Dunántúli Napló, 1987. május (44. évfolyam, 119-148. szám)
1987-05-30 / 147. szám
Apát var ásd egy szem tanítója Akkor értem meg igazán, miért is tanít Hegedűs Tibor, immár huszonkettedik éve Apát- varasdon, amikor megállók a falu felett, s hallgatom a csendet. Ilyen csendet ritkán hallani manapság. A völgyben, mint tarka játékállatkák, tehenek bóklásznak, az őket vigyázó asszony mozdulatait apró, fekete kutya követi lankadatlan figyelemmel. Sütő András könyveiből ideálmodott kép. A falu házai hamar megszámlálhatok. Alig több, mint másfélszázan laknak itt. Az iskolát is könnyű felismerni: a falu központjában épült, L-ala- kú, öreg ház. Udvarán marok- Inyi gyerekcsapat ugrabugrál, élvezve a szünetet és a napsütést. Magas, szemüveges férfi tépdel ót hozzájuk a boltból; fehér köpenye alapján először az eladónak nézem, a bemutatkozás után derül csak ki, hogy ő az, akit keresek: a falu egyszem tanítója. A bolthoz csak annyi köze van, hogy a felesége az üzletvezető. Itt nincs szükség csengőre, hogy ez órakezdést jelezze. A gyerekek egy-kettőre berobognak a kopott iskolaudvarról az előszobába. Kilépnek a cipőből, ott maradnak az elfáradt cipőcskék szétszórva. Az osztályban tizenhét szempár mered az idegenre. Az c,rcokon kíváncsiság, várakozás. Hqt elsős, négy másodikos, három harmadikos, négy negyedikes. Barna, szőke, vékonyka, erős, okos, butácska kisfiúk és kislányok. A tanmenet (vagy nem tudom mi) szerint, „közvetett" és „közvetlen" óráknak kellene váltakozniuk, de itt végig minden nagyon közvetlenül zajlik le. A nagyok már megkapták a feladatukat, de a tanító viccein együtt nevetnek .a kicsikkel, és ki is segítik őket, ha valahol elakad a szekér. * Szétnézve a teremben, egyáltalán nincs az az érzésem, hogy a világ végén vagyunk. A szemléltető eszközök éppen úgy ott sorakoznak a fal mentán, mint a városi iskolákban. Az írásvetítőt nem látom, de mint kiderül, azt nem is igényelt Hegedűs Tibor. Kevés a gyerek, jut idő a táblaírásra. Az óra végeztével az udvaron telepszünk le, a liliputi uzsonnázó asztalnál. Innen a fél falu élete szemmel követhető. — Mindig ez volt az álma? Falun tanítani? — Én pusztai gyerek vagyok", Hercegszántó mellett, Hodonán nőttem fel, nem volt furcsa számomra a falusi élet. Mégsem gondoltam, hogy ennyi ideig egy helyben maradok. A bajai tanítóképzőt elvégezvén Homorúdon nyolc évet, Máriakémén- den egy évet tanítottam. Amikor ide jöttem, az iskolába még 82 gyerek járt. Itt volt a felső tagozat, összevont 5-8. osztály. Aztán innen is elmenekültek az emberek. Bekötő út híján halálra volt ítélve a falu. Ahogy ez szokott lenni, értéktelenné váltak a házak, jöttek a cigányok. De" meggyökeresedni mégsem tudtak.. Történt közöttük valami balhé, gyilkosság lett a vége — elmentek Eleinte azt hittem, sosem fogok itt megszokni. Pár éve azonban mintha kicseréltek volna. Türelmesebb lettem a gyerekekhez is, most már kifejezetten élvezem a tanítást. Ezeknek a kisiskoláknak is megvan a maguk varázsa. Olyan közösség kovácsolódik bennük, mint sehol másutt. Ezek a gyerekek hegyet húznának el értem, egymásért. S tudja, mire jöttem rá? Nem kell mindig hasraesni az új módszerek előtt. Ha én nekiáll- nék bíbelődni a matematikai szemléltető eszközökkel, a pálcikák és lapocskák rendezgetésével menne el az egész óra. És én bizony megtanítom nekik a szorzótáblát is! Itt senki sem akar minisztert nevelni a gyerekéből. Legyen jó szakmunkás, ez a legtöbb óhaj. De ha segédmunkás lesz, akkor is biztosan kell tudnia írni, olvasni, számolni. Maga most azt gondolhatja, túl alacsonyra állítom a mércét. Van nekem egyetemet, főiskolát végzett tanítványom is, aki itt kezdte a betűvetést, ebben az iskolában! Az összevont osztály nem feltétlenül hátrány, de itt csak a legegyszerűbb, a legcélravezetőbb módszerekkel lehet boldogulni. Aki tehetséges, azzal úgyis többet foglalkozik az ember. Hegedűs Tibor monológját egy kislány érkezése szakítja meg. Csenevész, szőke lány. A tanító bábsi ceruzáját hozta vissza.- Tizenketten vannak testvérek - néz utána a tanító. — Pest mellől költöztek ide, minden évben jön tőlük egy gyerek. Kis túlzással, ők mentették meg az iskolát. . . Bár, úgy hallottam, most már nem kötelező, hogy tíz fölött legyen a létszám.- Miből él ma egy falusi tanító?- Hát, a fizetésből bajosan. Egy híján ötvenéves vagyok, a fizetésem 6800 forint. A feleségem keresetével együtt is alig kerüljük el a tízezret. A nagyobbik fiam szakács, amit keres, elmegy a benzinpénzre; a kisebbik ipari tanuló. Nekem is gazdálkodnom kell. A tanító is kijár a csordát legeltetni, ha rákerül a sor. Van egy szilvásom, ötven gesztenyefám,' csirkém, kacsám. Most még a gyerekeknek gyűjtünk. De ha a kisebbik is a maga lábára áll, szeretnék egy kicsit lazítani. Utazgatni a feleségemmel, világot látni. Végre egy jót aludni!- Korán kel?- Télen-nyáron háromnegyed 4-kor. Megetetem az állatokat, aztán hazamegyek, reggelit csinálok, begyújtom a kályhát az iskolában. A feleségem átmegy a boltba, fogadni az árut. Fél 7-kor itt vannak az első gyerekek Előző este odaírom nekik a táblára, melyik betűkből állítsanak össze szavakat. A legtöbbször magam is beülök közéjük 7-kor, negyed 8-kor. Nagy előny, hogy itt lakom az iskolában, habár az épület eléggé rozoga. Tatarozni kellene, de hát kinek van erre most nyolcszázezer forintja? Hirtelen hűvös lesz az udvaron. Hiába, május ez még, ha elbújik a nap, fázni sem művészet. De nem emiatt fejezzük be a beszélgetést. Hegedűs Tibort délután az iskolaközpontban várják, Pécsváradon. Az útról visszapillantok. A tehénkék még most is ott vannat a völgyben. Már tudom, közülük négy a tanítóé. „Unalmas? A legeltetés? Nézzen körül, s döntse el, lehet-e ilyen szép vidéken unatkozni? Szénát gyűjteni pedig egyenesen élvezet" - hallom Hegedűs Tibor hangját. Nem tudom, irigyeljem-e vagy sajnáljam Apátvarasd értelmiségi remetéjét. Inkább szurkolok neki. Neki, s az aprófalvak többi kitartó pedagógusának. Havasi János Csorba Győző Gonoszkodik a test Gonoszkodik a vén test: handabandáival szeme fülem figyelmét magára kanyaritja óránkint és naponkint tesz fel kérdéseket az okot és a célt és az értelmet kutatja gonoszkodik a vén test: pórázra vett kutyák falkáját hajkurássza gondolataim körbe növök egy-lényegessé ki tengely és közép és csúcs és mag s egyéb mást bagateílizáloK négymilliárddal együtt rám is kiosztntott e szörnyű csoda-század szégyene dicsősége egyetlen rögdarabról se mondhatok le még élek: birtokolnom kell az egész világot egyetlen rögdarabról se mondhatok le még élek: mind a világért rajtam a felelősség mi történik a földben a vizek mélyein a föld alatt s mi az elérhető egekben erősen érdékeljen és szóljak is bele (cipőm ruhám ügyébe legbenső dolgaimba) gonoszkodik a vén test: nyűgös kényes hiú szeretne bőröm börtön-falaiba bezárni de régi jó szokása szerint nem tűri a lélek s nagy mozdulással ki-kivág tömlöcéböl Berták László Prédikáció Minthogy az önsajnálat és az öndicséret ugyanannak az éremnek a két oldala, és mindegy, hogy csak ünnepnapokon, vagy csupán otthon az egyik faltól a másikig viseled, érdemtelenné válsz az őszinte érzelemre, és ne csodálkozz, ha elfordulnak, vaciy összekacsintva a saját sebeikre mutatnak, a saját váilukat veregetik akkor is, amikor tényleg bajban vagy, s igazán megdicsérhetnének, mert tudod már, hogy az éremnek harmadik oldala nincsen, csak a rémület, amit nem lehet többé eltakarni Sárándi József A babona lélektana Egyszerre szerencsésnek lenni: Kártyában Szerelemben — óhajtott babonánk. Hiszen ha csak ebben-abban — koldusfillérként hullunk a gyűjtő Nagy Kalapba. Újabb eszköz az iskolai nevelésben „Drámatanárok?"... Szituációs gyakorlatok - személyiségfejlesztés A klubteremben aktív pedagógusok „játszanak” ... Beállnak a körbe, s a foglalkozásvezető hátul összekulcsolt tenyerükbe ad különböző tárgyakat. 15-20 félét, egymás után. Nekik csukott szemmel, tapintással kell felismerni s megjegyezni, majd tovább adni őket. „Emlékezetfejlesztő kö. zösségi gyakorlat" —, súgja oda nekem, majd máris újabbakat hallok. „Mondjunk élénk színeket! Keressük meg a leg- mattabb színeket a teremben! Mondd el, milyen az arcod? Milyen a férjedé? Milyen tekintetet lehet ízekkel kifejezni? Próbáljunk ízeket, illatokat mimikával kifejezni ..." És így, sorban Személyiségfejlesztő gyakorlatok. Ez a 16-18 pedagógus most voltaképp azt csinálja, amit majd a gyerekekkel fog újraismételni órán vagy más foglalkozáson. Van köztük, aki később amatőr színjátszó-rendezői vizsgát tesz, a többség azonban közvetlenül hasznosítja munkájában a tanultakat. Egyhangú a vélemény: a gyerekek imádják ezeket a dra- matikus játékokat. Órákon és napközis foglalkozásokon egyaránt a hatásuk fölbecsülhetet- len. Főleg a gátlásos, visszahúzódó kisgyerek 'föloldódása, személyiségének kibontakozása terén, egy-egy közösségben. Még mindig nem értem azonban, mitől „drámatanári” ez a tanfolyam, amikor tematikájuk szerint drámaelemzéssel, dráma törté nettel, például itt, legalábbis, nem foglalkoznak? Alacsony, köpcös, kecskeszakállas úr, Petkó Jenő, a tanfolyam vezetője. A Megyei Művelődési Központ főmunkatársa. Derűsen néz rám, mondván: más se igen érti, ezért ő jobban is szereti, ha „drámai játékok tanárairól” beszélünk. Régóta ismerem a tanfolyam, vezetőt, hiszen a hazai gyermekszínjátszás hosszabb ideje egyik irányzatteremtő szellemi vezető személyiségét, szaktekintélyét tisztelheti benne. Egyszer írtam is róla, mint a sely. lyei „Csiribiri” együttes vezetőjéről. Amikor az ottani általános iskola magyartanáraként, irányításával ez az együttes - tv-adások révén - „berobbant” a közfigyelembe maguk készítette, a gyerekek ötletteremtő fantáziájára, kreativitására építkező, mai hangvételű komédiák, mesejátékok előadásával. Ezeket a szakköri tagok ötletei, elképzelései nyomán végül is ő öntötte verses formába. Munkáit azóta kiadták, s játsszák országszerte. Most e drámai játékok, vagyis a „drámatanárság” lényegéről kérdezem.- Pór éve a Nevelési Központban volt hasonló csoportom. Tartottunk egy bemutató foglalkozást magyartanároknak, s ők vetették fel - a látott egyéniségformáló szituációs játékok nyomán: nem indulhatna-e részükre is ilyen tanfolyam? . . . Miért ne? A Megyei Pedagógiai Intézet 1985 őszétől tervébe iktatta, egyéves témakörökkel, mint továbbképzési lehetőséget. Saj. nos, sokan nem tudtak róla, mert az iskolaigazgatók — ez nem matek, nem kémia, nem „szaktárgy" -, enyhén szólva agyonhallgatták . .. Volt olyan is, aki - mikor egyik szaktanára véletlenül megtudta - a nevemben közölte: betelt a létszám .. Később derült ki a turpisság. így jó néhánvan később értesülve róla, menet kőiben csatlakoztak. Majd év végén fölvetették: miért ne lehetne ez a tanfolyam kétéves? A pedagógiai intézet örömmel vette, sőt, azóta újabb I. évfolyamot is indított. — Kielégítik a nevelőket ezek a célok és keretek? — Igen, mert ma már tudják, mit miért? . . . Kezdetben a társaság egy része valamilyen „csodaszert" vagy recepteket várt iskolai ünnepségek megrendezéséhez. Természetesen ehhez is ad segítséget ez a tanfolyam. De nem ez a fő cél. A fő cél: személyiségfejlesztő módszerek megismerése, elsajátítása, alkalmazási lehetőségei a nevelésben; önértékelő, önismereti, emlékezetfejlesztő stb. gyakorlatokkal, szituációs, azaz drámai játékokkal. Végső fokon az osztályközösség, szakkör, napközis csoport tagjainak egy szintre hozásában ez is pedagógiai eszköz - az általános nevelési célok érdekében. Magyarán: közösségformálás, embernevelés...- S a gyakorlati eredmények?- Visszajelzések szerint a gyerekek tényleg nagyon szeretik ezeket a játékokat. A legkülönbözőbb tárgyak tanóráin is. Tehát „menet közben" is igen gyümölcsöző az itt tanultak alkalmazása. De pl. a „családi nevelés" témakörben bizonyos „szociohelyzetek” eljátszása révén (a gyerek játssza el!) olykor döbbenetes kép tárul a pedagógus elé tanítványa otthoni körülményeiről amelyekre! eddig nem tudott. .. Azonfelül van, aki beszéden -elő drama- tikus szakkört vezet; mást közelebbről is érdekel a gyermekszínjátszás. Az ő részükre >■ második év végén, ősztől elméleti konzultációkat is tartunk, majd — egyéni fölkészüléssel - kategóriav.zsgát tehetnek. De sokat nyújt ez a tanfolyam a tematikus rrwsorszer- kesztés, prózai művek dramati- zálása vagy a gyerekötletek, feldolgozása terén is. A résztvevők élvezettel csinálják' - és nem tagadom, nekem is nagy öröm mindez . . . & A „drámatanárok" tehát nem dráma-tanárok, de ma még sajnos kevéssé ismert, még kevésbé elismert az, mennyire fontos pedagógiailag, amit csinálnak. A drámai játék, helyzetgyakorlat ma még nem szakdidaktikai studium az ált. iskolai tanárképzésben De von már néhány „vendéghallgatójuk" is a pécsi főiskolai karról ... Wallinger Endre HÉTVÉGE 1987. május 30., szombat Jánosi Zoltán rajza
