Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)

1987-02-28 / 58. szám

Koranic kérdéséi Egészséges lokál­patriotizmus P écsett 1984 óta tevé­kenykednek a tanács­kozási központok. A városi tanács testületé ja­nuárban összegezte ti meg­alakulásuk óta eltelt három év tapasztalatait és döntött fejlesztésük főbb irányairól. Az 1985. évi tanácstagi vá­lasztásokat követően a vá­rosban 15 tanácskozási köz­pont alakult. A körzethatá­rok kijelölésénél rendező elv­ként érvényesült, hogy e szer­vek a város történetileg ki­alakult és részben területileg elkülönült településrészeit fogják át. (Pl. Hird—Vasas— Sorriogy, belváros, Szigeti városrész stb.) Létrehozásuk annak az elismerése, hogy városrészenként — a város egészén belül — sajátos he­lyi lakossági érdekek is lé­teznek. A tanácskozási köz­pontok lényegét és alapvető feladatát ezen helyi érdekek képviselete, az egészséges lokálpatriotizmus erősítése jelenti. A lakossági érdek- képviselet tevékenységük va­lamennyi területén kimutat­ható. A központok folyamatosan megtárgyalták és vélemé­nyezték a fontosabb tanácsi előterjesztéseket, döntéster­vezeteket. Például: a város VII. ötéves tervkoncepciója, terve, a környezetvédelem középtávú terve, rendezési tervek, tanácsrendelet-terve­zetek. A központülések tár­sadalmi vitái a tanácsi tes­tületi munkára is pezsdítően hatnak, aktívabbá, vitatko- zóbbá váltak a tanácsülések. A testületi döntések egyre inkább az eltérő vélemények, érdekek demokratikus egyez­tetése alapján születnek. A tanács szakigazgatási szervei számos ügycsoport­ban megkérdezik a döntéseik előtt a tanácskozási közpon­tok, s rajtuk keresztül a la­kosság véleményét. Például: kereskedelmi, vendéglátó­ipari tevékenység engedélye­zése, pavilonok elhelyezése. Várható az ügyek körének további bővítése. A tanácskozási központok a várospolitika információs bázisai lettek. Rendszeresek a városról vagy a körzetről adott tájékoztatások, a köz­pontok által szervezett fóru­mok. Például rendezési terv- javaslatok, jelentősebb kisa­játítások ismertetése. A köz­pontok feladatuknak tekintik körzetükben a lakossági vé­lemények megismerését, az állampolgárok közérdekű bejelentéseinek, javaslatai­nak gyűjtését, továbbítását. Esetenként részt vesznek a bejelentések vizsgálatában^ intézésében. Gyakorta tar­tanak — állami szervek be­vonásával — lakóterületi be­járásokat, környezetvédelmi szemléket. Az elmúlt időszak jelentős várospolitikai eseményének minősíthető településfejlesz­tési hozzájárulás lakossági megvitatása. A tanácskozási központok e munkában is ki­emelkedő szerepet játszottak. Állást foglaltak a helyi cé­lokban, szervezték az állam- polgári vélemények megis­merését. Jelenleg a célok megvalósításán munkálkod­nak. Működési területük - gaz­dáiként önállóan és felelő­sen döntenek a tanácskozási központok, az anyagi eszkö­zök felhasználásáról, a lakó­körzet fejlesztéséről. Anyagi források ehhez a tanácstagi alap és a TEHO-befizetések. A tanácstagi alap differen­ciáltan (200—600 ezer forint között) illeti meg a közpon­tokat. A TEHO-befizetések — a tanács által ugyanolyan mértékben megnövelt összeg­gel — a lakosság által elfo­gadott célra szintén a terü­leten kerülnek felhasználás­ra. A tanácskozási központok túlnyomó többsége több mint 1 millió forint évi összeggel gazdálkodik. Szervező-mozgósító tevé­kenységük kiterjed a lakóte­rületen végzett társadalmi munkákra. A város peremte­rületein, gyengén ellátott ré­szein az elmúlt években nagy lendületet vett a társadalmi összefogással történő infra­struktúra-fejlesztés. Víz-, szennyvíz-, gáztársulások szerveződtek, melyek mozga­tói a tanácskozási központok. A tanácstagi választásokat követően a központok nyi­tottabbá váltak, társadalmi bázisuk szélesedett. Sikerrel járt a póttanácsta'gok egy részének bevonása. Az újon­nan megválasztott lakóbizott­ságok részvétele további se­gítséget nyújthat működésük­höz. Ugyanakkor gond, hogy a nyilvánosság elvének elle­nére a lakossági részvétel alacsony, a központok és a lakosság kívánt kapcsolat- rendszere kiforralatlan. Mind­ez az érdekképviseleti sze­repkör érvényesülését is fé­kezi. Munkájuk továbbfejlesz­tése szempontjából döntő feladat a lakossági kapcso­latok erősítése' — ami új módszerek alkalmazását is igényli — és a nagyobb nyi­tottság. Nem kellő mértékű a lakosság ellátásában, a város üzemeltetésében részt vevő vállalatok, intézmények bekapcsolódása. A tanácsi apparátus segítő, tájékoztató munkája is tovább javítható. Eredményesen vesznek részt a tanácskozási központok a lakóterületi politikai munka koordinálásában, összehan­golják a tanácstagok, a la­kóterületi párt- és körzeti népfront szervek — kisebb mértékben az ifjúsági szer­vezet — helyi területi mun­káját. Az elmúlt időszakban segítséget nyújtottak a ta­nácstagi beszámolók, lakóbi­zottsági választások szerve­zéséhez, stb. A tanácskozási közpon­tok tevékenységének széles skáláját, mű­ködésük eredményeit érté­kelve a tanácsi testület jog­gal állapíthatta meg. ,,A ta­nácskozási központok a ta­nácsi testületnek, a lakóterü­leti politikai életnek a gya­korlatban bevált elemei. Szi­lárd és biztos alapokká vál­tak, melyekre hosszú távon lehet és kell építkezni." Dr. Szelestey György Olyat tenni a szakmában, amire csak kevesen mernek vállalkozni Gyáralapítók Az Univerzál tízmillió márkás üzlete Uj üzemet építenek a 6-os út mentén Sallai József Samu László Szabó István Baranya ipari szövetkezetei évente 110 millió forint értékű tőkés exportra képesek. Hihető-e akkor, ha előáll néhány, a magánszektorban és gmk-ban dolgozó fiatalember és azt mondja: mi ennek a de­vizamennyiségnek a többszörö­sét megtermeljük! És közben meglobogtatják a megrende­lőt, amely tízmillió nyuaatné- met márkás üzletre szól! * Ha van siker, akkor ez az! A közelmúltban megalakult Pécsett az Univerzál Ipari, Ke­reskedelmi és Szolgáltató Kis­szövetkezet, melynek irodája egyelőre Sallai lázsel elnök la­kásán van, termelő műhelyei pedig Samu László dombóvári, Szabó István pellérdi és Sallai Józsel pécsi mesterek „volt mű­helyei". Tavaszra, nyár elejére a víz­mű melletti területen, a 6-os út mentén gyárat építenek, Dombóváron az ipartelepre fejlesztő üzemet álmodnak, s lehet, hogy egy év múlva ma­gyar—NSZK, vagy magyar- svájci közös vállalatot alapí­tanak. Csodálatos ez, valóban. Több hónapja részese lehe­tek e nagy vállalkozásnak. Vé­letlenül csöppentem bele. Se­gítséget kért Sallai József, mondván, piszlicsáré ügyekben háborgatják őket, sok az irigy, gáncsoskodó, pedig annyi de­vizát hoznának az országnak, amennyit bármely nagyüzem, nagyvállalat megirigyelhetne. Perspektíváik pedig beláthatat- lanok! Lássuk a tényeket! Egy dom­bóvári gmk, Samu László és cége nevet szerzett a gépko­csi utánfutók és vonóhorgok hazai gyártásában. Egy nyu­gati üzletember magyarorszá­gi nyaralása közben meglátta névjegyüket egy autón, felke­reste őket, megnézte a gyár­tást, hogy mire képesek, majd megkérdezte: — Tudnának-e önök Merce- desre, BMW-re, vagy mondjuk Opelre vonóhorgot gyártáni. A vélasz természetesen igen volt. Mercus Bieber ekkor aján­latot tett, melyet a KON- SUMEX-en keresztül megerősí­tett: egyelőre százezer (!) vo­nóhorogra volna szüksége, többféle típusú, az NSZK-ban futó autóra, lehet szó utánfu­tókról is, egyéb termékekről is! Szabó István pellérdi kovács Marcus Bieberhez hasonlóan véletlenül ismerkedett meg a dombóvári fiatalemberrel, mint ahogyan Sallai József, pécsi villanyszerelő kisiparos. Már akkor tudták: a gmk nem ké­pes ilyen igényéknek eleget tenni. Több kell! S ott volt a KONSUMEX kedvező ajánlata: tízmilliós hitelt adnak azonnal gépi fejlesztésre, összehozzák őket egy svájci tőkéssel, aki arra vár, hogy pénzét befek­tessék.- Felcsillant a nagy lehető­ség - magyarázza Sallai Jó­zsef. Megmutatni, hegy mi­re képes az ember. Valami olyat tenni a szakmában, ami­re kevesen mernek vállalkozni, ami csak egyszer adódik az ember életében. Gyorsan dön­töttünk. A hazai gyártás mellett, amit a gmk anyagi létérdeke miatt nem hagyhattak abba, megin-_ dúlt a fejlesztő-tervező munka. Tudniillik, hogy az NSZK pia­ca minden ipari terméket csak úgynevezett TÖV-engedéllyel fogad be. Ez speciális, nagy követelményeket támasztó mi­nőségellenőrzés. A gmk nyolc­féle típusú vonóhorogra enge­délyt kapott a TüV-től, 21 té­telt most vizsgálnak az NSZK- ban. Megkezdték gyorsan a kisszövetkezet-alapítást, bein­dult az engedélyeztetés nagy menete, majd a telephelyke­resés. Aki sose csinálta is. sejtheti: óriási vállalkozást in­dítottak. Sikerült megnyerniük Baranya támogatását, személy szerint dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya Megyei Bi­zottságának titkára segítette zöld útra a csapatot. A KISZÖV példamutatóan gyors és hoz­záértő segítségével rövid időn belül megalakult a kisszövet­kezet, s ma a KISZÖV tagjai­nak sorában ott az Univerzál is Pécs Város Tanácsán a te­rületszerző akciójukat fogadták megértéssel, s ma úgy néz ki, hogy a reménypusztai termelő­szövetkezet 6-os út menti par­cellájának egy darabján gyár­tócsarnokot építhetnek. Dom- bóvárott a tanács adott terü­letet a leendő fejlesztő üzem­nek. Beszéltem Németh Lászlóval, a KONSUMEX munkatársá­val, az üzlet egyik bonyolító­jával :- Szinte korlátlannak tűnik a piac — mondotta —, hiszen nyugaton a személygépkocsik 74 százalékát vonószerkezet nélkül eladni lehetetlen, ez a vásárló igénye. Perspektiviku­san: az UNIVERZÁL nyilván nemcsak az NSZK gyártmányú gépkocsikhoz, hanem a piacon futó minden gyártmányhoz és típushoz gyárthat vonóhorgot, s mivel évről évre változik a szerkezet felfüggesztési módja - újabb gépkocsik jelennek meg -, hosszú távú a téma. Jelenleg a szerződésbe 15 000 darabra szóló minimum tételt is be kellett iktatni a 100 ezres igény mellé, hiszen a csapat többre pillanatnyilag nem ké­pes. És persze ami lényeg: te­vékenységük tiszta devizát hoz az országnak. Samu László fogalmazta Így: maximum 8 kiló vasból 110 márkát. A napokban ismét találkoz­tam vele, örömmel újságolta: — Japánok, amerikaiak, osztrákok is érdeklődnek, sőt Angliába is kifutott az aján­latunk. Több kereskedő jelent­kezett. Az utánfutókra egyelő­re 500-as megrendelésünk van . . . Úgy menne minden, mint a karikacsapás.- Menne?- A pécsi gyártócsarnok ége­tően szükséges. A nagy széria feltétele ez. Meghozná azt a tőkét is, omi a további fej­lesztésekhez szükséges. A nyu­gati exportlehetőségek, a piac olyan, hogy ha belegondolok, megfájdul a fejem. Nem már­kamilliókba, hanem márka- százmilliókban lehet kifejezni. Konkurencia alig. Hogy miért nincs, ennek a titkát hadd ne áruljam el . . . Én azért annyit elárulok, hogy a több hónapja tartó szövetkezetalapítás-gyártás fel­tételeinek megteremtése során feltárult előttem a vállalkozás- sokkal szemben álló bürokrá­cia, az „ügyvitel" kínos lassú­sága. Az a sok-sok tehetetlen­ségi nyomaték, amivel ma szá­molni kell. Mondjak példát? A december 12-én alapított kisszövetkezet Tebruár 10-én ju­tott a banki egyszámla-szám­hoz, melyre bevételeik-kiadá- saik rófuthatnak. Vagy: nem állt velük szóba hazai „vas­csőgyártó” cég, s egyelőre úgy néz ki, hogy a megfelelő alap­anyagot Ausztriából hozza ház­hoz a KONSUMEX. Száguldani szeretnének - s bandukolnak. Mit hozhat az idei esztendő? Szakembergárdájuk megvan, jelenleg 40 fő körüli a szövet­kezeti létszám, de rövid időn belül úgy 70—100 fős kollektí­vában gondolkoznak: ennyi ember számára teremtenek munkaalkalmat. Széles körű be­dolgozói hálózatra is szüksé­gük lesz, foglalkoztatnak moz­gássérülteket is. Az első szál­lítmány vonóhorog, 2500, a jövő hónapban indul a meg­rendelőnek, Opeí, Mercedes, Ford és BMW típusokra, ami pontosan 237 ezer márkát hoz.- A hatos út melletti üzemet ki építi? Hogy áll föl a dom­bóvári részleg?- Mindent mi _készítünk — mondja Sallai József, a kisszö­vetkezet elnöke. - Mi gyártjuk le a csarnokot, a műhelyek vasvázait, szerelvényeit, mi le­szünk a tervezök-kivitelezők. A kisszövetkezetben benne van az a szellemi potenciál, ami ehhez szükséges. De mint azt az alapszabályunk rögzíti, má­sutt is vállalunk építési-kivite- lezési-szerelési munkákat. A si­kertermék mellett megmarad többféle gyártó tevékenység, s a hazai piacot is mi látjuk el többféle járműipari termékkel. Tevékenységi körük kiterjed gépek és gépi berendezések gyártására, _ közlekedési eszkö­zök gyártására, villamosipari qépek és készülékek, valamint' fatömegcikk gyártásra, végez­nek emellett építési szak- és szerelőipari munkákat, vállal­nak mélyépítést, termelői be­ruházások kivitelezését, épület- gépészeti berendezések szere­lését. Szabó István Így fogalma­zott: — Évek hosszú során nem kis munkával megteremtettem anyagi egzisztenciámat, meg­teremtettem a qyártás felté­teleit, olyan műhelyt hoztam létre, amely feltétlenül kell. így az igény és a kapacitás szerenresésen találkozott. De így vannak ezzel társuló bará­taim, munkatársaim. A na­gyobb üzemekben, gyárakban kevés a kvalifikált szakember, kapacitás, munkám mindig adódna, s meg is élnék jó szinten. De nem nyugalomra vágyom, hanem szép alkotó életre, arra, hogy hasznos em­bernek érezhessem magam. Ezért vállaltam talán erőmnél is többet, ezért léptem be a „gyáralapítók" közé. Gyáralapítók? Igen. Minden gépüket, vagyo­nukat, .tudásukat összeadták és fölvállaltak egy nagy lehető­séget. “Kívánom: sikerüljön! Dr. Dányi Pál: — Napjainkban sokféle kér­déssel kell szembenézni a gaz­dasági életben: megkeresni és találni azt a területet is, ahol a vállalkozói szellem érvénye­sülhet. Ez a kisszövetkezetté szerveződött csapat megtalál­ta. Ma sokakat foglalkoztat a kérdés: mi legyen a jövedel­mek sorsa? Fölélni a vállalko­zások hasznát? Avagy tovább lépve többet, újat vállalni? Az UNIVERZÁL megválaszolt erre is. S mindezt nemcsak saját, hanem' közös hasznunk érde­kében is . . . Útjuk sokaknak követésre ajánlható. Előre visz. Kozma Ferenc 6. HÉTVÉGE A kisszövetkezet vezérkara a dombóvári műhelyben

Next

/
Oldalképek
Tartalom