Dunántúli Napló, 1987. február (44. évfolyam, 31-58. szám)
1987-02-28 / 58. szám
Országos szakmai irányítás Egységes keretben V a szakmunkásképzés A vállalat beleszólhat a tantervbe Korszerűbb könyveket! — Bázisműhelyek A korábbi évtizedekben már volt többféle irányvonal is a szakképzés terén, volt, hogy mindenestől a szaktárcákhoz tartozott a szakképzés fenntartása, azok szervezeti kerete és maga a képzés. Aztán a művelődési tárca lett a szakképzés kizárólagos gazdája, ezzel óhatatlanul háttérbe szorult a szaktárcák szerepe. A művelődési tárca irányítása alatt egységesebb, összehangoltabb lett a nevelés, a közismereti képzés, a szakképzés is szervesebben illeszkedett az egységes oktatási rendszerbe. Ezek feltétlenül előnyt jelentettek. De a hátrányairól sem érdemes hallgatni. Ugyanis gyakorta elsikkadt a lényeg, mert a szakmai képzésben nem érvényesült annyira az egyes szakmai csoportokon belül a szaktárgyak elméleti és gyakorlati képzésének kívánatos aránya, és nem a közvetlen szaktárca igénye szerint folyt a "képzés. A hátrányok pedig mindinkább kiütköztek . . . Az 1985. évi I. törvény, közismert nevén az új oktatási törvény ismét megfogalmazta, hogy egységes keretbe kell foglalni az általános és a szakképzést. Mit várnak ettől a szakemberek? 1. Elméleti óra a harmadéves gépi forgácsolóknál, pontosabban esztergályos tanulóknál. Az ismétlő kérdésekből jól felel a két fiú. A feleltető Regényi Béla, aki január 1-jétől vezető szak- tanácsadó, az Ipari Minisztérium státuszában, tanárként továbbra is az 500. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben tevékenykedik.- Mit vár az új „gazdától" a szakképzésben? — Azt mindenekelőtt, hogy nem régiós, hanem országos lesz a szakmai irányítás. Az ipari tárca a jövőben a saját elképzelései szerint fogja kialakítani az elmélet és a gyakorlat műszaki dokumentációit, tanterveit, tankönyveit, módszertani kiadványait, a jelenlegiek felülvizsgálata most folyik. Az utóbbi években a szakfelügyelők és a szaktanárok lelkesedésén múlott, hogy a tanulók megismerjék, megtanulják az új szabványokat, az Sl- mértékrendszert, azt is, hogy a korszerű gépek mennyire kerültek be a szakmai képzésbe. A szakmai „elmaradottságról" csak két példa: a második évfolyam esztergályos szakmaismeret tankönyvben még a régi jelölések szerepelnek, és nem tartalmazza az új menetszabványokat. A harmadéveseknek már valamivel korszerűbb a 83-as (4. kiadásban megjelent) tankönyvük, mert abban már benne vannak az automatizálás alapjai, már vázolja az NC téchnikát. „Ez a tankönyv viszonylag a legjobb a szakmánkban. Igaz, azóta már tért nyert az életben a CNC, sőt még az annál is korszerűbb gépek” - mondja Regényi Béla. Tehát, ha lelkes volt a szak- felügyelő és az oktató, akkor nem volt lemaradás a tanulóknál. S ha nem? A jelen és a jövő már most biztató. Az országban az egy szakmában vagy szakmacsoportban tevékenykedő szaktanácsadókat egyetlen munka- közösségbe tömörítve teszik egységessé a segítést, a fejlesztést, az informálást, tehát a képzést. 2. Mit vár az új oktatási törvénytől Blesz József, az 500. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója?- A szakmai képzés mindig kiemelt feladata volt a szakmunkásképzésnek. A szakmai irányítástól most azt várjuk, hogy a tárcák vegyék azt kezükbe és egységesen irányítsák a szakmai képzést. Ugyan fáziskésésben vagyunk, de reméljük, hogy a tankönyvekből, tanmenetekből kiveszik az elavultat, a fölöslegest s megerősítik azt, ami korszerűsítésre szorul — mondja.