Dunántúli Napló, 1986. december (43. évfolyam, 330-359. szám)
1986-12-20 / 349. szám
tMf. december 20., szombat Dunántúli naniö (Folytatás a 2. oldalról.] és végsősoron személyes érdek fűződik. A jelenlegi, sok tekintetben következetlen, a gazdaságpolitikai törekvéseinkkel ellentétben álló helyzetet — bármilyen kényelmetlenséggel is jár — azért kell felszámolni, mert ha konzerválódik a mai .állapot, ha nem válnak láthatóvá és arfya- gilag is érzékelhetővé teljesítménykülönbségek, okkor mérsékelt marod a gazdálkodás javításában való vállalati érdekeltség és ez arra irányuló készség, s ami még rosszabb, rejtve marad az eredménytelen gazdálkodósért viselt felelősség. Ilyen körülmények között /értelmüket veszíthetik a vállalati önállóság növelésére tett lépéseink is. Márpedig a mai helyzetből való kijutás, a tartalékok megmozdítása, a vállalkozói hajlandóság, a kockczatvi- selő készség fejlesztését kívánja, ehhez pedig még több, nagyobb vállalati önállóságot kell biztosítanunk, ezzel együtt teret kell engednünk a gazdálkodás minőségétől függő jövedelemdifferenciáló, az egészséges munkaerőmozgást kiváltó hatásoknak is. Szeretném megismételni: népgazdaságunk teljesítő képességének növelése véleményem szerint döntően azon múlik, milyen gyorsan és milyen méretű változást tudunk elérni o vállalati gazdálkodás minőségében. A kormány részéről is ez erre való ösztönzés eredményesebb megoldását tartjuk egyik legsürgetőbb feladatunknak. Ugyanakkor számítunk rá, - és nélkülözhetetlennek tartjuk —, hogy a vállalatok, szövetkezetek vezetői is alkotó módon járuljanak hozzá a megújulási folyamat meggyorsításához, az igényesség, a rend, o fegyelem erősítéséhez, a munkakultúra fejlesztéséhez. A pártszervezetektől, a szakszervezetektől, társadalmi aktivistáktól, a szocialista brigádoktól azt kérjük, .vegyenek részt a közös gondolkodásban, támogassák ez igényes, az újító szándékú vezetőket. A gazdaság élénkítésének — adottságainkat figyelembe véve — nélkülözhetetlen előfeltétele a nemzetközi munkamea- osztósba való bekapcsolódásunk fokozása - mondotta Lázár Gvörgy, s hazai teendőinken túl kiemelte: külgazdasági kapcsolataink építésében meghatározó fontossága van a KGST keretében megvalósuló szocialista gazdasági integráció aj, progresszív folyamataiban való részvételünknek. Az inteq- ráció elmélvítésétől, a tudományos-műszaki haladás 2000-ig szóló komplex programiától azt várjuk, hogy olvan pótlólagos lehetőségek tárulnak fel, amelyekkel előmozdíthatiuk az intenzív feilődési pólyán való alőrehaladás megavorsításót, exportkínálatunk javítását. A KGST-tagállamokkal meglévő kapcsolatok közül szádunkra különleges jelentősége van a Szovjetunióval folytatott sokoldalú és gyümölcsöző együttműködésnek. Ez az egyik magyarázata annak, hogy hazánkban fokozott érdeklődés és őszinte rokonszenv kíséri a XXVII. kongresszuson elhatározott, a szovjet gazdaság minőségi megújítását szolgáló lépéseket, amelyek minden bizonnyal új lendületet adnak kétoldalú gazdasági kapcsolataink kölcsönösen előnyös fejlődésének is. E téren egyébként folyamatos és aktív munka folyik, ennek eredményeként az 1990-ig szóló hosszú lejáratú áruforgalmi megállapodás előirányzatát már eddig több mint 800 millió rubellel sikerült növelni. 5 ez még korántsem meríti ki a lehetőségeket. Az együttműködés új útjai és módszerei meghonosításának előmozdítására — mint az önók előtt ismert - Rizskov elvtárs- *al, a Ezovjetunió Minisztertanácsának elnökével a közelmúltban aláírtuk a vállalatok, intézmények, kutató- és fejlesztő kollektívák közvetlen együttműködésének keretet adó, vo- iomint a közös vállalatok alapításának általános szabálya- 't tartalmazó kormányközi egyezményeket. Ennek alapján előrehaladott tárgyalások folynak az első közös vállalatok megalapítására. A gazdasági együttműködés bővítéséről tárgyalásokat folytatunk a Német Demokratikus Köztársasággal. a Lengyel Népköztársasággal, a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal és a többi szocialista partnerünkkel is. Mindezzel a saját szükségleteink teljesebb kielégítésén túl annak a szándékunknak a valóra váltósát is elő kívánjuk segíteni, hogy sikeresebben téphessünk fel a világpiacon, i hatékonyabbá tehessük a nem- j zetközi munkamegosztásban j való részvételünket, A szocialista országokká! j folytatott gezdasági együttmű- j ködés elmélyítése mellett sem mondhatunk le, s nem is kívánunk lemondani arról, hogy az egyenjdgúságra és a kölcsönös érdekekre alapozva a világ más országaival - köztük a fejlett tőkés országokkal - is bővítsük gazdasági kapcsolatainkat. Hangsúlyozta: az eredményes külpioci tevékenységhez szükséges keretek megteremtését kormányzati feladatnak tartjuk, de ismét hangsúlyoznom kell, hogy a lehetőségek kihasználása elsősorban azon múlik, hogy vállalataink milyen kínálattal jelennek meg o piacon, képesek-e gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni az igényekhez, mennyire számítanak megbízható üzleti partnernek. E téren mór szép számmal vannak kedvező tapasztalatok, de a felmutatható eredményekkel még nem lehetünk elégedettek. A Minisztertanács elnöke beszédében kitért a gazdasági munko megjavításának társadalmi feltételeire, az emberi tényezőnek a megújulásban betöltött növekvő szerepére, s egyebek között a következőket mondotta:- A magunk eszközeivel is elő kell seqíteni, hogy gazdaságunk fejlettségi szintjének magosabbra emelése, világpiaci rangjának növelése nemzeti ügy és minden egyes ember személyes ügye legyen. Hogy a javainkkal való ésszerű gazdálkodás, a nehéz munkával létrehozott értékek védelme á iá minőségű, fegyelmezett munka igénye közüggyé váljon. Hogy a társadalom elítélő szava legyen a legfőbb fegyelmező erő, elismerő szava pedig a legnagyobb kitüntetés. El kell érnünk, hogy az ország nyilvánossága a mainál jobbon megismerje azokat a vállalatokat, szocialista brigádokat, azokat az alkotó embereket, akik munkájukkal követésre méltó példát mutatnak itthon, s öregbíti^ hírnevünket a világban. El kell fogadtatnunk, hogy a munkával szerzett jövedelmek különbségei nem jelentenek eltávolodást szocialista elveinktől, ha azok a teljesítménykülönbségeket fejezik ki; éppen ellenkezőleg, az egyerilős- di, a kiváló és a gyenge teljesítmény közötti különbség el- homályosítása az, ami összeegyeztethetetlen a szocialista elosztás elveivel és sérti a társadalmi igazság érvényre jutását. Képviselők felszólalásai Bognár Jóisel (országos lista), az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke, a törvénytervezet bizottsági előadója, először az 1985. december 20-i országgyűlésen elhatórozottak alapján létrehozott, az export növelésének feltételrendszerével foglalkozó ad hoc bizottság munkájáról számolt be a képviselőknek. A bizottság részletesen foglalkozott a magyar export világpiaci pozíciójával, strukturális problémáival, elemezte a devizabevételek növelésének lehetőségét, az exportösztönzés és a nemzetközi gazdasági együttműködés kérdéseit. A legfontosabb megállapításokat, következtetéseket és javaslatokat ismertetve kiemelte: az ad hoc bizottság teljes határozottsággal a gazdaság szelektív alapon megvalósuló dinamizálása mellett tör lándzsát, elismerve és hangsúlyozva olyan korlátozó lépések elkerülhetetlenségét, mint a szanálás, a gazdaságtalan tevékenységek megszüntetése, vagy az állami kiadások csökkentése. A magyar gazdaság mai helyzetében nem elsősorban meny- nyiségi dinamikára van szükség, hanem minőségi megújulásra, strukturális váltásra, technikai fejlődésre és a ráfordítások csökkentésére. Az ilyen értelemben vett dinamizálás pedig új belső és külső erőforrásokat igényel. A bizottság meggyőződése szerint hazánk adottságai mellett a gazdaságpolitikát az exportorientációra kell összpontosítani, és az import helyettesítésének csak abban az esetben van értelme, ha az az áru piaci értékét nem csökkenti. Ezt követően Bognár József tájékoztatta a képviselőket, hogy az 1987. évi költségvetés és terv problémáit az Ország- gyűlés szakbizottságai, valamint kibővített ülésén a terv- és költségvetési bizottság részletesen megvitatták. Bognár József beszámolt arról, hogy a bizottsági üléseken egyértelműen hangsúlyozták: a terv és a költségvetés teljesítéséhez fordulatra van szükség a gazdasági munkában. Hozzátette: elsősorban a gazdasági munka, s nem a gazdaságpolitika fordulatáról esett szó. A bizottságok tagjai egyetértettek abban, hogy a gazdasági reform folytatása nemcsak helyes, hanem szükséges is, mint a helyzet megjavításának előfeltétele. Ezzel kapcsolatban kiemelte: a magyar gazdaságnak ebben az ötéves tervidőszakában folytatnia kell a fejlődést a kezdeti időszak centralizált, tervutasításos rendszeréből egy olyan irányítási rendszerbe, amely kiindulópontként fogadja ei, hogy az egyének és a vállalatok legfőbb cselekvési vezérfonalát a gazdaságban az érdekek jelentik, a makro- és mikroökonómia közötti kölcsönhatások rendszerét közgazdasági eszközökkel igyekszik biztosítani, ami az áru-, pénz- és piaci viszonyok fejlesztésével jár együtt. A bizottsági tagok igen nagy nyomatékkai szóltak á vitában a „társadalmi rezsi" költségeinek csökkentéséről, be-, leértve az államapparátus munkájának ésszerűsítését. Az egészségügyi bizottság — más kérdések mellett - a gépek és műszerek javítóhálózatával kapcsolatos hiányokat és bizonytalanságokat kifogásolta. A kereskedelmi bizottságban a KGST működési rendszerének bírálata és a megújítás igénye kapta a legnagyobb hangsúlyt. Az ipari bizottság pedig javaslatot tett arra, hogy a kidolgozás alatt álló iparpolitikai koncepciót a bizottságokon kívül az Országgyűlés plénuma is vitassa meg, hiszen a gazdasági fejlődésünk és jövőnk egyik legnagyobb problémájáról van szó. A bizottsági előadó ezután elemezte az elmúlt két évtized hazai gazdasági folyamatait, utalt a világpiac legújabb tendenciáira, majd így folytatta:- A költségvetési javaslat abból a felismerésből indul ki, hogy a gazdasági folyamatok bizonyos dinamizálására a magyar gazdaságban is szükség van. A jelek szerint kirajzolódik egy olyan iparpolitikai koncepció, amely figyelembe veszi a szerkezetváltós lehetőségeit, az úgynevezett húzóágazatok erőteljesebb fejlesztését, az új technika gyorsabb bevezetését, a piacépítés követelményeit, és keresi azokat az új együttműködési formákat, amelyek ■ a KGST-ben kialakult módszerek korszerűsítésével, valamint a működő tőkével megvalósuló új kooperációk révén lehetségessé válnak. A továbbiakban a gazdasági cselekvés szféráiról szólt, majd kiemelte: kormányzatunk 1979 óta óriási erőfeszítéseket tett és jelentős eredményeket ért el az eladósodási folyamat megállításában, a hitelstruktúra átalakításában, a gazdaság cselekvési és reagálási képességének továbbfejlesztésében, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok gyarapításához szükséges mozgástér kiszélesítésében — folytatta Bognár József. - Az eredmények elismerése mellett is hangsúlyozni kell azonban, hogy a világtempó felgyorsulósa, az erőviszonyok drámai változásai, valamint a külgazdasági tényezőnek a nemzetgazdaságok jövőjét eldöntő jellege miatt a kormányzati munkában is új követelmények érlelődtek meg, Ez arra utal, hogy a kormányzat tevékenységében bizonyos szerkezeti, információs és cselekvési változásokra van szükség. Ugyanakkor nagyobb dinamikára, a reform által biztosított új lehetőségek jobb ki- . aknázására, értelmes kockázatvállalásra van és lesz szükség a vállalati szférában is. Bognár József szólt a termelési folyamatok résztvevőiről, a dolgozó tömegekről is, akiknek ebben a felgyorsult fejlődésben állandóan tanulniuk kell, új szakmákat kell elsajátítaniuk, esetleg munkahelyet is változtatniuk a társadalmi termelés racionalitásának és hatékonyságának fokozása érdekében. Végezetül az országgyűlési bizottságok egyhangú döntése alapján javasolta az 1987. évi költségvetés elfogadását és a Kormánynak a kért felhatalmazások megadását. Gajdócsi István (Bócs-Kiskun m., 13. vk.), a Bács-Kiskun Megyei Tanács elnöke felszólalásában a legsürgetőbb feladatok között említette, hogy minden tanyára jussanak el a villamosvezetékek, javuljanak az egészségügyi ellátás feltételei. A képviselő szót emelt a Duna vízminőségének védelméért, s felhívta a figyelmet a gemenci tájvédelmi területnek a folyamszabályozással összefüggő környezetvédelmi problémáira', amelyeket az érintett vállalatok, szervezetek, szervek összefogásával kellene megoldani. Kovács Károly (Budapest, 40. vk.), a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára elmondta: a szakszervezetek úgy ítélik meg, hogy a népgazdaság 1987. évi terve és a most előterjesztett költség- vetési törvényjavaslat összességében reálisan fogalmazza meg a célokat, és tartalmazza a megvalósításukhoz szükséges feltételeket, eszközöket — ha nem is minden feszültség nélkül. Egyebek között kiemelte: várható, hogy a szerkezetátalakítási intézkedések következtében munkaerő-átcsoportosításokra kerül majd sor, és számos dolgozónak el kell hagynia korábbi munkahelyét. A szakszervezetek ezzel kapcsolatban azt várják az állami szervektől; hogy átfogóan vizsgálják meg e várható folyamatokat, és további intézkedéseket dolgozzanak ki a munkahelyváltoztatásra kényszerülők újbóli elhelyezkedésének segítésére, átképzésére, új munkahelyek teremtésére, az iskolából kikerülő fiatalok zökkenő- mentes munkába állítására. Takács Imréné (Csongrád m., 4. vk.), a Szegedi Textilművek pártbizottságának titkára szorgalmazta, hogy végezzenek közgazdasági számításokat: a termékimport vagy a textilipar megsegítése kifize- tődőbb-e az ország számára, s azt kérte, hogy az ágazat Egységre és tettekre van szükség Országgyűlési Jegyzet (Munkatársunk telelonjelentése)- A feladat naaysóaát nem sikerült kellőképpen tudatosítani — a miniszterelnök nagy érdeklődéssel várt beszédéből e mondatot tartom a legjellemzőbbnek. Hiszen hatékonyságról, versenyképességről, teljesítmény szerinti differenciálásról, jövedelmező exportról nem ezen az országgyűlésen hallottunk először.- A dolgozók okkor támogatják a feladat hatékony végrehajtását, ha tudják milyen lépések, milyen feladatok teljesítésével és mikorra érjük el azt a célt, amit magunk elé tűztünk - e mondatot pedig a mohácsi képviselő, dr. Balogh Gábor parlamenti szűzbeszédéből idézem. Az ellentmondás nyilvánvaló: van határozott programunk, melyet a párt XIII. kongresszusa fogalmazott meg, s van tett- rekészség is, melyet ugyancsak a kongresszus időszaka mutatott meg. S dolgaink, ügyeink mégsem úgy alakultak ahogy azt a programok és a tettre- készség alapján remélhettük. A felelősség közös: sajátját novemberben ismerte el a párt, a kormányét tegnap a miniszter- elnök. s jó eredményekkel azok a vállalatok, amelyek a sokat szidott közgazdasági szabályzók között is képesek voltak fejlesztésre, modernizálásra, korszerű, jól eladható termékek kifejlesztésére és gyártására, dolgozóik jövedelmének jól megérdemelt emelésére. S még egy kiragadott idézet: a tudós, dr. Bognár József akadémikus mondta „A-terv és költségvetés teljesítéséhez fordulatra van szükség a gazdasági munkában.” Hallgatva a pénzügyminiszteri expozét, a képviselők felszólalásait például abban, hogy ne fogadjuk el sem kapkodó szabályzó-módosításokat, a szükségesnél életképesebb restrukciós szemléletet, de ne fogadjuk el a gyengék, a cselekvésképtelenek fölfelé mutogató mentegetőzéseit sem, kik csupán az árualao nélküli jövedelem kiáramoltatásban jeleskednek, s a felelősségáthárításban. Egységre és