Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)

1986-10-11 / 280. szám

lefejeződött napraforgó I letakarítása J Friedrich-Wilhelm Kiel, Fellbach főpolgármestere: ó partnerei leszünk Pécsnek Lehetőségünk van minden területen jó gazdasági együttműködést kiépíteni Egy hetet töltöttem az NSZK-ban. A hivatalos programon kí­vül szerettem volna eljutni Fellbachba, abba a városba, amely hamarosan Pécs új testvérvárosa lesz. Kísérőim nem igen bíztak abban, hogy a város vezetői közül valaki szombaton fogad ben­nünket. Am Pécs említése minden kaput megnyitott, s végül ma­ga a főpolgármester, Friedrich Wilhelm Kiel fogadott. Továbbra sincs jelentős vál­tozás az őszi mezőgazdasági munkák idén sajátos meneté­ben; a talaj előkészítése és a vetés nagy nehézségeket okoz, mivel a túlságosan kiszikkadt talaj ellenáll az ekének. Emi­att a szokásosnál lényegesen lassabban' haladnak a jövő évi termést megalapozó agrotech­nikai műveletekkel. A betakarí­tás a növények többségénél, jó ütemű, semmi sem hátráltatja a kombájnok folyamatos jára­tását. Újabb fontos ipari nö­vény, a napraforgó betakarí­tása fejeződött be, az itt fel­szabadult gépeket a további­akban más növényi kultúrák­ban használják. Negyven-ötven napja nem volt említésre méltó csapadék az országban, és mivel a nyá­ri idény is aszályos volt, a ta­lajok szinte utolsó nedvesség­tartalékukat is elveszítették. Ily módon úgynevezett me­chanikai talajelőkészítésre van csak lehetőség, biológiailag beérett talajt kevés helyen ta­lálni az országban. A mező- gazdasági nagyüzemek szak­emberei huzamosabb ideig vártak az esőre, ám mivel az tartósan késik, kénytelenek gyorsítani a vetési munkákat. A rozs és az őszi árpa vető­magjának lassan mór minde­nütt a talajban lenné a helye és nem lehet késedelmeskedni a búza vetésével sem. Mivel annak optimális ideje október 25-ével bezárul és addig min­denütt végig kellene menniük a vetőgépeknek. A tapasztala­tok szerint a legtöbb helyen, a szó szoros értelmében a por­ba vetik a kenyérgabonát, szá­mítva arra, hogy az egyszer csak-csak megérkező eső végre < megteszi hatását. A napraforgó betakarítása országszerte véget ért. A fon­tos ipari növény jó termést adott, a növény átlagos olaj- tartalma hozzávetőleg olyan, mint tavaly volt. A minőség is megfelel az ipar igényeinek. Különösen az javított a termés­átlagon, hogy a növénytáblá­ikat az idén — a nagy szá­razság következtében — elke­rülték a gombafertőzések. A napraforgó termőterülete vala­mivel nagyobb volt a tavalyi­nál. Vége felé jár a rizs aratása, ez a tenyészidőszakban vízben álló növény, kihasználva a napsütéses időjárást, szintén meghálálta a termelők fárado­zását. A kukorica termőterüle­tének csaknem felét törték már le, tavaly ilyenkor csak 20 szá­zalékát; a termés az idén az átlagosnál lényegesen hama­rabb érett be, fezt a folyama­tot siettette a kánikulai forró- sáq. Gondban vannak viszont a cukorrépa betakarításánál, a száraz talaj valósággal fogva tartja a növény -gumóit, ame­lyek gyakran kettészakadnak a betakarítóqép feszítése nyomán, ezért a répatáblákra jól jön­ne egy kiadós eső. — Egy nappal ezelőtt még Lahtiban voltam, ahol sokat hallottam az önök városáról - mondja üdvözlésként a fő­polgármester. - Nekünk Fran­ciaországban két testvérváro­sunk van és egy Olaszország­ban.. Ezek aztán egymással is kapcsolatban állnak, így az együttműködés különösen jó és mély. A városi tanács két évvel ezelőtt elhatározta, hogy egy szocialista országban lévő várossal is felveszi