Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)
1987-07-23 / 201. szám
r Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló A tartalomból: XLIV. évfolyam, 201. szám 1987. július 23., csütörtök Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Kinek jó a szoba üzlet? (3. oldal) ♦ A szerkesztőség postájából (6. oldal) Új szakok a Vegyipari Gépészeti Szakközépiskolán (5. oldal) Költségvetés és hiány A zt hiszem egyetlen normális ember, család sem viselheti el, hogy huzamosabb ideig, a csodában reménykedve, rendszeresen többet költsön a jövedelménél. Ha mégis, akkor a fokozatos eladósodásnak maga látja a kárát. Más a helyzet, ha az államgazdálkodásban keletkezik deficit. Ilyenkor a közösség fizet rá a túlköltekezésre, nem kevés olyan ember is, aki jó munkájával eredményesen gyarapította a költségvetési forrásokat. Van egy másik hátrány is. Mint ahogy az adósságokból nagy lábon élő embert is félrevezetheti a helyzete, elfeledtetheti véle: vigyázz, nem úgy dolgozol, hogy Így élhess! — nálunk is a vállalatok, a lakosság előtt elfedi a gondokat a költségvetés hiánya. Hiszen az állam úgy költekezik, mintha a hiányt is megtermeltük volna, adja azt a pénzt is, amire a termelésben nem volt meg a fedezet. Természetesen, bizonyos hiány elfogadható nálunk is, másutt is, bizonyos hiány tervezhető. Nagy a baj viszont, ha a hiány kétszerese a tervezettnek. Ez következett be nálunk. És még nagyobb a baj, ha a gazdaságban, a társadalomban egyöntetű az igény a gondok állami segédlettel történő orvoslására, ami deficitnövelő tényező lehet. Ez is bekövetkezett minálunk. Az országgyűlés nyári ülésszakának, de előtte, a Központi Bizottság áprilisi ülésének gazdaságunkról adott diagnózisa is nagy figyelmei szentelt a deficittünetnek. Eszerint tavaly az országgyűlés által jóvhagyott összegnek több mint kétszerese, kereken 47 milliárd forint volt az állami költségvetés hiánya. Az ok, amiről a pénzügyminiszter is beszélt a Parlamentben: a termelésben nem jött létre a számított teljesítmény, s ehhez ' nem igazították hozzá az elosztást; miközben az állam ki- lencmilliárddal kevesebbet kapott a vállalatoktól, mint amire számított, 16 milliárddal több támogatást adott a tervezettnél. S ha a deficitet növelte a nagyobb felhalmozás, a társadalombiztosítási kiadások növekedése, a vállalatoknak adott kárpótlás a saját hibájukon kívüli exportveszteségeikért, a döntő ok a teljesítmények elmaradása és a sok központi támogatás. Elcsépelt a hasonlat, mégis, ma is élő valóság; állam bácsi segít, állam bácsi megrövidíthető. Magyarán: c gazdaságirányítás olyan fele lősségeket is átvállal, amelyeket helyben, a vállalati szférában kellene viselni. így a jobbaktól származó állami bevételek nem vándorolnának a gyengékhez. Valójában tehát az államnak meg kell keményítenie a szívét azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek „csőrüket tátogatják”, ahelyett, hogy piacképes, gazdaságosan termelhető termékeket gyártanának. A miniszterelnök-helyettes a KB-ülésen is szóvá tette, hogy vállalatainknál 7-8 milliárd forint pénzügyi hiány rendezetlen, és nagy a veszélye annak, hogy a vállalatok, a minisztériumok állami pénzforrások igénybevételével akarják tartozásaikat kiegyenlíteni. Márpedig ezt a lehetőséget el kell zárni előlük, ha nem akarjul! a deficitet növelni, sőt ha csökkenteni szeretnénk azt. Az az igazság, hogy érték csak a termelésből származhat. A felső és külső segédletek csak elfedik, elodázzák a problémákat: a gondot a termelés átalakítása, gazdaságossá tétele oldja meg. Ehhez viszont a rendelkezésre álló támogatást meg kell adni. A nagy pénzeszsák felé kacsingatás nem a legmegfelelőbb vállalati taktika ma. Mint ahogy ma nem az a jó igazgató, aki több központi segítséget éret. ügyeskedés helyett a fejlesztés, gazdálkodás, vállalkozás Ígér biztos jövőt. Persze ezeket a szükséges „lenti" folyamatokat jobb kor mányzati munkával kell kiegészíteni. Hiszen a vállalati eredményeket gyorsabb országos műszaki fejlesztéssel, maximális előnyöket nyújtó gazdaság- fejlesztő programokkal, az állami terhek mérséklésével kell megalapozni. Lágyszívűséggel, főképpen összeköttetéssel nyújtott indokolatlan támogatások tízezrek munkájának eredményeit húzhatják keresztül. A még felelősebb döntésekre annál is inkább szükség van, mivel a költségvetési deficit leépítéséért a lakosságnak is áldozatot kell hoznia. Bizonyos áremeléseken túl vagyunk már, s a jövőben is, várható a lakossági jövedelem- növekedés szabályozása. Ilyenkor még jobban elvárják az emberek a felelőssebb, körültekintőbb gazdasági döntéseket, legyen szó exporttámogatásról, vagy a' válságágazatok, helyzetének rendezéséről. A közvélemény is megfogalmazza már: inkább vállaljuk a szerkezetmódosítással járó szociális, egyéb feszültségek megoldását, mintsem maradjon minden a régiben és termeljük tovább a veszteségeket. És még akkor ott vannak a költségvetési intézmények, amelyek működését szintén olcsóbbá — és majdnem valószínű, hogy ezáltal jobbá is — lehet tenni. A Minisztertanács most a költség- vetési intézményrendszer szervezetének, finanszírozásának átfogó vizsgálatába fogott Hasonló szemrevételezés a tanácsok területén sem árt, bár az országgyűlés éppen legutóbb járult hozzá a tanácsoknak nyújtott állami támogatások kétszázalékos csökkentéséhez. Itt nemcsak az a gond, hogy a forráskivonást lehetőleg ne érezzék meg az iskolák, óvodák, a kórházak. További mély és lehetőleg az eddiginél demokratikusabb mérlegelést kíván annak felderítése, honnan lehet még elvenni a pénzt a nagyobb közösség megkárosítása nélkül. Talán csökkenteni lehet a magónházak részére szolgáló telkek előközművesíté- sét, a túl drága és luxus színvonalú lakóházfelújítást, a felesleges hivatalok számát, a tartalékokat? Bizonyára ezek a lehetőségek is felmerülnek a vitákban, ha komoly kényszerré válik a költségkímélés S úlyos gond a költségvetési deficitünk, szintre hozatala lényegében összefügg azokkal a megindítandó folyamatokkal, amelyeknek célja a kimozdulás, a kibontakozás. Ezt az óriási hiányt mindannyiunk gyenge munkája, benne a gazdaságirányítási következetlenségei hozták létre. Hogy terhei ne szakadjanak gyermekeink, a jövő nyakába, a tartozás kiegyenlítéséhez hozzá kell fognunk! Komornik Ferenc A tervezettnél sikeresebb első félév Bővülő export a komlói Carbonnál Drágulnak az anyagok, csökken a nyereség Nehézségek ellenére menetelés előre A hír, melynek nyomába eredtünk: A tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva jelentősen növelte első féléves tőkés exportját a komlói Car- aon. Nyugat-európai partnerek megrendelésére a tervezettnél húsz százalékkal szállított többet a könnyűipari vállalat, rubel elszámolású piacokon pedig a vártnál 15 százalékkal volt élénkebb a forgalom. — Azért nem szabad hogy a számok bűvöletébe essünk — szól a gyár műszaki vezérigazgató-helyettese, Farkas Antal. — A Carbon feszített éveket tud maga mögött, az elmúlt öt esztendőben igen magasra tornásztuk fel a mércét. Első féléves árbevételi tervünk idén a tavalyihoz hasonlóan alakult, ez is jelzi, hogy a termelési csúcs közelében lehetünk. Nálunk szinte kivétel nélkül mindenki exportra termel, létszámunk változatlan. A kivitel növelését célzó olyan módszer, mint a munkaerő átcsoportosítása, nem alkalmazható. A termelést tehát — nem kis erőfeszítések árán — sikerült a maguk diktálta magas szinten tartani. Az időarányos nyereség ugyanakkor a tavalyi 73 millió forintról 53 millióra csökkent. Ennek oka furcsa módon a saját anyagos exportban keresendő. Ismét a vezérigazgató-helyettest idézzük: — Az államközi szerződések értelmében a Szovjetunióba szállított csizmák mennyisége és ára 1986 márciusa, a szerződéskötés időpontja óta véglegesített — mondja. — Igen ám, de a bőr, a talp, a szőrmebélés ára azóta háromszor változott, átlagosan 10—30 százalékkal emelkedett. Ezt a különbséget nekünk kell elnyelni, ' ami a nyereség némi csökkenésével jár. A februárban lekötött angol cipőüzlet esetében is hasonló a helyzet: a bőrárak azóta megint emelkedtek. Az ismétlődő árváltozások nem tűnnek mindig indokoltnak, és a forint leértékelése sem hozott annyit a tőkés kivitelnél, mint amennyit ezek elvittek. Ráadásul egyenetlen maradt az alapanyagellátás, a megrendelt tételeket gyakran késve, vagy egyáltalán nem kapják meg a gyárban. A kül- és belpiaci helyzet, az ellátás időről .időre eltolja a hangsúlyokat a saját anyagos munka és a bérmunka között. Az egyenetlen szállítások, az említett árváltozások, az ingadozó minőség inkább a bérmunka bővítésére ösztönöz. A gazdaságosság, a megfelelő nyereségtartam állandó követelmények. A Dániának készülő 10 ezer overall, a nagyobb sorozatok a tőkés exportban lendületes évkezdetet biztosítottak. A szocialista országokba is több lábbeli kerül az idén, mint más eszendőben. A Carbon a nehézségek mellett is menetel tovább. Sz. Koncz I. Készül a farmerdzseki a Lee Cooper cégnek Hazaérkezett Várkonyi Péter Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter — aki Hans- Dietrich Genschernek, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszterének meghívására hivatalos munkalátogatáson tartózkodott a Német Szövetségi Köztársaságban - szerdán hazaérkezett. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Horst Meincke, az NSZK budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (A sajtótájékoztató ismertetése a 2. oldalon.) Román— jugoszláv pártközi tárgyalások A legmagasabb szinten kezdődtek romón-jugo- szláv pártközi tárgyalások szerdán a romániai Neptun üdülőhelyen. Bosko Krunicsot, a JKSZ KB elnökségének elnökét, aki küldöttség élén érkezett Romániába, Nicolae Ceausescu, az RKP KB főtitkára üdvözölte a Constantái repülőtéren. A legfelső szintű román- jugoszláv találkozóknak régi hagyománya van: mind a párt-, mind az állami vezetők gyakran találkoznak az időszerű kérdések megvitatására. A két ország közötti kapcsolatokat a kölcsönös tisztelet és a jószomszédsóg szelleme jellemzi, az együttműködés, a bel- ügyekbe való be nem avatkozás, a belső fejlődés saját útjának, egymás külpolitikai állásfoglalásainak tiszteletben tartása alapján fejlődik — hangsúlyozzák Bukarestben. Literes orange üdítők a pécsi gyár palackozósorán. (Tudósitás az 5. oldalon) Napraforgóújdonságok Országos napraforgó-termesztési tanácskozást és bemutatót rendeztek szerdán a Csongrád megyei Kiszombor községben, az olajnövény híres nemesitő központjában. A szakmai fórumon a termelésben, a feldolgozásban, a vetö- magelőállítósban érdekelt szakemberek és tudományos kutatók vettek részt. A Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet nemesítői arról számoltak be, hogy az utóbbi öt évben 7 hibridjük kapott állami elismerést. Ezekre jellemző, hogy magas, 47—50 százalékos olajtartalmúak, szilárd szárukon erősen tartják tányéraikat, és kombájnokkal biztonságosan és veszteség nélkül betakaríthatok.
