Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)
1986-11-29 / 328. szám
Az ú] 2500 köbméteres víztározó □ harkányi úton Nincs már elosztható mennyiség Vízellátás a Mecsek-oldalban Patinás, nagyszerű egyetem ivóit. Egy új szakasz kezdetén Or. Barta Ottó, a Pécsi Ortopédiai Klinika első igazgatója A panasz lényege: miért nem kaphat a kőbányánál lévő hat ház vezetékes ivóvizet? A válasz egy mondatban: nincs Pécsnek elosztható többlet víz- mennyisége, és szűkös a tárolók kapacitása. A panasznál időzve: tévednek az itt lakók, a területen húzódó cső nem 'ovezeték, nem is városi közn * a Cam- pingtól megy le az emlékműig, és mint locsoló vezetéket csak időszakosan üzemeltetik. Ami ennek a hat lakóháztulajdonosnak a gondjánál jóval nagyobb, hogy az egész Mecsek oldal ellátása megoldatlan. Az igrazságos elosztás alapjait igyekszik a város megteremteni. Mindenekelőtt ismét hangsúlyozni szükséges, hogy a Pécsi Vízmű teljesítőképességének határán üzemel. Idén nyáron augusztus 4-én fogyasztottuk a legtöbbet, 80 254 köbméter vizet. Az átlag ennél kevesebb, 66 -70 000 köbméter naponta. Viszont nincs a biztonságos üzemeltetést szolgáló tartalék. Idén is csupán a szerencsén múlott, hogy nem voit szükség korlátozásra, annak ellenére, hogy időnként a tárolókban néhány újjnyi víz maradt. A tárolókapacitásról szólva, ismert az is, hogy Pécs területi elhelyezkedéséből adódóan több zónára tagolva osztják ef az ivóvizet. E zónás ellátás a meglévőnél bőségesebb tárolóteret igényel. Mindezekből következően tavaly ősszel a Mecsek oldalt és az ürögi városrészt zárolt területté nyilvánították, jelezve, hogy ezeket a részeket nem képes a Pécsi Vízmű biztonságosan ellátni, tehát itt a bővítést szüneteltetni kell. Meddig? A várt határidő 1988. június 30. Ekkor várható a Duna II. vízvezetékből harmincezer köbméter víz naponta. Csakhogy mire Pécsre ér, a környező települések kiszolgálása utón marad 22- 23 000 köbméter. A következő lehetőség: ha Mohácson megépül a vastalanító, ez újabb harmincezer köbmétert jelenthet Pécsnek naponta. Ugyanakkor most tárják fel a dráva- szabolcsi és vecefai vízbázist, ezekről a területekről újabb tíz-tízezer köbméter ivóvízre számítanak. Addig is a városi tanács megkezdett egy tároló-programot, amely a zónák jobb ellátását szolgálja. Először a város keleti és nyugati területén épül meg két 2500 köbméteres tározó, Patacson az 1-es zóna, és Meszesen a 2-es zóna, amelyek megvalósításához hozzájárul a két bányavállalat, mert létesítendő lakóterületeik révén érdekeltek. Áthúzódik c következő tervidőszakra a Damjanich (1-es zóna) és a Makár (2-es zóna) ugyancsak 2500 köbméteres tározó építése. Addig a kis lépések, de nélkülözhetetlen feladatok megoldása következik. A legfontosabb ha nem védjük következetesen a víznyerő területeket, Tortyogó és Pellérd térségében, a következmények beláthatat- lanok. Az engedély nélküli állattartásból és a szakszerűtlen növényvédőszer használatából eredően, sajnos, az első figyelmeztető jelek már mutatkoznak. A szennyvízprogram mindeddig elmaradt a követelményektől, nem követte a vízellátás fejlesztését. Most kezdődött meg a nagyobb területeket érintő csatornázás: Kovácstelepen már befejezés előtt tart a munka, megkezdték a Szigeti úton és környékén, valamint tervezik az ürögi városrészben a vízellátás fejlesztésével párhuzamosan. Gáldonyi M. Húszéves a Pécsi Ortopédiai Klinika. Az évforduló alkalmából a klinika első tanszékvezető professzorát, dr. Bar- ta Ottót, Dollinger Emlékéremmel tüntették ki. Ezt a díjat a Magyar Ortopédiai Társaság alapította. Annak ítélik oda, aki az ortopédia fejlesztéséért a legtöbbet teszi. A díjat most először adták ki. Dr. Barta Ot-' tónak ez az éve úgy látszik, a díjak és kitüntetések éve: november 7-én Budapestre volt hivatalos, ahol a Szocialista Magyarországért Éidemrendet vehette át nyugdíjba vonulása és 70. születésnapja alkalmából. A kerek számú jubileumok és nyugdíjba vonulás mindig magukban hordozzák a visszatekintést. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert én egész életemben azt tehettem, amit szerettem. És ez azért szerencse, mert az ember csak akkor tud igazán produkálni valamilyen területen, ha az, amit csinál, igazán érdekli, igazán szereti. Az orvosi munkát csak hivatásból lehet végezni. Itt nincs munkaidő, hiába harangozzák a delet, hiába üti az ára a délután négyet, vagy ötöt, csak egy dolog a fontos, a beteg gyógyulása. S ennek érdekében, ha kell, a hivatalos munkaidőn túl is mindent meg kell tenni.- Hogyan lett orvos, és miért éppen ezt a szakterületet választotta? Rendkívül banálison hangzik, de én tényleg már gyerekkoromban orvos akartam lenni. Ügy alakultak a dolgaim, hogy nem itthon, hanem Bolognában végeztem az orvosi egyetemet. Patinás, nagynevű egyetem volt. Ez a világ legrégibb orvostudományi egyeteme, még 1202-ben alapították. Érdekes, volt az oktatási rendszer. Nem volt kötelező az évenkénti vizsga. Elvégezhette valaki a hat évet úgy, hogy közben egyszer sem vizsgázott, de diplomát csak akkor kapott, ha valamennyi kötelezően előírt vizsgáját letette. A szüleim szegények voltak, nemigen tudtak segíteni, ezért az egyetemi éveim alatt különféle alkalmi munkákat vállaltam, abból tartottam fenn magam.- És az egyetem után, itthon? Először a budapesti Károlyi Kórházba kerültem gyakornoknak. Ezt követően 1951- ben mentem ki Koreába, a „Rákosi Mátyás Magyar Hadi- kórház"-ba. Több mint egy évig dolgoztam Koreában, ahol nagy számban végeztünk ún. rekonstrukciós műtéteket, törött csontokat raktunk helyre és szinte minden fajta sérülést operáltunk. Télen jöttünk haza. Mínusz 30 fokos hidegben, nyitott teherautóval szállítottak minket a 300 km-re lévő kínai határig', onnan aztán már vonaton utaztunk tovább. Hazatérésem után, mint katonaorvost vezényeltek a Budapesti Ortopédiai Klinikára és a leszerelés után is ott maradtam. Nagyon sokat köszönhetek az akkori főnökömnek és tanítómesteremnek Glauber Andornak, a kli- -nika akkori igazgatójának, akitől a szakmát megtanultam. A következő állomás Szombathely volt, ahol 1957-től 68-ig kórházi osztályvezető főorvos és megyei ortopédiai szakfőorvos voltam. 1968-tól lettem a pécsi klinika igazgatója.- Úgy tudom, nem sokkal előbb vált külön ez a részleg a sebészettől. — Amikor 1966-ban elkészült az új klinikai tömb, már az átköltözéskor megtörtént a különválás, de az első két évben csak megbízott vezetője volt. Az induláskor enyhén szólva igen szerényen voltunk felszerelve. Szerencsére az egyetem vezetése egyetértett a fejlesztéssel, műszereket vásárolhattunk, és ezek birtokában már egy sor otyan műtétet végezhettünk, amit azelőtt nem lehetett. Pl.: gerincferdülések korrekcióját, deformált combfejek műtétjeit, (orvosi nyelven: a combfej steril nekroziso - dr. Barta Ottó e témából írta a nagydoktori disszertációját). Új eljárásokat vezettünk be a dongaláb kezelésére. Ekkor kezdtük el a szűréseket a szülészeti klinikán, majd a Megyei Kórház szülészeti osztályán. Minden úfszülöttet megvizsgáltunk, hiszen minél korábban kezdjük el a veleszületett csípőficam és dongaláb kezelését, annál tökéletesebbek az eredmények.- ön a csípőticamról és kezeléséről könyvet is irt.- Az irodalom kutatása közben bukkantam rá arra a hihetetlen adatra, hogy már egy évszázaddal ezelőtt, 1879- ben leírták: újszülött korban kell a csípőficam kezelését elkezdeni. Ezt valahogy a későbbiekben elfelejtették. Amikor jóval később, 1985-ben egy bécsi orvos kidolgozta a világra hozott csípőficam gipszkötéssel végzett kezelési módját, akkor saját főnöke se értett vele egyet, pedig később bebizonyosodott, neki lett igaza. Azóta ez a kezelési mód alapvetően megváltozott, és ma már egyszerű eszközzel - Pavlik-hám - az újszülött korban kezdett kezelés esetén tökéletes gyógyulást lehet elérni.- Az ortopédiának, mint különálló tantárgynak oktatása az ön idejövetelével kezdődött.- Igen, addig a sebészeten belül tanították az ortopédiai ismereteket. Jegyzetet is írtam, mivel nem volt miből tanulni. Később, 1976-ban ennek egy bővített, javított változata^ jelent meg és most jelent meg az új ortopédiai tankönyv második kiadása, amit én szerkesztettem és négy fejezetét én írtam. — Milyen tudomány az ortopédia? — A csont és izületi rendszer degeneratív és gyulladásos megbetegedéseivel fejlődési rendellenességeivel, szerzett és veleszületett elváltozásaival foglalkozik. Tehát minden olyan elváltozással, ami az emberi test statikai felépítését befolyásolja.- Így visszatekintve milyen vezetőnek tartotta magát? . - Elvem az volt, bármikor, bárki bejöhetett hozzám bejelentés nélkül, nem is engedtem becsukni az ajtómat. Híve voltam a kollektív bölcsességnek, soha nem szégyelltem, ha valamelyik fiatal kolléga hívta fel a figyelmemet valamire. A mulasztásokat nem tűrtem el. Mindig azt mondtam: arra gondolj, mit szólnál, ha veled tették volna ezt meg? Tulajdonképpen abban is szerencsém volt, hogy tehetséges, lelkes gárdával dolgozhattam. Az elmúlt 18 év alatt, amíg én voltam a klinikavezető, három fiatal kolléga is megírta kandidátusi disszertációját. — Most nyugdíjban vagyok, elmúlt az idő, ennek is el kellett jönni. Most több szabadidőm lesz az orfűi kis vityillóm- ra meg a horgász szenvedélyre, de a szakma gyakorlását sem akarom teljesen abbahagyni. A nyugdíjat és a jubileumot nem eddigi tevékenységem lezárásának tekintem, hanem egy új, egy másfajta szakasz kezdetének. Sarok Zsuzsa Végtag hosszabbítására szolgáló készülékkel gyógyítják a miskolci kislányt a POTE ortopédiai klinikáján. Fotó: Proksza László Bedeszkázott ajtó mögött... A jobb időket látott ház lakatlannak tűnik. A hatalmas udvar felét beborítják a rothadásnak indult patisszonok, a körtefa alja terítve a rég lehullott gyümölcssel. A hosszú, faragott oszlopos tornác közepén leomlott lépcső vezet egyenest egy bedeszkázott ajtónak. Tőle balra ablak, töredezett üveggel. Két kezünkkel árnyékolva lesünk a szobába. A legbelső sarkában huzat nélküli dunna alatt állig betakarózva, egy idős asszony fekszik. A kitöri ablaküvegen át - meleg helyett — a hosszú időn át takarítatlan helyiség jellegzetes levegője árad kifelé ... A falubéliek nehezen nyílnak. Tófűn mindössze 179-en lóknak, mindenki ismer mindenkit, sőt a fél falu rokonságban van. Özvegy S. L.-nét is régóta ismerik. Főként az idősebbek, akik jól emlékez4. HÉTVÉGE nek a mindig derűs, szorgalmas asszonyra, aki három gyermeket nevelt, rendben tartotta a házat, a kertet, az udvart és rengeteg jószágot tartott. A férjére szintén dolgos, jóravaló emberként emlékeznek. A mostani helyzet talán attól az időtől alakult fokozatosan ilyenné, amikor meghalt a férje. Az egyedül maradt asszony egy idő után meglehetősen furcsán kezdett viselkedni. Régmúlt dolgokról úgy beszélt, mintha ma élné meg őket, a távol élő gyermekét napi vendégként emlegette, szembefordult a helyben lakó lányával, éjszakánként rótta a falu utcáit, felzörgette az alvó családokat. Biztos agyérelme- szedés rebesgették a faluban — s amikor egyszer a mentő is elvitte, tényként könyvelték el a betegségét. Erről már nem is nagyon beszélnek. Arról viszont annál többet, hogy miért kell így élnie ennek az idős asszonynak. Vannak, akik amondók, hogy nem ér-dekli őket miként, miben egyezkezdtek a gyerekei, s hogy beteg vagy sem az idős asszony, pusztán egy a lényeg: az, hogy legyen meleg lakása, étele, tiszta ruhája, s minden egyebe, ami szükséges az elfogadható életvitelhez. Mások azt kérdezik, hogy mit lehet tenni azzal, aki szétdobálja a kapott ételt, lehúzza a tiszta ágyneműt, időnként összehord hetet-havat, megszöikik a faluból és úgy kell visszahozni. — Minden igaz, amit megírtak önöknek abban a névtelen levélben Mariska néni helyzetéről — mondja Cseke József, a község elöljárója. — Én is úgy látom, hogy a falubélieket nem az foglalkoztatja elsősorban, hogy mire képesek a gyerekei, vagy van-e vita köztük valamiről, hanem az, hogy, egy csaknem 80 éves asszony fűtetlen szobában, többnyire bedeszkázott ajtók mögött, ablakon át beadott ételen tengeti .az életét. Ezen még az sem változtat, hogy hitele van a boltban, s ha időnként megjelenik, bármit óhait viheti, mert a lánya állandó hitelt kért neki, s mihelyt hazaér a munkahelyéről azonnal fizet. Az elöljáró és az egyházas- kozári tanácselnök a közelmúltban együtt látogatta meg az idős asszonyt és beszéltek a hozzátartozóival is, ám a hogyan tovább-ban nem tudtak megegyezni. A látottak alapján azonban az a véleményünk, hogy megnyugtató helyzetet a rendszeres szociális gondoztatás, illetve az állami otthoni elhelyezés jelentene számára, hogy erre mi a lehetőség, arról dr. Kanizsai Lászlót, a Komló Városi Tanács egészségügyi osztályvezető-helyettesét kérdeztük: — Eddig nem tudtunk az esetről, de még ma beszélünk az egyhózaskozári tanáccsal és kimegyünk Tófűre. A hallottak alapján úgy tűnik, hogy egyszerre több szálon kell intézkednünk. Közülük a legfontosabb, hogy az idős asszony minél előbb megfelelő gondoskodásban részesüljön. Török Éva