a kapcsola­tot. Nekem jutott az a feladat, hogy partnert keressek. Ebben segítségemre siettek azok a polgárok, akik egykor Magyar- országon éltek és a Pécs kör­nyéki falvakból származnak. Ök hívták fel a figyelmemet Pécsre. Elutaztunk Magyaror­szágra és megpróbáltunk érint­kezésbe lépni Pécs vezetőivel. — Három testvérváros mellett egy negyedik? . . . — Ahhoz, hogy jobban meg­ismerhessük és mindenekelőtt megérthessük egymást, szükség van a közvetlen kapcsolatoké. Európa kicsi és nekünk béké­ben kell élnünk egymással. Ezért, úgy vélem, ez a lépés szükséges és helyes. — Mit jelentenek ezek a kapcsolatok a lellbachi lakosok számára? — Ha kimegy az utcára, és megkérdezi a fellbachiakat, hogy ismerik-e Pécs nevét, minden bizonnyal igenlő vála­szokat fog kapni. Az emberek örülnek ennek a kapcsolatnak. Érzik, hogy ez valami különös, nagyszerű. Mint ahogy nagy­szerű volt 25 évvel ézelőtt a franciaországi kapcsolat. A német-francia viszony év­századokon át rossz volt, sok­szor ellenséges. De éppen a testvérvárosi kapcsolatok járul­tak hozzá nagymértékben az előítéletek megszüntetéséhez. A személyes kapcsolatok közel hozták egymáshoz az embere­ket. A fellbachiak megtanulták tiszteletben tartani a különbö­zőséget, s rájöttek arra is, mennyi hasonlóság van törté­nelmünkben és kultúránkban. Gazdagabbak lettünk ezek ál­tal. Úgy véljük, hogy Pécstől, ettől a nagyon szép várostól is sokat tudunk majd átvenni. Fellbach 40 000 lakosú város. Tartományi székhely, Stuttgart közvetlen közelében fekszik. Csinos és tiszta városka, ame­lyet egyik oldalról a Neckar, a másik oldalról a Kappelberg határol. Szűk, virágos kis utcák kúsznak fel a hegyre, a hegyen szőlők és gyümölcsösök válto­gatják egymást.- Fellbach a borok és a kongresszusok városa — hirde­tik a plakátok . ..- És az iparé — teszi hozzá a főpolgármester. — 65 kis- és közepes üzem működik a város­ban. Az első, közvetlen kapcso­latot egyébként éppen az ipar területén sikerült létrehoznunk, mikor is a fellbachi üzemek kö­zösen mutatkoztak be a Pécsi Ipari Vásáron. Fellbach Baden- Württenberg azon a részén fek­szik, amely jelenleg az NSZK legjelentősebb gazdasági te­rülete. Jelentős a gép- és az elektronikai iparunk. Sokoldalú gazdasággal rendelkezünk, és sok szállal kötődünk az ipari és a kereskedelmi kamarához, va­lamint a nagy ipari vállalatok­hoz. így tulajdonképpen sok lehetőségünk van minden te­rületen jó gazdasági együtt­működést kiépíteni. Úgy vélem, éppen ezért igen jó partnerei leszünk Pécsnek. Lehetőség lesz a területi kamarák és az egyes vállalatok közötti együtt­működésre. A pécsi vállalatok egyébként október elején mu­tatkoznak be a mi ipari kiállí­tásunkon.- Gondolom, a kultúrának is vannak lehetőségei... — Már számos egyesület, sportkör, énekkar jelentkezett nálam, hogy szeretnének Pécs- csel kapcsolatot kialakítani. De lehetőség lenne a két egyetem kapcsolatának felvételére vagy például a német nyelvet ok­tató pécsi általános iskolák és a fellbachi iskolák együttmű­ködésére. Ügy vélem, a le­hetőségek nagyok és a hivata­los együttműködéstől az egye­sületek együttműködésén ke­resztül, egészen a családi, ba­ráti kapcsolatokig, kellene el­jutni, hogy valóban megismer­hessük és megérthessük egy­mást. Friedrich-Wilhelm Kiel büsz­ke a városára, mint ahogy maguk a fellbachiak is. A kis város neve nemcsak a jó bo­rokról, üzemeiről híres. Az or­szágok közötti barátságok ápolásában elért eredményeit az Európa parlament az Euró- pa-zászló adományozásával is­merte el. A zászlót októberben veszik át azon a hagyományos őszi ünnepségen, amelyre idén már a pécsieket is szeretettel meghívták. Fata Márta Oj utakon Kisiparosok gondozzák a mohácsi parkokat A városi tanács szerződést köt a munkákra November közepéig várják a vállalkozókat Mohács vállalja a kisváros szerepét. Sőt, a Duna-part el­ismerten szép települése akar lenni. Ezt a célt szolgálják törekvései: a középületek és a lakóházak .felújításakor me­rész, ugyanakkor harmonikus színezést alkalmaznak. Az új lakóterületek tervezésében gon­dolnak a régi építészeti ha­gyományok újraélesztésére is. Mohács neves volt arról, hogy virágos, szépen gondozott vá­ros. Ugyanakkor az utóbbi években mintha veszített volna színeiből: ápolatlanabb külsőt mutat. Megőrizni régi jó hí­rét — a városi tanács új utat keres a város parkjainak gon­dozására . . . A mohácsiak méltán elége­detlenek a parkok, közterületek állapotával. Bár rövid idő alatt 35 hektárról 46 hektárra növekedett a zöldterületek nagysága, ez a mai gondok egyik forrása is. A gondozásra szánt összegeket viszont nem tudta növelni a városi tanács. Az évi 1,7 millió fórint kevés­nek bizonyult, hiszen nőttek a Városgazdálkodási Vállalat ter­hei, tíz év alatt a zöld­növények ára háromszorosára, tízszeresére nőtt. Haya vállala­ti költségvetés pénzeit nézzük, száz forint mögött 75 forint a tényleges munka összege. Kö­vetkezmény: kevesebb a virág, kevesebb az egy évre tervezett kaszálások mennyisége, elha- nyagoltabbak a parkok. A vál­lalat kertészete négy éve meg­szűnt, harminc féle növényt ter­mesztett, a magas energiaárak miatt gazdaságtalanul. Gépei­nek fele rendszeresen áll az alkatrészek hiánya miatt. Nincs lehetősége a fejlesztés­re. A városi tanács végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy új alapokra helyezi a parkgon­dozás ügyét. Ami lényeges. To­vábbra is számít a lakók köz­reműködésére, a köztisztasági feladatokat meghatározó ren­delkezéseken túlmenően is. A hatezer lakás felében eddig is karbantartották a házuk kör­nyékét a város polgárai, és segítettek az iskolák, intézmé­nyek. Az eddig, a Városgazdálko­dási Vállalat kezelésében lévő, huszonkét hektárt! felosztották tizenhét területre, és az elkép­zelések szerint huszonnégy vál­lalkozó alkalmas az övezetek rendszeres ápolására. Hogyan? Lehetőség van arra, hogy engedélyt kapjanak a kert és parképítő kisipar gyakorlására. A vállalkozókkal a városi ta­nács szerződést köt az egy-egy övezetben elvégzendő megha­tározott éves munkára. Lénye­ges, az is, hogy részletesen fel­mérik a tennivalókat — egy szakemberekből verbuvált bri­gád ezekben a hetekben tér­képezi fel a várost — és meg­határozzák az ezért fizetendő összeget, illetve kidolgozzák az ellenőrzés módszereit. A városi tanács november közepéig várja a vállalkozók jelentkezéséi, hogy szerződést köthessen a következő évi fel­adatokra. Elsősorban nyugdíja­sok jelentkezésére számítanak, de lehetőség van arra is, hogy mellékfoglalkozásként vállalják a munkát. Annyit ér­demes megjegyezni, hogy ked­vező feltételekkel válthatnak iparengedélyt azok, akik a parkgondozói munka iránt ér­deklődnek. Gáldonyi M. A szocializmus megújulásának útja (5.) Kétfrontos harccal 1956. június 28-án, a len­gyelországi Poznanban súlyos zavargás tört ki, amelyen munkásrétegek is részt vettek, és a rendet csak a hadsereg bevetésével lehetett helyreál­lítani. Poznan figyelmeztető jel volt az MDP-nek is, hogy sür­gősen meg kell oldani a vál­ságot. Ez adta az utolsó lö­kést ahhoz az újabb politikai fordulathoz, amelyet a Közpon­ti Vezetőségnek július 18—21 -i ülése határozott el. Ez a ple­num végre kritikusan elemezte a párt politikáját, levonta az SZKP XX. kongresszusából adó­dó következtetéseket, és két­frontos harcot hirdetett a vál­ság felszámolására. Egyben körvonalazta a teendőket az előrelépéshez a szocialista megújulás érdekében. Nagy tehertételtől szabadí­totta meg a pártot az, hogy a KV ülése felmentette első tit­kári tisztsége alól Rákosi Má­tyást. De a régi beidegződés és a pártegység hamis értel­mezése munkált, amikor a dön­tést Rákosi rossz egészségi ál­lapotával indokolták, és nem tárták a párt és az ország elé a súlyos politikai hibáit, és bű­nös szerepét a koncepciós pe­rekben, valamint a rehabili­táció késleltetésében. Rákosi helyébe első titkár­nak Gerő Ernőt választotta meg a testület. Ez a választás nem volt nevezhető sem elvi­nek, sem taktikusnak. Gerő Er­nő Rákosi mellett a régi veze­tés második embere volt, tehát hasonlóan felelős a politika torzulásáért, az 1953. júniusi fordulat megtorpedózásáért, az SZKP XX. kongresszusa után is a változások gátlásáért, és részese volt a törvénytelensé­geknek is. A júliusi plénumon ugyan irányt váltott, de a be­szédében hangoztatott „tiszta lappal” kezdjük az új politikát, kifejezte azt a célját, hogy a múltbeli hibákra, az ő szemé­lyes hibáira is, borítsanak fátylat. A pártpolitika megújulásá­nak szándékát tükrözte viszont az, hogy a KV és a PB sorai­ba több kipróbált, nagy tapasz­talattal rendelkező elvtársat választottak, közöttük jónéhá- nyan a törvénytelenségek ál­dozatai voltak. Ekkor lett a PB-nek és a KV Titkárságának is tagja Kádár János. A központi beszámoló már Gerő Ernő tartotta — és a határozat új megközelítésű, és az SZKP XX. kongresszusa szel­lemének megfelelő volt. A pártegység helyreállítását szor­galmazta, és reálisan elemez­te az elhajlásokat is; „Pártunk­ban mélyek mind a szektaria- nizmus, mind a jobboldali op­portunizmus gyökerei — álla­pította meg a beszámoló. — Mind a kettővel szemben a legélesebb, a legkövetkezete­sebb eszmei-politikai harcot kell folytatni a párt fő irány­vonalának és helyes politikájá­nak érvényesítéséért.” E két­frontos állásfoglalás végre a szektás megnyilvánulási formá­kat is bemutatta: politikai fel­világosítás helyett adminiszt­ratív eszközök alkalmazása, erőszak a tsz-fejlesztésben, bi­zalmatlanságra alapozott ká­derpolitika, dogmatizmus a tár­sadalmi jelenségek megítélésé­ben, beteges gyanakvás a volt szociáldemokratákkal szemben, a szövetségesek lebecsülése, a népfront elhanyagolása. Az állami életben a szoci­alista törvényesség megszilár­dítását, az állami fegyelemnek a szocialista demokráciával egyidejű erősítését és fejlesz­tését jelölték meg feladatul. Gazdasági téren az anyagi ér­dekeltség és a minőségi köve­telmények kapták hangsúlyt. Mint közvetlen teendőt java­solták az államkölcsönjegyzés megszüntetését, és a hadsereg . létszámának csökkentését. Az agrárpolitikában a mezőgaz­daság szocialista átalakítását ugyan célul tűzte ki • hatá­rozat, de egyrészt az ütem re­alitásokhoz mért csökkentését, másrészt az önkéntesség leg­szigorúbb betartását hangsú­lyozta. Kifejtette, hogy az állam az egyéni parasztgazdaságokat is támogatja a termelés növe­lésében. A júliusi KV-ülés a miniszter- elnök, Hegedűs András előadá­sában megvitatta és elfogadta a második ötéves terv irányel­veit. Ezek már jobban számol­tak a reális lehetőségekkel, te­kintetbe vették a szakértői cso­portok véleményét is, és mint- egy 2—3 százalékkal alacso­nyabb fejlődési ütemet szab­tak meg, mint az eredeti, még a Rákosi-féle vezetés által vi­tára bocsátott tervezet. Fontos és valóban előremutató megál­lapítások voltak találhatók a gazdasági irányítás módszerei­re vonatkozóan is: A közpon­tosítás túlzásait fel kell szá­molni, a vállalati tervmutatók számát csökkenteni, nagyobb hatáskört biztosítani a vállala­tok igazgatóinak. Szó volt az anyagi ösztönzés, az ár- és bér-, valamint a hitelrendszer fejlesztéséről. „Olyan mecha­nizmust kell kialakítani, amely­nek segítségével az egyes dol­gozók munkáját közvetlenül a népgazdasági terv céljai irá­nyíthatják" — hangsúlyozta a beszámoló. A júliusi KV-határozatot egyetértéssel és megkönnyeb­büléssel fogadták a párttagság nagy tömegei. A lakosságra is általában kedvezően hatott. Az első időkben még a Nagy Im­re köré csoportosult jobbolda­li ellenzék is — némi fenntar­tással — kénytelen volt helyes irányú kezdeménynek elismer­ni a határozatot. A kifejezetten ellenséges, burzsoá-restauráci- ós elemek, akik a főleg a Sza­bad Európából és más úszító külföldi forrósokból kapták a muníciót propagandájukhoz, is kissé csendesebbek lettek. De ez az állapot csak át­menetinek bizonyult. A válság túlságosan mély volt, s a for­dulatok három év alatt túlsá­gosan gyakoriak voltak ahhoz, hogy egy helyes lépés gyorsan visszaállítsa a bizalmat. Ezt tudva, Nagy Imre és csoportja is sietve taktikát változtatott. Miközben továbbra is azt haj­togatták, hogy a személyi vál­tozások a vezetésben nem elég következetesek — s ezt az ér­velést különösen Gerő Ernő el­ső titkári meglátása alá is támasztotta -—, túllicitálásba kezdtek. Követeléseik mind szélsőségesebbek lettek, mind­inkább kétségbe vonták az alapvető szocialista vívmányo­kat, értékeket, és a demokra­tizálás címén a rendszer „struk­turális megváltoztatását” igé­nyelték. Mindez összefonódott a nyugati tőkés viszonyok szépítésével, és lassan a már nem is nagyon burkolt szovjet- ellenességgel. A burzsoá res- taurációs elemek ebben a te­vékenységében jó partnerei voltak a Nagy Imre-csoport- nak; persze mindig meg is toldották az érvelést és a kí­vánságlistát. Elfogadták a csoport fő követeléseit is, hogy Nagy Imrét vissza kell vinni a párt-, illetve az állam­vezetésébe, hiszen azt első lé­pésként általános restaurációs céljaikhoz alkalmasnak talál­ták. 1956. késő nyarán és kora őszén a politikai feszültség új­ra erősödni kezdett. A viták a különböző fórumokon — növek­vő mértékben az egyetemeken, s általában az értelmiségi if­júság soraiban — szélsőséges jelleget kaptak. A sajtóban is hasonló folyamatok bontakoz­tak ki. A kritikusok és a világ- megváltók egymással verse-/ nyeztek az esetenként jogos, de gyakrabban irreális, nem­egyszer teljesen abszurd kö­vetelések előterjesztésében. A párttagságnak pedig az a ré­sze is, amely nem, vagy csak kevéssé került e kritikai zuha- tag befolyása alá, bénultap fi­gyelt. A formálódó és még nem eléggé összecsiszolódott új vezetés —, amely a nyári hónapokban különben is na­gyon el volt foglalva nemzet­közi ügyekkel és ismerkedéssel —, sem eszmei-politikai, sem pedig szervezeti útmutatást, se­gítséget nem adott-elegendőt a párttagságnak, a pártszerveze­teknek ahhoz, hogy kezdemé­nyezők legyenek, és jól politi­záljanak e válságos helyzetben. (Következik: Az ellenforrada­lom füzében.) Nemes János HÉTVÉGE 3. A fellbachi fedett uszoda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom