Dunántúli Napló, 1987. március (44. évfolyam, 59-89. szám)

1987-03-08 / 66. szám

A fantiil jjufsfitus8íaj®5 Szűcs Ágnes balett-táncos A rendszeres színházláto­gatóknak bizonyára feltűntek az új arcok az idei évajf ele­jétől a Pécsi Nemzeti Színház balettkarában. A csoport je­lentősen megfiatalodott, az idősebb, már befutott tánco­sok mellett több tehetséges pályakezdő ifjú bontogatja szárnyait a számukra oly so­kat jelentő színpadon. A fia­tal generáció egyik Ígéretes képviselője, Szűcs Ágnes tár­saival együtt 1986 nyarán szerződött le, azóta táncol a pécsi színházban.- Háromévesen egyszer jégtáncot láttam a televízió­ban, és én mór akkor hatá­rozottan kijelentettem, hogy táncolni fogok. Székesfehér­váron, ahol szüleim élnek, kilencévesen kezdtem balet­tot tanulni. A második állo­más már a pécsi Művészeti Szakközépiskola volt, itt Vég­vári Zsuzsa tanítványaként végeztem. Az iskolában a tánc mellett a színészmester- ség-foglalkozások voltak nagy kedvenceim. Most is élnek bennem a Bánky Gábortól tanultok, o tőle szerzett is­mereteket a színpadon is ka­matoztatni tudom. A középiskola elvégzése után valóra vált a gyerekkori elhatározás. Ági most 18 éves. Vékony, légies, de mi­lyen is legyen egy balett-tán­cos lány. Szép orca, szőke haja, kék szeme sem jelent­het számára hátrányt csak­úgy a színpadon, mint ahogy a hétköznapi életben sem. Már az iskola befejezése előtt volt néhány szerepe. A Pécsi Nemzeti Színház Varózsfuvo­lájában, a nyári színházi Odüsszeuszban és a Gyulai Várszínház Csodafurulya cí­mű balettjében táncolt ko­rábban. Leszerződése után a színházban a Don Jüanban a címszereplő jólelkeként mu­tatkozott be. Mint beugró került a balettest szereplői­nek sorába. — Az első beugrást valószí­nűleg soha nem fogom elfe­lejteni. Mindössze egy próba állt rendelkezésemre, hogy egy kicsit belerázódjak a sze­repbe. Azóta már mindhárom felvonásban játszom. A közönség legutóbb a Stú­diószínház Terror című elő­adásán találkozhatott Szűcs Ágival. Több fiatal társával együtt mondhatni szinte már magabiztosan mutatkozott be ebben a darabban is. öt osztálytársammal együtt jöttem ide a színházhoz, ko­rábban is szerepeltem mór, így nem volt teljesen idegen a környezet. Nagyon jó a kapcsolatunk az idősebb tán­cosokkal is, rengeteg taná- _ csőt kapunk tőlük. A fiatal balerina jelenleg albérletben lakik. Arról is be­szélt, mennyire kedveli Pé­cset, szeret itt élni. Azért a családtól nem szakadt el egészen, szülei és kishúga minden új darabban meg­nézik. Elődei közül Uhrik Dó­rára vagy Bretus Máriára szeretne hasonlítani. Ha ezt a vágyát sikerül megvalósí­tania, még sok örömet sze­rezhet szüleinek és a közön­ségnek is. Kaszás E. Három hét alatt közel 160 ezer forint kárt okoztak A mosolygó betörő és társai Jól szórakoztak az éjszakákban Panoráma Nóra, a lelkiafya Bécs egyik legnépsze­rűbb nője Nora Fray, aki a magyar SOS Élet telefon- szolgálathoz hasonlóan lel­ki bajokban szenvedő em­berekkel beszélget telefo­non. (Képünkön) Díj kubistaknak A századelő kubista fes­tészeti irányzatának feltá­masztására pályázatot hir­dettek Párizsban. Az első díj: 100 000 frank. Kafka-díj Mrozseknek Szlavomir Mrozsek, a vi­lághírű lengyel drámaíró elnyerte az 1987. évi Franz Kafka-díjat, vala­mint a vele járó, negyed- millió forintnak megfelelő összeget. Nemrég ezt a dí­jat nyerte el Peter Hand­ke is, akinek Kaspar című drámáját most játsszák a Pécsi Nemzeti Színházban. Abbado Japánban A Bécsi Filharmonikus Zenekar Claudio Abbado vezényletével egyesült ál­lamokbeli és japán turné­ra indul, ahol Beethoven- műveket játszanak. Mosolyog és mesél. „Csíny- tevésekről'' az éjszakában. Amikor kattannok a zárak, na­gyot reccsenve beszakad az ajtó, s pénz csörög á kasszá­ban. - Mert a pénzcsörgés az megnyugtató, elűzi a félelmet, a rémet, a holnap ínségét — mondja. Rám néz és mosolyog. Mosolya tizenkilenc évet/ is meghazudtoló ártatlan, gyer­meki. Negyvenegy rendbeli bűnszö­vetségben elkövetett betöréses lopás bűntette és vétsége. Ennyi terheli a tizenkilenc éves D. István és 27 éves sógora, O. János számláját. Három hét alatt. Illetve D. István ebből csak harmincnyolcban vett részt. A család — D. István, a felesége és a sógor együtt lak­tak Pécsett albérletben. A „fér­fiak" nem dolgoztak. De hát enni azért kell, s ha az albér­letet nem fizetik, az utcára te­szik őket.- Két lehetőségünk van, vagy kölcsönkérünk, vagy betörünk - vetette fel a sógorom egy hideg decemberi napon — mondja D. István. - Mivel én már mindenkitől kértem köl­csön, így nem maradt más vá­lasztásom, mint az utóbbi. Tésenla. — Az volt ám a jó buli. Mi csak fűrészeltük az italbolt ajtaját, aztán kiderült, nem is volt bezárva. Én kint vártam, a sógor meg hozta a halom cuccot, meg a pénzt. Aztán ellátogattunk a klubba. Ott csak egy selejt magnót és egy lemezjátszót találtunk. El is dobtuk a kert végébe. Haj­nalban még elsétáltunk a ké- mesi kisvendéglőhöz, de ott megzavartak, futás lett a vé­ge. Szigetvár. - Jó hely, mert sok a mulatóhely. Oda szíve­sen jártunk, többször is vol­tunk éjszakai portyán. Ha fia­tal volt még, az idő, kinyitot­tunk egy-két autót. Nem volt nagy kunszt. Kész szerencse, hogy ilyen gondatlanok az autótulajdonosok, nem? A só­gor itt-ott elkötött egy-két bi­cajt, azzal száguldozott az ut. cákon. Szóval jól szórakoztunk. Aztán betértünk a gimnázium­ba, igaz, csak azután, hogy leszedtük a furnérlemezt az aj­tóról. Felpakoltunk egy halom tornacuccot, a többit meg szét­dobáltuk. Hóból. •— Sajnos kiszakadt a kocsma ajtaja, hát bekötöt­tük a kávédaráló zsinórjával. Tudja, amikor elindultunk, fél­tem, amikor betörtünk, akkor is, de amint bent voltunk, mintha otthon lettem volna. Ittunk, de csak kólát! Mert mi szeszt nem fogyasztunk! Aztán a sógor el- álmosodott - hideg is van, meg rá is érünk — mondta, és hát ledőltünk egy kicsit a kocs­mában .. . Aztán dobozokba a cuccot és irány haza. Gyalog mentünk Szigetvárra, de elfá­radtunk, hát ismét meglátogat­tuk a gimnáziumot. Beoson­tunk a kazánházba és ott is szunyókáltunk még egy keve­set. Hajnalban hazamentünk. Sellye. - Vidám emlékek. Fennakadtam a sarki vendég­lő előtti kerítésen. Az a hülye sógor meg lent röhögött. Sze­rencsére jött két diák, és le­szedtek. Végül is a WC-abla- kon csak bejutottunk. — A felesége? — Szeptemberben lesz 19 éves. Most gyereket vár. — A sógor? — Neki volt több tapasztala­ta: ne zörögj, ne fogd meg, ha megfogod, töröld le! — irányí­tott. Az ajtóból még visszalép. — A nevem, ha kérhetem csak D. I. vagy I. D. legyen. Marton Gy. 150 éve a katedrán Dinasztia A mezőberényi iskola falán márványtábla őrzi^ tudós Ke­mény Pál emlékét. Ö a gyöke­re annak a magyar pedagó­gus-dinasztiának, amelynek a tagjai immár 150 éve adják át egymásnak apáik, anyáik hiva­tását. A családban az első, a me­zőberényi tudós tanító Petőfi Sándor kortársa, jó barátja volt. A költő rokona, á festő Orlai Petries Soma akkoriban szintén Mezőberényben élt. Pe­tőfi gyakran meglátogatta őket, s a legenda szerint mindig szí­vesen játszott Kemény Pál nagy, barna zongoráján. Az ősi családban még egy híressé vált név is felbukkan: Greguss Ágosté, aki Kemény. Fát leónytestvérét vette el fe­leségül. Greguss Ágost író, ki­váló fordító, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadé­mia tagja volt. A szabadság- harcot Petőfi mellett küzdötte végig. Tudós Kemény Pál leányuno- kói közül Erzsébet óvónő, Mar­git tanítónő lett. A 18 éves kezdő „tanítókisasszony" egy­szerre hat osztályban, több mint nyolcvan gyereket taní­tott Aranypatakon. Hamarosan olyan népszerű lett, hogy a környékről csakis hozzá vitték az iskolás korú gyerekeket. A harmadik lányunoko, Mária 10 gyermeknek adott életet. Az ő férje, Velkey János és annak kél testvére szintén pedagó­gusok voltak. A családban Má­riáról is legendák keringenek. Nem volt szüksége tanári ok­levélre, ö született pedagógus volt: ösztönös, mélyről fakadó tehetséggel tanította, nevelte hét fiát és három lányát. Kö­zülük kilenc diplomás, hatan lettek tanárok. A 10 Velkey-gyerek felesé­gei, férjei, gyermekei, unokái is szinte mind pedagógusok. Ök már a népes családfa leg­fiatalabb hajtásai. Az ország minden részébe nyúlik egy-egy ág, s mikor összejönnek, közel százan vannak. Ó. Zs. Színműves három nyelven Gera Zoltán A filmvászon, a képernyő ré­vén az egyik legismertett arc a magyar színművészetben. Hangját, szinkronhangját is gyakran hallani. Nem nagy hősszerépekben ... Gera Zol­tán karakterszínész. Kisebb-na- gyobb epizódszerepekben buk­kant fel pályakezdetétől, így ismerjük. Ám a megjelenített sok száz színpadi vagy film­beli személy mindenkor kelle­mes érzést hagy bennünk, a mögötte fölsejlő míves-gondos alkotó munka nyomán. Arcjáté­ka, mozgásvilága, egy-egy te­kintete vagy fintora többet el­mond az emberi lélek rejtel­meiről, mint hosszú szövegré­szek, ^rádák. ______ Il yesmi jutott eszembe róla hét elején 'is Szekszárdon, a német színházat ovató előadá­son, ahol három Hans Sachs- egyfelvonósos főszerepében láthattuk. Adottság-e vajon színészegyénisége? Tudatosan kialakított színészi eszköztár záloga? Mi a titka vajon? Er­ről beszélgettünk a művész meghitt, szép otthonának kör­nyezetében, egy budai villa, bon. Pályavonala voltaképp né­hány szóban summázható. A főiskolát az emlékezetes Hor­váth Teri-Soós Imre—Berek Ka­ti s mások fémjelezte „NÉ- KOSZ-évfolyammal" együtt vé­gezte. Utána 14 évet töltött az akkori Vígszínházbon, majd Szolnok, a Mikroszkóp Szín­pad, a filmgyár; ismét a Mik­roszkóp és szabadúszó-évek kö­vetkeztek. S három éve végül is a MAFILM-tól ment nyug­díjba. Jelenleg a Radnóti Szín. pádnál van szerződésben, és vezető művésze a Szekszárdról tájoló Német Bemutató Szín­háznak (Deutsche Bühne). Pici keserűséget érzek a hangjában, mikor epizódista évtizedeire utalok, azzal, hogy őt a nézők így ismerik és sze­retik. Ahogyan hosszú a sora azoknak, akik emlékezetes mű­vészi életművet alkottak hoson- ló „státusban".- Epizódista voltomban mér pályakezdőként is mellőzöttnek éreztem magomat... - mond­ja nagyon mélyre tekintve ma­gában. - Volt azonban en­nek egy igen jó oldala is: rengeteg szabad idővel járt... Mindig vonzódtam a nyelvek­hez. Megtanultam angolul, né­metül, eszperantóul. Mindhá­rom nyelven játszottam is, al­kalomszerűen. Azonfelül: sza. vakban rendkívül nehezen tu­dom kifejezni magamat. Innen lehet az is, hogy már gyermek­koromtól erősen vonzódom a képszerűséghez, a képiséghez. Ezért szívesen filmezek; egy időben aktívan pantomimmel is foglalkoztam, s mindig izgatott a commedia deli' arte világa; a némafilmek eszközei, az álom'jelenségek - de mindig küzdelmem volt a szöveggel. Pontosabban a sok (és főképp a fölösleges) színpadi szöveg­gel. így minden tanulmányom­mal, ismeretemmel, energiám­mal törekszem a izövegmögöt- tiség megragadására. A dol­gok megsejtetésére ... S itt van szerintem óriási szerepe a színművész színpadi „csönd­jeinek”, rézzé nésnyi gesztusá­nak - és sok másnak ... A német színházról kérdez­ve, első helyen a nyelvek irán­ti affinitását említi, amely a Deutsche Bühnéhez vonzotta. A másik a kormány nemzeti­ségi politikája, amelyet nagy­ra tart, és amelyet művészként, állampolgárként egyaránt né­met színpadi szóval szeretne támogatni ezután is — immár három éve törzstagként. Úgy érzem, sokat hallunk még róla . . W. E. Gera Zoltán Abrahám Edittel.Hans Sachs: Az ördögűző c. komé­diájában, a szekszárdi előadáson Fotá: Gottwald Károly Hiába néz magába, ha egyszer tudja, hogy kilátás­talan. • Csak a vonóshangszer szép, ha nya kátékért. Attól, hogy keveset ho­zott, még sokra viheti. ' • Az egyik szerepet kap, a másik tapsot. Ki szolgálni nem tanult, uralkodni sem tud. Az ember nem esik mesz- sze a családfájától. Gazdagon halon élt, majd szegényen éhen halt. • Egy pszichológiavizsga kész lélektani hadviselés. • Aki sarkon fordul, annak előbb a sarkára kell áll­nia. • Ha igy haladunk, a szűk látókör még glória lesz a fejek fölött. Kerekes László vasárnapi Szűcs Ágnes a Terror című darabban Éles anyanyelvűnk

Next

/
Oldalképek
Tartalom