Dunántúli Napló, 1987. április (44. évfolyam, 90-118. szám)

1987-04-18 / 107. szám

I MÉNKOR IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT . CSORBA GYŐZŐ versei 289 . SŐTÉR ISTVÁN; Ithakába van-e visszaüt? {Csorba Győző: Vissza Ukakába) 291 ' KÁROLYT AMY: Csonka vonósnégyes (vers) 295 . LAKATOS ISTVÁN; Idő (vers) 298 * • LAKATOS ISTVÁN; Elvesztett otthonok (Kabdebö Lóránt interjúja) 299- ÖRKÉNY ISTVÁN; Ütban .Marseille felé (esszé) 314- PA1JNKÁS GYÖRGY: „Elhangzott dal régi fényről és szerelemről'' (regényrészlet) 317 • SZENTKUTHY MIKLÓS; Mindenszentek szatumáliéja (regényrészlet, II.) 321 • MÉSZÁROS SÁNDOR: Készülődés (regényrészlet) 329 • VARGA LAJOS MARTON; Az irodalom kérdései I. (jegyzet) 342 .DOÖAI PÉTER: Jan Both festményei (vers) 34Ö- ERŐS ZSUZSA versei 350- PALYI ANDRAS; A lampionos színház (elbeszélés) 351 • FUTAKY HAJNA: Szinészportrék pécsi háttérrel 8,- Margitai Ági 354 P. MÜLLER PÉTER; Az Örkényi halálkép nyomában 361 DÉRCZY PÉTER -. Hagyomány és újítás (Németh László Gyász című regényében) 369 NEMES ISTVÁN: A költő felel (Beszélgetések Illyés Gyulával) 374 ERDODY EDIT: „Ki viszi át?" (Görömbei András két könyvétől) 377 1907 4PRIIIS A Jelenkor áprilisi száma A Pécsett szerkesztett’ iro­dalmi és művészeti folyóirat áprilisi számának élén Csor­ba Győző új versei, valamint 5őfér /sfvánnok a költő Vissza Ithakábo című verseskötetéről írott tanulmánya olvasható. A lírai rovat Károlyi Amy, Laka­tos István, Dobai Péter és Erős Zsuzsa verséivel egészül ki. Folytatódik Szentkuthy Mik­lós és Pálinkás György re­gényrészleteinek közlése. A prózarovatban ezeken kívül Mészáros Sándor regényrész­lete, Pályi András rovellája, valamint Örkény István 1948- ban írt rövid esszéje olvas­ható. Új sorozatot Indít a lap Varga Lajos Márton esszéjé­nek közlésével: Az irodalom kérdései első részében a szer­ző a pályakezdő írókat foga­dó közeg sajátosságait elem­zi. A régebbi sorozatok kö­zül Futaky Hajna beszélge­tése Margitai Ágival, továbbá Lakatos István Kabdebö Ló- rántnak adott interjúja olvas­ható az áprilisi számban. A tanulmány-kritika rovat­ban említésre méltó Dérczy Péter írása Németh László Gyász című regényéről, Nemes István ismertetője az Illyés Gyulával készült interjúkat tartalmazó kötetről, valamint Erdödy Edit kritikája Göröm­bei András két könyvéről. CSORBA GYŐZŐ A világ közérzetéért Maradj szép! Nem magadért nem is értem maradj szép a világ közérzetéért Nem tehetsz róla hogy ilyen vagy Viszont ha már . . . Maradj szép az emberek öröméért Sok torz hatalom puszta létével is nem hogy akarná nem hogy gyűlölettel de saját szegény törvényeivel Te ugyanúgy saját gazdag törvényeid szerint nem hízelkedve nem tapsot keresve legjobb ha nem is tudsz sokat magadról vagy legalább a lényeg lényegét nem De a világ az emberek megérzik bizonyára megéreznek valamit a magosabb rendből: hát legalább ezért maradj szép! Nagylányaim Látom lassan ne látnám! — gyöngülésetek Még emlékszem a magaméra és tudom: nem segíthetek nekem se birtok i Szemetekben gyanakvás félelem úgy terjed rajtuk mint a hályog „Az Istennél a kegyelem” — mondom szokásból Pedig csalok: aki csak ember lenni kezd arra egyformán sújt a törvény nincs kivételre-érdemes nincs is kivétel És eljön az idő hogy majd megtépetik a ti ruhátok is hamut szórtok ti is fejetekre mert évekig koptok fakultok Mint én teszem illetve történik velem és történik a világon mindenkivel — Ó nagylányaim — istenem! — minek követtek? 1987. április 18., szombat A z orkánsapkás, aki foglalkozását tekintve színikritikus volt, bár ambíciói ennél sokkal magasabb régiókban jártak, és Mira, a szerelem egykori papnője reg­gel érkeztek a városba. Esett az eső. Egész nap járták az utcákat, lucskoson, csomagok­kal. Stefant keresték, akinél meg akartak szállni. A város­ban fesztivál volt, a plakátokat mosta a víz. A fesztiválirodán közölték, hogy a lampionos színház előadására nincs jegy. Persze akkor még senki sem tudott a lampionokról. A vörös téglás pincében, ahol a feszti­válirodát és a klubot berendez­ték, Szenes Béda azt mondta: — Nekem van jegyem.- Honnan? Szenes Béda bájosan, maga­biztosan mosolygott. Az orkánsapkás megvonta a vállát. Azt mondta:- Minden színházba be le­het jutni. Még akkor is, ha rendőrkordon van. Mira, a szerelem egykori papnője sarkon fordult, és sér­Martyn Ferenc: Madár Pályi András A lampionos színház tetten a kijárat felé ment. A színikritikus utána.- Mi bajod?- Nem fogunk bejutni. Ezért jöttünk ide, és nem fogunk be­jutni I A színikritikus és a szerelem egykori papnője négy éve há­zasok voltak. Egy ősi pogány nevet viselő pulijuk is volt, örökbefogadták, akár egy gye­reket. A fesztiválvárosba ter­mészetesen nem hozhatták el. A színházról, amely Holsteb- róból érkezett ide, már régóta tudtak. Father’s Hause. Az elő­adás címe angolul állt a táb­lán, pedig a színészek dánok voltak. Szenes Béda újra ott állt mellettük.- Miféle színház ez? - kér­dezte.- Dosztojevszkij — mondta az orkánsapkás.- Dosztojevszkijt játszanak?- Öt vagy róla, nem tudom. Valami mást tudott, de azt nem mondta. A színészekre gondolt, akiknek titkuk van.- Úgy tudom, összesen hat­van embert engednek be a te­rembe — súgta Szenes Béda. A színikritikus elővette az igazolványát. ,,Garte de pres­se" - mondogatta, de az iro­dán szóra se méltatták. Bele­rúgott az egyik székbe. Két tunikás afrikai is a jegyek miatt veszekedett. Egy hang azt mondta:- A Kalambur pénztáránál még lehet jegyet kapni. Szenes Béda csak mosoly­gott. Az utca, amelyen az orkán­sapkás és Mira a Kalambur pénztárához tartottak, valami­kor a kovácsok utcája volt. A sarkon találkoztak Marsek Ta­más rendezővel. Az eső permetezett.- Hogyhogy a Szenes Béda kapott jegyet! — mondta Mira, a szerelem egykori papnője. - Hogyhogy a Szenes Béda! Marsek Tamás felnézett az égbe :- Ez most olyan, ökár egy Mándy-novellában. ,,A lány be lekiabálta a lámpaoszlopba: „Miért pont a Szenes Béda?" Az orkánsapkás körülnézett, de sehol se látott lámpaosz­lopot. Az ódon házak közt ki- feszített drótkötélen higanygőz­égők. Akkor megpillantotta a Kalamburt: egy bérház, akár a Kertész utcából, olajfoltos udvar, sötét lépcsőház, a szín­házterem az emeleten, A pénz­tár zárva, a plakát leszakítva. Stefan estére megérkezett a vidéki kiszállásról; a színikriti­kus és Mira végre lepakoltak nála, beleeresztették magukat a fotelbe, lelökték lábukról az átázott nyári cipőt. A színikriti­kus az üveges könyvszekrényben rátalált egy Mándy-kötetre. Stefan teát főzött a konyhá­ban, ■ kis porcelánkannában forrázta le a tealevelet, mélyei „Madras” néven árusítottak. A színikritikus benn a szobá­ban, a kovácsoltvas lámpa alatt a karosszékben fennhan­gon elolvasta a Mozi, reggel című elbeszélést. Marsek Tamás ekkor ismer­kedett meg Szenes Bédával. Álltak ketten a sarkon. A ren­dező hosszan nézte a kiküldött tudósítót.- Te vagy az Szenes Béda, akinek jegye van? A tudósitó bólintott. Marsek Tamás bement az irodára, és Így szólt:- Magyar színházi rendező vagyok. A lampionosra ő sem kapott jegyet csak a fekete színház­ra, ahol esténként szintén ve­rekedtek a bejutásért, A dánok éjjel tizenegyre hirdették az előadást, a folyó­part és a vásárcsarnok mel­letti egyetemi épületben. Szer­vezett kapuőrség volt, a vas- pántos ajtón csak jeggyel le­hetett belépni, A tömeg topor- gott, várt. Diákok és dilettán­sok, Időnként valaki felmászott az ablakpárkányra leskelődni. Bent az előcsarnokban a kapu­őrség tagjai cirkáltak, feszti­váljelvénnyel a mellükön, A második ajtónál maguk a dá­nok ellenőrizték a jegyeket.