalta a szomszédokkal . a betonozást is. Most messziről, az ABC-nél lévő másik nyilvános telefon környékének lakói is sokszor ezt használják, mert az „övék” rossz, nyughatatlan suhancok bizdergálják, elrontják. Szakvári éjjel fölébred, ha nyílik a fülke ajtaja: kinéz, figyel, nehogy valaki eldöngesse ezt a készüléket is. Szakvári János lerak elém az asztalra vagy tíz-tizenöt piros dobozkát: kitüntetések - köztük önkéntes rendőri szolgálati érdemérem — a többi társadalmi munkáért, bronz, ezüst, arany fokozatok. Ha kirakná a mellére, nyugdíjas tábornoknak vélhetnék. De ő MÁV nyugdíjas. Negyvenötben belépett a pártba, ötvenkettőben kizárták. De mielőtt kizárták, megdicsérték: „Különben nagyon jó munkaerő Sz. elvtárs, csak hát...” Tényleg: miért zárták ki? „Mert nem ettem meq a túrós palacsintát" - mondja most, nevetve. Nem téma. Réq volt. Kikísér, a kapuban kérdem tőle, mi a baja tulajdonképpen? Végre megmondja: „A telefonfülke és az órokásás és szervezés után még azt sem mondták: Köszönöm Szakvári. Legalább egy jó szót! De annyit sem . ..” Búcsúzóul említ valamit, amit társadalmi munkában megszeretnének még csinálni a környéken. Vázolná is, hogy mi lenne az, de közbevágok: „Hiszen az imént azt mondta, hogy soha többé, semmiféle munka, se társadalmi, se népfront, se atyaisten!"- Mondtam! Hát persze hogy mondtam! Mondtam hát...! — kezet nyújt és visz- szabiceg fájós lábával a házba. Rab Ferenc Kirándulók inváziója a Balaton környékén Nobile expedíciójának „áldozata” volt Roald Amundsen is. Zeppelin az Északi-sarkon „Mielőtt még Nobile megragadhatta volna a kormányt, hogy a léghajót visszafordítsa valamely simább jégfelület fe-, lé, a hátsó motor nekiütközött) a jégnek. Leszakadt, magával rántva kezelőjét is, aki holtan terült el a jégen. A kabin nekiütközött egy jégfalnak, huppant egyet, és borzalmas dübörgéssel csúszni kezdett a mély hóban, amely a szétszaggatott vászonfalakon keresztül mindenfelől behatolt. Aztán a kabin letépődött# a léghajóról ... A súlyát vesztett Zeppelin sebesen emelkedni kezdett, s néhány másodpercen belli1 néhány fönnmaradt utasával együtt beleveszett a ködbe ...” így ír az Itália nevű léghajó katasztrófájáról az egyik résztvevő, Frantisek Behounek, akit — korábbi tudományos munkálatai nyomán — Nobile tábornok hívott meg az expedícióra; ötvenkilenc évvel ezelőtt, május 6-án érkezett az „Itália" Kingsbay-be, és a Ferenc József a föld sikeres átrepülése után május 23-án kora reggel indult útnak, hogy átrepüljön az Északi-sark fölött. Az időjárás azonban kedvezőtlen volt, így nem tudtak a sarkon le- szállnl a jégen, megpróbáltak visszatérni a kiinduló támaszpontra. Ez sem sikerült; az expedíció néhány tagja — Umberto Nobile tábornokkal együtt — a jégmező hajótöröttéi lettek. Sok szenvedés után — több társuk elveszett, a léghajó maradványait azóta sem sikerült megtalálni, s a kutatásban résztvevők közül is többeket elnyelte örökre a jégvilág, július közepén a Kraszin szovjet) •jégtörő a fedélzetére vette az életben maradottakat. (Míg Biagi rádiós világgá küldi utolsó üdvözlet a jéghegyről és köszönetét mond mindazoknak, akik segíteni igyekeztek a hajótörötteknek, társai már az oroszokkal ölelkeznek. Abban a pillanatban mind elmondhatatlanul boldogok . . .) A krónikák és évfordulóki kapcsán sokan megemlékeznek napjainkban az éppen 115 éve született Roald Amundsenről, az igaz emberről, a nagyszívű sarkkutatóról, aki számára minden dicsőség megadatott. Elsőként érte el expedíciójával 1911. december 14-én a Délisarkot, s az Itália útja előtt — 1926-ban - ő is átröpült léghajóval az Északi-sark fölött.. Hírét véve Nobile expedícióján nak katasztrófájáról, azonnal felkutatásujcra indult, de soha többet nem tért vissza. Tragédiájának körülményeit örökre homály fedi ... Talán még ma sem eldön-| tött tény, hogy Nobile Zeppelinjének mi volt eredendő célja. Felhasználni a léghajót az Arktisz tudományos kutatásához? Avagy Mussolini, az olaszok vezére keresett alkalmat) fasiszta rendszerének propagálására, dicsőségére ...? Mindenesetre a kudarc után az olasz kormány megtiltotta az olasz pilótáknak, hogy elinduljanak a mentőutakra, sőt táviratilag közölték a „Kraszin" jégtörővel, hogy szükségtelennek tartják a további hajótöröttek kutatását. Nobile bűnbak lett, lefokozták ... A Zeppelinek pedig lassan befejezték történelmi hivatásukat - a légiközlekedés egyre veszélyesebb járműveit fölváltották a repülőgépek. Nemrégiben a televízióban interjú készült egy Amerikában élő, művészetpártoló idős hölgyről — magyar származású —, aki büszkén emTítette; ő még Zeppelinen repülte át as óceánt. S még egy emlékkép: a Zeppelinek postaszolgálatot is elláttak, s postásaik különleges bélyegzőt ütöttek a le-' velekre. Ma ezek a bélyegzések értékes kuriózumok a íila- telisták számára. K. F. Brist látképe
