Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)

1986-10-11 / 280. szám

Az alábbiakban válogatást adunk közre a bányásznapi sajtófórumon föltett kérdésekből és az elhang- > zott válaszokból. Mint

* ismeretes, Faluvégi

Lajos, az MSZMP KB f tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője, Borbély Gábor, az MSZMP KB tagja, a Népszabadság, fő- szerkesztője, Lukács János, az MSZMP KB tagja, a megyei párt- bizottság első titkára, Hajdú János, a televízió HÉT c. műsorának főszerkesztője és Király Ferenc, a Népsport főszerkesztője foglalt helyet az emelvényen.

— Igaz-e, hogy emelik a szén fogyasztói árát, mennyivel, és ebből mennyi jut vissza az iparágnak?

Faluvégi Lajos:

— A szén fogyasztói árát nem emeljük, a jövő évi terveinkben sem szerepel ilyen elképzelés. Most szeptember elsejével emeltük a szén termelői árát átlagosan 18 százalékkal. A jobbakét jobban, a kevésbé értékes szenekét ennél kisebb mértékben. A fogyasztói árak nem változnak, a fogyasztói árakat a jövőben is dotálja az állam. Ezen nem kívá-, mink változtatni életszínvonal politikai okokból.

— Milyen hírei vannak Gorbacsov és Kádár elvtárs között zajlott tárgyalásról, amikor az SZKP főtitkára Magyarországon járt?

xLakatos Ernő:

— A szovjet vezetők Magyar- országgal általában nem főtitkári minőségben ismerkednek. Gorbacsov elvtárs is többször járt Magyarországon, a magyar körülményeket személyes tapasztalatokból is ismeri. Kádár elvtárssal főtitkárként sem ez volt az első találkozása. Korábban máir. többször találkoztak, Kádár elvtárs is járt a Szovjetunióban. A tárgyalások lényege az volt, hogy a szovjet elvtársak nagyra becsülik azt a vállalkozást, amivel pártunk és népünk a szocializmus építésének nemzetközi gyakorlatát gazdagítja.

— On most jött* haza Kínából, igaz-e, hogy közös vállalatok alapításáról tárgyalt?

Faluvégi Lajos:

— Kína egymilliárd népességű szocialista ország, amely a gazdasági reformok útját járja. Hatalmas piac, amelynek politikai vezetése nagy érdeklődést mutat azok iránt a módszerek iránt, amelyet mi a •gyakorlatban igyekeztünk alkalmazni.

Az út célja az volt, hogy a kínai gazdasági kapcsolatainkat átfogó, több évre szóló új együttműködési formákkal erősítjük meg. A magyar export oldaláról megerősítettük a járműipar termékeinek rendszeres kivitelét Kínába, amely a hazai vállalatoknak ad munkát a következő esztendőkre — az Ikarusznak, a győri Vagonnak és még sorolhatnánk. Jó példa az együttműködésre, hogy rendszeresen kiképzőnk majd kínai munkásokat, akik az ott fítesítendő gyárban többek között a magyar járművek működtetésénél, javításánál megfelelő szakértelemmel dolgoznak majd. Részt veszünk a timföldgyártás és az alumí*. ni um ipar fölfejlesztésében. Né-' hány tartománnyal közvetlen együttműködésre is mód nyílik. Azokban , a tartományok-^ bon, ahol jártam, a lakosság, mondjuk Kantonban, 60 millió fölött van. Egy ilyen tartománnyal az együttműködés a mi számunkra óriási nyitást jelenthet.

6. HÉTVÉGE

Közvetlen együttműködés kínai tartományokkal

Mikor akarják megállítani az inflációt? Megvalósítható-e a japán csoda Magyarországon?

Ami a kínai importunkat illeti, törni kell a fejünket: mert ugye partnerünk eladni is akar, nemcsak venni. Tény: jelentős könnyűipari importunk van. Megállapodtunk abban, hogy magyar divattervezők és műszaki szakemberek segíteni fognak a kínai üzemekben, hogy a jó alapanyagból készült termékek sokkal divatosabbak, értékesebbek lehessenek.

Olyan kereskedelempolitikát nem fogunk folytatni, hogy a magyar gyárak ne tudjanak versenyben maradni. De ha mi komolyan gondoljuk, hogy versenyképesek akarunk lenni, nekünk azt kellene csinálni, amit már máshol kitaláltak, hogy importálunk Kínából cipőt, ruházati terméket netán még porcelánt is olcsóbban, a magyar fogyasztási igényeknek megfelelően. És a Zsol- nayban is, meg Hollóházán is, meg a Május 1-ben is, meg a Kesztyűgyárban, ahol ez jól megy, termeljünk sokkal igényesebben, sokkal divatosabban, azt vigyifk ki külföldi piacokra és a kettő különbsége legyen a magyar nemzeti jövedelem az itt dolgozó vállalások és az ország javára.

— Hogyan vált be a Szovjetunióban az alkoholtörvény?

Hajdú János:

— Előrébocsótom, hogy- én mélységesen egyetértek és én nagyon megértem azt az elszántságot, amivel Mihail Gorbacsov ezt a kérdést napirendre tűzte. Úgy gondolom, hogy ez nem egy rövid lejáratú feladat, amíg egy kör valamiféle narkózis-vágytól megszabadulva hátat fordít a szesznek. Ami a Szovjetunióban most folyik, ez nyilvánvalóan az egész folyamatnak a legelső radikális, talán nagyon kemény kezdete, és én azt szeretném remélpi, önző magyar érdekekből is egyébként, hogy a szovjet társadalomnak a lehető legrövidebb időn belül az anyagi javak fogyasztási lehetősége tekintetében menjen olyan jól, éljenek a szovjet emberek olyan színvonalon, hogy az örömeiket egészen másban keressék és ne a szeszben.

— Mi igaz abból, hogy csak minden második szombat lesz a jövőben szabad?

Faluvégi • Lajos:

— Nincs olyan terv, hogy intézményesen minden második szombat legyen csak szobád. Az viszont igaz, hogy a kormányt foglalkoztatja a munkaszervezés, a rnunkdfegyélem, a vállalati együttműködés hiányossága. Ezzel komolyan foglalkozunk, de a megoldást nem ilyen módon keressük. De ha ez a kérdés elhangzott, valamit hozzátennék, ez pedig a következő: nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani annak és nagyobb felelősséget kell viselni afekintetben, hogy egy ipari vállalat, mezőgazdasági szövetkezét, netán szénbánya vállalat, milyen tervet tűzött maga elé és hogyan tudja azt teljesíteni. 1985-ben, 86-ban is akadtak nehézségeink és ezeket csak úgy lehet legyőzni, hogyha- ebből mindenki vállalja a maga részét. Vegyük az idei tüzelőellátást. Mi szeretnénk ezt gondtalanná és zavartalanná tenni, de- akad néhány szénbánya vállalat, ahol van némi termelési adósság. A kormány azt gondolja — és ezzel a SZOT plénuma is foglalkozott —, hogy ahol elmaradás van a tervteljesítésben, ahol van jó export rendelés és jövedelemre lehet szert tenni, ott a kapcsolódó üzemeket hátráltatják azzal, ha nem ütemesen termelünk. Ezeken a

helyéken az év hátralévő hónapjaiban egy-'két többlet műszak bizony elkelne.

— Igaz-e, hogy sofcan lépnek ki a pártból?

Borbély Gábor:

— A hír ném igaz. A pártnak ma 879 ezer tagja van. A kilépők száma évente megközelíti a hétezret. Természetesen, hogy ide kell vennünk, ha nem is ugyanebben a kategóriában azt az 1200 kizárt párttagot, akiket a pártszervezetek különböző fegyelmi okok miatt távolítanak el soraikból évente. És ugyancsak nem ez a kategória, de szélesebb értelemben ide tartozik, hogy évente mintegy hat és félezer párttag kéri párttagságának a törlését. Mi ezt úgy ítéljük meg, hogy a párt egy élő szervezet, tehát ezek a fogyatnotok megfelelőképpen beilleszkednek ebbe a folyamatba, A kizárás fegyelmi büntetés. A kilépés önkéntes. Mindenekelőtt egészségi okokra, a párttagsággal járó kötelezettségek téljesíthetetlenségé- re hivatkoznak, akik kilépnek a pártiból.

— Igaz-e, .hogy Romániából csak úgy lehet nyugatra kivándorolni, ha valaki .valutában fizeti vissza a ta- níttatási költséget.

Hajdú János:

— Volt egy ilyen nyilvánosságira is hozott törvényerejű rendelete a román állaimveze- tésnek, de tekintettel arra, hogy a kivándorló erdélyi szászok dolgában a nyugatnémet kormány felszóilalt,, ennek a rendelkezésnek nincs végrehajtási utasítása a mai napig. Általában nem is alkalmazzák, egyes kivételes esetekről lehet tudni.

— Tényleg felemelik a sorkatonák katonaidejét?

Borbély Gábor:

— Nem hallottam ilyen elgondolásról. A közelmúltban állapították meg a 18 hónapos tényleges katonai szolgálati időt. Meggyőződésem, hogy ez a jövőben is így marad.

— Azt mondják, készül az új öt- ezres bankjegy. Mikor akarják megállítani, . vagy megakadályozni az inflációt úgy, ahogy a XIII. kongresszuson azt ígérték?

Faluvégi Lajos:

— Az ötezres bankjegyről: nem készül. Nincs róla tudomásom, és nincs olyan szándék, hogy ilyent a forgalomba bevezessünk. Az inflációval kapcsolatiban van egyszer egy szándék, aztán a valóság.' Ami a szándékát illeti: a XIII. kongresszus és ezt követően a VII. ötéves terv azt tartalmazza, hogy a korábbi évek 7—8 százalékos, időnként még azt is meghaladó áremelkedését a következő öt éVben 5, illetve 4 százalékra próbáljuk visszaszorítani. Ez. a szándék. Ugyanakkor a társadalmi juttatásokv nál, a nyugdíjaknál, olyan rendszert életbéléptetni, ami ezt az évenkénti áremelkedést automatikusan ellentételezi. Hogy ezt meg tudjuk-e valósítani és hogyan tudjuk megvalósítani az három dologtól függ.

1. iMagyarország nemhogy

Európa, hanem a világ egyik legnyitottabb országa. Ha a világpiacon mennek az árak, az nagy mértékben hat ránk is, például a külkereskedelem vagy az - idegenforgalmon keresztül. Megalapozott a remény, hogy a következő esztendőkben az infláció üteme vi Iá giné re te kben mérs éklőd i k

és nem lendül fel- újra. €z tehát a korábbi évekhez képest egy kedvezőbb helyzetet ígér számunkra.

2. 'Mennyire akarja és menynyire kénytelen a kormányzat az- áremelkedést mint a jövedelmet realizáló, a jövedelem elköltését befolyásoló tényezőt alkalmazni. Az elmúlt években nekünk komoly adósságokat kellett visszafizetnünk, ezért az áremelés egyik eszköze volt annak, hogy a vásárlóerő—áralap egyensúlyt biztosítsuk. Ez a funkciója az áremelkedésnek ebben az ötéves tervben mérséklődik.

3. Ehhez jön hogyan reagálnak vállalatok a termelés és a nemzetközi gazdasági körülményre, arra a közmegegyezésünkre, hogy levisszük dz inflációt. Mi most elindítottunk, először öt év óta, egy olyan folyamatot, hogy a termelésben az olajárakat csökkentettük a világpiaci árszínvonalnak megfelelően. Ezt kellene, hogy kövessék a vállalatok, akik olajjal tüzelnek, energiát csinálnak belőle, feldolgozzák. A kibocsájtási áraikban vigyék tovább. Ennek ki kellene hatnia műanyagokra, kozmetikai cikkekre és mindarra, aminek végső soron olaj a nyersanyaga. Ha a vállalatok ezt a vonalat követik, amelyhez a kormány most lökést adott, akkor le tudjuk fékezni az inflációt. Ha azonban a vállalatok többsége úgy reagál rá, hogy art a pénzt, amivel olcsóbb lett a nyersanyag, zsebre teszi, és nem csökkenti az árait, akikor — vannak ilyen jelenségek —, nehéz tartani az ígéretet. A vállalataink-egyiré- sze miközben lement a világpiacon a nyersanyag ár. Ugyanazt a terméket, ugyanazt a minőséget változatlan áron bocsájtja ki és ezzel akarva- akaratlanul a belső inflációs nyomást kényszeríti.

— Ki jön Reagen után?

Hajdú János:

— Ő egészen biztosan nem, az amerikai alkotmány azt már nem teszi lehetővé. A dolgok jelenlegi állása szerint egy hozzá hasonló konzervatív beállítottságú politikusnak jó esélye van arra, hogy a következő esztendőkben az USA kormányrúdját a kezében tartsa.

— Nem zavarja nyári estéken terjedő pécsi csatornaszag? Tesznek-e ellene?

Lukács János:

— Engem is zavar, és zavarja mindenütt a pécsi embereket. Nagyon remélem, hogy zavarja azokat a felelős embereket is, akiknek a vállalatainál lényegében ez az elviselhetetlen bűz keletkezik. Több forrása van ennek. A pécsi vezetés már nagyon sokat tett ennek a felszálmo Iá sóért, én gondolom, hogy nem hosszú időn bélül ezt a pécsi problémát talán leírhatjuk.

— Mennyiért játszik Karpav és Kaszparov?

Király Ferenc:

— Ma a világ együk legjobban fizetett sportága a sakk. A jelenlegi világbajnoki címért folyó párosversenyért a két versenyző összesen egymillió dóidért, azaz 50 millió forint körüli összeget kap. A győztesé a 70 százalék, a vesztesé a 30 százalék.

— A HÉT stábja többször> filmezett a japán csodáról, On szerint ez követhető, megvalósítható Magyar- országon?

Hajdú János:

— Jó lenne, ha követrti tudnánk. Más kérdés képesek vagyunk-e. Tény, hogy a japán embereknek- a munkához való viszonya történelmi, világnézeti, vallási okokból egészen más, nem- csak mint nekünk magyaroknak, hanem mint az európaiaknak. Az egész világon ■mindenki lélegzet visszafojtva figyeli ezt a japán kihívást.

Háromszáz éve szabadult fel Pécs a török alól

Bádeni Lajos őrgróf

Buda szeptember 2-i visz- szavétele után a fölszabadító csapatok Bádeni Lajos birodalmi őrgróf vezetésével elfoglalták Simon tornyát,

majd Pécs félé .vonultak. Pécs nem tartozott a jelentősebb erődítmények sorába, a lőfegyverek megjelenésével elvesztette hadászati jelentőségét. Egyébként is ekkorra imár a városfal olyon rossz állapotban volt, hogy a védők meg sem kísérelték a város védelmét, a törökök a lakosságot és az értékeket a várfal mögé vonták össze, és a szigeti, a budai és a siklósi városrészeket föl- gyúljtották.

Bonnavini bécsi pápai nun- cius szeptember 22-i jelentéséből tudjuk, hogy közben Makár János, a kaproncai végvár v.icekapitánya vezetésével magyar és horvát hadak rohanták meg a várost, sok törököt öltek meg, és nagy zsákmányt ejtettek. A zsákmányoló katonákat a törökök megugrasztották, sokat levágtak, de Makár János mégis diadalmasan tért vissza állomáshelyére. Vitézségéért később a városiban kapott birtokot.

Bádeni Lajos közben Pincehely és Kaposvár megkerülésével, Szigetvár mellett elhaladván, egészen a Dráva vonaláig menetelt, s Barcson keresztül közelítette meg a várost. Itt egyeztette elképzeléseit a Duna—Tisza köz fölszabadítását végző Sovoyai Jenővel, seregét csapatokkal erősítette meg, amelyeket Sdherffenbert tábornok vezetett. A csatlakozás október 14-én történt. Másnap az őrgróf egy azóta már megszűnt baranyai faluból, Gerecséből levelet küldött Bécsbe, mélyben többek között ez állott: „A térképek szerint azelőtt sok falu lehetett ezen a vidéken,

' de alázattól csak azt jelenthetem, hogy ez ideig semmi egyebet nem talál- tamwnint ma egy magas fűvel fenőtt, leégett falut..

Ez a pusztulás, elszegényedés Pécs városán is nyomot jl 'hagyott,

A bádeni orgróf hadsere- j ge élén október 16-án érkezett Pécs alá, és már ekkor í látták, hogy a város több j - helyen ég, jeléül annak,

; hogy a török a várba hú- i zódott és a várost eleve föl- * adta. A fölmentő seregnek I első dolga volt, hogy a vá- ' rosba nyomuljon és a tüzet éloltsa. Ezt követően azonnal az ostromhoz kezdtek, mivel már jócskán benne jártak az őszben, és nem akarták megvárni ezen a területen a telet.

A pápai nuneius jelentése tükrözi, hogy az akkori stratégia szerint először futóárkot ástak a vár felé, és ezután imlinderrünnen ágyúzták,

21-én már olyan rés tátongott a falon, hogy a vezér ro- ; bamra gondolt. Egy menekülőtől azonban megtudták, hogy a Védők^a vizet a legközelebbi forrásból kapják, s a Petrezselyem-forrás vize a vár északnyugati sarkán . hatol be a várba. Bár ezenkívül még csak egy ásott kút volt ott, a 4000 főnyi védősereg és a sokezernyi menekült kénytelen volt ezt használni! .A szüntelen ágyúzás, rombolás egyébként is nagy riadalmat keltett körükben, *s csak napok kérdése volt a megadás. A forrást a várban boltív és földtakaró védelmezte, de a várárkon ót húzódó vízvezeték előtűnt, így ennek elpusztítása után a bennlévők — melyek számát a menekülök 10 000 főre tették! — három nap múltán kénytelenek voltak .megadni magukat. Zei- : ler Márton egykorú munkája megemlítette, hogy a feltétlen megadás után a török had — értéke és fölszerelése nélkül — Szigetváriba ment, mivel ezt az erősséget Kaposvár és Fehérvár váraival együtt mindenképp tartani akarták még!

A leírás szerint 200 keresztény rabot szabadított ki a fölmentő sereg, 800 török foglyot pedig Graziba, Alsá- Ausztriába szállítottak. Sau- ran gróf az anatóliai pasát Bécsbe vitte, a lakosok közül 4000 főt török területre toloncoltak. Pécs bevételét követően a had Siklós felé • indult... •

Martin Zeiler könyvéből tudjuk, hogy a leégett házak egy része üszkös gerendákból, hamuból előkotort kövekből épült föl. Az 1698-as összeírás 159 olyan családfőt említ, akik már 1686 •előtt is itt laktak. Sokan, az elmúlt szörnyűségeken megrettenve barlangokba, cser- * jésekbe menekültek, Radő- nay püspöknek úgy kellett í előcsalogatnia őket. Thün- j gén generálisra, ’Pécs első városparancsnokára várt tehát a nehéz feladat: életet : kellett lehelnie a sokát sanyargatott városba.

Vargha Dezső