tettekre van szükség - mércében és elhatározottságban egyenlő — mert a tét nem kicsi. A tőlünk függetlenül lezajlódó világgazdasági átrendeződés bennünket is a gazdálkodás -perifériájára szoríthat, különösképpen ha elébe is megyünk ennek, ha csak beszélünk, nem cselekszünk. Nem egyszerűen csak az 1987-es évi állami költségvetési törvényjavaslat megvitatása és elfogadása a jelen ülésszak feladata. Mert noha a kormányzat jövőre is többet költ amennyi a bevétele, a szándék világos: a gazdaság olyan jellegű élénkítésének igénye, cmely alapot ad bel- és külgazdasági egyensúlyunk megteremtéséhez. B. L. helyzetének, jövőjének ügyét mielőbb vitassa meg az Állami Tervbizottság. Fodor István (Pest m., 15. vk.), a hernádi Hunniahibrid broylertermelési rendszer igazgatója rámutatott, hoay a takarmánygazdálkodás hiányosságai a költségvetést az indokoltnál sokkal nagyobb mértékben csapolják meg. Sütő Kálmán (Vas m., 9. vk.), a Magyar Szabványügyi' Hivatal elnökhelyettese elmondotta: véleménye szerint sem a jövő évi népgazdasági tervben, fern a költségvetés indoklásában nem kapott megfelelő hangsúlyt a minőség. Fontos lenne, hogy a kormányzat mielőbb széleskörűen tekintse át g hazai minőségügy helyzetét. Szükségesnek látszik — mondotta - egy átfogó program kidolgozása. Tóth Károlyné (Hajdú-Bihar m, 9. vk.), a hadháztéglási Hajdúsági Iparművek művezetője a tájékoztatás fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint elmondta, gazdasági, társadalmi céljaink eléréséhez nélkülözhetetlen a jelenleginél szélesebb körű, gyors tájékoztatás, amelyhez lehetőséget teremt a párt nyílt, őszinte politikája. Elek József (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 13. vk.), az Ózdi Kohászati Üzemek hengerésze elmondotta: az ózdi munkás- kollektíva megérti, hogy a qordálkodás eredményességé- nek javításához men kell válniuk azoktól a társaiktól, akiket a vállalatuk nem tud megfelelőképpen ellátni munkával. Arra azonban felhívják o figyelmet, hogy a dolaozók átcsoportosítását igen nagy körültekintéssel kell végrehajtani, mert ezek az intézkedések em- béri sorsokat érintenek. Várhegyiné Viski Ildikó (Győr-Sopron- m., 2. vk.), o Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyár minőségellenőre szerint a jelenlegi szabályozó- rendszer nem kellően rugalmas, s a kereskedelmi módszerek korszerűtlensége is hátrányosan hat a textilipari termelés jövedelmezőségére. Mészáros Győző (Somogy m., 8. vk.), a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója Somogy megye elmaradott térségeinek helyzetéről szólt, s mint mondotta, a megyében szükség lenne korszerű, versenyképes ipar telepítésére, amely jelentős szerepet tölthetne be a gazdaság dinamizálásában. Sági Gáborné (Fejér m., 10. vk.), a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat raktárvezetője felszólalásában egyebek között javasolta: jó lenne, ha a költségvetés tervezett deficitje figyelembe vételével p tervben fel lenne tüntetve a népgazdaság összesített rövid- és hosszú lejáratú hitelállománya Farkas Lajos (Budapest, 11. vk), az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat karbantartó asztalosa javasolta a kormányzatnak, hogy vizsgálják meg a szerződéses kapcsolatok rendszerét, azok jogi szabályozását, a meglévő szabályok korszerűsítésének lehetőségét. Eck Tibor (Komárom m., 5. vk.), a Lakástextil Vállalat tatai szőnyeggyárának igazgatója a textilipar gondjairól szólva hangsúlyozta: az ágazatban a feladatok és a végrehajtásukhoz szükséges feltételek között megbomlott az összhang. Ennek feloldása sürgetővé vált, kormányzati intézkedést, beavatkozást és a kialakult feszültségeket megszüntető döntést igényel. Konczos István (Szabolcs- Szatmár m„ 13. vk.), a Nyíregyházi Konzervgyár tyukodi gyáregységének igazgatója átte. kintette, hogy a népgazdaság VII. ötéves tervével szinkron(Folytatás a 4 oldalon.)
