Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)
1987-01-31 / 30. szám
A napokban újították fel a Liszt Ferenc utcai hőközpontot Fotó: Läufer L. Földgázprogram Baranyában Háromszáz kilométeres elosztóvezeték Kirendeltséget építenek Mohácson — Számítógép a termelésirányításban Vadetetés „Erre a szegény borjúra!” Nem éheznek az erdőlakók mfiladekra Több, mint háromszázhét kilométer hosszú gázelosztó vezeték üzemel Baranyában. Pécsen kívül a pécs-bajai távvezeték mentén hat településen- Dunaszekcsőn, Somberekén, Palotabozsokon, Görcsönydo- bokán, Véménden és Mohácson — épült az elmúlt években ösz- szesen hatvanhárom kilométer vezeték. A gyarapodás 1986- ban volt a legjelentősebb, harmincnégy kilométer. A fogyasztók bekapcsolódása ehhez a nagy munkához mérten csekély, öt településen 244-en használják a földgázt, mert Dunaszekcsőn még nem szervezték meg a társulást. Mindemellett ez a jelentős gyarapodás lényeges kérdést vet fel: hogyan látja el a DDGóz Baranya Megyei üzemigazgatósága a községeket? A megyeszékhelyen ma 24 órán belül eljutnak a szerelők a bejelentőkhöz, egyértelmű, hogy a községekben ezt még nem tudják nyújtani, de e felé haladnak, és ehhez most teremtik meg a feltételeket. Az alap a Mohácsra telepített kirendeltség. A Liszt Ferenc utcai telepen létesítették konténer-irodaházat. A fogyasztóknak már a múlt év végén nem kellett Pécsre utazniuk a szak- hatósáqi ügyekben, idén pediq innen helyezik üzembe az elosztó vezetéket és a belső rendszert. Megkezdődött ezzel a kirendeltséq munkájában a szakosodás. Amit egyelőre nem telepítenek ide. az az építőipari tevékenyséa. Bár az elmúlt években vállalt belső szereléseket a gázmű a községekben, elsősorban azért, hoqy bemutassa ott ezt a ma méq kevésbé ismct tevékenységet, és szerette volna a magánvállalkozók árajánlatait is befolyásolni. Azonban amíg ilyen csekély a fogyasztói igény, nem kíván Pécsen kívül a belső szerelési munkákban részt venni. A kirendeltség helyzete a közeljövőben jelentősen megváltozik: a mohácsi Új Barázda Termelőszövetkezet építőbrigád- ja június végére átadja a végleges üzemviteli épületet, amely 10,5 millió forintba kerül. Kulturáltabb helyet kap az ügyfél- szolgálat, műhelyeket, raktárakat, garázsokat rendeznek be. URH-központot is telepítenek, amely gyors kapcsolatot létesít a két gépkocsival, és jogos elvárás lenne a gyorsabb összeköttetés a megyei központtal, a Gázmentő Szolgálattal is. A kirendeltség decembertől telefonon is hívható: a mohácsi szám 10-656. A községi fogyasztók ezen a számon, vagy személyesen tehetnek bejelentést. Egyedül a véméndi tanácson vállalták a hibabejelentések felvételét. A szerelők kedden Mohácson, csütörtökön Véménden, valamint Somberekén és társközségeiben dolgoznak. Lényeges tudni, hogy a kirendeltség éjjel-nappal hívható. Érdemes szólni arról a tervről is, amely idén Pécsett valósul meg, de később alkalmazhatják Mohácson is: az URH- hálózatot számítógéppel kapcsolják össze. Március 31-re elkészül a rendszerterv, utána kezdik a programozást. Hogy a számos, a termelés irányítói munkában hasznosítható módszerből mit élveznek majd a fogyasztók? Például lerövidülnek a vállalási határidők. A beie- lentő délelőtti vagy délutáni várakozás helyett egy-két órában állapodhat meg a szerelővel. Ugyancsak pontosan tervezheti a belső szerelések megrendelését is. Gáldonyi M. A rudli ismerte már Madárt é-s Babát. Talán még öt-hatszáz méterre is voltunk, amikor felkapták a fejüket, mozdulatlanul figyeltek felénk, pedig csengő sem volt a két lovon. Az első néhány tétova lépés után hatá- rozqttan indultak el a hatalmas, lélegzetállítóan fehér mezőről a szürkésbarna erdősáv felé. — Az elmúlt napokban sokat zaklattuk őket — mondja Lovas Béla, s gondolom, a látvány keltette izgalom nyomán lett kissé melege, mert hátratolja prémsapkáját. — Folyik a vadásztatás, rendszeresen figyeljük az állományt a megalapozott selejtezés érdekében, az erdőben, a mezőkön nagy a hó, szánra ülve végezzük munkánkat, s hát az utóbbi időben a lovak mellől csak puskával köszöntünk a szarvasoknak . . . Féllábbal leszáll a szánkóról, távcsövön veszi szemügyre ' oz állatokat. — Huszonhét darab, néhány spiszer, borjak... Te Laci! — emeli fel a hangját —, van ott egy sánta . .. — Van! — bólint Zentai László, q szán hajtója. Jó félórás keringés után megint a rudli közelébe érünk, gyenge takarástól fedezve. Lovas Béla leszáll, a Rozsnyai tanya romjai mögül próbál elébe vágni a rendkívül óvatos állatoknak. A vezértehén minden lépését meggondolva igyekszik visszavezetni csapatát a hóval vastagon befedett káposztaföldre. Leghátul a sánta borjú. A tágas mezőn felszabadulva gurul szét a lövés dörrenése, egy, kettő, három ... Kettőnél halljuk a becsapódást is. A kerületvezető kilép a régen leomlott falak mögül, int. — Elesett... - mondja halkan. Kétszázötven méterre lehet a szarvas. A fejét még felemeli, s bár tudom: oktalanság, mély bánatot vélek felfedezni mozdulatában. Zentai Laci igyekszik megnyugtatni:- Nem érez ilyenkor már semmit . . . Lovas Béla centiről centire olvassa vissza a nyomokat, a hóban pirosló vércseppeket mustrálja, a lövések nyomait kutatja. — Ha csak sebezzük és elmegy kilométerekre, akkor is felkutattuk volna. A sebzett vadat nem szabad magára hagyni... Most nyugodt a kerületvezetö vadász. Lesoványodott már ez la szegény pára, jobb hátsó térdét valamikor lövés érte, talán a tél végét sem érte volna meg. Teljesen jogos volt a vadgazda szemével az elejtése. Mégis már hazafelé tartottunk — a kiürített puska a szán hátsó üléséhez támasztva pihent —, Lovas Béla a zsebébe nyúlt, elővett egy nagyon szép, cinből készült kulacskát. Töltött gyűszűnyi kupakjába, megkínált.- Erre a szegény borjúra - mondta. - Jót tettünk vele. * Halk zümmögéssé olvadnak az erdő zajai. Huppanva hullnak le az ágakról a hópamacsok, néha-néha enyhe szellő zizzenti meg a fákon maradt száraz leveleket, surrog a szán talpa, tompa dobbanással feszül a lovak patája a több kér- gű, néha térdükön felül érő hóba. A fonalat elveszítem: nyúlánk fák között nyiladékról nyiladékra fordulunk, s hiába próbálom követni az irányt, beleveszek a Vajszló és Páprád közötti erdő ismeretlenségébe. Az etetőket keressük fel, a szórókat: mennyire igénylik az erdő vadjai az ember segítségét? Kell-e nekik a széna, a szemeskukorica, a siló, a sótömbök, kemény-e annyira a tél, hogy már megkínozza a szarvasokat, az őzeket, az óvatos vaddisznókat? Megjárjuk a Bükkhátat, Almáspusztót, Kis- ágat, sorra vesszük a fahidi, a kígyósiréti, a csicsókós melletti etetőket — ahogy fogynak alattunk a kilométerek, úqy válik mindinkább bizonyítottá: nem szorulnak még segítségre az erdőlakók. — Hálistennek — mondja a kerületvezető vadász —, olyan erdőnk van, amiben sok a szederinda. Ha megkotorná a havat, alatta frissen zöld szederleveleket találna- Ezt eszik az őzek, szarvasok, télen a legkedvesebb csemegéjük. Jól belaknak, mindjárt le is pihennek a közelében. Vaay azokon a bálákon fekszenek, amit azért raktunk ki eléq sűrűén, hogy fel ne fázzanak, különösen az erre érzékenyebb őzek . . . Nem is tapasztaltunk még elhullást! Büszkeséget érzek Lovas Béla hangjában: a jó vadgazda jól elvégzett munka utáni elégedettségét. Arról beszél kissé hátrafordulva a szán első üléséről, hogy ilyenkor a téli, havas hónapokban ők, a rezervátumok gazdái óvják-védik a vadállományt, mert a vadásztársaságok területéről is az ő erdeikbe húzódik. És csinálják ezt nagyon szívesen, mert szeretik a kecses, szép — természetesen hasznot is adó — állatokat. Ha kell, több takarmányt visznek ki, ha kell, többször fordulnak — akár két-három- naponta megcsinálva a hosszúhosszú utakat etetőtől etetőig —, mert ma már aligha vészelné át a kemény teleket a vadállomány az ember segítsége nélkül. Beszél arról is, hogy mi lenne, ha a termelőszövetkezetek folytatnának önállóan vad- gazdálkodást. — Nem is lenne baj — mondja, felemelve az ujját -, ha Baranya megyében összesen két tsz lenne. Akkora területeken már lehet vadgazdálkodni! Egy-egy etetőnél Lovas Béla leszáll, a vállára kap egy nyitott szájú, kukoricával teli zsákot, egyenletesen és nagy területen szétszórja az aranysárga szemeket havon. Elmentünkben még a markából is csorgat egy csíkot. — Ha egy helyen van a szem, összegyűlik a vad, a lesről nem lehet komoly mustrát tenni: melyik mekkora, érett-e a lövésre, van-e közöttük selejt. A csík meq azért kell, hogy ha az etetőtől távolabb vált ki a sűrűből a disznó, hát odavezesse. Megnézzük alaposabbon a csicsókás melletti etetőt, mert ennek lehullott szénájában szívesen pihennek a vaddisznók. A hosszú-hosszú nyiladék végén lévő etetőnél távcsővel ugyan látunk mozgást, de kiderül: szarvasok csipegetik a kukorica — szemeket. * Harminc éve már, hogy Lovas Béla járja ezeket az erdőket. Mint a tenverét, ismeri a környéket. Meséli: eqy ízben kisebb aallykupacra lett figyelmes, „előző nap az méq nem volt ott”, vaddisznó húzódott alá, onnan leste a közeledő vadászt, mígnem „meaemelkedett az eqész kupac, usgvi. mint o fekete istennyila, zúdult el a disznó . . ." Évente másfél száz körül van az általa elejtett szarvasok száma. És ez mind igen megfontolt lövés, nem a zsákmányszerzés vágya, nem a trófea iránti szenvedély húzatja meg vele a puska ravaszát. Indultunkban ránézett Puk- ler Jánosra, a MEFAG vajszlói erdészetének vadászati műszaki vezetőjére. Az bólintott: — Ha selejtet láttok, tessék meglőni! Kép és szöveg: Mészáros Attila Gastro-Coop szövetkezeti étteremhálözat Űj étlap készül Nincs másfél éve, hogy megalakult a Gastro—Coop, máris elterjedt a hír: nem sikerült a vállalkozás, a szövetkezeti ét- teremhólózat nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az elmúlt esztendő valóban nem volt mentes a gondoktól. A vendéglátólóncban részt vevő üzletek átlagosan nyolcmilliós forgalmat bonyolítottak le. Az eredményekről és a közös tennivalókról is szó esett a Gastro-Coop Restaurants nemrég megtartott közgyűlésén. A hálózathoz tartozó vendéglők, éttermek vezetői elmondták: nincsenek megelé4. HÉTVÉGE gedve a reklámmal, javítani kell kapcsolataikat az utazási irodákkal, idegenforgalmi szervekkel, akik nem ismerik eléggé az általuk biztosított szolgáltatásokat, kedvezményeket. A Nagybajomi ÁFÉSZ kereskedelmi osztályvezetője jellemző példaként említette szövetkezete esetét. Az üzletükről készült színes felvételeket 64 utazási irodának küldték el — teljesen eredménytelenül, hiszen az elmúlt évben egyetlen turistacsoportot, semmiféle ajánlatot sem kaptak cserébe. A fényképekkel illuszrált színes étlap általában megnyerte a vendégek tetszését. Az azonban már kevésbé, hogy nem mindenütt tudták biztosítani a jó előre beharangozott egységes kínálatot. A tanácskozás résztvevői mégis úgy gondolták, hogy napirendre tűzik egy új étlap készítését. A Gastro-Coop éttermek kínálata a jövőben is ugyanúgy egységes marad, mint azt eredetileg tervezték, a választék viszont tovább bővül. Az új étlap összeállításánál figyelembe veszik az eddigi tapasztalatokat, arra törekszenek, minél többféle étel kerülhessen a vendég asztalára. A szövetkezeti éttermek azonos terítéke újdonságként hatott a hazai vendéglátásban. Az egyforma tányérok, evőeszközök, szalvéták bevezetése után most egységes formaruha kialakítását tervezik, amelynek színe barna, fehér és narancssárga lesz. A főként forgalmas idegen- forgalmi területeken működő vendéglők a jövőben még nagyobb gondot fektetnek a mellékhelyiségekre. A helyisé-v gek ajtajára pénzérmével működő zárat szerelnek. A szövetkezeti étteremhálózat egyébként idén tovább bővül. Tolna, Zala és Veszprém megyei üzletek jelezték csatlakozási szándékukat. F. D. A Gastro-Coop hálózat Magyarországon
