Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)

1987-04-25 / 113. szám

19S7. április 25., szombat Dunántúlt napló 3 Több ezer fiatalnak nyitottak kaput a népi kollégiumok Negyvenéves a NÉKOSZ Néhány év volt csupán a fényes szelek időszaka. Nem­zedéki start, forradalmi válto­zás több ezer fiatal életében. Kaput nyitottak a népi kollégi­umok. Azokat hívták, akik kü­lönben nem juthattak iskola­padba: szegényparaszt- és munkásgyerekek kerültek az új közösségekbe. A népi kollégiumokban való­sult meg először hazánkban tö­megméretekben és intézményes formában az önkormányzás el­vén nyugvó, közösségi elvű, szocialista nevelési gyakorlat. Elgondolkoztatóan fogalmaz Gosztonyi János, a mozgalmat visszaidéző dokumentumgyűjte­mény bevezetőjében: „Ma is aktuális a népi kollégiumok­nak az a pedagógiai alapelve, hogy az újért, a jobbért, a társadalmi demokratizmusért, a szocializmusért folyó küzdelem az elsődleges — ez adja a munka, a tanulás, az élet értel­mét. E harcban tévedni is le­het, mert az a kisebb hiba mint a tétlenség, a véleménynélkü- liséq, a helyezkedés, a se hi­deg, se meleg magatartás . . ." * Dénes Béla nevelőtanár, majd igazgató volt a pécsi. Martinovits Ignác nevét viselő kollégiumban. Ma a tanárképző főiskola történelem tanszékének nyugdíjas főiskolai tanára: — E kollégiumok sok-sok igen értelmes, de az anyagiak híján a továbbtanulás elöl elzárt fia­tal számára nyitották meg a felemelkedés útját. Három év volt csupán, 1946 és 49 között, de számomra, akkor fiatal ta­nár számára is sokat jelentett. Vitte a háború utáni időszak lelkesedését. Nem szabad elfe­lejteni múltunknak ezt a szele­tét: sok qyötrődés, nélkülözés közepette teremtett igaz közös­ségeket, önállóan gondolkodó, fegyelmezett, lelkes, némi ro­mantikától sem mentes kollektí­vákat. Emlékeim és levéltári ku­tatásaim nyomán mondom; kö­zel 300-400 fiatal kapott ott­hont öt pécsi kollégiumban: fi. Martinovits Ignác középiskolás fiúkat foqadott, a Varga Katalin Kollégium lányokat, a Türr Ist­ván úqvmond technikus kollé- qium volt, a Tavassv-kolléaium pedig pedaqónus képzősöknek adott otthont. És volt még eay katonai kollégium. Rossz ellá­tás, nélkülözések jellemezték az első időszakot, de a fiatalok hitével túlléptem1, ezeken az akadályokon. Nem hiszem, hogv "alaki ne így érzett vol­na: „Én vao'<ok az, aki megfor­gatom a világot . . Keserű Jánoshoz, Baranya vármegye alispánjához küldötte Szerafin László gazdasági igaz­gató az alábbi levelet 1947- ben: ,,A pécsi Népi Kollégiumok nevében az elmúlt hetekben különböző kérelmekkel fordul­tunk az alispáni hivatalhoz, s mindenhová, ahonnan támoga­tást remélhettünk. Kérelmünk előadásakor nem győztük elég­gé kihanqsúlyozni helyzetünk tarthatatlanul tragikus voltát. Ezek után ma végképp az er­kölcsi és anyagi csőd szélén ál­lunk. Ha még ma nem tudunk pénzt kapni, akkor már ma nem tudjuk az ebédet biztosi- tani ... Az éhség pedig rossz tanácsadó, s ha közel 400 fő­nyi diákságunk éhségtüntető felvonulást rendezne, egy csep­Kollégiumi közmunka egy egyetemi népi kollégiumban (Archív felvétel) pet sem csodálkozhatnánk ezen . . A NÉKOSZ - Népi Kollégi­umok Országos Szövetsége - levele Budapestről érkezett: „Közöljük veletek, hogy a Köz­ellátási Minisztérium 617 925/ 1947. V. számú rendeletével a kollégiumotok részére 1400 kg búzát, 1400 kg rozsot és 702 kg kukoricát utalt ki hatósági áron. Ezzel a kiutalással megőr- letés után úgy gazdálkodjatok, hogy 1948. február véqéig eléq legyen. 1947. okt. 10.” A levél mellé egy távirat csatolva: A KIUTALT GABONAAT TOVAAB- Bl INTEEZKEDEESIG NE VAALT- SAATOK KI =- NEEKOSZ. * Dr. Stier Sándorné, Rákóczi Marika Pápán volt népi kollé­gista, ma a Műszaki Főiskolán pártmunkás:- örömmel készülök a NÉ- KOSZ-találkozóro, remélem sok réqi ismerőssel, baráttal sike­rül majd feleleveníteni a múl­tat. Mi pápaiak, itt Pécsett többen is vaayunk. Úgy gon­dolom, hogy elsősorban akarat­erőt és megingathatatlan meg­győződést adott számunkra az a pór év. * A Türr István kollégium 1947. november 15-i étlapja: Regge­li: rác-leves, krumplifőzelék. Vacsora: karalábé-főzelék. Jelentés a gyódi aqitációs munkáról: (Falujárás) „A reak­ció főleg a választásokról, a szövetkezeti kérdésről és a háborúról terjeszt rémhíreket. . . Ha a választók fele nem szavaz a Népfrontra, az angolok meg­szállják az orszáqot. A szövet­kezetekkel kapcsolatban még mindia él a csajkamese. Eze­ket előre kitapogattuk az elv­társak útján és megcáfoltuk őket . . .“ Rákóczi Marika az alábbi strófára emlékezett: „Addia iá- runk mi kettecskén, míg a Tru­man nem jár kecskén, míg a nvúlbál nem lesz iáqer, Mind­szentiből nyúzott fráter. . * Dr. Kustos Gyula, a gyermek- kórház sebész főorvosa:- Párttag vagyok, alapító KISZ-tag. Számomra a népi kollégium indíttatást jelentett, startot az életre. Én úgy gondo­lom, a kollégisták többsége nem röstell megdolgozni ke­ményen minden eredményért. Én is nagyon-naqyon akartam, s ha visszagondolok, talán hat­szor annyit kellett adnom, mint másoknak, akik könnyebben vették a startot, akik más kör­nyezetből indultak. Olyan kis faluban éltünk, ahol még álta­lános iskola sem volt. Amolyan egy-gatyás kölyök voltam, igen .szegény. Nem voltak könnyű­ek - de annál szebbek — a pécsi egyetemi évek. Ma el­mondhatom; érdemes volt küz­deni, akarni. * Elismervény 1—1, azaz ösz- szesen nyolc darab pulóverről, amelyet a Martinovits Ignác Népi Kollégium igazgatóságá­tól a mai napon átvettünk. Pécs, 1949. mátcius 4. Jesity Dénes, Velin Bertalan, Koltai Tibor, Gadanecz György, Simon Géza, Csányi József, Peer Já­nos és eqy olvashatatlan alá­írás. munkás- és az agrárproletár származású diákoknak élen kell járniuk . . .” Szüts Emil, a JPTE Tanárkép­ző Kara történelem tanszéké­nek tanára: — Kötelességtudat? Valóban ezt köszönhetem a kollégium­nak, s ez vezet egy életen át. Rendkívül erőteljesen politizál­tunk; néha túlzásba is vittük a dolgokat, de abban az idő­ben ugye nem mi voltunk így egyedül. A Tavassy-kollégium már a középiskolás koron túli fiatalok gyűjtőhelye volt, s aktívan részt vettünk minden politikai meqmozgdulásban, szerveztük a falujárásokat, vé­geztük feladatainkat hittel és lelkesedéssel. Emlékszem eqy mozzanatra: színdarabot vit­tünk Olasz közséqbe, ahol nem volt villany, s azt próbáltuk el­játszani, hogy milyen lesz maid az a nagy pillanat, amikor ki- qvúlnak a fények. Eqy erősfé- nvű qázlámpa jelentette a jö­vőt, s amikor kiqvúlt a színpa­don.. valamelvikünk elvétette a szöveget. „Kiqyulladt a vil- Mnv!” heh'^tt „Kigyulladt a lómpá”-t kiáltott. . * * Részlet eav 1949. március 22-i NÉKOSZ körlevélből: „Ki kell hanqsúlyozni. hoqy mi is felkészültünk a béke védelmére, 9 szocializmus építésére az orszáqunkbnn, Harcot vívunk az imperialisták nálunk búikáló szövetséaesei ellen . . . Ehhez lásd a Szabad Nép megfelelő számaiban Rákosi Mátvósnak és Farkas Mihálynak március 15-i beszédeit..." * Dr. Komanovics József törté­nész, Pollack Mihály Műszaki Főiskola; NÉKOSZ-gyülés a budapesti Arany János népi kollégiumban (Archiv felvétel) Népi kollégista fiatalok a budapesti Apáczai Csere kollégiumban (Archív felvétel) Gadanecz György, az MSZMP . Dunaújvárosi Városi Bizottságának első titkára:- Sokfelé volt a kollégiu­munk, előbb a Mária utcában, ha jól emlékszem, aztán a Tűzoltólaktanyában, majd a Széchenyi téren is. Csodálatos szép idők, közösségi széliem és ónóllósáq; a leqteljesebb ön- kormányzat . . . Hogy is jelle­mezzem? Ma sokan emlékeznek erről o korról, erről a mozga­lomról, a filmen is megjelenik a NÉKOSZ, a fényes szelek idő­szaka. Jól, rosszul, nehéz eldön­teni. Egy biztos: sokkal több emberi tartalma volt, mint azt ma mondjuk, vagy amennyit merünk vállalni belőle. Levél a NÉKOSZ nevelési osztályától 1949. április 1-jén: „Az egész ország öntudatos dolgozó népe munkaversenyben áll: ki-ki a maga munkaterüle­tén lelkesen, minden erejet megfeszítve dolgozik a szoci­alizmus építésén. Ennek a tar­talmas munkának a lendületé­ből mi, népi kollégisták sem maradhatunk ki. A mi felada­tunk a szocializmus építése te­rén a tanulás . . . Kuíönös gon­dot kell fordítani a kollégiu­moknak arra, hogy a verseny- szellemet állandóan ébren tart­sák, a tanév előrehaladtával egyre jobban fokozzák. A di­ákszövetségi versenyben a- Zalaegerszegen voltam né­pi kollégista, igen jó csapat­ban, Sokat tanultunk, még nyelveket is. Én franciául. Kép­zelheti: nagyszüleim gazdasági cselédek, s az unoka franciául tanul ... Az első pillanatban átvettük annak az időszaknak a szellemét, s mert akartunk is, tényleg megforgattuk azt a kis világot... Én a „Március 15-e" szövetkezet elnöke voltam, egy olyan szövetkezeté, mely nem gazdálkodó, nem fogyasztási, nem termelő volt, hanem egy­fajta szövetséget jelentett azok között, akik vállalták egymást, vállalták, hoqy végigmennek az úton . . . Volt romantika, falu­járás, Szabad Föld szeminári­um, választási aqitáció, béke­kölcsön jegyzés. És hit, a jövő­ben ! * Kiss Jenő általános iskola 5. osztályos tanuló naplójából, (NÉKOSZ Dokumentumgyűjte­mény) : „ . . . sokszor sírtunk édesanyámmal, amikor apám beteg volt, mert arra gondol­tunk, hogy őnélkűle el is vesz­tünk. De lassan-lassan felnőt­tem és segíthettem édesapám­nak. Amit tettek szüleim ér­tem, azt.csak úgy tudom meg­hálálni nekik, ha tanulok. A szüleim szegények, nem tudtak engem taníttatni. Hogy tanul­jak mégis, ezt a népi kollégi­um tette lehetővé . . .” Kozma Ferenc Az jó, hogy eljutottunk már a papírzsebkendő általá­nos használatáig - magya­rázza ismerősöm. Igaza van, mondom ma­gamban. Természetesen a ja­pánok jutnak eszembe, ahogy a szájuk elé kötött fehér maszkot a legtermészetesebb módon viselik náthás-influ­enzás napjaikban. Ez azonban nekünk már sok lenne. Egyelőre. Tudja, kérdi tőlem a sórga- mellényes utcaseprő, hogy mi­ből van a világon a legtöbb? Papírzsebkendőből. Fújja azt a szél is, de nem csak azért jeprem mindenütt. Ami kérem, érvel beszélge­tőpartnerem, szerves anyag, azt el lehet dobni! Feloldó­dik, a természet visszaépíti magába, humusz lesz belőle, tápanyag. Meghökkentő eset: a téli hónapokra a lakótelepi épü­let lépcsőházába kirakott muskátlis ládákból valaki, már a tavaszi heteket érezhet- ve. kilopott eov jó adag ter­mőföldet. Evőkanállal merte. Egy zacskó termőföld ára talán 20 forint. Ismerősöm ítélkezik: külön lakótelepet építene az ilyeneknek. Szomszédomat meglopták. „Az isten háta mögött", va­gyis egy eldugott, nagyon szép kis völgyben, tó mellett alakítgatja hétvégi kertjét, a leendő kapu két széléhez szo­morúfűzeket ülteteti. Három méteres, szép kis fákat. Az egyiket valaki bicskával le­metszette. Még nem említettem; a környezetszennyezés ennek az írásnak a témája. Csak azért szögezem le, mert tógabban értelmezem a környezetvédel­met, mint az szokott, s nem csak a széles mezőkre, az el­nyúló erdőkre, a halk szavú folyókra-patakokra, röviden a föld-víz-levegő hármasára értem. Van társadalmi környe­zetszennyezés is. A kétsávos úton a külsőről a belsőre erőszakolja magát egy Ladás, alig 200 méter utón hirtelen visszavág a kül­sőre, hogy nyomban el is ka­nyarodjon jobbra. Koccanás nincs, csak fékcsikorgás. Ma már annyi az autó. ma­gánkézben Magyaiországon, hogy ilyen tömeg minőséget szülhetne: a közlekedési sza­bályokon alapuló, s a gyakor­latban létrejövő jó ritmusú forgalmat. Amiben nem szem­pont, hogy van-e valakinek felszerelve a hátsó ablakban is féklámpája, de szempont az, hogy beenged valakit ma­ga elé a sorba. Ezt te nem értheted, magya­rázza kollégám, ez egy egé­szen más minőség! Hogy tud­niillik egy kisiparos 100 000 forint csúszópénzt adott azért, j hogy egy Mercedes-t ö kap­jon meg. Ebben sem a Merce­des, sem a 100 000 forint nem érdekes, mármint a kisiparos­nak. Lehetett volna szó Ja- guar-ról és 150 000-ről is. A patyolatban egyszer visszaadtak egy ügyfélnek 30 000 forintot. Bocsánat, mondták neki, de a kabát zsebében tetszett felejteni. Amikor a Rákóczi úti OTP- székházzal szemben elkészült az új lakóépület, sorban nyíl­tak meg a földsizntjén a kis boltok. Közöttük egy szövetke­zeti butik is. A frissen kiöltöz­tetett eladók a pultot támo­gatva nézték, hoqv simítják el az aszfaltot a járdán. Ezek mondta fintorogva az egyik csinoska a vevőkre — mind belelépnek. A szomszé­dos boltocska előtt akkor már lefektetett a tulajdonos a puha aszfaltra egy széles pallót. Egy unatkozó horgász azt 1 mondta kisfiának: sétáld i már körbe a tavat, s ha ta­lálsz üres üvegeket, bevál­tod, tied a pénz. 276 forint ; jött össze. A többi üveg például a vodkásak — nem volt visszaváltható. A kisgyereket nem az előbbi üvegest otthon jól j megpofozták: leejtett egy po- ; harat, természetesen eltörött, j Aztán csengettek, hogy ez a j gyerek kővel szétdobta egy utcai lámpa tejüveg búráját, ! figyelmeztetni kéne. A csen- • getőt máshova küldték, ott mártsa be az orrát. Volt egy kedvenc gödröm. ; (Azóta már sok van.) Besza- 3 kadt az új utca új burkolata, j Háromnegyed évig csinálták, j Úgy kétszer-egy méteres terű- I létről van szó. Nem végeztek I túl jó munkát, mert azóta is, l.a arra autózom, beverem a fejem. így már szelektálok: I ahol nem verem be, az nem is rossz út. Mindezeket azért soroltam fel, mert bárki tapasztalatait megerősítheti, bárki okulhat belőlük. Gondom persze ma­radt. Például: ki a bárki? Mészáros Attila Ki a bárki? Ott megyünk, ahol nem szabad... Talán egy éve füvesi tették a várfal alatti területet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom