Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)
1987-05-30 / 147. szám
Mecsek-Veszprém—Dowty együttműködés A távvezérelt pajzsoké a jövő Interjú az angol Dowty cég magyarországi piacért felelős igazgatójával Gépi hajtású főtebiztositók elektronikus vezérlőrendszerét imutatta be a 'héten zárult Budapesti Nemzetközi Vásáron az angol Dowty. A hír önmagában nem jelent szenzációt, ám a cég hazai bányavá'llo'la- tokhoz ifűződő sok éves együttműködése során 'most szerepelt először a vásáron. Joggal gondolhatjuk, hogy a közös munka 'jelenleg'i szakaszában már érdemes volt itt lenniök. Az érdeklődőket a kis pavilonban — ez is jelez valomit - a magyarországi piacért felelős igazgató, Roger Surtess fogadta, aki készségesen válaszolt 'lapunk kérdéseire 'is. Mindenekelőtt arra kértük, mutassa be a Dowty csoportot.- öt ágazatunk közül a legnagyobb légi és honvédelmi feladatok ellátását segíti. Az ipar kiszolgálására készülő berendezéseink elsősorban ■hidraulikus elemeikről ismertek. Az elektronikában két területen is érdekeltek vagyunk, a hírközlés, a tömegkommunikációs eszközök gyártása mellett keressük az 'ipari, alkalmazás 'lehetőségeit is. Most kiállított vezérlőrendszerünk ezen ágazatunk terméke. A Dowty Meco szintén közvetlenül kapcsolódik a bányászathoz, ők a szállítók, kaparóberendezések előállítói. Magyar- országon a Dowty Mining a legismertebb, az alapítás éve, 1948 óta a bányászati ipart ■szinte az egész világon mi llátjuk e| tetőtámokkal és ellenőrző rendszerekkel. Termék, választékunkat az utóbbi években — a tengerentúli piacok és az Egyesült Királyság egyedi ■igényei szerint - folyamatosan bővítettük.- Hogyan kapcsolódnak ebbe a folyamatba a Mecseki és Veszprémi Szénbányák?- Amikor először vetődött fel a Mecsek gépesítésének ■gondolata, szinte önként adódott a Mecsek-Veszpfém- Dowty együttműködés. A magyar cégek megfelelő szellemi és gépi háttere, a bakonyiak önálló pajzstervezési. osztálya, gyakorlata, és nem utolsósorban a mi törekvésünk, 'hogy új piacokat hódítsunk meg, szerencsésen találkozott.- Nem ijedték meg a nehéz geológiai viszonyoktól?- Magam ugyan gépész szemmel figyelem a munkálatokat, de meg kell mondjam, csodálom a magyar bányászokat. Van olyan területünk, ahol kis túlzással öt kilométer hosz- szon szenet termel a front. Pécsett minden öt méter külön történet. Mérlegelve a nehézségeket, mégis elkészítettünk egy tíz darabból álló biztosító rendszert. A fejlesztés során úgy tapasztaltuk, hogy a magyar mérnökök nagyon jó fel- készültségűek, a. műszakiak között sok üzletbarátra tettünk szert. A közös feladatmegoldás, a módosítások sora mára oda vezetett, hogy két front működik a Mecsekben. Az MVD—160-asokról van szó.- Ezek kiforrottnak tekinthetők?- Kiforrottnak talán nem mondanám, de beváltak. Kisebb fejlesztéseket még elképzelhetőnek tartunk. A rendszeres kapcsolat további közös gondolkodásra késztet. Ennek egyik gyümölcse az MVDO- 320-as, az omlasztásos művelésű területek biztosító berendezése. A konstrukció távolról sem végleges formában került első próbára tavaly, számtalan hasznosítható tapasztalatot szereztünk, ezek nyomán most alakításokat végzünk és az év későbbi szakában visszatelepítjük az átépitett pajzsokat. Legizgalmasabb vállalkozásunk meredek dőlésű széntelepek fejtésbiztosítását célozza. Az MVDD-120-asok világszerte újdonságnak számítanak, szocialista és tőkés országokból egyaránt érdeklődnek iránta. Tavalyi próbálkozásunk még nem hozott maradéktalan sikert, de a rendszer életképességét a húsz méternél valamivel hosszabb front is bizonyította. Az időközben elkészült második változatot ■most tovább fejlesztjük, újabb elemekkel egészítjük ‘ki, és párhuzamosan egy harmadik megoldást is kidolgozunk.