Dunántúli Napló, 1987. június (44. évfolyam, 149-178. szám)

1987-06-27 / 175. szám

Importpotlas Hazai feherjewel Fellendülőben a magyar szőj ater mesztés Export­megrendelés a jövő évre Jelentős amerikai üzletet kötött a Szigetvári Cipőgyár A Szigetvári Cipőgyár a jövő esztendőben jelentős mértékben növelni kívánja kivitelét a nem rubel el­számolású piacokon. Ennek érdekében a közelmúltban megállapodást kötöttek az egyesült államokbeli High­land Import Corporation nevű céggel, a jó nevű és igen tőkeerős Rockport cég leányvállalatával. Az üzlet­ről dr. Marján István, a Szigetvári Cipőgyár keres­kedelmi főosztályvezetője tájékoztatott. ' — 1988-ban csaknem fél­millió pár női cipőt kívá­nunk gyártani és értékesíte­ni az amerikai cég meg­rendelése alapján, zömmel az USA piacán. A szerző­déses kapcsolat — túl a jelentős megrendelésen — igen fontos számunkra, mi­vel a cég műszaki ismere­tek átadásával is segíti vállalatunkat. A modelleket is ők ad­ják. A Highland Import Corporation a tartós, ké­nyelmes és magas árfekvé­sű női’lábbelik kifejleszté­sét és értékesítését tekinti céljának, az egyes termék­családok kifejlesztésén ha­talmas, több száz fős fej­lesztő csoport dolgozik. Az amerikai, üzleten túl­menően a szigetvári cipők iránt jelentős az érdeklő­dés az angol, a nyugatné­met, a francia, valamint a finn piacon is. Itt több ke­reskedő céggel is tárgya­lásokat folytatnak. Sziget­vár ugyanakkor nagy té­telben szállít cipőt a Szov­jetunióba is. A jövő évre szóló üzlet ‘itt is létrejött, a szovjet Raznoexport Kül­kereskedelmi Vállalat meg­rendelésére egymillió pár lábbelit fognak majd szál­lítani. Ezek zömmel hagyo­mányos női divatcipők és szandálok. Mindkét jelentős üzletet a Tannimpex Külkeres- delmi Vállalat közreműkö­désével hozták tető alá. Ami a februári harkányi szója termesztési tanácskozáson még csak óhaj volt, azóta megva­lósult: a tonnánkénti 2500 fo­rintos árkiegészítés áprilisi be­vezetésével a kormányzat hely­re zökkentette a szójatermelér, közgazdasági hátterét. Az ér­dekeltségjavító intézkedés gyors reagálást váltott ki a terme- löknél. A tavalyi hetvennel szemben az idén 140 gazdaság kopogtatott Bolyban szójave- tőmagért. A BMK-nál ettől egyáltalán nem jöttek zavar­ba, minden igényt maradékta­lanul kielégítettek. így most jú­nius vége felé elmondhatjuk: a tavalyi 23 000 hektárral szem­ben 40 000 hektáron virágzik Magyarországon a szójo. A kombinátot 1974-ben a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium bízta meg a hazai nagyüzemi szójatermesz- tés meghonosításával, a bioló­giai alapok megteremtésével és a termesztéstechnológia ki­dolgozásával. Az 1974—86 kö­zötti években 280 hazai és kül­földi fajtát vizsgáltak kísérleti kertjükben a bólyiak. Az idén is 70 fajtát tesztelnek, s az 1987-ben minősített 10 szója- fajta közül öt a kombinát ál­tal nemesített, honosított faj­ta, amelynek a hazai szója- terület 70 százalékát foglal­ják el az idén. Ezen felül ve­tőmagexportot is lebonyolít q gazdaság, elsősorban a KGST, de kisebb mértékben a Közös Piac országaiba is. Az idén Bolyban már a termőterület 13,5 százalékát foglalja el a szója. A 2300 hektáron lénye­gében