Dunántúli Napló, 1987. január (44. évfolyam, 1-30. szám)
1987-01-25 / 24. szám
Jégtörők Jegesmedve a fedélzeten Tör, zúz, hintázik, hullámot- ver Volt olyan is - de csak úgy mellékesen említi a hajó kapitánya hogy hetek múlva, éppen József-napon kerültek haza Jugoszláviából, addig nem tudtak áttörni a folyó vastag jegén. De most - jégháborús szemüveggel nézve — csendes a Duna, legyint is Mészáros István, aki az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság műszaki vezetőjeként lakója hetek óta az egyik kabinnak: — Ezt már nem is mérjük... Mármint a folyó eljegesedésének mértékét. Az alsó határ, ahol mozdullak a jégtörők:' ÓO százalék. Néhány nappal ezelőtt még itt-ott - főleg szűkületeknél, védőműveknél — 100 százalékos volt, „úgy jött a jég - mondja a kapitány —, hogy megállt a hajó . . ." Pedig sokat tudnak ezek a jégtörők, különösen ez, a flotta „Jégtörő X" jelzésű hajója. Újnak ugyan nem mondható, de a felújítás dátuma friss: 1984. Kapitánya Simonyi László, szegedi. Most a mohácsi kompkikötő mellett vesztegel a Jégtörő X — egymás között Nagyjeges-nek is nevezik -, s még ha ritka is a tábla a folyó vizén, egyetértenek abban Mészáros Istvánnal: — Januárban még sohasem volt vége a télnek! Maradnak hát készenlétben, ezen a 42 méter hosszú, 9 méter széles hajón tizenketten: a kapitány, két kormányos, a fedélzetmester, a szakácsnő, matrózok, gépészek. Gyorsan elszáll a gondolatom: süvöltő szél, dübörögve torlódó jégtáblák, bőgő motorral küszködő hajó — nagyon kellemes a meleg szalonban, kényelmes fotelek a tv-készülék előtt, s már a konyha előtti folyosót is betölti az ebédre készülő kö- rcmpörkölt illata. — Nincs az a jég - nekem ez meggyőződésem —, amit alulról ne lehetne megbontani - mondja Mészáros István. Alulról, azaz a még szabad víztükör felől, mert ha a Nagyjeges nekirugaszkodik, minden törik apró darabokra, s már sodorhatja is a víz lefelé a felaprózott táblákat. A módszer persze változhat: ha kell, csak úgy ránehezedik a jégre a hatalmas hajó, ha ez nem elég, működésbe lépnek a döngölök - az orrban és a tatban egy-egy hatalmas, excentrikus kerék, úgy meghin- láztatja a hajót, hogy szinte csavarodik a teste —, ha kell, a jég sűrűjében köröz a Jégtörő X, vagy éppen hullámveréssel mozdítja a megállni készülő jeget. Télen egyébként a hajó személyzetéhez csatlakozik egy kitűző is, aki pontosan ismeri a meder alját, hol vannak gátak, bóják — mint egy révkalauz segít a Jegesmedvéknek. Láttam ugyanis a hajó szalonjának a falán egy okTeve- let is: erről tudtam meg, hogy a Nagyjeges kollektívája a Jegesmedve-brigád névvel jelölendő, utalva arra: a jég — persze a dunai jég — világában ők a legerősebbek.- Hallottam egy ilyen mondást: egy hajó nem hajó!- Pontosan így van, még a Nagyjeqes sem az.' Ezért nem dolgozik magára hagyatkozva egy jégtörő sem: bármikor szükség lehet a másik segítségére. A kapitány körbevezet szép és patikatisztaságú hajóján. Mellettünk kisebb jégtáblákat sodor a víz, fekete varjak gubbasztanak rajtuk, hattyúcsapat ereszkedik a vízre. Most nyugodt Simonyi László tekintete.- Volt olyan — meséli —, amikor egy torlaszt bontottunk. Magas fal maradt az egyik oldalon. Visszamentünk megmérni: hat és fél méter volt a vastagsága ... M. A. „Történt a napokban . . .", sok régi újságcikk" kezdődött így, már a múlt században is, a két világháború között is, és minél kisebb volt a falu, a város ahol az esemény megtörtént annál nagyobb visszhangja tó •nadt — akár szomorú, akár vi dóm sztori következett a beve tető szavak után. Rendőrségi udósítástól anekdotákig terjedt a „történt a napokban . . .” kezdetű írások műfaja, s amellett, íogy — ha a korszak históriája lem is lenne megírható belő- ük — jellemezték az akkori em- ier gondolkodását, érzésvilá- iát, megismerhetjük belőlük ipáink, nagyapáink szokásait, Hetük eseményeit. Ez a cél is vezette dr. Töttös Tábort Szekszárdon, a megyei önyvtárban, amikor Tolna melye régi kedve címmel kedves, idám történeteket gyűjtött egybe és a Szekszárdi Nyomda Miniatűr Könyvgyűjtők Klubjának támogatásával közreadta őket. Töttös Gábor magyarKis könyv - gyűjtőknek Tolna megye régi kedve történelem szakos tanár, bölcsészdoktor, jelenleg könyvtáros és helytörténész. I. István ezüstdénárjaival kezdődött Érett korába lépett tavaly augusztusban a forint: születésének 40. évfordulóját ünnepelhettük. Szerény ünnepség volt: elgondolkodva pillanthattunk különböző címleteire, mert évforduló ide, évforduló oda, manapság jól meg kell néznünk, hova tesszük a forintunkat. Az idei év is emlékeztet, ha áttételesen is, mostani pénznemünkre, mert elődje, a kevésbé hosszú életű pengő, hatvan évvel ezelőtt került forgalomba. Húsz évet sem élt, de utolsó hónapjaival .olyan kétes értékű világcsúcsot állított fel, amelyet máig nem múltak felül: a világtörténelem legnagyobb mértékben devalválódott pénzegysége. Ha végigtekintünk a történelmünkön, pénzünk a forint névvel bizonyult a legszerencsésebbnek, a leghosszabb életűnek. Államalapításunkat követő két században az ország kereskedelmi forgalmában még jelentős szerepet játszott az állatpénz. Királyaink törvényeikben is gyakran határozták meg a büntetés mértékét különböző számú állatban. Az első magyar pénzérmét I. István koronázása alkalmából verték ezüstből „Lancea Regis" felirattal, ez azonban inkább emlékéremnek tekinthető, hiszen kereskedelmi forgalomba nem került. Első királyunk csak 1020 után veretett a kereskedelmi forgalom számára ezüstpénzt, bizánci pénznemekhez igazodva úgynevezett féldéná- rosokat. A „Stephanus Rex és Regia Civitas", illetőleg Pannonia feliratú dénárokból 510 darabot vertek egy font súlyú ezüstből. A 12-13. század az ezüstpénz devalválódásának időszaka volt. Emiatt elterjedt - Magyarországon 1146-tól - a veretlen ezüst, mint valuta. Az egy márka ezüst rudacska 210 gramm súlyú volt, negyedét fertonak, negyvennyolcad részét pondus- nak nevezték. A forint karrierje Károly Róbert királyunk uralkodásával kezdődik: többszöri próbálkozás után Magyarország áttért 1335-ben az aranyvalutára. A valamilyen 3 grammnál nagyobb tiszta aranysúlyú pénzegység neve firenzei mintára forint lett. Váltópénze, az ezüstdénár továbbra is szinte kizárólagos maradt az országon belüli kereskedelmi forgalomban. Az aranyforint nemesfémtartalma állandó maradt, az ezüstdénárt királyaink gyakran rontották. Stabilizációt csak Mátyás király 1467-es pénzügyi reformja jelentett: ettől kezdve 1521-ig egy magyar aranyforint 100 ezüstdénárt ért. Mohács után a Habsburgok magyarországi uralkodása idején német hatásra mindinkább ezüstből is vertek forintot és a papírpénz megjelenése után is ez maradt a pénznem elnevezése. A forint elnevezés maradt még az 1848-49-es Kossuth-bankó- kon is. A szabadságharc leverése, az Osztrák-Magyar Monarchia idején is megmaradt a forint elnevezés egészen 1892-ig. Akkor az ezüstforint helyett aranyvalutára, aranykoronára tért át a monarchia. Egy aranykorona 0,304878 gramm aranynak felelt meg. Az aranykorona túlélte a monarchia bukását, végzete az első világháborút követő gazdasági vál- —-ság miatt következett be. A Bethlen-kormány külföldi kölcsönökkel új pénzegységet vezetett be 1927-től: a pengőt. Egy kilogramm színarany 3800 pengőt ért, s 12 500 papírkoronát váltottak át egy pengőre. A pénzromlás világcsúcstartója 1946. július 31-én odáig jutott, hogy a következő napon nyomába lépő forint 400 000 quadrillió pengőt ért. D. I. Áz állatpénztől a forintig Ha jó a franciáknak... Pernye az utakban Mit hoz 19S7? kísérleteket. Ma már megálló- 1 pítható, liogy az olyan utak, amelyek alapjába pernyét is j felhasználtak, a legerősebb I forgalmi igénybevételnek is ' megfelelnek. Belátható időn belül egyébként Ajkáról évente már 20 000 tonna pernyét használ majd fel az útépítés. A legnagyobb előny: a megtakarítás.- Minden köbméter betonba, amit az útalaphoz felhasználnak — mondja Benke István mintegy 300 forint értékű cement kell. Ennek legalább kétharmada helyettesíthető a cementáló tulajdonságú pernyével, Van azonban egy másik felhasználási mód is: aszfaltkeverékként szilárdabbá teszi ezt az anyagot, másrészt helyettesíti a bitument, ami ugyancsak drága, egy tonna aszfaltba 3—400 forint értékű kell, Ennek 20—25 százaléka pótolható pernyével.- Kérdőjelessé teheti a pernye jövőjét, hogy igen kevés pénz jut ezekben az években útépítésre.- Éppen ez az! Minden olcsóbb lehetőséget ki kell használni, s úgy érzem: a szélesebb körű felhasználás küszöbére értünk. Ha jó a franciáknak, akik egy évben 600 kilométernyi autópályát építenek tetemes mennyiségű pernye felhasználásával, miért ne lenne jó nekünk is? Mindenképpen szükséges ennek a másodlagos nyersanyagnak a hasznosítása. Baranyában egyébként élen járnak az útépítők a pernye felhasználásában. Mészáros A. _ Sorházépités Kaposvárott, az Április 4. utcában Lakásépítés Dél-Dunántúl nagyvárosaiban Benke István, a Zalaegerszegi Közúti Építő Vállalat kutatásfejlesztési vezetője mondja, hogy évekkel ezelőtt, amikor az útépítésben használt új eljárások tanulmányozására Franciaországba utazott, ő maga sem hitt abban, hogy a hőerőművekben keletkezett pernye felhasználásának jövője lehet. Ottani tapasztalatai azonban oly mértékben voltak meggyőzőek, hogy kellégáival teljes figyelmüket a hazai kutatásra fordítva 1986-ban már egy igen komoly pályázatot nyertek meg, amelynek a témája a pernye útépítési alkalmazásának fejlesztése volt. — Mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni — hallottuk Benke Isfvántól -, hogy nem burkolóanyagról van szó, hanem oz utak alapozásánál, ennek megerősítése érdekében használható fel a szénportüzelésű hőerőművekben keletkezett pernye. Igen nagy mennyiségről van szó: 1985-ben mintegy 5 millió tonna pernye keletkezett ezekben a hőerőművekben — A teljes mennyiség fel- használása jelenleg illuzórikus, nincsen például kidolgozva a kinyerés módja, bár már Oroszlányban is működik egy kiskapacitósú berendezés, így onnan biztosítanak szállítható és felhasználható pernyét az útépítésnek. — Milyen mértékű jelenleg a pernye leihasználása? — 1982-ben az ajkai erőműben alakult egy társulás a pernye hasznosítására, eredményeként 5000 tónna pernyével végezhettünk a gyakorlatban A forrás a Tolna megyei Közlöny 1873-1919, a Tolna vármegye 1891—1919 és a Szekszárd Vidéke című hetilapok 1881 és 1903 közti számai voltak, amelyek levelezőik, munkatársaik tollából gyakran közöltek mulatságos történeteket esendő kisemberekről, gőgös urakról, féltékeny férjekről és kikapós feleségekről. A könyvecske különben csak gyűjtők közt kerül forgalomba: régi illusztrációkat és egy 1987-es naptárt is tartalmaz. Dr. Töttős Gábortól kértünk egy olyan történetet, amelyik nem került be a könyvbe. Eszerint, amikor a szekszárdi főtéren megépült az új szálloda, a legények nagy csoportja álldogált előtte a járdán, beszélgettek, elállva az utat a járókelők elől. Arra jött az okoskodó, tudálékos polgár, és imigyen zavarta odébb a fiúkat: „Menjetek innen, ez nem állvány, hanem járvány." G. T. TOLNA MEGYE RÉGI KEDVE Négy megyeszékhely, Zalaegerszeg, Szekszárd, Kaposvár és Pécs lakáshelyzetéről informálódtunk; mit hozhat az idei év? Módjuk el elöljáróban: általánosan megállapítható, hogy csökkenő tendenciát mutat a korábbi évekhez képest az úgynevezett állami lakásépítés, s többnyire a magánerő dominál. Sok gondot jelent a telek, szinte mindenhol megcsappant a kínálat. Zalaegerszegen tavaly állami bérlakást egyetlen egyet sem adtak át, az OTP-konstruk- ció és a magánerő a város területén összesen 439 lakást hozott. Az.idén 533 lakás építését tervezik, ebből 47 állami lakás, az OTP 367-hez adja a forintokat, a többit a magánszféra építi. Mindezek nyomán épül tovább a Kertváros és a Páter-domb, s a magánlakások többsége az andráshidai és a csácsbozsoki városrészekben épül. Jól halad a belváros rehabilitációja; főleg foghíjakat, tömbbelsőket építenek be. Az információk szerint minden telekigényt ki tudnak elégíteni, s külön pénzzel — a tavaly is és az idén is több mint 14 millió forinttal — segítik a fiatal lakásépítőket és a több- gyermekes családokat. Kaposváron teljesültek az 1986-os elképzelések, főleg jelentős számú családi ház épült. Az idén 200 állami lakással számolnak, a Búzavirág, a Berzsenyi utcákban - itt 60 -lakásos garzonház készül majd -, az Április 4.-e utcában, a Mikszáth Kálmán utcában. Közművesített építési telket a Cserivárosrészben 70-et alakítanak ki 1987 második felére. Szekszárdon 34 tanácsi lakást adtak át 1986-ban; összesen 140 állami lakás épült és közel 100 magánerőből. Érdekesség: a Palánki utcában 20 lakásos garzonházat adnak át a gyermekvédő intézetből nagykorúan kikerülők számára, átmeneti segítségként. (!) Példamutató kezdeményezés. Az idén a fiatalok számára 42 garzonlakást adnak át, a Napfény utcában közel 60 társas- ház-teraszház építésére nyílik lehetőség. A magántelekigé- nyeket úgy ahogy ki tudják elégíteni, de sorban állással, lista nyomán. Észlelik az építési kedv csökkenését, úgyhogy nagy feszültségre nem számítanak. Pécs számára 1986 ritka jó évként sikerült: összességében 1500 lakás épült. Ebből a telepszerű, többszintes 1112 - köztük 320 szociális bérlakás -, és szépen jelentkezett a magánerő is. Az idei év mindössze 1000 körüli lakásszámot tartogat, 790 többszintes lakást, 194 tanácsi bérlakást. Továbbra is kevés a telek, bár van még némi lehetőség Hirden, Pécsett a Bokor utcában, a Bolgár-közben, a Magyarürögi úton. K. F. vasárnapi 3