- Mi okoz nehézséget?- Már a hidraulika vezetékezésének megoldása sem akármilyen feladat, hiszen 400 atmoszférás nyomást 'kell kibírni a tömlőknek. Másrészt úttörők vagyunk ezen a 'területen, kevés a nemzetközi tapasztalat. A módosított példányok egyébként már vizsgáztak Angliában, a gyári próba- padon. A tesztelésnél ott voltak a mecsekiek 'is, az eredmé. nyék kifejezetten jók. Persze, ■más a próbapad, és mások a szénrétegek. De az eredmény elvitathatatlan.- A most bemutatott vezér-' lés megjelenik-e a pajzsokon?- Igen, a továbblépés újabb állomása lehet. Csökkenti az emlegetett tömlők számát, biztonságosabb. Lehetővé teszi a távvezérlést, illetve rendkívüli ■geológiai körülmények között ■is védett helyet nyújt a kezelőnek. Az elsődleges cél, hogy az új változatokat mielőbb csatasorba állítsuk, a hosszú távú pedig, hogy pénzt keressünk. A megfelelő részek fejlesztésével, csak jó termékkel jelenhetünk meg harmadik piacon. Hamarosan megnyithatjuk a kirakatot.- Találunk majd rést a bányagépek telített piacán?- Tizenöt évvel ezelőtt annak tudatában szállítottuk biztonsági berendezéseinket, hogy azok öt év alatt elhasználódnak. Ezzel szemben ma is működnek. A piac tehát valóbarv telített, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk a világgazdasági kihatásokat sem. Az energiaforrások pillanatnyi gazdaságossága is döntő. A szén korábbi fölértékelődése az olajárak csökkenésével visz- szájára fordult. Ezzel együtt biztos vagyok abban, hogy az MVDD-120-asok már csak újdonságuk miatt is, jelentős számban hoznak majd vevőket.- A Dowty-nok Lengyelországban önálló irodája működik. Lesz-e ilyen hazánkban, illetve elképzelhetőnek tartja-e más együttműködési formák, például vegyesvállalat létreho. zását?- Fitzek Antal személyében most már van magyarországi képviselőnk. Elvileg egyetlen lehetséges forma elől sem zárkózunk el, de minden az üzleti siker függvénye. Annak nyomán közösen döntünk, hogy mi volna a legkedvezőbb. Menni kell - mondja egy angol közmondás - és azután rohanni. Sz. Koncz István Hogy járunk rosszabbul? Ahogy újabb és újabb részleteket tudunk meg a vállalatokat érintő forgalmi, s az állampolgárokat érintő személyi jövedelemadó-reform tervezeteiből, úgy vesz- srük elő mind gyakrabban a papírt és a ceruzát; kiszámolandó, jobban járunk-e vagy rosszabbul. S noha abban még nincs döntés, 'hogy milyen 'legyen a végfe- ges, a bevezetendő új adó- forma, azaz még csak 'különféle elképzelések vannak például az adósávok tól-ig határairól, egyre többször hallom, na, ezzel is rosszabbul járunk. A következtetés: ha az új adó okozza majd szőkébb anyagi helyzetünket, s az új adóformákra, mint a gazdasági reform továbbvitelére hivatkozunk, akkor rosszabbul járásunk oka a gazdasági reform és annak továbbvitele. Tény, ami tény - egy sor gazdálkodó egységnek, s jó egynéhány milliónyiunknak nem lesz könnyebb a helyzete, sőt. Csak abban kételkedem, hogy mindez az új adóktól lesz majd. Hiszen most még koránt sincs új odó, s mégis: márciusban megke. resett bérem április közepétől kevesebbet ért, mint előtte - mint ahogy évek, hónapok óta. Annak, hogy rosszabbul járunk, lehet oka az infláció, az, hogy több pénz van forgalomban, mint amennyire szükség lenne. Ennyi és olyan minőségű áruhoz, mint amennyi és amilyen forgalomban van, valószínűleg jóval kevesebb pénzre lenne szükség. De hót az infláció is okozat - gazdálkodásunk ■tükörképe. Riportra készültem egy országos vállalat megyei üzeméhez. A gyár termelőeszközöket készít - jelentős tőkés importhányaddal dolgozik, s jelentős exportja is: a szocialista piacra. A gyárigazgató készségesen beszélt gondjaikról, arról, 'hogy most éviekéinek, rúgkapál- nak, mert az importkorlátozás miatt nem jutnak hozzá a tőkés alkatrészekhez; amennyire tudnak, előredolgoznak, keresnek más munkákat, hogyha megjön az import, gyorsan készre szereljék azt, amit addig így- úgy megtermeltek - növelve alaposan a készletüket. — S mit próbálnak tenni? — kérdezem az igazgatót, aki újra mondja, evickélünk. Tavaly még rosszabbul is álltunk ez idő tájt, év végére ■mégis ják lettünk, most is bízunk abban, hogy megkapjuk az importalkatrészeket, mert vevőink csak azzal hajlandók átvenni a 'készterméket. Bízunk abban, hogy a központunk időben intézkedik. Addig tehát előszerelnek, s kapacitásukat messze ki nem használó bérmunkákat vállalnak. A nagy értékű termelő berendezések pedig jó, ha dolgoznak naponta egy.két órát. „Szerencsésebb a másik gyárunk — mondja az igazgató —. ők könnyebben jutnak hozzá az importhoz, mert ellentételezik a nyugatnémet cégnek késztermékkel." Könnyebb annak, bár a kihozatal ott sem jobb: egymilliós értékű termékük 75- 80 százaléka tőkés importból származik: ahhoz, hogy egy termék itthon maradjon, né- gyet-ötöt kell exportálni. De legalább nullszaldós a tőkés export, szemben ezzel a gyárral, melynek termékei nem hoznak vissza dollárt: acélszerkezetet épít a nyugatnémet motor, automatika köré. íme, egy másik ok, amiért rosszabbul járunk, évről évre rosszabbul: technikai, technológiai elmaradottságunk. Panaszkodunk majd két évtizede: állandóan rovásunkra romlanak a nemzetközi cserearányok, s e panaszunk megint csak azt tükrözi: új szemléletre van szükségünk. Ma már felelős emberek is fel tudják sorolni - s hallani is rádióból, tv-ből szinte naponta - hol hibáztunk: sokáig nem hittük, hogy a válság hozzánk is begyűrűzhet, hogy hitelfelvételeinket nem jól fektettük be, s hogy elfogyasztottuk, hogy drágán termelünk stb. Hogy az 1968-ban elkezdett reformfolyamatot nem elég következetesen vittük végbe, hogy késésben vagyunk sok mindennek. Például az új adóformákkal, melyektől csodát ugyan nem várhatunk, főleg nem azt, hogy ezektől majd egyszerre jobban állunk. De azt mindenképpen várhatjuk: tisztábban lássunk, abban mi jövedelmező, mi ráfizetéses, mi korszerűtlen, mi fejlesztendő. Valószínű, az új adóformákkal kiderül: gazdálkodók és állampolgárok mennyivel járnak rosszabbul. S ha kell, szükséges még társadalmi vita az új adóformáktól, ak. kor arra azért van szükség, hogy azok által is tisztábban láthassunk: most mennyire állunk rosszul, s mit kell megváltoztatnunk. B. L. Egy 120 éves pécsi műhelyben jr Orásdinasztia A negyedik generáció képviselője: ifjabb Pintér Nándor Több, mint száz óra tiktako- lása fogad, a pécsi Kossuth Lajos utcai órásműhelyben. A fali nagy ingaóra komótosan üti a negyedet. Az állóórára fel kell nézni, van úgy két méter. A legkisebbekből egy tucat is elfér a tenyeremben. A falakon a nagyapa, Hódossy István arany díszoklevelei láthatók, a legrégebbi 1936-ból való. Most a család negyedik generációjának képviselője, ifjabb Pintér Nándor dolgozik az ősi, több mint 120 éves műhelyben.- Dédnagyapa volt az első órás, neki még nem volt műhelye, minden nap falura járt ki javítani. Rá már nem emlékszem. Viszont Hódossy nagyapa nagyon frissen él bennem. Két öccse is ezt a szakmát művelte, de csak ő maradt itt Pécsett. Az 1900-as évek elején vette meg ezt a kis helyiséget. Nemcsak órákkal foglalkozott, ékszereket is adott el és szemüvegeket is javított. Nagyon ügyes ember volt, a szakmában Pécsett talán a legtehetségesebb. Nézze csak a kirakatban azt az üvegórát! Az üvegóra 1936-ban készült. Egy átlátszó üveglap, rajta két mutató. Rugóknak, fogaskerekeknek nyoma sincs. A számlapján felirat: „Hogyan működöm?" A nagyapa egy arany zsebórát kínált fel annak, aki kitalálja. Bizony hosszú idő telt el, míg akadt valaki, aki rájött a működési elvére. A titok azonban hadd maradjon továbbra s titok.- Nagyapa szerelmese volt a szakmájának. Olyannyira, hogy kikötése volt: lánya, vagyis az én édesanyám, csakis óráshoz mehet feleségül.- Bizony így volt - kapcsolódott a beszélgetésbe idősebb Pintér Nándorné, Hódossy Margit. Én már kitanultam édesapámtól a szakmát, amikor megismerkedtem a későbbi férjemmel. Nem volt mit tenni, kénytelen volt ő is megtanulni a mesterséget, hogy elvehessen feleségül. Nem bánta meg, még a mester oklevelet is megkapta. Később aztán, ahogy születtek a gyerekek, én otthon maradtam, és ők ketten apámmal dolgoztak a műhelyben. Édesapám szinte élete végéig megmaradt a régi módszereknél, a modern kor találmányait nem szívesen alkalmazta. Amikor a férjem óramosó gépet vett, amellyel pillanatok alatt tiszta lesz a szerkezet, ő akkor is kefével pucolt meg minden egyes rugót, csavart. 89 éves korában halt meg, s halála előtti években önéletrajzot irt.- Én elsősorban neki köszön- - hetem, hogy órás lettem. A pécsi gépipari technikum elvégzése után az ő rábeszélésére határoztam úgy, hogy tovább viszem a műhelyt. - folytatja a dinasztiaalapitó dédunokája ifjabb Pintér Nándor. Édesapám korán, 54 éves korában halt meg, azóta egyedül vagyok, édesanyám jön be néha segíteni. Emlékszem, hogy már 10- 12 éves koromban be-bejárogat- tam ide és rögtön órát akartam szerelni. Apa kivette a kezemből, és egy reszelőt adott: „Előbb tanuld meg, hogy kell fogni a szerszámokat!" Szigorú volt hozzám, s hosszú idő eltelt, míg a legegyszerűbb ébresztőórát a kezembe vehettem. Ahogy nagyapám haragudott a modern eszközökre, úgy haragudott édesapám a kvarcórákra. Nem is javított soha, féltette tőlük a szakmát. Én már hozzászoktam, de az biztos, hogy a kvarcórák javítása nem igazi órás munka - külön meg kell tanulni. Most már nem olyan nagy a kereslet irántuk, és ennek örülök.- A legrégibb ingaóránk az 1900-as évekből való - mondja idősebb Pintér Nándorné. — Ezeket még öröm volt javítani. Nézze csak ezt a Gustav-Becket- et. nagyon szép példány, az eszmei értéke 15 000 forint. Ez az állóóra itt körülbelül 20 000 forint, öröm rájuk nézni. Büszkén mutat végig az ősi műhelyen. Nem szeretném, ha idegen kezekbe kerülne ez a műhely, bár a kisunokámat inkább a számítógépek érdeklik. Egyszer talán majd ő is felfedezi: egy óra szerkezete is van olyan érdekes, mint a számítógép gombjait nyomogatni. Ó. Zs. 1987. május 30., szombat HÉTVÉGE
