Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)
1987-05-12 / 129. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek Dunántúli napló XLIV. évfolyam, 129. szám 1987. május 12., kedd Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Háztáji tármeltátás Bikaion (3. oldal) ♦ Megkezdődjek az érettségik (5. oldal) Hol tart ma az építőipar gépi-technikai színvonala? (3. oldal) Nemzedékek a vezetésben N ézzünk körül akár a saját munkahelyünkön, lakhelyünkön, vagy vessük pillantásunkat más területekre: különböző életkorú, más-más nemzedékekhez tartozó embereket találunk a különböző vezető posztokon. Vannak közöttük fiatalabbak és idősebbek: ha talán nem is a minden tekintetben kívánatos arányban, de érvényesül a különböző generációk egysége a vállalatok, intézmények, állami és politikai szervek vezetésében. S ez jól van így; ha másként lenne, annak nemcsak a vezetés folyamatossága látná kárát, hanem az irányító munka sokrétűsége, színvonala is. Hiszen az egyes -nemzedékek különféle történelmi helyzetekben szerezték meg tapasztalataikat, más-más szituációk formálták személyiségüket, értékítéleteiket, s ezek megfelelő arányai, ötvöződése az egyik legfontosabb biztosítéka annak, hogy az új helyzetekben is sikerrel igazodjanak el, az élet új kihívásainak is meg tudjanak felelni. Ott vannak a vezetésben, ha az élet rendje szerint egyre csökkenő szá'mban is, azok az emberek, akik a felszabadulást közvetlenül követő években, vagy a szocialista átalakulás első esztendeiben kapcsolódtok be a politikai életbe. Az akkori idők körülményeinek megfelelően számosán közülük egészen fiatalon kerültek vezető posztokra: azok között a viszonyok között nemegyszer egy egész járás vagy város politikai életét^ irányították olyan életkorú emberek, akiket ma esetleg az ifjúsági szövetség vezetésére is túlságosan fiatalnak találnánk. Ennek a generációnak tagjai rengeteg élettapasztalatot, vezetési tapasztalatot halmoztak fel az eltelt évtizedek során, hiszen iqen sokféle — és eltérő — követelménynek kellett megfelelniök, sokfaita helyzetben kellett meqállniok a helvü- Vet. Ezért is iqazsáatolnn, ha e nemzedékhez tartozókat sommásan meamerevedpttnek, meqosontosodottnak nevezik. Meatalóliuk a vezetésben — s ma ők alkotják a maavát, a derékhadát — azokat, akik a je- lenleqi qazdasóqiránvítási rendszer bevezetése idején váltak vezetővé, akiknek vezétői oólvá- ja már e viszonyok között indult vaqy bontakozott ki. Akár gazdálkodó egységek élén állnak, akár állami vagy politikai szervezeteket irányítanak, az ő szemléletüket, magatartásukat már ezek a viszonyok formálták. Megszokták, hogy számos dologban nekik maguknak kell önállóan dönteniük, kialakult bennük a racionális szemlélet- mód, az eredményességre való törekvés. De azért — ne hall- -gassuk el — nem kevesen ezt is megtanulták, hogy a magasabb -döntéshozó szervek képviselőihez fűződő személyes viszony, a nem hivatalos kapcsolatok esetenként fontosabb szerepet játszhatnak önmaguk és a gondjaikra bízott terület helyzetének alakulásában, mint a munka tényleges eredményei. És már jelen vannak — növekvő, bár még nem kielégítő számban - a vezető posztokon az ifjabb generációk képviselői is. Az ő világszemléletüket már a sűrűsödő nehézségekkel és gondokkal megterhelt „szűk esztendők" formálták. Kevesebb az illúziójuk, mint a korábban indultaknak, józanabbul látják a teendőket, de talán kicsit kevesebb a hitük, lelkesedésük is. Mivel nem lehet élményanyaguk arról,-hogy a jelenleginél súlyosabb problémákkal is meg lehetett birkózni, ebből nem meríthetnek közvetlenül erőt a nehézségekkel való szembenézésben. A tudományos-technikai fejlődés, a számítástechnika vívmányai ennek a nemzedéknek természetes közeget jelentenek — felkészültsége minden korábbi generációnál nagyobb, s az új iránti fogékonyságára nagyon nagy szükség lesz a ránk váró feladatok megoldásában. Néhány általános vonását kívántuk felvázolni a vezetők különféle nemzedékeinek, ám mindenféle általánosítás magában hordozza a leegyszerűsítés veszélyét. Mert az egyedi csak részben fejezi ki az általánost, s ez ezerszeresen igaz a társadalomban élő emberre. Azzal még egyetlen vezetőt sem jellemeztünk, ha megjelöljük, hogy melyik nemzedékhez tartozik. Való igaz például, hogy az utóbbi három évtizedben a vezetési stílust nem a konfliktusok kiélezésére, hanem a megelőzésükre való törekvés jellemezte, s aki már hosszú ideje tölt be vezetői tisztséget, elsősorban ez utóbbiban szerezhetett gyakorlatot és készséget. Mégsem állíthatnánk, hogy a konfliktusok vállalására csak a fiatalabb nemzedékhez tartozók éreznek késztetést. Vagy ha végigtekintünk a legsikeresebben gazdálkodó vállalatok és szövetkezetek vezetőinek listáján, a legbátrabban és legsikeresebben kockáztatók között jó néhány olyant is találunk, aki még a tervutasításos rendszerben kezdte vezetői pályáját. Léteznek óvatoskodók, bürokratikus ifjú vezetők is. M indez persze mégsem változtat azon, hogy az egyes generációkhoz tartozóknak vannak bizonyos — a történelem alakította, de egyszerűen az életkorból is adódó - sajátosságaik, jellemző vonásaik. E vonások ellentétesek is lehetnek, de többségükben inkább kiegészítik egymást. Működhet persze eredményesen egy olyan vállalat, intézmény, mozgalmi vagy tanácsi szerv is, amelynek élén csupa egyazon korú ember áll. De azért társadalmi méretekben mégis szükség van a vezetésben a különböző nemzedékek jelenlétére, harmonikus együttműködésére, hiszen mindegyik ’hozzájárulhat valami sajátossal az irányító munka színvonalassá, sokoldalúvá tételéhez. Ezért ennek az elvnek az érvényesítéséről a jövőben sem mondhatunk le, s minden bizonnyal nem is fogunk lemondani. Cyenes László Társadalmi munkáért másfél millió forint Rónai László (balról) átveszi a Nemzeti Zászlót és a vele járó oklevelet Szentistványi Gyulánétól Fotó: Läufer László A görög külügyminiszter Budapesten Karolosz Papuiiasz, a Görög Köztársaság ‘külügyminisztere Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására hétfőn hivatalos látogatásra hazánkba érkezett. A görög diplomácia vezetőjét vendéglátója, Várkonyi Péter fogadta a Ferihegyi repülő, téren. Jelen volt Emmanuel Kal- padakis Görögország budapesti, valamint Hollai Imre hazánk athéni nagykövete. Karolosz Papuiiasz és vendéglátója, Várkonyi Péter vezetésével délután hivatalos tárgyalásokat tartottak a Külügyminisztériumban. Az MTI tudósítójának értesülése szerint a megbeszéléseken mindkét részről pozitívan értékelték a két ország viszonyát, kiemelve a politikai kapcsolatok szívélyességét. Hangsúlyozták, hogy ehhez jó alapot biztosít hazánk illetve Görögország adottságainak hasonlósága, illetve a két nép közötti hagyományos rokon- szenve, valamint a legfontosabb nemzetközi kérdések azonos megítélése. A gazdasági kontaktusokat áttekintve egyetértésüket fejezték ki, hogy közös érdek a kereskedelmi forgalom évek óta tartó visszaesésének megállítása. Ezzel összeíüoaésben különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak az együttműködés korszerű formáinak - köztük a termelési kooperációnak és vegyesvállalatok alapításának - alkalmazásának. Hangsúlyozták, hogy ezt elősegítheti a jelenleg előkészítés alatt álló beruházásvédelmi megállapodás. A két külügyminiszter megvitatta a magyar-görög kulturális, a műszaki-tudományos és az idegenforgalmi kapcsolatok fejlesztésének, illetve az ezeket előmozdító megállapodások kimunkálásának lehetőségét. A nemzetközi helyzetet áttekintve kifejezték országaik érdekeltségét a nukleáris fegy(Folytatás a 2. oldalon) Jóllehet, alig-alig esett szó tegnap délután a kozórmislenyi, községi közös tanács végrehajtó bizottságának ülésén Pécsudvardról — társközsége Kozármislenynek —, mégis utalunk a testület tanácskozására. Azt mondta ugyanis itt Rónai László, Pécsudvard elöljárója: abban, hogy most a Hazafias Népfront Országos Tanácsa az apró kis baranyai települést a társadalmi munka terén elért kitűnő eredményei alapján a Nemzeti Zászlóval tünteti_ki, része van a központi község művelődési háza kisugárzószervező tevékenységének is. Mert — fejtegette az elöljáró -, ahol az emberek a szervező szóra hallgatva bíznak a jó programokban és ezeket sikeresnek érezve ismét csak elmennék egy-egy rendezvényre — nos, az így formálódó közösség könnyebben mozdul a lakóhelyét szebbé, kényelmesebbé tenni akaró társadalmi munkára is. Mindezzel azt is jelezte Rónai László, a fiatal elöljáró: ma már nem kell túlzottan nagy energiákat felhasználni annak érdekében, hogy a pécs- udvardiak valami nékik is tetsző, a falu szélesebb közösségének érdekeit is szem előtt tartó célért tegyenek. A célokat persze könnyen fel lehetne sorolni, már csak azért is, mert ma már egyre jellemzőbb, hogy az olyan nagyságú települések, mint Pécsudvard lakói is a realitásokat szem előtt tartva akarnak előbbre jutni. Pontosan annyi célt fogalmaznak meg, amennyit el lehet érni, s olyanokat, amelyeknek értelme, haszna van. Azért ezen a fogalmazáson lehet még javítani: talán az „annyi cél” módosítható, éspedig éppen a társadalmi munkával. Annak értékével — ha már a statisztika így kívánja, mondjuk mi is: elsősorban —, de közösségkovácsoló erejével 'is. Ez utóbbi látványos 'könnyedséggel érzékelhető Pécsudvardon. A különböző rendezvényeken - és azok megtarthatósóga érdekében - ugyanis számoson vesznek részt, kérnek munkát. Mégpedig — és örömmel szólt erről az elöljáró — nemcsak egy szűkös törzsgárda, hanem mind tágulóbb körben a falu 'lakossága korra, nemre tekintet nélkül. Csaknem 600 ember él itt. Mindegyikükre a múlt évi adatok szerint 14 621 forint értékű társadalmi munka jut — meghökkentően magas szám. Ezzel nyerték el kategóriájukban a Nemzeti Zászlót, amelyet a tegnap este rendezett ünnepségen Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagjo adott át a falu elöljárósága vezetőjének, Rónai Lászlónak. És persze az anyagi elismerés sem maradt el: egymillió forint, amit a megyei tanács további 550 000 forinttal egészített ki. ‘Ennyi pénz esetében pedig már tehet gondolkodni; mire is fordítsák? Mert — mint minden kis vagy éppen nagyobb faluban - lenne jmire, bőven. S hogy miért nem esett szó a délutáni vb-ülésen Pécsudvardról? Pécsudvardon már „maguktól mennek a dolgok”. A lendületbe jött kis falu okosan tervező népével még a Nemzeti Zászló átvételekor sem szenzáció. „Csak” egy olyan közösség, amelyik dolgozik magáért, lakóhelyéért, ahol tudják: a közös munka, a közösségi élet még oly sokadik áttétel esetén is közvetlen kapcsolatokat, közvetlen eredményeket szül. M. A. Új sorház képe bontakozik ki ezekben a napokban Orfűn, a Cseralja utcában. Az építkezés során már elkészült négy család lakóháza, és újabb négy épületet adnak át ez év október végéig, melynek építtetője a helyi tanács. Nemzeti Zászló Pécsudvardnak