- Tehát, rendezik a követelményszinteket, s a tananyagba a szelektálás után felelősitik a szükségest és abból kihagyják a feleslegest. De a képzés mennyiben lesz vállalat-, avagy ágazatközpontú? — Az eddigi oktatás és tér-, melés nem fedte egészen a vállalati szakmunkás igényeit, tehát általános volt a képzés, az kevésbé számolhatott a speciális igényekkel. A vállalat ezután beleszólhat a tanterv összeállításába, de eddig alkalmazkodni volt kénytelen az előírásokhoz és a sokszor lemerevített követelményrendszerhez. Tehát változtatást kezdeményezhet, de biztosítania kell az ilyen újszerű igényű, speciális képzés tárgyi feltételeit. — Tehát bizakodó? — Az vagyok. A szakmai és az általános elméleti tárgyak oktatását továbbra is az iskolák végzik, míg a szakmai gyakorlat az ágazathoz és a vállalatokhoz kerül. A döntő lépés az 1989/90-es tanévtől várható. Nincs más lehetőségünk, a követelményrendszerünk egészét az új igényekre kell ráhangolnunk.- A minap fejeződött be az új tanműhelyünkben az esztergályos és a géplakatos szakmákban a Szakma Kiváló Tanulója verseny megyei döntője, s mindkettőben sopianós tanuló lett a legjobb — fogad örömmel Fellegi János, a Pécsi Sopiana Gépgyár személyzeti osztályvezetője. - És az egyöntetű vélemények szerint a mostani szakmai kérdések már valóban az életből merítettek.- Ez már kedvező jel. . . — A gyakorlati szakoktatók kezét már nem köti meg a tanmeneti előírás, jobban igazodnak a gyári, az üzemi követelményekhez. igényekhez. A régi rendszer nem ösztönözte a vállalatokat, most pedig az a cél, hogy bázisműhelvek legyenek az adott cégeknél, ahol az adott szakmákban lehetőség nyílik a speciális képzésre, a szakosodásra is.- A minap adták át az úi. minden szempontból korszerű nyári tanműhelyüket, több mint 15 milliós saját ráforditással. Megéri ennyit áldozni a szakmunkásképzésre? — Megéri, nem éri . . . Enél- kül bizonytalanná válna a jelenünk és a iövőnk. S ez a 15 millió az éremnek csak az egyik oldala. Nekünk maga a képzés is roppant költséges, hisz minden egyes forgácsoló- tanulóra 50—60 ezer és minden géplakatos tanulóra 20-30 ezer forintot fizetünk évi átlagban. Ez veti fel a továbblépés nagy kérdését: miért nem kaphatunk az itt, de lényegében más cégnek kiképzett tanulóért költségtérítést? Illetve, ilyet egyedül csak a Pécsi Mezőgép Vállalat fizet. A többi meg csak követeli vagy elszipkázza az esztergályost, a maróst, a géplakatost a bázisműhelyből . . , Az új gyári tanműhelyben 84-en tanulják a háromféle szakmát, a Sopianának közü- lük nyolccal van társadalmi tanulmányi szerződése. Ilyet a 2. év II. félévében kötnek az általuk kiválasztottakkal. — Nem titkoljuk, az általunk legjobbaknak tartott gyerekekkel — mondja Fellegi János. — Már tudatosult a tanulókban és a szüléikben: csak az átlagosnál lényegesen jobbak kerülhetnek gyárunkba. A sok ráfizetés mellett lényegében ez a gyár konkrét haszna. Murányi László Huszonkét fokon A város néhány régi és új lakótelepére kísértük el a Pécsi Távfűtő Vállalat hőellenőreit, akik nyáron a meleg víz, szezon idején pedig a lakások hőmérsékletét is rendszeresen mérik. Utunkat az uránvárosi Építők útja 22-ben kezdtük. A mérési adatok alapján a földszintről fölfelé haladva, a kezdeti 22 fokos levegőhőmérséklet fokonként emelkedett, míg a meleg víz vesztett energiájából, de a legfelső szinten sem csökkent az optimális 40 Cel- zius fok alá. A lakók csakúgy, mint a következő, szintén uránvárosi állomásunkon, a Körösi Csorna Sándor utca felújított épületeiben elégedettek voltak, csupán a víz gyakori piszkosságát- említették. Szóba került még, hogy ezekben az „ 1957-ben épült, és az 1980-as évek elején felújított lakásokban már nem lehet elzárni a radiátort, mint azelőtt. Mecseki Ernőné és Csölle Lászlóné munkájuk közben —, ahogy azt minden alkalommal meg is teszik —, válaszoltak a lakók kérdéseire. Elmondták, hogy a régi épületekben az elhasználódott elzárókat bejelentésre kicserélik, van azonban néhány olyan épület, ahol a fűtési rendszer sajátossága miatt nem szabad elzárót felszerelni. A belvárosban inkább köz- intézményekben található távfűtés. Az Asztalos János kollégiumban például a folyosón 20, a szobákban 22—23 fokot mértek és a meleg víz is ideális, 45 fok volt. Simon Ernőtől, az épület karbantartójától megtudtuk: az elmúlt években csak néhányszor, a szezon kezdetén volt szükség légtelenítés- ,re, amelyben a Távfűtő Vállalat szakemberei rövid időn belül a segítségükre voltak. A tanév közben viszont gyakran van szükség apróbb javításokra, amit maguk végeznek el. A tulajdonosok általában megértőén fogadtak. A Saro- hin tábornok út 63. egy lakója azonban dühösen elutasított bennünket, mondván, ha valamilyen problémájuk adódik, úgyis szólnak. A nem beleegyezését igazoló papírt Sem volt hajlandó aláírni. Fe- nyősi Lászlóné és Brechler Fe- rencné udvariasan elköszöntek. Sokszor bánnak velük durván, holott az ellenőrzés a lakók érdekeit, kényelmét szolgálja, de igyekeznek elfelejteni a rossz élményeket. 1 Kőrútunk utolsó állomása a kertvárosi Illyés Gyula utca 32. volt, ahol a fűtés kezdete, s az első beszabályozások egybeestek a beköltözésekkel. így eleinte — legérezhetőbben a középső lakásokban - alacsonyabb volt a hőmérséklet a kelleténél. A minap mért 22— 23 fokos szobák és a 48 fokos melegvíz viszont azt bizonyítják, a rendszer beállt. Ezeken a területeken inkább az építési elégtelenségekből visszamaradt hibák várnak még korrigálásra. Németh A. A csőd (Avagy néhány gondolat Veress József: A válsághelyzetbe került vállalatok és a gazdaság- irányítás című könyvéről) Olvasom valamelyik újságban, hogy egy holland tőkés csoport érdeklődést tanúsít csődbejutott magyar vállalatok iránt — esetleges felvásárlási szándékukat sem rejtik véka aló. Nézem a tévét: együtt érzek a traktorgyári munkásokkal, akik hosszú évtizedekig hűségesek voltak régi gazdájukhoz, majd teljes tudásukkal, erejükkel szolgálták a RÁBÁ-t. S nem tudom vitatni Horváth Ede igazát: gazdaságtalan a termelés a budapesti gyárban, tehát felszámolják. Hallgatom a közgazdászt: az állandó mozgásban levő vállalati világ megköveteli, hogy változtassunk a szocialista gazdaságról kialakult képünkön, a korábbinál sokkal rugalmasabb felfogást követel az alapvető termelési erőforrások gazdálkodási elveit, s a gyakorlatát illetően is. Akár állóeszközökről, forgóeszközökről, vagy éppen a munkaerőről legyen is szó. Különösen az utolsó az érzékeny pont: a szocializmusról évtizedek óta kialakult képbe számunkra még nehezen illeszthetők a munkaerő-gazdálkodással kapcsolatos új felfogások. Minden író kritikát, lehetőleg jó kritikát szeretne könyvéről kapni — visszaigazolás nélkül aligha van értelme bármiféle munkának. Talán a barát, az egykori tanítvány jogán Veress József nem veszi rossz néven, hogy a könyvtől elkalandozva nem szabályos kritikát, mégcsak nem is igazi értelemben vett könyvismertetőt írok. Inkább néhány általa is megfogalmazott gondolaton tűnődöm, mint ő is írja: a gazdasági mechanizmus fejlesztése a szociálisa állam állandó feladata, a mechanizmus korszerűsítésére javaslatot tehet, sőt kötelessége a társadalom minden tagjának, legyen munkás, kutató, író, vagy politikus. A szerző számára úgy érzem ez a megközelítés is minősítésnek, jó minősítésnek számit könyvéről. Tartalmát nagyon röviden is meg lehet fogalmazni: milyen a központi gazdaságirányítási szervek és a vállalatok közti szereposztással lehetne a leg jobb összhangot biztosítani, kissé leegyszerűsítve milyen szabályzórendszer eljárás, jogi intézmény, a veszélyhelyzetbe sodródott vállalatok sorsának rendezése során. ízlelgetjük a fogalmat: veszélyhelyzet. Tehát még nem, vagy csak végső esetben mondjuk ki a lehangoló szót: csőd. Pedig munkások és vezetők számára egyaránt meggondolandó, hogy a gazdaság mindennapi működésének mintegy természetes jelensége lehet, kell, hogy legyen a veszélyhelyzetbe kerülés lehetősége. Az MSZMP KB novemberi ülésén ismét megfogalmazódott, hogy nem sikerült áttörést elérni a termékszerkezet korszerűsítésében. Rugalmatlan — emiatt is jelentkeznek ismét a külkereskedelem hatékonyságának és a jövedelemtermelőképesség csökkenésének gondjai. A feszültségekkel terhes évek megkövetelik a gazdaságirányítástól, hogy találja meg az eszközöket akár a régi, akár a legújabban jelentkező gondok megszüntetésére. Meg kell teremteni a feltételeket a magyar gazdaság teljesítőképességének fokozásához is, ez természetesen csak akkor lehetséges, ha a vállalatok, amelyek az állami költségvetés bevételi oldalának mintegy nyolcvan százalékát bizosítják maguk is időben- megérzik, és létükért küzdve kerülik el a veszélyhelyzetet, s ha már belekerültek a végsőkig küzdenek a csőd ellen. Csütörtökön este a televízióban a Veszprémi Állami Építőipari Vállalat kétségbeejtő helyzetéről, csődjéről -láttunk tudósítást. A mentőöv számukra az Álba Regiához való csatolást jelenthette volna. A rövid híradásból nehéz eldönteni, hogy a vállalati tanács valódi tulajdonosi veszélyérzékkel, jól döntött-e, amikor a régi, a megszokott viselkedésmechanizmust feltételezve az államtól, újabb, számukra kedvezőbb mentőövet várva, inkább a csődeljárást választotta. Veress József könyvében a gazdasági helyzetelemzést, a jövőbeni utak kijelölését négy-négy pontban fogalmazta meg hazánk szocializmustörténetében. I. A helyzetelemzés a tökéletességbe vetett hitet sugározza. II. Átmenetinek tartott hibák, problémák elismerése. III. Töb- bé-kevésbé felismert problémák nem teljes oksági ellenőrzése. IV. Kritikai elemzés. A jövőbeni utak kijelölésekor: 1. Változtatásra nincs szükség. 2. Néhnáy helyen finomítás, kozmetikázás, a problémák azonnali megszüntetése. 3. Néhány minőségi elem cseréje, a rövid távú siker reményében. 4. Alapos reformok előtérbe helyezése, stratégiai gondolkodás. Talán a figelmes olvasó a számok csoportosításából is megérti, hogy 1968-tól napjainkig hazánk gazdasági mechanizmusában melyek voltak o jellemzők. 1968. és 1972. között a helyzetelemzésben a 11 -es» míg a jövőbeni utak kijelölésekor az 1-es volt az irányadó. 1972. és 1975. között a párosítás: I - - II.. ehhez az 1—2. tartozol. 1976. és 1978. között a II—III. a 2-es vált.ozntot vonta maga után 1979. és 1981. között a II*—IV-re a 3-as—4- es min 1982. után a IV-es helvzeMemrhst a iövőbeni uVk kiielo^sek^r a 3-4-es változatok követték. Az idő sürqet a halasztások ►— méqha eqykor méqolv kiolyan politikai, társadalmi köz- mint a VÁÉV — olyan mulasztásokká érlelődnek, melyek o társadalmi tűrőképesséq határán túl is visszaathatnak mostani életünkre, és az utánunk következő generációkéra. Veress József legfontosabb következtetése, hogy csak olyan politikai társadalmi közgazdasági közeg és szabályozás számíthat hosszabb távon sikerre, amely képes a gazdaságból, a társadalomból a teljesítményorientációt kikényszeríteni. A terv és piac harmonizálása rendkívül gyötrelmes és sok buktatóval tarkított utat jelent. A vagyonérdekeltség* motívumok érzékelhető megjelenésével, a bankrendszer átalakulásával a gazdálkodó szervezetek alakváltozásával, o gyakori profiváltozással, a konkurenciaharccal, ha nem is érték, de valószínűleg a vállalatok számára az átalakulás természetes állapota lesz a csőd. s ha mindez azzal jár, hogy a társadalom, az egyén nem károsodik, már nem is annyira riasztó, félelmetes fogalom .. . Lombos! Jenő HÉTVÉGE 5 Az 500-a$ Szakmunkásképző Intézet lakatosműhelyében
