Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)
1987-06-13 / 161. szám
Krónika „Magatokban hordozzátok a tüzet!” ■ 1 '*■ ■ m gotnémet vendégszereplés, nagy siker után érkezett haza turnéjáról a Baranya Táncegyüttes. A fennállásának 20. évfordulóját ünneplő együttest kimagasló eredményeinek elismeréséül az Európa-díj-Társaság vezetősége és alapító elnöke, dr. Alfred Töpfer hívta meg. A fellépéssorozat. egybeesett a „baranyások" hamburgi társegyüttesének, az egyik legnagyobb nyugatnémet tánccsoport, a Ring für Heimattanz 50 éves jubileumi fesztiváljával is. A pécsiek fogadtatása minden várakozást felülmúlt. Amikor a Hamburg belvárosában lévő Auditorium Maximum hatalmas koncerttermében színpadra léptek, táncosaink csak a percekig tartó ünneplés után tudták megkezdeni műsorukat, amelynek végén a közönség szűnni nem akaró tapssal, dobogással, kiabálással követelte az újabb ráadást. A Baranya Táncegyüttes fellépéseivel átfogó, sokszínű képet adott a magyarországi folklór rendkívül gazdag néptánc- és népzenei világából, mindenütt a fentiekhez hasonló tomboló sikert aratva. Búcsúfellépésükön megjelent a 94 éves dr. Alfred Töpfer is, aki a nagysikerű gála után szólásra emelkedett. Gratulált az együttes teljesítményéhez, elragadtatással beszélt a táncosok fergeteges lendületéről, vidám könnyedségéről, de mindenekelőtt a tűzről, mely valamennyi táncukat fűti, áthatja: „... az első számtól kezdve izgatott a kérdés, honnan van miből táplálkozik ez a tűz. Amikor sok évvel ezelőtt Magyar- országon jártam, számomra a hegyek és puszták inkább szomorúságot sugalltak... most már tudom a választ: magatokban hordozzátok ezt a fergeteges vidámságot, s ezt a tüzet, mert ti vagytok a tűz!” S. I. Baranyai Művelődés . Megjelent a Baranyai Művelődés c. kiadványsorozat 1986/1. száma. Gál- los Orsolyának Kígyós Sándorról, a fiatalon elhunyt kiváló szobrászművészről írt interjúsorozatával kezdődik: a szerző népművelőket, művészeket, múzeológusokat kérdezett meg, barátokat, akik Kígyós tehetségéről, színes egyéniségéről beszéltek. A kötetet egyébként Kígyós Sándor művei illusztrálják. — A művészeti témájú írások sora Wallinger Endre Hat nyáron át táncolt című tanulmányával folytatódik: a szerző a táncközpontú“ Pécsi Nyári Színház hat évadát elemzi alaposan, köS- rültekintően, és arra keres választ, miért nem sikerült megvalósítani ezt az eredeti elgondolást, nagyratörő tervet. Közli a kiadvány Loránd Ferencnek, az adaptáló iskoláról szóló, 1986. februárjában Pécsett elhangzott előadását, és ugyanezen a tanácskozáson volt szó a Békés megyei iskolai társulásról, mint egy új iskolafejlesztési módról (Krisztován László). Mihály Ernő a pécsi Apáczai Nevelési Központról írt hosszú elemző tanulmányt: a vitatott és ellentmondásos intézménytípus múltjára is visszatekint, és tartalmi, irányítási szempontból elemzi munkáját, jelöli meg jövőjét. Kerékgyártó István a felnőttoktatás jelenlegi — egyáltalában nem megnyugtató - helyzetéről ír, Bakó Gyöngyi a pécsi Janus Gimnázium és Szakközépiskola elmúlt tíz évét teszi mérlegre: tíz éve képez óvónőket a Janus, lóriné Kiss Magdolna és Kovács Árpád főiskolai hallgatók közösségi és társaskapcsolatait vizsgálta, és az értékek átrendeződésének ismert tételét' bizonyítja, míg dr. Er- dősi Ferenc—dr. Komanovics Józsel-dr. Kovács Árpád tanulmánya azt, hogy milyen érdekellentétek jöttek létre — és milyen károk — a Pécs-harkányi vasútvonal megszüntetése nyomán. G. T. Északi utazás . A Pécsi Nevelők Haza Kamarakórusa a Dél-Finnországi Diákegyesület (EOL) és a stockholmi KFUM-kórus meghívására körutazást tett Skandináviában, május 21-31. között. A finnekkel az 1966-os debreceni, a svédekkel az 1984-es spittali versenyen ismerkedtünk meg. A hat helsinki szereplés kdzül kiemelkedett a modem építészet egyik érdekes objektumában, a Sziklatemplomban adott kétrészes koncert, melyen Tillai Aurél a barokktól napjainkig terjedő zenetörténeti időszakokból mintegy 20 művet vezényelt. A szakmai program mellett jutott idő barátkozásra, városnézésre is. Akadt, aki harmadszor lakott ugyanannál a családnál, mások most ismerkedtek a finn lakáskultúrával, a szaunázással, a Sibelius-parkkal, a Déli kikötővel, a Parlamenttel, a négyszintes, hosszan elnyúló, fehér márványcsoda Finlandia-házzal. Közös hajókirándulást tettünk, majd egy 166 m hosszú „úszó szálloda" 7. emeletén 15 órai hajóúttal jutottunk Stockholmba. (A bár-étterem színpadán az esti műsorban 20 perces programmal szerepeltünk, melyhez gyakorlatot a helsinki bankokban való énekléssel szereztünk.) A stockholmi zeneiskola Bo Johansson vezette kórusa örömteli énekével köszöntött bennünket, és ez jó ösztönzést adott egyórás, önálló műsorunkhoz. Szeretettel emlékeztek a komlói gyerekkórus-fesztiválon való szereplésükre és Tóth Ferenc kar nagyra. Sok magyar hallgatója volt 28-i önálló estünknek, 29-én pedig a stockholmi rádió vett hangszalagra Wert, Passereau, Kodály, Bárdos, Tillai, Lars-Erik Larsson műveiből. Váratlan beszélgetést hozott az utolsó stockholmi nap Huszár Istvánnal, az MSZMP Központi Bizottság tagjával, aki a Baloldali Párt kongresszusán és egy leszerelési találkozón vezette a magyar küldöttséget, majd a pécsi illetőségű főpilóta Depinyi János jóvoltából kellemes hazaút a Malév Berlin- Budapest járatán. T. J. Pedagógiai liiraJá . Második alkalommal jelent meg a Baranya Megyei Pedagógiai Híradó, a megyéi pedagógiai intézet kiadványa, igazolva ismét mindazon várakozásokat, melyeket pár hónapja, indulása idején ez a kiadvány felkeltett. A Tüskés Tiborné által szerkesztett híradó az elmúlt hónapok iskolával kapcsolatos megyei eseményeivel, a pedagógia aktuális tanulságaival, a visszatekintésre méltó rendezvényekkel foglalkozik. Egyúttal közzétesz számos olyan információt, amit munkájukban hasznosítani tudnak a baranyai pedagógusok. A szerzők között vannak gyakorló tanítók, tanárok, szakfelügyelők, munkaközösségek vezetői, a tanácsok, a pedagógiai intézet munkatársai. Cikkeiket gyermekrajzok, Bak- tay Patricia gödrei növendékeinek képei illusztrálják. Áttekintést kapunk az irányítás és a közoktatás viszonyáról, a munkaközösségekről és a szakfelügyeletről, mindennek baranyai vonatkozásairól. Bizonyára nem tanulságok nélküli az a cikk, amely egy oktatási-közművelődési intézmény jutalmazási rendszerét mutatja be. Megismerkedhetünk az új továbbképzési rendszer első tapasztalataival. Egy másik cikk az elmúlt év 46 baranyai pedagógiai pályamunkáját ismerteti. Figyelemfelhívó, tájékoztató jellege van annak az írásnak, mely az iskolakezdés Zsolnai József által kidolgozott programját, annak megyei tapasztalatait teszi közzé. K. E. E HÉTVÉGE Rádiós revü — ötven éve Fél évszázaddal ezelőtt, 1937. június 12-e, szombati nap volt. Akik este 9 órakor bekapcsolták rádiókészüléküket, ezt a konferálást hallhatták: — Rádió Budapest I. A pécsi egyetemi hallgatók vidám estjét közvetítjük a stúdióból. És elkezdődött az egyórás „példátlanul érdekes és szórakoztató műsor", melyről a Dunántúl című napilap másnap ezzel a címmel írt: „Varázslók a mikrofon előtt!" A fővárosi lapok pedig így értékelték: „Oázissá vatázsolták a pécsi diákok a pesti rádiót!" Kik voltak e pécsi egyetemisták, akik már az 1934-es tanév elején műkedvelő társaságot hoztak össze? Pécsi Egyetemi Kabaré névvel, eleinte egyfelvonásosokból, villámtréfákból, paródiákból, ének- és táncszámokból álló műsorukkal főleg jótékony célú esteken léptek fel és mind nagyobb sikert arattak. Hamarosan kialakult azonban saját szerkesztésű összeállításuk, paródiákkal, tréfákkal, hang- és mozgásutánzásokkal. Az együttes tagjai változtak, de a mag, az alapítók megmaradtak: Tolnay (Werling) Gusztáv, később kiváló nőgyógyász lett, Fábián György, akinek édesapja híres műépítész volt, több pécsi középület terve tőle származik, Mel- czer Andor, a MÁV-nál töltött 40 év után, ment nyugdíjba, Mecseki (Reinprecht) Rudolf, kiváló szülész lett később, de arról is híres volt, hogy ragyogóan zongorázott, a rádióban számtalanszor együtt szerepelt Polgár Tiborral, két- zongorás dzsesszműsorokban, valamint Legenyei József, Holub pécsi jogászprofesszor fia, • aki később a rádió műsorszerkesztőségében dolgozott. Az ő ötlete volt,, hogy az együttes bemutatkozzon a rádióban. — Elke'zdte bombázni levelekkel a rádiót, — meséli Melczer Andor, a Pécsett élő, egyik alapítótag ~ egy ideig eredménytelenül, de végül is meghívást kaptunk, mutatkozzunk be. Mi, kihasználva 1937. májusában a budapesti Nemzetközi Vásárral érvényes, féláru kedvezményt, felutaztunk a Bródy Sándor utcába, ahol Barsi Ödön rendező fogadott bennünket, a 3-as stúdióban. Az eleinte unottan hallgató rendező arca produkciónk alatt mindinkább felderült, s mire egyórás bemutatkozó műsorunk végére értünk, már zsúfolásig megtelt a rendezői fülke, és közölték velünk, hogy műsorunk ragyogó, mielőbb a nagy nyilvánosság előtt is mutatkozzunk be. Erre 1937. június 12-én került sor. „Évek óta nem hallottunk elevenebb, ötletekben gazdagabb, frappánsabb műsort" — lelkendezett a Dunántúl c. napilap, és valóban, akkoriban még újdonság erejével hatottak a paródiák, hangutánzások, a „helyszíni-közve- títésrevü", mely „ötletesen, fölényesen sziporkázva, szelid jóindulattal csipkelődve rajzolta meg a budapesti stúdió helyszíni közvetítéseinek karikatúráját". A műsorban 9 helyről adtak helyszíni közvetítést, így többek között a magyar-olasz labdarúgó mérkőzésről („Plu- hár, a stúdió sportkonferanszié- ja sohasem lehetett szuggesz- tívebben pluhárabb, mint amikor ifj. Holub József, konferálta a meccset"), a kritika szerint kacagtatóan jó volt az Ari- zóna-bárból, adott közvetítés az elmaradhatatlan Hacsek— Sajó, Koudela Géza, Budinszky Sándor-karikírozás, Cselényi nótaéneklése, és kirobbanó sikert aratott az „operaházi közvetítésnél” Melczer Andor, az utánozhatatlan nőimitátor énekes bravúrja. A rádióban való ismételt, fényes sikerű szereplés után októberben a Pécsi Nemzeti Színházban szemtől-szembe is bemutatkozott az együttes, mely ezután vette fel a Pécsi' öreg Diákok nevet. Az egész ország megismerte és megszerette őket. Aligha volt nélkülük színvonalas program, a rádió szilveszteri műsorainak gerincét is mindig ők nyújtották. Sorozatom san felléptek a Zeneakadémián, a Vigadóban, és szerte az országban. Különösen sikeres volt szereplésük, a Fővárosi Operettszínház „Múzsák muzsikája" c. .revüjében, ahol Hon- thy Hannával, Karády Katalinnal, Latabár Kálmánnal és a kor többi sztárjával léptek fel hat héten keresztül. A háborús események szétzilálták a társaságot. Ma már csak ketten élnek az alapítók közül: Fábián György és Melczer Andor. — Bennünket hívott meg Sebestyén János, az „Egy rádiós naplójában” ünnepi estjére, melyet a Bartók emlékházból közvetítettek élő adásban. Ott is elmondtuk, hogy sűrűn összejövünk, és emlékezünk azokra az időkre, amikor mint Pécsi öreg Diákok, sikert sikerre halmoztunk fellépéseink során — fejezte be visszaemlékezését Melczer Andor. Dr. Nádor Tamás A pécsi szereplők a stúdióban Rékassy Csaba grafikáiból: 1. Camping, 2. Tisztelettel M. C. Escher úrnak. ...mélyen bebújt a paplana alá, az orrát is betakarta, csak szemének élénksége árulkodott arról, hogy mindent les és figyel, ami a szobában történik. — A legfontosabb az, hogy mi a baja az embernek, meg hogy ki csinálja. Ki operálja... — a kettes ágyas magas, ikövér, nagyhangú, vörösképű férfi volt, kinek, ha erőlködni vagy köhögni kezdett, azonnal kékes-lila színű lett az arca. Recsegése minden ellen- véleményt elnémított. — Minden attól függ, semmi mástól. Még a forint értéke is másodlagos! — Pesten ötezer egy epe, hallottam. Több helyről is... >— Bóna, az ötös, az ágya szélén ült, sápadt kis keszeg volt, és fölöttébb nevetséges, ahogy fölényesnek és könnyednek próbált látszani. Bakos, a vörösképű, nem tűrte az ellentmondást:/ — Szart ötezer! Háromezer, és kész! Maximum három és fél, egy petákkal se több! S ezt is csak akkor, ha a főnök csinálja! Neki jár ennyi! A többieknek kevesebb. Arányosan. Attól függ ... — Egy szem meg tízezer! — Egy szív meg egy fél autó, jó, ha tudja! S előre, különben megdögölhet! — Én kettőt fizettem. Kétezret.., — Hegedűs hangja távoli volt és fátyolos, már harmadik napja kapta folyamatosan az infúziót. — Igaz, hogy csak gyulladás volt, de az akkor derült ki, amikor felnyitottak ... Zavart, bizonytalan csend telepedett a helyiségre. Bakos hátranézett, arcának bíbora halványabbra váltott, erre nem tudott mit mondani, hanyag mozdulattal levetette pizsamafelsőjét, az ágy melletti székre hajította, aztán fújt egyet, jelezve, hogy hiába nyitva mind a két ablak, hiába az ágya mellett zógú ventillátor, döglesztően meleg van. A kis öreg mozdulni sem mert, szemét is csak lassan, óvatosan' mozgatta. Pedig ez a téma nagyon érdekelte. Az autókhoz nem értett, a foci nem érdekelte, a rádiók és magnók távol álltai tőle, a nők és a politika nem az ő világát jelentette, jobb volt, ha hallgatott. De az ilyen beszélgetésekre odafigyelt, oda kellett, hogy figyeljen, félve, rettegve hallgatott minden szót, és bizonytalanul, kilátástalanul gondolt arra a percre, amikor kitudódik, amikor megtudják, hogy ő csak... Semmi pénze nem volt. Tavasszal még mamóka díszkendőjét is el kellett adni, pedig azt ő hímezte valamikor, hogy neki tessen, neki legyen csinos és szép, de a nyugdíj kevés volt, a téli fagy letarolta a kertet, semmit sem tudtak a piacra vinni, és a tyúkok, nem tudni miért, — „talán csak a Jóisten tudja" — nem akartak tojni ... — Ha még lennének malacok ... — de két éve a kocát is eladták, nekiszorította mamókát az ól ajtajának, majdnem ottmaradt szegényke. — Adjon hálát, mert most majdnem megözvegyült! . Nem sok hibádzott, hogy egyedül maradjon! — A körorvos rakta sínbe a lábát, a karját is felkötötte, a fejére meg jeget rendelt. — Jeget? Honnan vegyek én most nyáron jeget? Aztán ai kútvízben maradtak . . . — Csak gyakran cserélje a ruhát, az a legfontosabb, minél gyakrabban! És eladták a Zsófit, a kocát. Különben se bírták már, sok volt, meg hót el is fáradtak . .. —■ Én legszívesebben az altatóorvosnak is adnék, meg a röntgenesnek is ... — Hegedűs igyekezett újraéleszteni a beszélgetést, de hangja halványabb volt, mint korábban, az infúzió már majdnem lefolyt, szeme sarkából azt figyelte. 1987. június 13., szombat Sárosi István A kis öreg