- Nincs isten - mondta va­laki. Két rendőr jött, egy fiatal bumfordi és egy idősebb szo­morú. Igazoltattak. A szomorú többször bement a vaspántos kapun, szétnézett az előcsar­nokban. Negyed tizenkettőkor kijött az utcára, azt mondta:- Oszoljanak! Senki sem mozdult. A bumfordi ismét igazoltatott valakit.- Szép vagy - mondta Mira anyanyelvén a bumfordinak. A rendőr zavartan ránézett, mint­ha megértette válna. És odébb ment.- Oszoljanak - mondta is­mét a szomorú. Egy hang hallatszott:- Ez diákszínházi fesztivál?! És épp a diákok maradnak az utcán I- Hogyhogy? - kérdezte a szomorú. Több hang hallatszott:- Épp a diákok! A szomorú ismét bement az előcsarnokba. Az orkánsapkás felmászott az ablakpárkányra. Odabent a fesztiváljelvényesek hosszan magyarázták a rendőr­nek az ülésrendet, s hogy nincs több hely. A szomorú gesztiku­lált. Akkor kinyitották a vaspántos kaput. Nem kellett kordont von­ni, senki sem akart berontani az épületbe. Az egész város néma volt, a háttérben a vásárcsarnok fe­ketéllett. A színikritikus, aki nem először járt itt, még azt is tudta, hogy a vásárcsarnok hátsó oldalhajója zsúfolásig tele van művirággal. A legfőbb fesztiváligazgató állt a tárt kapuban.- Emberek! Higgyék el, hat­van lampion van a teremben, s minden lampion alá egy em­ber ülhet! Ha valaki be is jut­na! A dánok leszámolják a kö­zönséget: egy lampion, egy né­ző. És ha sincs lampionja, ki­dobják . .. Csend. A szomorú rendőr bekandi­kált a második ajtón, ahol ál­lítólag már a dánok voltak. Több szemtanú szerint, át is lépte a bűvös küszöböt, s a dánok udvariasan elmosolyod­tak, beengedték. A léptei ko­cogtak a folyosón, mintha üve­gen járna. Becsukták a kaput. * A színikritikus minden este a Kertész utcán ment végig a szerkesztőségi gépírólánnyal, akihez olyasféle érzés fűzte, mint az ősi pogányi nevű puli­hoz. Elhaladtak a Fészek klub mellett, s az orkánsapkás most arra gondolt: Szenes Béda is a Fészek kerthelyiségében iszo­gat, körötte művészek, művész­nők. Egy segédszínész-lány épp púderezi az arcát, a szája szívalakúra van festve.- Két napja még ott ültem a dánok előadásán — mondta Szenes Béda. - Nem is voltak lampionok, csak színes villany- körték. Az orkánsapkás üvölteni akarna. És a színészek?! Ha elmondhatná a lánynak! Otthon, a kád tele beáztatott szennyesruhával. Mira, a sze­relem egykori papnője egész este mos. A színikritikus haza­megy, a szárítókötélen illatoz­nak a tiszta ruhák. A cserép­kályha oldalán is, a szék kar­fáján is ruhák. És a kékmintás pizsama. A színikritikus a kékmintás pizsama mellé ült, a kályhához. Rágyújt.- Miért hallgatsz? - Mira a derekát ropogtatja. - El­bújsz a cigarettád mögé, és gúnyorosan mosolyogsz. És a színészek?! Ha elmondhatná a lánynak! A szél végigsöpör a Kertész utcán. Végre megszólal:- Nem megyünk reggel mo­ziba? A lány megáll. A Fészekbe újabb művészek érkeznek.- Reggel? Épp reggel? Egy üres taxi csikorog mel­lettük.- Nem olvastad? Mozi, reg­gel. És ismét csak magában: Ó istenem, ha legalább Mándy-epigon lennék! Megír­nám: az eső permetez, akár a fesztiválvárosban; az utca végén benzinkút, felette hi­ganygőz-égő vakít, a macska­kő fekete az olajtól. LAKATOS ISTVÁN Idő Nem volt ősze, tele, se tavasza, csak nyara volt, heves, forró nyara. június, július múlt nélküle, csak augusztusra gyűlt fénnyé tüze. De annak az egy hónak ősze, tele, tavasza, nyara volt és reggele-éjjele. Nem keltett örömet, se bánatot vak elragadtatást, csak azt adott. Számon kívült maradt múlt és jövő, a perc ragyogta be, az elszökő-------­N em volt ősze, tele, se tavasza: Ö volt a nyár, a néma Idő maga. 0 HÉTVÉGE

Next

/
Oldalképek
Tartalom