Dunántúli Napló, 1986. november (43. évfolyam, 301-329. szám)

1986-11-29 / 328. szám

V Feltárhatók az eltitkolt jövedelmek Az épülő Gazdák Áruháza Fotó: Proksza László Üzlet '86 Újdonságok a gazdaságból Boo'ó Lászlónak a Dunán­túli Napló november 1-jei számában megjelent cikke a közvéleményt irritáló magas jövedelmekre vonatkozóan időszerű, és azt hiszem a 'közvéleményt, legalábbis a bérből és fizetésből élők vé­leményét tartalmazza. Van azonban néhány megállapí­tása, ami mellett a tisztán­látás érdekében nem mehe­tünk el szótlanul. Az egyik ilyen: ,,Mór a butikosok sem irritálnak tehát annyira, mint az adórendszer." Mivel nem magyarázza meg, mi­ért érzi Írótálának az adó­rendszert, azt kell hinnünk, hogy felelőssé teszi a magas jövedelmek keletkezéséért.. Ehhez szeretnék néhány kö­rülményt ismertetni. A cikkben említett butiko­sok, vendéglősök, kőműve­sek, egyszóval vállalkozók ir­ritáló jövedelme abból szár­mazik. hogy e tevékenysé­güket a lakosság részére végzik és ezt elfelejtik be­vallani. Az adórendszer fel­adata valójában a jövedel­mek adóztatása, méghozzá progresszív módon, hogy ir­ritálóan magas tiszta jöve­delmek ne keletkezhessenek. A lakosságtól származó be­vétel feltárása azonban na­gyon nehéz, mivel nem áll­hat minden adózó polgár mellé egy ellenőr. Az ellen­őrzések során számos eltit­kolt jövedelem kerül feltá­rásra, amit mi sem bizonyít jobban, mint az adó becs­lés útján történő megállapí­tásának erőteljes növekedé­se. Még többet és jobban tudnánk dolgozni, tökélete­sebben tudna az odórend­szer funkcionálni, ha ebben a lakosság is segítségünk­re lenne, nem fogadna el szolgáltatásokat számla nél­kül, blokkot kérne a butik­ban, és szóvá tenné az ir­ritálóan magas vállalkozói kereseteket. Az eltitkolt jö­vedelmek nagy része ugyan­is két forrásból származik: a nem megfelelő ár alkal­mazásából, amit ha számlát nem kér a megrendelő, utó­lag már bizonyítani sem tud; a lakosság részére végzett szolgáltatásokból. A közületi szervek ugyanis évente egy aTkalommal kö­telesek közölni az adóha­tóságnak a vállalkozók részé­re kifizetett összegeket. Ezt tehát nem lehet eltitkolni. Az edóellenőrzés viszont még ma is „falba ütközik", ha a lakoság köréből kíván információt szerezni az egyes vállalkozóknak kifizetett ösz- szegekről. Úgy vélem, a ma­gas jövedelmek még mindig nem elég irritálóak ahhoz, hogy valamit a lakosság" is tegyen annak érdekében, hogy ezeket a magas jöve­delmeket ne lehessen eltit­kolni. A vállalkozások működése aránylag rövid időre tekint­het vissza. Kivételt képez a kisipar, ahol mind a műkö­désnek, mind az adózásnak már régi hagyományai van­nak. Minden új tevékenység, így a vállalkozások is vonz­zák azokat, akik munka nél­kül szeretnének magas jö­vedelemhez jutni, és ennek érdekében meg nem enged­hető eszközökhöz folyamod­nak. Ezt azonban nem tehe­tik meg következmények nél­kül. Igaz ugyan, hogy a vállalkozók ellenőrzésére kétévenként kerül sor, és ez idő alatt ellenőrzés nélkül tevékenykedhetnek, nem szá­molva az adórendszer be nem tartásából származó szigorú szankciókkal. Mit lehet tenni? Semmi esetre sem azt, amit a cikk­író ír: „Az adórendszert is lenyeljük, hiszen régi ha­gyományai vannak az adó­hivatal lóvátételének.” Elszo­morító jelenség — hogy „ügyes embeiként" kezeljük a jövedelmet eltitkolókat -, és jóleső érzéssel nyugtáz­zuk, ha valakinek sikerült a „hivatal emberét lóvá ten­ni.” Ilyen társadalmi megíté­lés mellett valóban nehéz az irritálóan magas jövedel­mek feltárása. Közösen fel­lépve, ahol szükséges, az el­lenőrzések gyakoribbá téte­levei, ahol lehetséges, an­nak ritkításával érhetünk el jobb eredményeket. A társa­dalmát irritáló szabálytalan­ságokat így rövidebb időn belül kiszűrhetnénk. Még egy dologhoz szeret­nék hozzászólni, amit a cikkíró reálisan és jól fogal­mazott meg. „Ha mégis len­nének ügyeskedők, akkor annak objektív, a gazdaság­ban, gazdálkodásban gyö­kerező okai is vannak - s ezek valóban irritálóan hat­nak." Több éves tapasztala­tom, hogy ezt az okot el­sősorban ároldalról kell ke­resni. Irritálóan magas jöve­delmek keletkezhetnek mind­addig, amíg lehetőséget biz­tosítunk arra, hogy az ár és érték egymástól eltérjen, hogy hiányterületek legye­nek, hogy monopolhelyzetek jöjjenek létre, és olyan sza­bad árat érvényesítsen a vállalkozó, amelynek nagy­ságát nem a piac állapítja meg. Ezeket a jövedelmeket adórendszerrel csak korrigál­ni léhat, de még így is jó­val magasabb lesz, mint a bérből és fizetésből élők jö­vedelme. Az alkalmazott árak vizsgálata, törvényszerűségé­nek ellenőrzése a kisvállalko­zók és kisiparosok esetében azonban nem adóhatóság* feladat. A cikkben leírtakon kívül irritáló a vállalkozók adófi­zetési morálja. Egy részüknél ugyanis utolsó helyen sze­repel az állam részére törté­nő adó befizetése. Árbevé­teléből elsősorban az alkal­mazottakat, valamint a ta­gokat fizetik. Ezután követ­kezik a szállítói követelések kiegyenlítése, ugyanis ha en­nek nem tesz eleget, legkö­zelebb nem kap árut. Ma­rad utolsónak az állam ré­szére történő kötelezettség teljesítése, ha van még rá pénz. Igaz ugyan, hogy a hatóság rendbírságot és ké­sedelmi díjat is felszámít, ez azonban — úgy tűnik — nem eléggé riasztó. Baranyában a belföldi társaságok jelenlegi adóhát­raléka több mint 7 millió fo­rint. Sokan nem tudják, hogy amennyiben felszólító levél hatására sem rendezik hát­ralékukat, kénytelen lesz az adóhatóság — a törvény ad­ta lehetőséggel élve — bíró­sági végrehajtáshoz folya­modni. Itt szeretném megje­gyezni, hogy az adótartozá­sokért nemcsak a közös kép­viselő felelős, hanem a munkaközösség valamennyi tagja, mégpedig teljes va­gyon erejéig. Helyes volna tehát, ha a tagság saját ér­dekében figyelemmel kísérné a társaság gazdálkodását. Bizonyos, a jövedelmüket eltitkoló, adófizetési kötele­zettségüket nem teljesítő vállalkozókkal szemben ered­ményesebbé válna a ható­ságok eljárása hatékonyabb társadalmi ellenőrzéssel, a lakosság segítőkészebb hoz­záállásával. Dr. Horváth Béláné, a P. M. Baranya M. Ellenőrzési Igazgatóságának osztályvezető-helyettese STIFOLDER-KÖTVÉNY. Száz­millió forint értékben köt­vényt bocsátott ki az év má­sodik felében a Baranya Me­gyei Állatforgalmi- és Húsipa­ri Vállalat. Sikerrel. A jegyzés határideje november 30-a, de már jóval előbb révbe ért a kötvény, előnyös fogadta­tásra találva a lakosság kö­rében, miután a beadott tőke négy éven át egyfolytában 11 százalékkal kamatozik. A vállalat Mágocs körzeté­ben — a Bikali Állami Gaz­daság volt alsómocsoládi hal­feldolgozójában, amelyet meg­vásárolt — évi 2000' tonnás szárazáru-üzemet kíván beren­dezni,továbbá egy 1000 vago- nos hűtőházat tető alá hozni, Az üzemben töltenék a máris népszerű stif óidért, a kulent, a bulent és társaikat, melyek­nek külpiaci bevezetését is megkezdték a nyugat-európai országokban, egészen föl a Skandináv-félszigetig. A szük­séges gépek és berendezések szállítására nemzetközi ver­senytárgyalást írtak ki, az ajánlatokat tartalmazó boríté­kok felbontására december közepén kerül sor, azt követő­en kezdődhet a beruházás. A GAZDÁK ÁRUHÁZA. Még tavasszal bocsátott ki köt­vényt a Pécsi Agroker Válla­lat 15 millió forint értékben, amit a lakosság pillanatok alatt lejegyzett. A vállalat egy új áruház építési költségei­nek kiegészítésére kérte a pénzt. Azóta a Mecsekép GMK, a budapesti Architechno GMK tervei alapján felhúzta az áruház oldalfalait, s hama­rosan a tető is fölkerül. Elké­szültek az áruház körüli óriás parkoló földmunkái is, úgy, hogy lehet betonozni. Az 1000 négyzetméter alap- területű, belül galériás meg­oldású áruházban főleg a kis­termelőknek —- de természete­sen a közületeknek is — kí­nálnak mindenféle mezőgaz­dasági kisgépet, szerszámot, cnyagot, kertészeti és szabad­idős cikkeket. A 25—30 millió forintba kerülő új áruház elő­reláthatóan a jövő év dere­kán nyitja meg kapuit. A fel­futás után évi TOO—150 millió forint forgalomra számítanak, egész Dél-Dunántúl vásárló- közönségét megcélozva. HUNGAVIS. A baromfiipari vállalatok január elsejével új, közös külkereskedelmi vállala­tot hoznak létre. A Hungavis gárdáját a Terimpex és a Hungarocoop Külkereskedelmi Vállalatok korábbi baromfis részlegeiből, valamint a Ba­romfiipari Egyesülés emberei­ből verbúválják; igazgató ta­nácsában az alapító baromfi- ipari vállalatok igazgatói ül­nek. A Hungavisnek tagja lett a Baranya Megyei Baromfifel­dolgozó és -Forgalmazó Kö­zös Vállalat is. Kincses Tibor igazgató szerint azzal, hogy saját kézbe vették külkereske­delmüket, biztonságosabb, eredményesebb lesz a magyar baromfi külpiaci értékesítése. INTERRIAS. Január elsejével ugyancsak új, közös külkeres­kedelmi vállalatot hoz létre a magyar kesztyűipar: a pécsi Hunor, hat kesztyűs szövetke­zet, és a Tannimpex Külkeres­kedelmi Vállalat, melynek kesztyűosztályából jön létre az Interias. A gazdasági társulás önálló jogi személy, induló va­gyonát a tagok adják össze, ugyanakkor btveszi a Tannim­pex külföldi kesztyűértékesítő hálózatát. Az Interriastól azt várják, hogy a piacokkal szo­rosabb összhangban, jövedel­mezőbben folytatja majd a kesztyűexportot, illetve a bőrök behozatalát. Ugyanakkor a Tannimpex bonyolítja le to­vábbra is a Hunor bőrruhái­nak, bőrdíszmű termékeinek és cipőfelsőrészeinek kivitelét. START ELŐTT A SO'MAK. Többször is hírt adtunk róla, megalakult a magyar—olasz SO’MAK, az első ilyen vegyes vállalat Baranyában, mely rá­adásul termelésre vállalkozik. A SO'MAK-ot — mint arra az elnevezés betűi is utalnak — a pécsi Sopiana Gépgyár, az olasz Maier cég, a Komplex Külkereskedelmi Vállalat és a Magyar Nemzeti Bank Bara­nya Megyei Igazgatósága hozta létre. A vegyes vállalat január el­sejével a Sopiana egykori. Szalai András úti üzemcsarno­kában kezdi meg működését, összeszerelő üzemként, 20—25 fős létszámmal/ A daruzott csarnok 1000 alapterületű, a szükséges gépeket a Sopianá- tól kapják. A gépalkatrészek zömét idehaza gyártják, a legkénye­sebb darabokat importból biz­tosítják. Az üvegcímkéző gé­peket — ebből az idén 20 darabot szándékoznak gyárta­ni — a külpiacokra küldik. Az összeszerelő üzem az első évben 40 millió forintnyi árbe­vétellel számol, a nyereségen az alapítók osztozkodnak a beadott tőke alapján. Miklósvári Zoltán Rekonstrukció a fonodában Százmilliók textilhulladékból Magyar—szovjet vegyesvállalatot szervez a mohácsi Tematorg Európo legnagyobb textíf- nulladék-fogudó raktárbázisán 450 vagonnyi alapanyag vára kozik már jövő évi feldolgo­zásra, biztosítva az első fél­év termelési szükségletetét. A Temaforg Vállalat mohácsi gyáregységének budapesti or­szágúti telepére - amely egy­ben előkészítő üzem is - fo­nodák, ruhagyárak gyártási hulladékai kerülnek, hogy az­tán feldolgozás utón vállalati szinten évente átlagosan két­százezer forint nyereséget hoz­zanak dolgozónként. A gyáregység másik tele­pén, a Tímár utcában a fonodái rész és a központi irodák ta­lálhatók.- A gyár fejlesztése csak a budapesti országúti telepen lehetséges — mondja Bauer Ferenc igazgató. — A jelen­legi hét hektáros területhez vettünk még két hektárt. A 17 ezer négyzetméter fedett rak- táralapterület egy része befala­zott, itt üzemcsarnokok alakít­hatók ki a már meglévő össze­sen háromezer négyzetméteres előkészítő üzem mellett, s to­vábbi részek is beépíthetők. A mostani fonodában helyhiány miatt csak rekonstrukció va­lósítható meg. A rekonstrukció a géppark egységesítését jelenti, kizáró­lag világszínvonalat jelentő lengyel onósorokat kívánnak üzemeltetni ezentúl a fono­dában. A meglévő osztrák DREF-fonalgyórtósort az előfo­nókkal együtt átadják a szer­veződő magyar—szovjet vegyes vállalat megalakulásakor a szovjet partnernek. A gépek Szovjetunióba telepítésében, a beszerelésben és a termelés beindításában is részt vesznek a mohácsi Temaforgosok. A mohácsi gyáregység éven­te 8-10 ezer tonna alapanya­got, nagyrészt hulladéktextíliát fogad. Válogatás és feldolgo­zás eredményeként exportáru és fonal kerül ki az üzemek, bői. — Az árak nyomottak a vi­lágpiacon, ezért jóval többet kell eladnunk most, mint ré­gebben - tájékoztat az igaz­gató. — A száznegyvenmilliós tőkés eXport-árbevételt azon­ban hozzuk jelenleg is, az alacsonyabb árak ellenére. A tömővatta az autókárpi­tozás kelléke. A Fiat, a Re­nault kocsikba kerülő tömő­anyag egy része Mohácsról származik. A nyugati bútor­ipar is vevő erre az úgyne­vezett tépett anyagra. (Ma­gyar bútorgyárak még nem kopogtottak Mohácson tömő­anyagért.) A fonoda termelése hétszóz tonna évente, a nemesítés eredményeként pedig ezer tonna fonalat tesznek szeb­bé, lágyabbc, terjedelmesebbé a bolyhozógépek, részint a központi telepen, részint a termelőszövetkezeteknél bér- m un kában. — Noémi, Ibolya, Panka, Panni, Eszter... — sorolja termékeiket Novákné Puch Mária textílmérnök, termelési osztályvezető-helyettes. — Ezek kézi kötésre alkalmas, közép­vastag fonalak, műszál- és gyapjú alapanyagúak. A slá­ger a Noémi, nyers, almazöid, mályva, rózsaszín, vajsárgai li­la, világoskék pasztellszínek­ben készítjük, mindegyik di­vatszín. A vásárolt fonalak neme­sítés, bolyhosítás, kiszerelés után kapják meg a címkéket, ezek többek között a Rita, Renáta, Regina, Bea, Anita fonalak A Zita új fonal, zsu- goritásos eljárással kap lá- gya'bb fogást a kész szál. A divatszínt, a keresett árut a Buda'kalászon található központi raktár jelzi, a ter­melés pedig alkalmazkodik. Akár festéssel, akár összeté­tel-változtatással, akár művelet­sor-bővítéssel. Novembertől változás követ­kezett be az értékesítésben: a mohácsi gyáregység lehetősé­get kapott a Temaforg-termé- kek helyi árusítására. Eddig — évtizedeken át — Budaka- lászra kellett utazniuk a dél­dunántúli, dél-alföldi kereske­dőknek, ipari felhasználóknak, ha mohácsi vagy egyéb Te­maforg-árut kívántak venni. Ezentúl a Tímár utca 1. szám alatti telepen válogathatnak a fonalkínálatból kiskereske­dők, nagykereskedők, masze­kok, A Konzum Áruház számít eddig a legnagyobb vevőnek a mohácsi gyáregységnél. A kapcsolat olyan eredményes, hogy felvetődött egy pécsi kö­zös bolt nyitásának a lehető­sége is. L. Cs. K. HÉTVÉGE 5. Hozzászólás a Dunántúli Naplóban megjelent „Mi irritáló?” cikkhez

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom