Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)

1986-12-06 / 335. szám

le a szervezőt!". Képzelheti, milyen érzés volt. Mi persze változatlanul magyaráztuk a szövetkezeti mozgalom jövő­jét, egész nap beszéltünk, vi­tatkoztunk, néha olyan ágról- szakadt, nincstelen paraszttal is, oki írni-olvasni sem tu­dott és a lánya írta alá a be­lépési nyilatkozatot apja he­lyett.- Járt-e azóta azon a vi­déken?- Igen, jóval később. Már a hetvenes években — pusztán kíváncsiságból — elmentem hozzám és érdeklődött: „Hogy dolgozik a Pisti, meg­vannak-e vele?" Mint a szü­lő az iskolában, úgy kísérte figyelemmel fia „előmenete­lét". Ilyenkor egy fél órát nálam töltött, megittunk egy kupica konyakot, beszélget­tünk. Más irányú kapcsola­tunk is volt a szilágyiakkal és több más környékbelivel, mert kölcsönös látogatásokat szer­veztünk, afféle munkás-pa­raszt találkozókat. A hirdi gyárigazgató azok­ban o hónapokban egyébként Zentai József- Kik?- Ki tudja? A bátyám volt a sofőr, de ő is bent ült o gyűlésen. Ne higgye, hogy tárt karokkal vártak bennün­ket. Volt egy gazda, aki ki­szökött a mohácsi szőlőjébe már kora reggel. Ott vitatkoz­tunk nála este tizenegy óráig. Borozgatás közepette, mert azt szívesen adta. Szóval el­telt a nap, mire végre alá­írta a belépést. Nemcsak a földjéhez ragaszkodott, ha­nem sérelmezte a begyűjtési rendszert, amely ugyan ko-' rábban zajlott, még az ötve­nes évek első felében, de a fullánk benen volt. Nehe­zen felejtett. „Járási színek­ben" fociztam annak idején, és meccs közben bekiabáltak o nézőtérről, hogy „rúgjátok 6. HÉTVÉGE kasában, könyvek, folyóira­tok - és ahogy „illő", a rá­dió és tévé társaságában, de hódol apjától ellesett-eltanult szenvedélyének is, amit tanú­síthat az előszobában álló gyönyörűen faragott kis szek­rényke. Szendrői György az ötve­nes évek végén a Hirdi Ken­derfonó igazgatója. A Pécs- váradi Járási Pártbizottság munkatársa felkereste, mond­ja neki: „Szilágyon nehezen mennek a dolgok. A gazdák arra várnak, hogy a közép­paraszt Kiss Kálmán aláírja a belépési nyilatkozatot, akkor ők is belépnek, de addig nem! Te jól ismered az öre­get, beszélhetnél vele.” — Valóban ismerte?- Igen. Kitűnő gazda volt és egyébként szellemes, jó- eszű ember. A fia nálunk a gyárban dolgozott mint fő- technológus és az apja úgy két-három havonta bejött is kijárt a falvakba a tsz- szervezőkkel, ismerte az ak­kor vajúdó mozgalom érveit, de ismerte a gazdák gond- ját-baját is. Amikor aztán el­látogatott Kiss Kálmán házá­hoz, gondolta, könnyű dolga lesz, hiszen végül is jó isme­retség fűzj az öreghez.- Nem ment könnyen mégsem. Amikor megjelen­tem náluk, kora délután, ott ült két szervező — ahogy ké­sőbb kiderült — reggel óta, telefüstölték a lakást Kál­mán bácsival, de minden kü­lönösebb eredmény nélkül. Ő hivatkozott arra, hogy neki elege volt az ötvenes évek eleji begyűjtési herce-hur- cából, neki többet ne mesél­jen senki. Délután négy óra körül Kiss Kálmán azt mondta Szend- rőinek:- Igazgató úr, hagyjuk ab­ba a vitat! Tudia mit? Jöjje­nek. kiballaqunk a pincébe, iszunk egyet, aztán beszél­jünk másról. Jobban is eltölt- hetjük az időt odakint. . . Szólt a feleségének, cso­magoljon ennivalót bőven, aztán elindultak a présház­ba. Az öreg ravaszkodott, szüntelenül töltögette a po­harakat, ő maga viszont óva­tosan kortyolgatott — vol- n a. Mert az „agitátorok" is ismerték a dörgést: nem egy gazda választotta ezt a vé­dekező módszert, leitatni a szervezőkét, „puszi-pacsi", aztán mehetnek dolguk vé­gezetlenül. Késő este van már, amikor Kiss Kálmán már meglehetősen fáradtan és csüqqedten azt mondja:- Hát fiqyeljen ide, igaz­gató úr! Látja ezt a gyönyö­rű pipát? Ha nekem meg­mondja, mi van ide bevésve, okkor becsülettel kijelentem, aláírom a nyilatkozatot, be­lépek a tsz-be. De ha nem, akkor ne qyötörjük egymást. Kézről kézre jár a szép pi­pa, Szendrői is forgatja, az­tán ráiött, hogy rovásírással faraqták rá az évszámot. Va­lamikor az apja is ilyen „bi- zsókkal" faragta ki a szá­mokat, szövegeket famun­káira: ezeket a jeleket na- qyon kevesen ismerték, „fa­faragói körökben". Nos, ki- iött az évszám, a pipa „szü­letésének" éve: 1710.- Kálmán bácsi elhűlt, amikor megfejtettem a jele­ket, apámra emlékezve. Az­tán mondtam^ neki: most ma­ga következik . . . Aláirtó, persze, hogy alá­írta, de ez egy rejtély, hogy miért ilyen különös ötlethez kötötte a család életében mégis csak döntő lépést.- Igaz, meg lett az Vara, mert hajnalban szabadultunk csak el a pincéből, de még aznap, ha jó! emlékszem ró, a szilágyiak zöme tsz-tag lett. Rab Ferenc Már huszonhét esztende­je? . . . Bizony annyit Zentai József számolja az éveket — csillés, aztán vájár, aztán 56- ban érettségizik a Bányaipari Technikumban, később ak­nászként dolgozik a Mecseki Szénbányáknál —, szóval ak­koriban az üzemi párttitkár, König János mondja neki: „Gyerek! Egy kis társadalmi munkát vállalnál-e?” A „gye­rek" — akinek ma 24 éves autószerelő fia és ' 18 éves közgezdász technikus lánya van — vállalta a „kis" társa­dalmi munkát: jó egy hónap- tó függetlenítették a bánya­munkától és Szilágy, Marton- fa, Feked, Máriakéménd és környéki falvakban bekap­csolódott a tsz-szervezésbe. — Egyszerűnek tűnik mo már, pedig az az időszak kész történelem . . . — Mit tudott a falusi világ­ról? — Akkor azt mondtam Kö­nig Jani bácsinak, hogy én ugyan nem sokat értek hoz­zá, de azért vállalom. A7 igazság az, hogy közel állt hozzám, hiszen anyám - aki egyedül nevelt bennünket - már 19'19-ben bevitte a tsz- be azt a tizenöt holdat, ame­lyet a földosztásnál kaptánk. Én Komlón születtem, de ké­sőbb mint „újgazda-család” Lovászhetényben éltünk, on­nét jártam be a bányába munkára. Legidősebb bátyja, János külügyi szolgálatból ment nyugdíjba, Károly bátyja ha­tárőrtisztként lett nyugdíjas, László, a mohácsi TEMAFORG vállalatnál, húga, Borbála pedig a hirdi kenderfonóban dolgozik. Ö maga, Zentai Jó­zsef a Mecseki Szénbányák Pártbizottságának helyettes titkára. A közelmúltban kap­ta meg a Szolgálati Érdem­érem Arany fokozatát. — Térjünk vissza a tsz-szer- vezéshez! — Volt idő, amikor napon­ta, volt, amikor hetente jöt­tünk haza. Hol a tanácshá­zán, hol a pórtirodón alud­tunk pádon fekve, vagy az asztalra borulva. Többnyire száraz koszton éltünk. Elő­fordult, hogy az alakuló köz­gyűlés, amelyre végre-valahá- ra sor került, éjfélig is eltar­tott, de nem tudtunk haza­jönni, mert a járási pártbi­zottság kocsijának a gumi­jait fölhasogatták. néhány községbe és magam is elámultam. Az átalakított házak, aztán egészen új - manzárdos — családi házak, garázsok, autók, divatosan öltöző fiatalok, a gépekkel zsúfolt tsz-telepek, üzemek látványa jólesően meglepett engem is. Tudja, amikor gye­rekeimnek meséltem az ak­kori időkről, szépen végig­hallgatták és nem értették, miért vonakodtak a mozga­lomtól a gazdák. De hát ez mindenütt Így van: a mai fiataloknak csak megszület­niük nehéz, élni már köny- nyébb, sokkal könnyebb . . . „Már több mint negyed- százada lenne...?!" - ómul el Szendrői György is, ’ aki annak idején szintén a pécs- váradi járásban agitált a ter­melőszövetkezeti mozgalom mellett. Most nyugdíjas éveit tölti Kodály Zoltán utcai la­ír r-dröi György Fő az egészség! „Árrendezéseket" ritkán szoktunk kommentálni, áremel­kedéseket különösképpen. Leg­feljebb áttételesen: világpiaci gyűrűzések, termelékenység, munkaidőalap, szakértelem, hatékonyság, cserearányrom­lás stb. összefüggésében. Ám a napokban azt olvasom a la­pokban: „Az áremelkedés dif­ferenciált. Az átlagnál nagyobb arányú az egészségre fokozot­tan káros, füstszűrő nélküli ter­mékek árnövekedése." Forgattam a lapokat, hogy a logikai gondolatmenet betelje­sedésére találjak, merthogy kedvenc Munkás cigarettám ára emelkedett a legnagyobb mértékben, s meghatott, egészségemet midőn féltik. Bár: volt alkalmam beszélgetni a dohányipari kutatóintézet egyik mérnökével, aki, midőn meglátta, hogy Munkást szí­vok, azt mondta: ha már szí­vok, nekem van igazam. Ugyanis a filter nélküli ciga­retták • füstjében igaz, hogy több a por, a kátrány és a ni­kotin, mint a filteresekében, viszont lényegesen alacso­nyabb a szénmonoxid aránya. Merthogy a filter egy fojtás, ami miatt a szíváskor a parázs nem tud akkora hőmérsékletre felizzani, mint nélküle, márpe- diq minél alacsonyabb hőmér­sékleten történik az égés, an­nál tökéletlenebb: annál na­gyobb a szénmonoxid aránya a széndioxid rovására. A szén- monoxidnak pedig megvan az a rossz tulajdonsága, hogy hozzátapad a vér hemoglobin­jához, akadályozva apnak oxi­génfelvevő képesséaét. A filte­rest szívók tehát könnyebben fulladnak, nehezebben vesznek leveaőt, annál iobban, minél inkább iaazi dohányosok. Hi­szen a filter kiszűri a nikotin eay részét: ahhoz, hooy niko- tinszükséaletüket megkaphas­sák. többet kell szjvniuk — ez­által több szénmonoxidot is. Vonom le o következtetést: a filteres cigaretták szorgalma­zásának tehát - az egyolda­lúan túlhangsúlyozott egész­ségügyi szempontok mellett — nem kis gazdasági indokai is vannak. Mert miből áll egy Munkás: némi papírból, s némi dohányból. Nem kell hozzá kü­lönféle illatosító, aromásító sze­rek tömkelegé, aztán nem kell hozzá filter, ciáné nem multi­filter aktívszénnek, hókuszpó­kusz, szenteltvíz . . . Szóval, alig kell hozzá valami. Iqy az­tán mi benne az üzlet? Jószeri­vel csak a szerény tisztes nye­reség, s az állami monopólium. Mi az üzlet a filteresben? Ha­jai! Már maga a csomagolás eleqánsabb, így a hozzá fel­használt anyagokra szintén rá­vetíthető a rezsi, tisztes nye­reségen felül is egy kicsi, s akkor méq nem szóltunk arról, ami a csomagoláson belül van, s ami mind az árat segít nö­velni. Dehát távol álljon tőlem, hogy -pocskondiázzam g filte­rest, s dicsérjem a mezítlábast. A Munkást. Amit olykor besze­rezni is nehéz: ugyanannyi he­lyet foglal a polcokon, mint a drága — gondolom arányaiban nem nagyobb a kereskedelmi árrés —, tehát a kereskedelem sem érdekelt - gazdaságilaq hoqy Munkást tartson ott, ahol flancosabbat is kínálhat. Csak ne füstölögjünk! Pláne ne, ha a dohányipari termékek áro emelkedik, mert hiszen nemcsak filantrópia ve­zérelte az OAH-t. Hiszen Írva vagyon: „Az állami költségve­tés helyzetének, a vásárlóerő és az árukínálat egyensúlyának javítása érdekében” történik az áremelés. Tehát azért, mert ke­vés a dohány. Vagy sok. Azaz mindkettő: az államháztartás­nak kevés a dohánya, a vá­sárlóerőnek meg sok — s a megfogalmazásból meg úgy tű­nik, a valódi dohány, amiből a füstölnivaló készül —, szintén kevés. Egyensúlyba kell hozni a keresletet és kínálatot. Bár, ahogy elnéztem a boltokat, úgy tűnt, dohányféleség van bőven, ebből a legnagyobb a választék, amit úgy gazdagí­tanak, keményvalutás piacról, ami elképzelhetetlen más áru­cikkek esetében. Már megint túlzásba estem! Nemcsak az Astor, a Pall Mall, a Marlboro, a Peter Stuyvesant, a JPS s számos társa bővíti a füstölög- niváló választékot dollárért, hanem más fontos árucikk ese­tében is így van ez. Úgy mint Dior, Charlie, Láncomé ... il­letve Hennessy, Black and White, Ballatines, Napoleon stb, . . . A kommüniké megfogalma­zásából mindenesetre úgy tű­nik, gondjaink vannak a vá­sárlóerő és az árukínálat egyensúlyával., Pontosabban gondjaink voltak, ezért emeltük fel a dohány árát részint most, részint folyamatosan, hiszen az én tavalyi száz forintom most kerül vagy száztízbe, a Munká­som meg 5,80 helyett 7-be. A dohányáremeléssel viszont lét­rejön az egyensúly. Mert azt értem, ha drágult a dohány, várhatóan kevesebb foqy majd belőle — sokan be is jelentet­ték ismerőseim közül, hogy ez az áremelkedés megérleltette bennük az elhatározást: szakí­tanak káros szenvedélyükkel. Ha kevesebbet szívunk, keve­sebb dohányárura van szükség - ezt értem. Csak azt nem, ho­gyan iavul az árualap általá­ban. Tudok-e vásárolni péksü­teményt estefelé, mert drágább lett a dohány? Mert mifelénk az árualapot nemcsak a cigi jelenti a boltban. Hanem a sör is. A bor nem, bor az min­dig van, ha riém is az, amit ke­resek. Fűszer is mindig van, csak áruterítési gondjaink is vannak, azért aztán hol papri­ka nincs, hol bors. Hol méz, hol száraztészta. Illetve az is mindig van: ha mákosmetéltre van gusztusom, akkor logikusan császármorzsát vacsorázunk, mert spéciéi hosszúmetélt nincs. És fordítva. Autóalkat­rész is mindig van. Visszapil­lantótükör, ha kinyomócsapógy kellene, elakadásjelző három­szög, ha karburátorfedélT gép­kocsiillatosító, ha motorolaj. Ezek különben is mind káro­sak az egészségre: ha jó a kocsid, iársz vele, ha jársz ve­le. nekimész a fának, kész tüdőqyulladás ott feküdni ilyen hűvös, télies napokon az út szélén. Már megint elkalandoztam, pedig az egyensúly fontos. S értem is ám. Azt hiszem. Mert hiszen talán méq a Munkáshoz is kell némi külföldi dohónv. A PD-ről, pláne a Marlboro-ról (licenc!) nem is szólva! Ha kevesebb dohányt vásárlunk dollárért, akkor az így meg­takarított dollárdohányon vásá­rolhatunk más árualapot - Rubinsteint, White Ladyt. Ami­nek aztán szintén fel lehet emelni az árát, hisz azok is ártalmasak az egészségre. Most, hogy úgy körbenézek, egyre inkább rá kell jönnöm, mi minden és mennyire egész­ségtélen! Eddig ugyanis azt hittem, valaminek azért megy fel az ára, mert gazdaságtala­nul termelünk, s a nyereség­képzésnek csak azt a módját ismerjük, hogy árat emelünk. De állítólag 1 úgy is lehet, hogy beosztjuk időnket, átgondoljuk a munkát, s csak abba vágjuk fejszénket, amihez értünk, amihez meg nem értünk, azt megtanuljuk. Megtanuljuk? Ajjaj! Az iskola is egyre egész­ségtelenebb, mely ugyan in­gyenes, de most megint azzal jött haza a gyerek, hogy le­gyünk az iskolai sportkör pár­toló tagjai. A tagdíj ennyi, meg annyi. Az olvasókönyve is szétment októberre,- pedig nem forgatta annyit az a gyerek, óvtam is tőle, mert az olvasás ugye egészségtelen. A nem in­gyenes tankönyv viszont azért ment szét, mert gondatlanul ragasztották, fűzték a nyomdá­ban. Biztosan ott is egyensúlyi probléma van, nincs elég ra­gasztó, vagy miafene, spiritusz talán?, az egyensúlyt viszont fenn kell tartani - tehát már nem elég, hogy évről évre, fi­noman ugyan, de emelkednek a tankönyvek árai, most már kéthavonta vehetem meq ugyanazt, ami ugyancsak fel­fogható áremelésként. Szóval, az iskola sem egészséges. Ezért is járnak a napközisek mindenféle helyre, ők már tud­ják: kerülni kell az iskolát. No, odáig még nem jutottak el, hogy egészségüayi okok miatt, csak azért kerülik meg, mert nincsen nekik hely. Nincsen is- kolaüayi árualap — várható te­hát itt is áremelés? Már pedzegetik, lapokban, új gaz­dasági mechanizmus leple alatt. De hát már annyi min­dent lepleztek ezzel. Mén a szervezetlenséget, a pazarlást, a hozzá nem értést is. Melyek­ből viszont bőséges az áruala­punk. Nem tud csökkenni be­lőle sem a kereslet, sem a kí­nálat. De mégis. Egy fogódzó. Van valami, ami nem egészségte­len, Az áro sem megy feljebb. S ez a valami az ész. Bár vannak, akik törekszenek az alkotó, gondolkodó ember, az ész jobb meqfizetésére: itt-ott már felütötte fejét ez az egész­ségtelen tendencia — de ezen a területen méq tartjuk ma­gunkat. örömmel hallottam arról a vállalati tanácsról, mely leszavazta a műszakiak jobb anyagi megbecsülését. Itt él méq a virtus, az egészséges szemlélet! Mert neadiisten, több pénzt kap az a mérnök, talán még vízvezeték-szerelésre sem adia a feiét gmk-ban. Az­tán ráér. unatkozik, s kitalál mindenfélét, hogy ezt most így, azt most úgy. Méa azt is ki- talalia, hogv ebből kevesebbet, abból takarékosabban. S méa- is iobb lesz. aztán nem emel- hetiük az árat. Vagy kitalál va­lami újat. aztán hagvhatiuk abba. amit már olyan jól tu­dunk ! Szóval, fő az egészség! Bodó László Az uszályok feleterheléssel közlekedhetnek Gázlók nehezítik a dunai hajózást Budapestnél az átmeneti víz- szintemelkedés után ismét visz- szaesett a Duna vízállása az 1 méter körüli szintre,, s a víz­jelző szolgálat előrejelzése szerint folytatódik a lassú apadás. Lényeges mennyisé­gű csapadék ugyanis a közeli napokban sem várható, s ha esne is, akkor a folyó legfon­tosabb vízgyűjtőjében, az Al­pok térségében most már nem eső, hanem hó hullana, ami megmarad a magas lejtőkön, és nem növelné a Duna víz­utánpótlását. Az alacsony víz­állás elsősorban a folyomi ha­józásnak okoz gondot, mert 28 gázló keletkezett a Duna ma­gyar szakaszán. Ezeken a he­lyeken a- sóder-, vagy szikla­zátonyok fölött általában csak 16—20 decimétér mélyre me­rülhetnek a hajók, Lábatlan térségében pedig mindössze 15 deciméter a biztonságosan ha­józható vízmélység. Ezért az uszályok csak fele terheléssel közlekedhetnek. A Duna apadása a vízho­zam csökkenésével a folyó mellé telepített parti szűrésű kutak teljesítményét is vissza­fogja. így Budapestnél a Fő­városi Vízművek parti szűré­sű kútjainak vízhozama most csak feleannyi, mint amennyi a Duna ideális, 300 centimé­teres vízállásánál lenne. Ugyanis az is vízhozamcsök­kenést okoz, hogy a lehűlt víznek most kisebb a viszkozi­tása, minb nyáron, s ezért a folyó menti kavicsrétegen át lassabban áramlik a kutak­hoz. A vízművek vezetői szá­moltak ezzel a nehézséggel. Ezért a rekonstrukciós mun- ” kólátok ellenére is működtetik o nagy felszíni vízmüvet, s így továbbra is folyamatosan gondoskodnak a főváros za­vartalan ivóvízellátásáról. Tsi-szeruezdk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom