Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)
1986-10-11 / 280. szám
„Pécs-Lvov, 1986. 17-21. IX." A három (magyar, ukrán, szovjet) nemzetiszínű téglalappal hatszöget bezáró formás embléma fölirata két fontos eseményre utal. Mindkettő Baranya és Lvov terület pártbizottságéi közötti gazdasági és kulturális csereegyezmény alapján valósult meg. „Baranya bemutatkozik" címmel árubemutató kiállítást rendeztek Pécs szovjet testvérvárosában. Ezen föllépett, majd előadásokat tartott Lvovban és környékén a Hosszúhetényi Népi Együttes. A 40 főnyi csoportot kísérő ötszemélyes küldöttségnek tagja voltaim. így a két esemény fontosabb mozzanatairól és benyomásairól együttesen számolhatok be. A Kárpátoktól a nagyváros felé „Csop”-nál, a büfé előtti váró foteljaiban két nagyon ro- ikonszenves fiatal vár bennünket. Leszja kerek arcú, karcsú, ukránosan kék szemű szőke asszonyka, mint megtudjuk, kórusvezető. Szása tagbaszakadt óriás mellette, ő koreográfus. Olyan 28-30 körüliek. Mindketten a tanács kulturális osztályáról érkeztek, egyébként a lvovi terület művészeti szakfelügyelői. Meghívnak, így át- szóltva, néhányon Lvovig velük utazunk a magyar busz .előtt. Induljunk is, javasolják, 'hisz jókora út (kb. 330 km) áll előttünk s egyharmada fölfelé. A régies fazonú kis mikrobusz küllemét meghazudtolva vágtázik a széles, de nem mindig egyenletes autóúton. Ungvárt elhagyva, elhaladunk Munkács mellett. Egy pillantás fölfelé, Zrínyi Ilona emlékének .. . A kisbusz ráz, mint egy vibrátor, de a hangulatunk és a közérzetünk egyre oldottabb, kellemesebb. Már a határon valami -„nagy kő esett le”... Másra számítottunk. „Begombolt”, pátoszos-cikornyás üdvözlésekre, kimért, vonalasko- dó hiva'ta'los formákra. Ehelyett itt ez a két közvetlen és kedves, halk szavú, de vidám entellektüél, egy-egy szál virággal: „örülünk, hogy megjöttetek, a programról majd út közben. „Nu, davaj!” - induljunk is -, mert telik az idő!.. .“ S máris kacagunk, jóízűen, mintha száz éve barátkoznánk. Valakinek az üvegalján maradt útikortyaival köszöntünk egymásra, s mesélünk, mesélünk, egymás szájából kapkodva a szót. Mintha utolérni akarnánk az idő rengetegét. A századokat, melyek annyi szállal összekapcsoltak bennünket, csak valahogy mással voltunk elfoglalva . . . Valahogy nem találtunk egymásra. járművünk időközben szuszogva nekiiramodik az Erdős Kárpátoknak. A táj egyre csodálatosabb. Egyre följebb érünk a sebesen . kanyargó Latorca völgyében. Legmagasabb pontján tágas-ligetes tisztás az Űt két oldaján; a tetőn takaros menedékház, kilátóval. iKörbenézem a tájat, hiszen ez a Vereokei-szoros . . . Árubemutató, folklórbemutatók Lvovi beszámoló a kapcsolatok bővüléséről A „Pécs—Lvov” kiállítás emblémája, mögötte a Tudományos és Műszaki Információs Központ székháza, a magyar árubemutató színhelye Innen már lefelé száguldónk. Furcsa hangulat szorít magához. Böngészem a térképet. Megannyi történelmi városnév: Szíri/, Lemberg-Lvov; a lengyel határon: Przemyszl erődvárosa; délre Csernovic; keletre Gomel,- Harkov, Luck, Zsitomir, Gorlice. Ezer-egyszáz éve honfoglaló őseink jöttek át erre hazát lelni; tizennégyben meg magyar bakák meneteltek itt, ezen az úton, ellenkező irányban, „Galícia felé ...” Nehéz szívvel, rossz ügy, gonosz és idegen célok nyomvonalain. Szótlanul nézem a tájat. Szása kérdő tekintetére, talán kéttucatnyi szókincsemből próbálom összerakni: „Ez — intek az erdő felé — dija nász - isz- tori cseszkaja panorama . . „Da" —, bólint udvariasan. A város dús verőfénnyel fogad. Modern negyed, széles sugárúttal, mely -mind szőkébbre vált, ahogyan közeledünk a monarchiáké rabéi i belvároshoz, elhaladva a mintegy 70 ha-os szép, gondozott park mellett. (Állítólag ez Európa második legnagyobb városi parkja.) S a kitáruló városkép máris az eklektikus építészet jegyeit villantja fel, itthonról is ismerős vonölú terekkel, bér- pa lotákka I, üzletsorokká I. Árubemutató» szólamok nélkül... A város ÉK-i félén ismét modern középületek sora, ahonnan méreteivel is kimagasodik a baranyai kiállítás színhelye, a Tudományos és Műszaki Információs Központ székháza. Ennek a földszinti csarnokában és-emeleti helyiségeiben rendezték be a „Baranya bemutatkozik” árubemutatót —, mint helyszíni tudósításunkban ■is jeleztük —, 12 baranyai vállalat és az esztergomi Gran- visus-cég részvételével. Előzményeiről annyit, hogy Lvov és Pécs-Baranya testvérA Hosszúhetényi Népi Együttes menettánccal érkezett a megnyitóünnepség helyszínére Fotók: Igor Hulinszkij (Vilna Ukrajna megyei kapcsolatai — a hivatalos párt- és állami de'legá- ciócseréken túl — számos vállalat, intézmény, főiskola, művészeti rendezvény stb. kölcsönös cseréjét, cserekapcsolatait formálták az eddigi csaknem negyedszázad alatt. A Pécsi Ipari Vásáron több lvovi üzem is megjelent termékeivel. Néhány pécsi vállalat pedig közvetlen szálakat is kiépített az ukrajnai testvérváros hasonló termelőegységeivel. Újabban fölmerült a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok gyarapításának szükségessége, mindkét oldalról. így jött létre az ottani és a Déldunántúli Kereskedelmi Kamara szervező-irányító gondozásával ez a kiállítás. A megnyitóra, mint megírtuk, háromtagú pécsi politikái delegáció érkezett. De milyen is volt ez a kiállítás? Az épület körül a baranyai árubemutató plakátjai, emblémái; szovjet és magyar zászlók — belül pedig a termékek változatos színei, az egyszerű érdeklődő számára is áttekinthetően; nagyon szép, tágas, levegős, elegáns „tálalásban”. Balra, a bejárattal szemben különös érdeklődést váltottak ki a Húsipari Vállalat Panno- nia-termékcsaládjának új és legújabb termékei. A szemet gyönyörködtető, ínycsiklandó látványnak senki nem tudott ellenállni: a látogatók hosszan elnézegették .. . De hasonló figyelem övezte áteilenben a Pécsi Sörgyár és a Pannonvin Borgazdasági Kombinát szebbnél szebb kiállítású üdítő italait. (Mindkét cég csak ilyen termékeivel szerepelt — nem véletlenül . . .) Kijutott az érdeklődésből a többi kiállítónak is. Erről *a kiállításról dr. Kéri István, a Magyar Kereskedelmi Kamara Dél-dunántúli Bizottságának titkára úgy nyilatkozott, hogy a „Baranya bemutatkozik” a vártnál sokkal nagyobb eredményeket hozott. A legnagyobb érdeklődést a «hús- és baromfiipari, feldolgozóipari termékek, illetve a műszaki cikkek, a csomagolás- technika, csomagológépek iránt mutatkozott. Mintegy 6—7 ilyen termék iránt már a helyszínen konkrét üzletkötési igényt jelentett be a szovjet fél. Hasonló szándékukról szóltak mások is a szakmai napokon. Egészében igen jó légkörű tárgyalásokat indított el az árubemutató, amelyekhez jó tarta'lmi föltételékről gondoskodott a testvérmegye párt- és állalmi vezetése. Mindebből pedig — a kiállítás sikerének, tömegbatásáriak közvetlen ismeretébe? — jóleső érzés leírni azt a meggyőződésemet, hogy az együttműködés elmélyítésének, gyarapításának kölcsönös szándéka nem udvariassági formula, nem szólam többé egyik fél részéről sem. Az árubemutató öt napig tartott nyitva (13—20 óra között). Hozzávetőleg 45 ezren látták. Utolsó előtti naip, este, zárásig egy órát magam is ott töltöttem. Az embereket néztem, a látogatók szemét, arcát. Egy kis meglepetést, örömöt, talán reménykedést is véltem fölfedezni bennük . . . Hiszen ez a kiállítás baráti országból érkezett, s akkor előbb-utób'b talán ezek a termékek a lvovi üzletekben is megjelenhetnek -, véltem kiolvasni a gondolataikból. Hosszúhetény sikere Helyszíni tudósításomban említettem mór: a megnyitón föllépett a Hosszúhetényi Né- DN) pi Együttes., Őszinte sikert araA Baranya bemutatkozik kiállításon magyar részről dr. Dányi Pál, a Baranya Megyei Pártbizottság titkára mondott megnyitó beszédet tott menettáncük, majd műsoruk egyik részlete. Nagyijából egyórás műsort állítottak össze a Hosszúhetényi lakodalmasból. (Förösztés, Éjféli ajándéktánc, Hajnali menyecskeavató). A Baranyában jól ismert együttesnek ez volt 1976 óta a 12. külföldi útja (Lengyelország. Csehszlovákia, majd Zakopane; Svédország, Frandia- ország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Algéria, Olaszország, NSZK és Ausztria után). Eddig mintegy 10-12 féle helyi szokásanyagot dolgoztak fel, vezetőjük Kaszás János irányításával. S alighanem a sikerük is ebben rejlik: az előadás természetességében és abban, hogy ezt, így, soha senki más nem tudná előadni. A nagyszülők hagyományainak föltámasztásában a sikerük, s abban, hogy — némi bevezető szöveg segítségével - ezt az eredetiséget meg tudják éreztetni a világ bármelyik részén. Táncaikkal, dalaikkal, fúvósze- neka rukka I (zeneka rvezetck Göndöcs János) és dús színekben, dús szoknyákban pompázó viseletűkkel. Az együttes háromszor lépett föl a kiállítás-megnyitó lágosabb színű kalács-virágszirmokkal díszítve. Foszlós, mint otthon, csak enyhén sós. Szokás ezen kívül a vendéget megajándékozni. Általában valamilyen népművészeti emlékkel, aráit természetesen illik viszonozni. Az ajándékot általában az intézményvezető nyújtja át ünnepélyesen. Az egyik fürdőhelyen kissé megbomlott a rend. A közönség soraiból is többen feljöttek, virágcsokorral a kezükben. Az együttes vezetőjének egy fürdővendég, középkorú hölgy, átadott - oroszos meghajlással — egy szép „buké- tát”. Amire ő — megkeveredve a protokoll „spontán formáitól” — átnyújtotta a kezében lévő baranyai szőttest, amivel a szerencsés néző boldogan eltűnt a tömegben ... Nem is tudom, honnan kerítettek hirtelenében másik ajándékot. „Új szelek..." Sok szép emlékkel és soksok egyértelműen jó benyomással intettünk búcsút az immár 730 éves ódon kereskedőA kiállítás egy részlete: az üdítőitalok különösen nagy tetszést arattak utón. Két „városkörnyéki” (kb. 100—150 km-nyire lévő) gyógy- fürdőhelyen, végül ismét Lvovban, a Kuznyecov Művelődési Központiban. Az első vidéki szereplésen, Morsin'ban — rajtuk kívül álló okból — picit halványabb; o másik fürdőhelyen, Truszkavedben és Lvovban is vastapsos kirobbanó sikerrel. Mindkét helyütt a mintegy ezerszemélyes nézőtér megérezte, hogy itt valami másról, egy (ottani méretek szerint) kis magyar falu megőrzött hagyományainak színpadi előadásáról van szó, ami a Szovjetunió néptánckultúrá jóban ismeretlen műfaj, vagy nem jellemző. Ott általában az együttesektől feldolgozott, tehát színpadra koreografált táncokat láthatunk, mint ezt koreográfus barátunk és kísérőnk, Szása Crá- dúsz is megerősítette. A hetényieket, s általában minket, magyarokat, mindenütt nagy szeretettel fogadtak. A színpadon virággal, kenyérrel és sóval. A kenyér ilyenkor ünnepi itt, Ukrajnában: kerek, magas; kemencében ropogósra sült kalácsféle, tetején viváros, az egykori Lemberg, a mai Lvov patinás épületeinek, tereinek, műemlékeinek; az enyhén dombos kelet-galíciai tájnak, s az enyhén szlávos, közép-európai arcú és szellemű embereknek. Azoknak, akik voltaképp a legnagyobb hatást tették ránk, úgyis miét - a tájékoztatás kedvező változásai nyomán — a napi híradásokból is rendre hallható gazdasági és társad almi - poll fika i refo rmgo ndolatok és intézkedések; a valós demokratizmus, a „nálunk most új szelek fújnak” állapotának részesei, hordozói, formálói; megélve a folyamat minden gyötrelmét, nehézségét, és mindennapos harcát is. Róluk egy más alkalommal szeretnék beszámolni. Wallinger Endre HÉTVÉGE 7. Túl a „fenyvesekkel vadregényes tájon"...
