Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)
1987-04-18 / 107. szám
I MÉNKOR IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT . CSORBA GYŐZŐ versei 289 . SŐTÉR ISTVÁN; Ithakába van-e visszaüt? {Csorba Győző: Vissza Ukakába) 291 ' KÁROLYT AMY: Csonka vonósnégyes (vers) 295 . LAKATOS ISTVÁN; Idő (vers) 298 * • LAKATOS ISTVÁN; Elvesztett otthonok (Kabdebö Lóránt interjúja) 299- ÖRKÉNY ISTVÁN; Ütban .Marseille felé (esszé) 314- PA1JNKÁS GYÖRGY: „Elhangzott dal régi fényről és szerelemről'' (regényrészlet) 317 • SZENTKUTHY MIKLÓS; Mindenszentek szatumáliéja (regényrészlet, II.) 321 • MÉSZÁROS SÁNDOR: Készülődés (regényrészlet) 329 • VARGA LAJOS MARTON; Az irodalom kérdései I. (jegyzet) 342 .DOÖAI PÉTER: Jan Both festményei (vers) 34Ö- ERŐS ZSUZSA versei 350- PALYI ANDRAS; A lampionos színház (elbeszélés) 351 • FUTAKY HAJNA: Szinészportrék pécsi háttérrel 8,- Margitai Ági 354 P. MÜLLER PÉTER; Az Örkényi halálkép nyomában 361 DÉRCZY PÉTER -. Hagyomány és újítás (Németh László Gyász című regényében) 369 NEMES ISTVÁN: A költő felel (Beszélgetések Illyés Gyulával) 374 ERDODY EDIT: „Ki viszi át?" (Görömbei András két könyvétől) 377 1907 4PRIIIS A Jelenkor áprilisi száma A Pécsett szerkesztett’ irodalmi és művészeti folyóirat áprilisi számának élén Csorba Győző új versei, valamint 5őfér /sfvánnok a költő Vissza Ithakábo című verseskötetéről írott tanulmánya olvasható. A lírai rovat Károlyi Amy, Lakatos István, Dobai Péter és Erős Zsuzsa verséivel egészül ki. Folytatódik Szentkuthy Miklós és Pálinkás György regényrészleteinek közlése. A prózarovatban ezeken kívül Mészáros Sándor regényrészlete, Pályi András rovellája, valamint Örkény István 1948- ban írt rövid esszéje olvasható. Új sorozatot Indít a lap Varga Lajos Márton esszéjének közlésével: Az irodalom kérdései első részében a szerző a pályakezdő írókat fogadó közeg sajátosságait elemzi. A régebbi sorozatok közül Futaky Hajna beszélgetése Margitai Ágival, továbbá Lakatos István Kabdebö Ló- rántnak adott interjúja olvasható az áprilisi számban. A tanulmány-kritika rovatban említésre méltó Dérczy Péter írása Németh László Gyász című regényéről, Nemes István ismertetője az Illyés Gyulával készült interjúkat tartalmazó kötetről, valamint Erdödy Edit kritikája Görömbei András két könyvéről. CSORBA GYŐZŐ A világ közérzetéért Maradj szép! Nem magadért nem is értem maradj szép a világ közérzetéért Nem tehetsz róla hogy ilyen vagy Viszont ha már . . . Maradj szép az emberek öröméért Sok torz hatalom puszta létével is nem hogy akarná nem hogy gyűlölettel de saját szegény törvényeivel Te ugyanúgy saját gazdag törvényeid szerint nem hízelkedve nem tapsot keresve legjobb ha nem is tudsz sokat magadról vagy legalább a lényeg lényegét nem De a világ az emberek megérzik bizonyára megéreznek valamit a magosabb rendből: hát legalább ezért maradj szép! Nagylányaim Látom lassan ne látnám! — gyöngülésetek Még emlékszem a magaméra és tudom: nem segíthetek nekem se birtok i Szemetekben gyanakvás félelem úgy terjed rajtuk mint a hályog „Az Istennél a kegyelem” — mondom szokásból Pedig csalok: aki csak ember lenni kezd arra egyformán sújt a törvény nincs kivételre-érdemes nincs is kivétel És eljön az idő hogy majd megtépetik a ti ruhátok is hamut szórtok ti is fejetekre mert évekig koptok fakultok Mint én teszem illetve történik velem és történik a világon mindenkivel — Ó nagylányaim — istenem! — minek követtek? 1987. április 18., szombat A z orkánsapkás, aki foglalkozását tekintve színikritikus volt, bár ambíciói ennél sokkal magasabb régiókban jártak, és Mira, a szerelem egykori papnője reggel érkeztek a városba. Esett az eső. Egész nap járták az utcákat, lucskoson, csomagokkal. Stefant keresték, akinél meg akartak szállni. A városban fesztivál volt, a plakátokat mosta a víz. A fesztiválirodán közölték, hogy a lampionos színház előadására nincs jegy. Persze akkor még senki sem tudott a lampionokról. A vörös téglás pincében, ahol a fesztiválirodát és a klubot berendezték, Szenes Béda azt mondta: — Nekem van jegyem.- Honnan? Szenes Béda bájosan, magabiztosan mosolygott. Az orkánsapkás megvonta a vállát. Azt mondta:- Minden színházba be lehet jutni. Még akkor is, ha rendőrkordon van. Mira, a szerelem egykori papnője sarkon fordult, és sérMartyn Ferenc: Madár Pályi András A lampionos színház tetten a kijárat felé ment. A színikritikus utána.- Mi bajod?- Nem fogunk bejutni. Ezért jöttünk ide, és nem fogunk bejutni I A színikritikus és a szerelem egykori papnője négy éve házasok voltak. Egy ősi pogány nevet viselő pulijuk is volt, örökbefogadták, akár egy gyereket. A fesztiválvárosba természetesen nem hozhatták el. A színházról, amely Holsteb- róból érkezett ide, már régóta tudtak. Father’s Hause. Az előadás címe angolul állt a táblán, pedig a színészek dánok voltak. Szenes Béda újra ott állt mellettük.- Miféle színház ez? - kérdezte.- Dosztojevszkij — mondta az orkánsapkás.- Dosztojevszkijt játszanak?- Öt vagy róla, nem tudom. Valami mást tudott, de azt nem mondta. A színészekre gondolt, akiknek titkuk van.- Úgy tudom, összesen hatvan embert engednek be a terembe — súgta Szenes Béda. A színikritikus elővette az igazolványát. ,,Garte de presse" - mondogatta, de az irodán szóra se méltatták. Belerúgott az egyik székbe. Két tunikás afrikai is a jegyek miatt veszekedett. Egy hang azt mondta:- A Kalambur pénztáránál még lehet jegyet kapni. Szenes Béda csak mosolygott. Az utca, amelyen az orkánsapkás és Mira a Kalambur pénztárához tartottak, valamikor a kovácsok utcája volt. A sarkon találkoztak Marsek Tamás rendezővel. Az eső permetezett.- Hogyhogy a Szenes Béda kapott jegyet! — mondta Mira, a szerelem egykori papnője. - Hogyhogy a Szenes Béda! Marsek Tamás felnézett az égbe :- Ez most olyan, ökár egy Mándy-novellában. ,,A lány be lekiabálta a lámpaoszlopba: „Miért pont a Szenes Béda?" Az orkánsapkás körülnézett, de sehol se látott lámpaoszlopot. Az ódon házak közt ki- feszített drótkötélen higanygőzégők. Akkor megpillantotta a Kalamburt: egy bérház, akár a Kertész utcából, olajfoltos udvar, sötét lépcsőház, a színházterem az emeleten, A pénztár zárva, a plakát leszakítva. Stefan estére megérkezett a vidéki kiszállásról; a színikritikus és Mira végre lepakoltak nála, beleeresztették magukat a fotelbe, lelökték lábukról az átázott nyári cipőt. A színikritikus az üveges könyvszekrényben rátalált egy Mándy-kötetre. Stefan teát főzött a konyhában, ■ kis porcelánkannában forrázta le a tealevelet, mélyei „Madras” néven árusítottak. A színikritikus benn a szobában, a kovácsoltvas lámpa alatt a karosszékben fennhangon elolvasta a Mozi, reggel című elbeszélést. Marsek Tamás ekkor ismerkedett meg Szenes Bédával. Álltak ketten a sarkon. A rendező hosszan nézte a kiküldött tudósítót.- Te vagy az Szenes Béda, akinek jegye van? A tudósitó bólintott. Marsek Tamás bement az irodára, és Így szólt:- Magyar színházi rendező vagyok. A lampionosra ő sem kapott jegyet csak a fekete színházra, ahol esténként szintén verekedtek a bejutásért, A dánok éjjel tizenegyre hirdették az előadást, a folyópart és a vásárcsarnok melletti egyetemi épületben. Szervezett kapuőrség volt, a vas- pántos ajtón csak jeggyel lehetett belépni, A tömeg topor- gott, várt. Diákok és dilettánsok, Időnként valaki felmászott az ablakpárkányra leskelődni. Bent az előcsarnokban a kapuőrség tagjai cirkáltak, fesztiváljelvénnyel a mellükön, A második ajtónál maguk a dánok ellenőrizték a jegyeket.- Nincs isten - mondta valaki. Két rendőr jött, egy fiatal bumfordi és egy idősebb szomorú. Igazoltattak. A szomorú többször bement a vaspántos kapun, szétnézett az előcsarnokban. Negyed tizenkettőkor kijött az utcára, azt mondta:- Oszoljanak! Senki sem mozdult. A bumfordi ismét igazoltatott valakit.- Szép vagy - mondta Mira anyanyelvén a bumfordinak. A rendőr zavartan ránézett, mintha megértette válna. És odébb ment.- Oszoljanak - mondta ismét a szomorú. Egy hang hallatszott:- Ez diákszínházi fesztivál?! És épp a diákok maradnak az utcán I- Hogyhogy? - kérdezte a szomorú. Több hang hallatszott:- Épp a diákok! A szomorú ismét bement az előcsarnokba. Az orkánsapkás felmászott az ablakpárkányra. Odabent a fesztiváljelvényesek hosszan magyarázták a rendőrnek az ülésrendet, s hogy nincs több hely. A szomorú gesztikulált. Akkor kinyitották a vaspántos kaput. Nem kellett kordont vonni, senki sem akart berontani az épületbe. Az egész város néma volt, a háttérben a vásárcsarnok feketéllett. A színikritikus, aki nem először járt itt, még azt is tudta, hogy a vásárcsarnok hátsó oldalhajója zsúfolásig tele van művirággal. A legfőbb fesztiváligazgató állt a tárt kapuban.- Emberek! Higgyék el, hatvan lampion van a teremben, s minden lampion alá egy ember ülhet! Ha valaki be is jutna! A dánok leszámolják a közönséget: egy lampion, egy néző. És ha sincs lampionja, kidobják . .. Csend. A szomorú rendőr bekandikált a második ajtón, ahol állítólag már a dánok voltak. Több szemtanú szerint, át is lépte a bűvös küszöböt, s a dánok udvariasan elmosolyodtak, beengedték. A léptei kocogtak a folyosón, mintha üvegen járna. Becsukták a kaput. * A színikritikus minden este a Kertész utcán ment végig a szerkesztőségi gépírólánnyal, akihez olyasféle érzés fűzte, mint az ősi pogányi nevű pulihoz. Elhaladtak a Fészek klub mellett, s az orkánsapkás most arra gondolt: Szenes Béda is a Fészek kerthelyiségében iszogat, körötte művészek, művésznők. Egy segédszínész-lány épp púderezi az arcát, a szája szívalakúra van festve.- Két napja még ott ültem a dánok előadásán — mondta Szenes Béda. - Nem is voltak lampionok, csak színes villany- körték. Az orkánsapkás üvölteni akarna. És a színészek?! Ha elmondhatná a lánynak! Otthon, a kád tele beáztatott szennyesruhával. Mira, a szerelem egykori papnője egész este mos. A színikritikus hazamegy, a szárítókötélen illatoznak a tiszta ruhák. A cserépkályha oldalán is, a szék karfáján is ruhák. És a kékmintás pizsama. A színikritikus a kékmintás pizsama mellé ült, a kályhához. Rágyújt.- Miért hallgatsz? - Mira a derekát ropogtatja. - Elbújsz a cigarettád mögé, és gúnyorosan mosolyogsz. És a színészek?! Ha elmondhatná a lánynak! A szél végigsöpör a Kertész utcán. Végre megszólal:- Nem megyünk reggel moziba? A lány megáll. A Fészekbe újabb művészek érkeznek.- Reggel? Épp reggel? Egy üres taxi csikorog mellettük.- Nem olvastad? Mozi, reggel. És ismét csak magában: Ó istenem, ha legalább Mándy-epigon lennék! Megírnám: az eső permetez, akár a fesztiválvárosban; az utca végén benzinkút, felette higanygőz-égő vakít, a macskakő fekete az olajtól. LAKATOS ISTVÁN Idő Nem volt ősze, tele, se tavasza, csak nyara volt, heves, forró nyara. június, július múlt nélküle, csak augusztusra gyűlt fénnyé tüze. De annak az egy hónak ősze, tele, tavasza, nyara volt és reggele-éjjele. Nem keltett örömet, se bánatot vak elragadtatást, csak azt adott. Számon kívült maradt múlt és jövő, a perc ragyogta be, az elszökő-------N em volt ősze, tele, se tavasza: Ö volt a nyár, a néma Idő maga. 0 HÉTVÉGE