vetőmagot állítanak elő, amit saját üzemükben dolgoz- nak fel. A vetőmagtermesz­tésbe a megye nagyüzemei is bekapcsolódtak, s tavaly már 5255 hektáron állítottak elő ve­tőmagot a kombinát technoló­giájával és szakmai irányítá­sával. A megtermelt szójababot, a nyers vetőmagot és az ipari szóját — az előállított meny- nyiség tavaly már elérte az 50 000 tonnát — a kombinát vásárolja fel. A takarmányszó­ját a Növényolajipari és Mo­sószergyártó Vállalat üzemei dolgozzák fel, a humán célú feldolgozást a becsei SOJA PROTEIN gyár végzi p kombi­náttal kialakított több éves szerződés alapján. Tavaly 9000 tonna szójababot dolgozott fel a jugoszláviai gyár. A vissza­állított termékeket, a TVP-t, a szójalisztet a hazai élelmi­szeripar hasznosítja. Tavaly hektáronként 2,4 ton­nás szójahozamot értek el q bólyi integráció üzemeiben, amely átfogja az ország szója- területének közel 70 százaié^ kát. Ez is bizonyítja, hogy q szója biztonsággal terem har zánkban, s jól beilleszthető a növénytermelés szerkezetébe. A bólyiak felmérése szérint Ma­gyarországon 160 000 hektáron termelhető szójanövény, első­sorban a Balaton—Debrecen vonaltól délre fekvő övezetben. A szójadara-import nagy te­hertétele a népgazdaságnak, s hiánya visszatérő gondja aj állattenyésztésnek. Intenziv ba­romfi- és sertéshústermelés, 6000—7000 literes tejteimelés nem képzelhető el szójafehérje) nélkül. A növény hazai előállí­tásához tehát alapvető érde­kek fűződnek. Mára elhárult a szója terü­letfelfutás legfőbb akadálya, az alacsony rentabilitás. Az új in­tézkedések versenyképessé tet­ték a szóját, amelynek jöve­delmezősége az idén már ve-, tekedni fog a cukorrépáéval és a napraforgóéval. A kormány­zati intézkedés nem titkolt cél­ja a hazailag előállított nö­vényi fehérjeforrások dinami­kus növelése, megnöveli az ér­deklődést a fehérje-növények — a szója, a lóbab, a cs'il- lagfürt és a takarmányborsó — termesztése iránt. A gazda­ságok mellett a termelési rend­szerek is gyorsan reagáltak a kedvező változásokra, s így most dinamikus növényi fehér­jeprogram beindulásának lehe­.tünk tanúi. A kormányzat cél­ja, hogy az ötéves terv végére a szója területe a tavalyi 23 000 hektárral szemben 65 000 hek­tárra, a többi ^ fehérjenövény területe pedig a jelenlegi 80 000 hektárról 150 000 hek-, tárra emelkedjék. Ha ez meg­valósul. akkor 1990-ig 150 000 —160 000 tonnával csökkenthe­tő az ország fehérjeimportja. A fehérjeprogram felkészül­ten érte a Bólyi Mezőgazdasá­gi Kombinátot, amely a jó mi­nőségű szójavetőmagot a fel­futott területre is képes bizto­sítani. A többlettermést nem a nö­vényolajipar dolgozza majd fel, tehát nem vonják ki a szója­Vagonokba rakódják a szóját a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát vetőmagüzemében olajat, így a teljes értékű szó­jadara kerülhet be az állatok takarmányába. E célból a MÉM szorgalmazza saját üzemi kis- feldolgozók létesítését. Ezek­ből kettő már működik az or­szágban, további tíz kis fel­dolgozót pedig még 1987 fo- falymán hoznak be külföldről. A teljes zsírtartalmú szójada­ra előállítását, a helyi üzemi feldolgozást a BMK is támo­gatja, ami egybeesik, a kom­binát azon törekvésével, hogy integrációs tevékenységét a szójavertikum teljes körére —■ termesztés, feldolgozás, feU használás — kiterjessze. A kis- feldolgozók azonban csak át­meneti megoldást jelentenek. Ha az ösztönzők hatására a szójatermesztés országosan több százezer tonnára növe­kedne, elengedhetetlenül szük­ségessé válik korszerű extra­hált szójadarát előállító nagy­üzem létesítése.- Rné — / Tizenegy tonna a potenciális termőképesség A harmadik generáció Négyévenként egy újabb búzafajta Újvidékről Jövőre ötvenéves lesz az Újvidéki Földművelési és Kony­hakertészeti Intézet. Ezer mun­katársa van, közülük szózötve-/ nen értek el magas tudomá-| nyos fokozatot. A búza, kuko­rica, árpa, napraforgó, szója és cukorrépa mellett foglal­koznak a takarmánynövények, konyhakerti és gyógynövények nemesítésével is. Az újvidéki intézet Jugoszlá­via legjelentősebb búzaneme- sítője. Ma már hatvanöt elis­mert fajtája van, ebből tizenöt meghatározó a köztermesztés­ben. Az ország szántóterületé­nek hetven százalékán ez in­nen kikerült magokat vetik. Ugyancsak meghonosodtak az intézet búzafajtái a szomszé­dos országokban, Romániában, Bulgáriában és hazánkban <is; de szállítanak Spanyolország­ba és Svájcba, a Szovjetunió­ban pedig vezető fajta az új­vidéki Partizanka. Szajkón találkoztunk Mirosi- lav Ma/esev/fy-tyel, az intézet fiatal kutatójával, aki a búza­nemesítő munkacsoportban az agrotechnikával foglalkozik. Egy-egy új fajta előállításában együtt dolgozik a nemesítők­kel az íigrotechnológiai és q növényvédelmi szakember. így a Fajtaelismerő Bizottság elé kerülő új jelölt genetikai tu­lajdonságai mellett ismertek annak agrotechnológiai és nö­vényvédelmi igényei is. — Legfontosabb feladat mai Jugoszláviában — mondta a fiatal kutató —, hogy a gaz­daságok pontosan alkalmazzák ajánlásainkat. Az Újvidéken megrendezett búzanapokon ez a központi téma. A cél ugyan­is hatmillió tonna búza Jugo­szláviában. Az utóbbi tíz évben a leg­elterjedtebbek az intézet Rana fajtái, ma is az összes szántó- terület 25—30 százalékán ve­tik. Hektáronként 5,5 —6 ton­nás hozamot értek el. A követ­kező generáció már tíz ton-, nás genetikai tulajdonságokkal rendelkezik. Közülük a legis­mertebb a Jugoszlávia, amely 1986—87-ben a szántóterület legnagyobb részét foglalja el, Az új fajták nemesítésében ket­tős a cél: nagy hozamú és jó minőségű búzát adni a ter­mesztőknek. Az intézet ma már B kategóriánál rosszabb mi-; nőségűt nem szelektál, új je­löltjeinek többsége A2-es, Al­es kategóriájú. A legjellem­zőbb tulajdonságuk, hogy ko­rai érésűek, nem dőlnek meg, kevés szalmát hoznak, a nö-< vény energiájának nagy része a magban van. A nemesítők azt ajánlják, hogy a gazda­ságok a vetésterületüknek leg­alább tíz-húsz százalékán eze­ket vessék. A legújabbak — a Duga, a Szuboticsanka, a Jednota, a Rodna — a harmadik gene­rációt képviselik. Egyébként négy-öt év alatt kerül ki az in­tézetből egy-egy újabb fajta. Miroszlav Malesevity, aki vala­mennyi nemesítésében részt vett, elismeréssel szólt az in­tézet munkájában meghatározó szerepet betöltő professzorok, Todor Misity és Szlavko Boro- jevity munkájáról, akiknekélet- műve az intézet sikere. Ezek az új fajták már 11 tonnás termést hoznak, de jó­val intenzívebb termelési fel­tételeket igényelnek. Egy-egy agrotechnológiai fegyelmezet­lenség jobban kihat a termés­hozamra, mint a korábbi jelöl­teknél. A hazai termesztőknek Szaj­kón mutatták be az intézet új fajtáit. A fiatal kutató, látva a szövetkezet kísérleti tábláit, biztos abban, hogy elérik a nyolc tonnás termésátlagot. Gáldonyi M. Munka­kultúra ■ ^1 j fogalmat ízlelgetünk manapság, alyan fo­galmat, amelyre nincs még, s talán soha nem is lesz pontos, részletes definíció a lexikonokban: munkakultúra. E fogalom összetettségét jól érzé­kelteti legtágabb, legáltaláno­sabb értelmezése: a munkakultú­ra az általános kultúra tükröző­dése a munka folyamatában és eredményeiben. Hogy mi min­den vonható e fogalom alá, annak kimerítő felsorolása még címszavakban is hosszadal­mas lenne. Ide tartozik a mun­kavégzés technikai felszerelt­sége, szervezettsége, fegyelme éppúgy, mint a szakmai hozzá­értés, igényesség, a dolgozók öntudata, neveltetése, kulturá­lis hagyományai, a vezetés színvonala, a munkahely de­mokratizmusa, a szociális és munkakörülmények, vagy a munkához kötődő társadalmi értékrend elemeinek érvénye­sülése, úgy mint teljesítmény­orientáció, minőség, takarékos­ság, anyagi és erkölcsi meg­becsülés, esélyegyenlőség és létbiztonság. A munkakultúra helyzetét tűzte 1986. novemberi ülésé­nek napirendjére az MSZMP Baranya Megvei Bizottsága. A testület állásfoglalásában megállapította, hogy a jelen­tős fejlődés ellenére is a mun­kakultúra általános színvonala „elmarad attól, ami jelenlegi társadalmi-gazdasági fejlett­ségi szintünktől, értékrendünk­től, általános emberi adottsá­gainktól, műszaki,, technológiai lehetőségeinktől elvárható. Fejlesztése - kiemelt figyelem­mel az emberi tényezőkre — igen nagy horderejű, hatásai­ban a legjelentősebb beruhá­zásokhoz mérhető.” A Megyei Pártbizottság ál­lásfoglalásában megfogalma­zott javaslatok, követelmények, feladatok teljesítése nem köt­hetők határidőkhöz. A téma megvitatását előkészítő munka­kultúra-bizottság sem fejezte be tevékenységét a helyzeti elemző jelentés megalkotásá­val. Ezen a héten dr. Dónyi Pálnak, az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága titkárának elnökle­tével megtartott ülésén a me­gyei pártbizottság állásfogla­lásában foglaltak gyakorlati megvalósulásával kapcsolatos kezdeti tapasztalatokat tár­gyalta meg. A bizottság ülésén részt vett és az írásbeli tájé­koztatóhoz szóbeli kiegészítőt fűzött a Baranyaterv, a Mecse­ki Szénbányák Pécs Bányaüze­mének és a Szentlőrinci Álla­mi Gazdaságnak gazdasági vezetője és párttitkára, vala­mint az MSZMP Siklós Városi Bizottsága képviseletében Illés István első titkár. A három vállalat gazdasági tevékenységének, adottságai­nak, gondjainak különbözősé­ge érzékletesen megmutatko­zott abban, hogy a munka- kultúra fejlesztésének komp­lex feladatkörében melyik rész­terület kapott különös hang­súlyt. A Baranyatervnél a vál­lalat létének alapvető feltéte­leként kezelik a tervezői mun­ka hatékonyságának növelé­sét, a mindenkori piaci igé­nyekhez alkalmazkodó vállalko­zási formák megteremtését, a teljesítménykövetelmények racionális szigorítását, a vál­lalati gazdasági munkaközös­ségek tevékenységének, mint többletjövedelem szerzési le­hetőségnek az összhangját a főhivatáshoz kapcsolódó mun­ka maradéktalan teljesítésé­vel. Ugyanilyen súllyal foglal­koznak a vezetői-irányitói munka színvonalának javítá­sával, korszerűsítésével, fele­lősségének erősítésével. A Szentlőrinci Állami Gaz­daság a termelés műszaki szín­vonalának javítására törekszik, s ezzel együtt azoknak a jelen­tős különbségeknek a csökken­tésére, amelyek a gazdaság különböző egységei között ne­hezen felszámolható örökség­ként fennállnak mind a dol­gozók szakmai felkészültsége, mind a szociális körülmények tekintetében. A szentlőrinci gazdaságban nem működnek vállalati gazdasági munkakö­zösségek, a dolgozók a munka utáni szabad idejüket saját kis­gazdaságaik gyarapítására fordítják. A főmunkaidő be­csületének viszaállítása a ja­vuló helyzet ellenére is még megoldásra váró gond. Pécs Bányaüzemben a dol­gozók munkahelyükhöz való kötődésének erősítését tekintik az egyik legfőbb feladatnak. Ezt a célt szolgálja a vállalat által nyújtott számos szociális kedvezmény és az olyan bére­zési forma bevezetése, amikor egy-egy csapat a munkafel- cdatát saját maga szervezi meg, és a teljesítésére meghatáro­zott bértömeget is a közösség osztja fel, saját belátása sze­rint. A munkakultúra fejleszté­sének másik forrása a műszaki haladás: a korszerű gépekkel való munka, a munkahelyek megvilágítása, a biztonság nö­velése javítja a munkakultúrát. Az MSZMP Siklós Városi Bi­zottságának tájékoztatójából mindenekelőtt az a tapasztalat szűrődött ki, hogy a termelő- egységekben elsősorban a munkafegyelem erősítésére, a munkaidőalap kihasználásá­nak javítására koncentráltak. Ennek hatására az idei első félévben javult a szervezettség, a termelés hatékonysága, nö­vekedtek a teljesítmények. A bizottság a tájékozta­tókból leszürhetőkön túl általánosabb érvényű tapaszfalatokat megfogalma­zott. Mindenekelőtt azt, hogy a munkakultúra komplex fogalma — ha nincsenek is gyökeres változások —, de mind jobban beépül a köztudatba. Fontos annak tudatosítása, hogy a munkakultúra fejlesztése nem­csak gazdasági, hanem társa­dalmi kérdés, amelynek meg­valósításán mindenkinek van­nak feladatai a saját munka- területén. A gazdasági, társa­dalmi körülmények hatására a profitérzékeny szférában hatá­rozottan kedvező változások bontakoznak ki, a munkakul­túra javítására. Megerősödött a vállalati vezetők felelősség- érzete, a vállalkozás iránti készség. Az intézményi rend­szerben viszont a rosszabb fel­tételek közepette éppenséggel a bürokratikus vonások, a sze­mélyi összefonódások, a patri­archális kapcsolatok kaptak te­ret. Nincs még helyén a társa­dalmi értékrendben az a köve­telmény, hogy a különböző ké­pességekből következő teljesít­ménykülönbségeken kell ala­pulnia a bérkülönbségeknek. Csak az lehet a követendő ve­zetői felfogás, amely gondosan számot vet azzal, hogy mit kí­ván tenni annak érdekében, hogy a mi nkahelyi közérzet ja­vuljon, a munkakultúra szintje emelkedjen, ó dolgozóknak a vezetései való azonosulása erősödjön. D. I. HÉTVÉGE 1987. június 27., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom