Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)
1986-12-20 / 349. szám
2 Dunántúlt napló 1986. ■december 20., szóm ttot' (Folytatás az 1. oldalról) dósa arról, Hogy addig vállalati béremelést sehol sem valósítanak meg, amíg annak fedezete biztonsággal nem látható. Ez a felhívás azonban egyetlen fillérrel nem csökkenti az egész éves kereseti lehetőséget, kizárólag a józan gazdálkodás igényét erősíti meg. A népgazdasági teljesítmények eléréséhez továbbra is számolunk a kisegítő gazdaságok tevékenységével. Ezzel nincs ellentmondásban az, hogy a keresetszabályozás bizonyos szigorodásával összhangban emeljük a kisvállalkozásoknál a társasági adó mértékét, általában 4 százalékponttal, s az úgynevezett ellenértékadó 5 százalékpontos emelésével reálisabbá tesszük a választást a vállalatok számára saját teljesítményük növelése, illetve a társas kisgazdaságok teljesítményének igénybevétele közt. Mint az elmondottakból kiderül, a gazdasági egyensúly erősítését nem a pénzügyi terhek általános növelésével, hanem ösztönző jellegük erősítésével kívánjuk elérni. Ez azonban fokozott hangsúlyt ad a költségvetési kiadásokkal való takarékoskodásnak. Áttérve a kiadásokra: ezek több mint fele társadalombiztosítási és intézményi célokra szolgál. A költségvetési intézmények támogatását átlagosan 7 százalékkal — de differenciáltan — növeljük. Ezen belül a védelem, a fegyveres testületek kiadásai 6 százalékkal emelkednek. A központi költségvetési intézmények kiadásai 118 milliárd forintra rúgnak. A tanácsok saját bevételeit az állami költségvetés 80 milliárd forint támogatással egészíti ki. Az előirányzatok biztosítják a fedezetet társadalmi programjaink folytatásához. Ezek közül négyet emelek ki: a szociálpolitikát, az egészségügyet, az oktatást és a lakáskörülményeket. A lakással kezdem. A jövő évi terv szerint 61 ezer lakás épül. A leginkább rászoruló és a lakáshozjutás érdekében takarékoskodást vállaló fiatal családok támogatását fokozzuk. A tanácsi helyi támogatást szolgáló kedvezményes hitelkeret összege 900 millió forintról 1 600 millió forintra emelkedik. A fiatalok lakáscélú megtakarításai értékének megőrzése érdekében a KISZ javaslatára a takarékoskodás időtartamától függően évi 1—3 százalékkal emeljük az ifjúsági takarékbetétekre fizethető prémiumot és az ehhez kapcsolódó külön kölcsön maximumát, százalékos mértékét és abszolút összegét. A 30 éven aluli fiatalok az állami kölcsön terhét az első három évben a kamatra korlátozhatják. Ezen felül jogszabályban rögzítettük, hogy azokban az években, amelyekben a lakásárak emelkedése meghaladná a 10 százalékot, tovább kiegészítjük az ifjúsági takarék- betét prémiumát. Itt említem meg, hogy 1987- től korszerűsítjük a házadó már elavult rendszerét. A személyi tulajdonú lakások és lakóépületek nagyobb része adómentessé válik; figyelembe vesszük, hogy ezek fenntartási költségei az ottlakókat terhelik. Ugyancsak mentes az adó alól az a lakástulajdon, ahol a laksűrűség magas. A nagyobb vagyont reprezentáló egyéb háztulajdon után viszont általában nagyobb adót kell fizetni. A szociálpolitikát szolgáló társadalombiztosítási kiadások 8 százalékkal nőnek. Fedezetet nyújtanak a szokásos évi nyugdíjemelésre, valamint a már említett kompenzációkra. A tanácsi szociális segélyeket is jelentősen bővítjük. Az eddigi kedvezmények fenntartása mellett 1987-től a vállalatoknak a megváltozott munkaképességű dolgozókra vonatkozó foglalkoztatási kvótát ír elő. Amelyik vállalat ezt nem teljesíti, az meghatározott összeggel fog hozzájárulni egy most létrehozandó Rehabilitációs alaphoz. A befolyt összeg további munkahelyek megteremtését szolgálja e réteg számára. A szakszervezetek kezdeményezésére a vállalatok 1987- től jóléti alapot képezhetnek évi 300 forintos összegben a gvermekgondozási segélyen lévők és a gyermekgondozási díjat igénybe vevők után is. Az intézményhálózatban nagy szerepet betöltő egészségügyi kiadások tervezésekor két célt követtünk: egyfelől javítani szükséges az intézmények műszerellátottságát, modernizálni kell azokat, még annak árán is, hogy jövőre az ideinél kevesebb, de azért 1100 úi kórházi ágy létesül. Másfelől: a kiemelt orvosi programokra, első- sősorban a szív- és érrendszeri megbetegedések, a daganatos megbetegedések, a baleseti ellátás, a pszichiátriai és at- kohológiai ellátás és az AIDS- megbetegedés elleni küzdelemhez biztosítunk többletforrósokat. Az oktatásban: enyhíteni kiLázár György, a Minisztertanács elnökének felszólalása A vitóban felszólalt Lázár György (országos lista), a Minisztertanács elnöke. Elöljáróban arról szólt, hogy közvéleményünk egy része a kormányt - és nemcsak a kormányt — olykor azzal a bírálattal illeti, hogy túl sokat foglalkozik a gazdasággal, s emiatt az irányító munkában háttérbe szorulnak más fontos társadalmi kérdések. A kormány elnöke utalt arra a meggyőző mindennapi tapasztalatra, amely szerint a társadalom igényeinek kielégítésében csak akkor és csak olyan ütemben tudunk előre lépni, amikor és amilyen mértékben megoldjuk a gazdasági feladatokat és ennek révén előteremtjük a szükséges anyagi alapokat. S mert éppen az anyagi alapok bővítésében egyre nagyobb szerepe van a hatékonyságnak, a műszaki fejlődésnek, a munkakultúrának, elemi érdekünk fűződik ahhoz, hogy növekvő figyelmet fordítsunk az emberi képességek kibontakozását, a tudás, a műveltség gyarapodását szolgáló feltételek biztosítására. így kapcsolódnak egymásba, alkotnak szerves egységet a politikai, társadalmi, gazdasági érdekek. Lázár György szólt azokról a nemzetközi és hazai viszonyokról, amelyek között a ga^dasáni munkát végezzük, majd így folytatta: mint az önök előtt ismert, amikor a Központi Bizottság áttekintette a népgazdaság helyzetét, a XIII. kongresszus óta végzett gazdasági munka tapasztalatait, az eredmények számbavétele és elismerése mellett nagy figyelmet fordított gazdasági nehézségeink külső és belső okainak feltárására. Az objektív és a szubjektív okokat sorra véve megállapította, hogy a kedvezőtlen folyamatok kialakulásában felelősség terheli a koimányt is. A kritika jogosságát elismerve a magunk felelősségét elsősorban abban látjuk, hogy az irányítás eszközeit és a vállalati magatartást meghatározó közgazdasági feltételeket nem tudtuk kellő időben és a szükséges mértékben a XIII. kongresszuson elhatározott gazdaságpolitika szolgálatába állítani. Ez az egyik oka annak, hogy az egyensúly javításában elért pozíciók megszilárdításához szükséges hatékonyságjavulás és az erre épülő gondosan megalapozott gazdasági élénkülés elmaradt, ami önmagában is komoly gondokat okozott. Ezt még csak tetézte, hogy ugyanebben az időszakban a külpiaci változások és természeti okok miatt is súlyos veszteségek értek bennünket. S miközben a források közel sem érték el a tervezett mértéket, az elosztás terén — mint korábban annyiszor - most is teljesítettük, sőt valamelyest túl is haladtuk az eredeti előirányzatokat. Ennek is része van abban, hogy az utóbbi két évben ismét egyensúlyi problémáink keletkeztek. Beható és felelős elemzés alapján ismét kitűnt, hogy ebből a helyzetből egyetlen kivezető út van: a XIII. kongresszuson megfogalmazott gazdasóg- oolitika és a VII. ötéves tervben konkretizált követelmények következetes érvényesítése. A gazdaságpolitikai követelmények érvényre juttatásában, a VII. ötéves terv végrehajtásához szükséges feltételek megteremtésében a kormánynak meghatározott felelőssége és tennivalói vannak. Erre nézve a Központi Bizottság határozata pontos és világos eligazítást ad, amit a magunk részére természetesen kötelezőnek tartunk és azon leszünk, hogy a követelményeknek megfeleljünk. Ennek szellemében - folytatva a már korábban elhatározott intézkedések végrehajtását — további konkrét lépéseket készítünk elő a testületi munka és a személyi felelősség erősítésére; a fő folyamatok, valamint a napi és a távlati feladatok összehangolásának megjavítására; az átfogó — országos — feladatok konkrétabb meghatározására, végrehajtásának megszervezésére és ellenőrzésére; a szervezeti, a jogi és az intézményi rendszer egyszerűsítésére. Külön is nagy figyelmet fordítunk a termelési szerkezet javítását, a hatékonyság növelését, a ráfordítások csökkentését szolgáló — szám szerint hat — központi gazdaságfejlesztési program, köztük az elektronikai alkatrészek és részegységek gyártásfejlesztésének, az energiagazdálkodási, az anyagtakarékosságot elősegítő technológiák elterjesztésének, a melléktermékek és hulladékok hasznosításának programja végrehajtásának megszervezésére. Ugyancsak a legfontosabb feladatok között tartjuk számon a gazdaságirányítási rendszer elhatározott továbbfejlesztésének meggyorsítását. Úgy gondolom, a teljesség igénye nélküli felsorolásból is kitűnik, tisztában vagyunk vele, hogy a gazdaság eredményes működésének számos fontos feltételét, ide értve a Hetényi elvtárs által már említett, a jövedelmezőbb munkára serkentő ár, bér, pénzügyi viszonyokat is, elsősorban a kormánynak kell bizosítani. Ez nyilvánvaló. De tudatában kell lennünk - és most kérem senki ne értsen félre — nem a saját felelősségünket akarom kisebbíteni vagy másra hárítani, de az, hogy ténylegesen milyen a gazdálkodás minősége, eredményes-e vagy veszteséges, végső soron a vállalatoknál dől el. Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert tapasztalatom szerint1 jelentőségéhez képest többször esik szó arról, hogy mi az, ami nem a vállalatokon és kevesebbszer arról, ami a vállalatokon múlik. Pevánjuk az általános iskolák felső tagozatában a zsúfoltságot és felkészülünk a következő években ugrásszerűen megnövekvő középiskolai tanulólétszám fogadására. Ezért 1987- ben 800 általános iskolai tanteremmel, 500 középfokú osztályteremmel gyarapodik az iskolahálózat. A költségvetési feladatok színvonalas ellátásához pénz kell, de nemcsak az, hanem a feladathoz mért ésszerű gazdálkodás is. 1987-ben célratörőbben kell vizsgálni az irányító-igazgatási tevékenység, a háttérintézmények, a költségviselés, a szervezeti-finanszírozási rend ésszerűsítését, és már gyakorlati eredményeket is fel kell mutatni. Ezért is kívánjuk a minisztériumok, országos hatáskörű szervek támogatásának 3 százalékát, összesen 1,4 milliárd forintot, a tanácsok támogatásának 1 százalékát, 800 millió forintot zárolt tartaléknak minősíteni, amelyet — mérlegelésen alapuló — differenciáltsággal — év közben csak külön kormányzati döntés esetén szabad felhasználni. Az Országgyűlés az elmúlt évben tárgyalt a terület- és településfejlesztés hosszútávú feladatairól. Ennek során foglalkozott elmaradott, hátrányos helyzetű kisebb összefüggő térségek gondjaival. E kedvezőtlen adottságú területek termelési szerkezetének átalakítására 1987. évre 360 millió forint támogatást biztosítunk. A tanácsok sokat tehetnek, hogy ezt a pénzt vállalati, társadalmi ösz- szefogással bővítsék. A jövő évre megszabott célok megvalósításához igen kemény munkára, alapos gondolkodásra és rugalmas alkalmazkodásra, helyenként a súrlódások, feszültségek tudatosabb vállalására és azok előremutatóbb feloldására van szükség. Ehhez a költségvetés az előterjesztett módon késztetést és segítséget kíván adni — mondotta végezetül Hetényi István. Visszásságok helyett eredményeket dig a gazdaság minden ágában, az iparban, a mezőgazdaságban, az építőiparban — és sorolhatnám tovább — számos konkrét példa van arra, hogy azonos adottságú, azonos feltételek között gazdálkodó vállalat, szövetkezet közül az egyik nyereségesen dolgozik, prosperál, fejlesztésre is képes, míg a másikat csak az állami támogatás tartja életben. Ez a hovatovább tarthatatlan helyzet, amelyet ráadásul mind az egyik, mincf a másik csoportba tartozó vállalatok, szövetkezetek kifogásolnak - a jól dolgozók azért, mert a jövedelmükből sokai vonunk el, a gyengén gazdálkodók pedig azért, mert szerintük szűkmar- kúan mérjük a támogatást — a kormány gazdaságirányító munkájának azt a gyengeségét fejezi ki, amely sok más bajunknak is a forrása. Véleményem szerint többek között ez az egyik — ha nem a legfőbb oka annak, hogy minden fogadkozásunk ellenére alig léptünk előre a jövedelmezőség és az egyéni teljesítmény szerinti differenciálásban, de ez az oka annak is, hogy a munkaerő, ha mozdul, nem azok felé az ágazatok, vállalatok felé veszi az irányt, amelyek fejlődőképesek, amelyek termelésének növeléséhez a legtöbb népgazdasági (Folytatás a 3. oldalon) Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy az utóbbi években a gazdaság- politikai témájú értekezletek, ülések — legyenek azok országosak vagy helyiek - felfokozott érdeklődést keltenek. Érthető az állampolgári figyelem, mely jelen ülésszaknak munkáját kíséri, A tervkoncepciók tartalmazzák a célt, amely a VII. ötéves tervből következik, de igen kevés helyen találtam arra utalást, hogy ezt milyen eszközökkel, milyen hatékony intézkedésekkel akarjuk megvalósítani. Igen keveset tudunk a kormány elképzeléséről, tervezett intézkedéseiről. Központi intézkedéseket várunk, az ismerteken túl, amelyek hatékonyabb útra terelik gazdaságunkat, saját feladatainkat ezzel nem megkérdőjelezve. A cél- és eszközrendszer működtetésénél igen sok ellentmondást tapasztalunk a végrehajtás szintjén. Ezek az ellentmondások, az állami akarat eltorzulásai nem speciálisak, tapasztalataim szerint inkább általános jellegűek. Az alapkoncepciók néha eltorzulnak, sajnálatos módon gyakorlattá válnak. Számos felső szintű döntés nem kellően átgondolt, egy-egy intézkedés a termelés egész folyamatát tekintve nem eléggé koncepció-1 zus, az ütemtelen tájékoztatás ütemtelen gazdálkodást eredményez. Az utóbbi időben több megbeszélésen vettem részt, ahol a helyi gazdasági eredményekről kaptam tájékoztatást, örömmel hallottam, hogy az adott területen, vagy ágazatban lévő üzemek, gazdaságok teljesítették, sőt túlteljesítették az 1986. évi tervüket. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy jó részteljesítéseket miért nem tükrözik vissza a népgazdasági szintű eredmények. Nem vagyok közqazdúsz, de egyik okként azt érzem, hogy a vállalatok, gazdaságok eredményeit torzítják azok a költségvetési támogatások, amelyek az állami akarat érvényesülését kell hogy biztosítsák. A végrehajtás szintjén felismerték az ebben rejtő anyagi előnyöket — az akarattal, a céllal egyezően —, de ezen anyagi előnyök kiaknázását túlhajtották, vagy azzal, hogy bizonyították a támogatás csekélységét, nem törekedtek hatékonyabb munkára, vagy azzal, hogy megszüntették az említett cikkcsoporthoz közel álló, de nem támogatott termékek gyártását. Ezzel átterelték az iqényt a támogatott termékre. Vannak esetek, amikor ezt a negatív hatást tovább fokozták és a támogatott terméket tekintették árcentrumnak, még akkor is, ha ez a termék jelentette az adott családon belül a legalacsonyabb minőséget, vagy a legalacsonyabb választékot. Az törvény- szerű, hogy a költségvetés az Idők végtelenjéig nem tudja, vagy nem akarja ezt a támogatást tovább folytatni. Nem nehéz elképzelni, hogy mekkorát csökken a fizetőképes kereslet, ha a költségvetési támogatás megszűnik. A fogyasztóra áthárul teljes egészében az így kialakult ár. Továbbá,'mi lesz azon vállalatok sorsa, amelyek a támogatott, nagy fizetőképes kereslettel rendelkező termékek többletqyártására vettek fel bankhitelt, és a támogatós megszűnésével a kereslet ‘lecsökken vagy megszűnik. Megértjük azt az állami el-‘ képzelést, törekvést, ámély szerint a tőkés exportunk fokozása a cél. Ezt indokolja a fizető- képességünk megőrzésére való törekvés is. A nem rubel-elszámolású exportunk jelentős része alapanyag vagy félkésztermék. De azt is tudjuk, hogy a nagyon magas hazai ráfordítás, o nem minden esetben kellő minőség csak rossz cserearányt hozhat. Ennek a javítása az elkövetkező évek alapvető feladata. Ha végigtekintjük a fejlettebb országok és hazánk beruházásait, műszaki fejlesztési lé- hetőségeit, ebből eredően technikai színvonalunkat, látni kell, hogy az a bizonyos „olló" tovább nyílik. Hazánkban alacsony az új termékek aránya, igen lassú az innovációs folyamat. Ezért, ahogy az a VII. ötéves tervben megfogalmazódott, a műszaki fejlesztést tartom legfontosabb feladatunknak. Ha a tervezett reálbér- csökkenést erre a célra fordítjuk, a szelektív gazdaságpolitika mellett, a jövőnket alapozzuk meg, és remélhetőleg közvéleményünk is elfogadja ezt a kényszerintézkedést. Egyetértek azzal, hogy a fogyasztást egy rövid időre visz- sza kell fogni, de az eredményt hozó megoldás a termelés növelése, termelőeszközeink megújítása. E témában is szeretnék rámutatni egy negatív jelenségre, amely a végrehajtás szintjén jelentkezik. Jelenleg hazánkban a beruházások döntő többsége bankhitelből valósul meg. A beruházó a kivitelezővel kivitelezési, a bank a beruházóval hitelszerződést köt. Fz utóbbinak iqen fontos fe- iezete a pénzügyi ütemezés, amely természetesen a kivitelező által vállalt részhatáridőkhöz kapcsolódik. De mi történik akkor, ha a kivitelező késik? A bank a pénzügyi átütemezéssel kapcsolatban nem biztatja a beruházót. Ilyenkor kezdődnek azok a tárgyalások, amelyek a bankban rendelkezésre álló pénz átmentését célozzák. Mi történik a gyakorlatban? Rosszabbik esetben nem valós műszaki átvételekkel iqazoljuk a teljesítést és folyósítjuk a pénzt: árbevételt, termelési értéket, nyereséget biztosítva a kivitelezőnek és ő megígéri, hogy a munkát rövid időn belül, jó minőségben el fogja végezni. A másik lehetőség: a pénzt előlegként átadni a kivitelezőnek, de ilyenkor — a kényszer- helyzet miatt - természetesen a fizetendő kamat és a kapott kamat igen messze van egymástól, nem beszélve annak forrás és bevétel oldalának különbségéről. Egy bizonyos: bármelyik utat választjuk, a beruházás többe kerül a tervezettnél, hosszabb idő alatt valósul meg, mert ilyenkor a kivitelező birtokon belül van, a beruházó fut a pénze után és kompromisszumokba kényszerül. Ez a gyakorlat nem védi a beruházót, de nem ösztönzi,a kivitelezőt sem, a pontos, gyors, jó munkára. Ennek kárát végsősoron a népgazdaság is megérzi. Ezért üdvözlöm azt az eszközt, amelyet a kétszintű bankrendszer létrejöttében érzek. A létrejövő kereskedelmi bankok tényleg elősegíthetik a szerkezet korszerűsítését, az exportorientált fejlesztést, a tőke gyorsabb áramlását, átcsoportosítását. Dr. Balogh Gábor felszólalása
