Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)
1986-10-11 / 280. szám
Visszatérések K. L. 11 éves pécsi kisfiú szüleivel szüretelt. A környéken barangolva felmászott egy öreg gesztenyefára. Egy korhadt ágra lépett és három méter magasból a fejére esett. Koponyarepedést és nyakcsigolyaficamot szenvedett. Oldalára fordulva, csukott szemmel fekszik a kórházi ágyon. Jöttünkre felül, tisztelettudóan köszön. Készségesen elmeséli, mi is történt vele. A nyakát övező rögzítő kötéstől nem tudja mozgatni a fejét. Mint egy élő kérdőjel, egész testével utánunk fordulva, reménykedő tekintettel kérdezi: „Tessék mondani,' mikor mehetek haza?" * Dr. Schulcz Károly adjunktus, a gyermekklinika intenzív osztályának vezetője megdöbbentő összehasonlítást tesz: több -gyermeket vesztünk balesetből eredően, mint fejlődési rendellenesség, fertőző, illetve daganatos betegség következtében együttesen. De hát mit is értünk gyermekbaleseteken? A közlekedésieket - amelyek száma egyre nő - ugyanúgy, mint az idegen anyagok — gyöngy, pénz, golyó — lenyelését, a mérgezéseket, a játékból, sportból származó töréseket, az égéseket, az áramütéseket. Másként kategorizálva: b kíváncsiságból, a pillanatnyi figyelmetlenségből, egy rossz mozdulatból bekövetkező tragédiákat. Mert gondolta volna-e az az édesanya, akinek a kisfia két fotelon ugrált, hogy a gyerek a következő percben ráesik a fotel karfájára és oly nagyon megüti magát, hogy megreped a mája? Vagy átvillant-e a 13 éves K. L. fején, aki ki tudja hányszor szánkózott le a lépcsőház korlátján, hogy most, a következőnél megbillen és a harmadik emeletről a mélybe zuhan? És vajon mi jutott eszébe B. Zs. 11 éves kislány édesapjának -, aki szinte minden nap látta, hogy lánya milyen ügyesen huzódzkodik fel a kifeszített, vastag műanyag zsinegre —, amikor az udvaron térülve- fordulva egyszercsak arra figyelt föl, hogy a gyerek a nyakán függve mozdulatlanul lóg a zsinegen ... És itt van az egyik legfrissebb: egy kisfiú súlyos sérülésével és egy segíteni akaró felnőtt halálával zárult vasúti, áramüté- ses baleset. Az egész úgy kezdődött, hogy egy szeptemberi hétköznap délután, két fiú, két jó- barát, az egy osztályba járó, 14 éves P. Z. és Zs. B. A. sétálni indult Újmecsekalján. Már megcsinálták a leckéjüket, már megetették a pintyeket, a papagájt, és játszottak egyet a kutyával. Megnézték az A.-ék teraszán elárvult madárkalitkát, amelyben nemrég még egy sérült galambot ápoltak és találgatták, merre járhat az a macska, amelyet néhány 4. HÉTVÉGE nappal korábban, kificamodott lábbal vittek haza, s amelynek menedékjogot kértek a szüleiktől, amíg meg nem gyógyul. Aztán lementek az utcára, és elindultak a modellezőpálya felé, ahonnét motofzúgást hallottak. Két rövid hajú, farmeros, sport- cipős, pólós, jókedvű gyerek, a délutáni utcai forgatagban. Zs. B. A. most a fotelban ülő édesapja mellé húzódik. Amíg az állatairól, az iskoláról és két nővéréről beszélgettünk, itt ült mellettem, de most, hogy az a délután szóba került, az édesapjához lép. Átöleli a nyakát, vállára hajtja á fejét, úgy mesél. Mire a modellezőpályához értek, már nem volt ott senki. Továbbmentek, egészen ki a síneken álló kocsisorig. Nézelődtek, rugdosták a kavicsokat. A. háttal állt a vagonoknak, amikor durranást hallott. Visszafordulva csak annyit látott, hogy Z. elesik az egyik vagon tetején. Hiába szólította, nem válaszolt. Rohanni kezdett vissza, a város irányába, a Megyeri úti átkelőhely felé segítségért ...- Az első zárlatot 17 óra 50-kor észlelték az újmecsek- aljai transzformátorállomás diszpécserhelyiségében — mondja Pintér György mérnök, a MÁV Pécsi Igazgatóságának villamossági szakértője. — Ekkor kapta az áramütést a kisfiú. A másodikat 17.54-kor. Ez volt az a kisülés, amely halálra sújtotta a gyermek segítségére siető Sallai Lászlót. Mindössze négy perc különbség a két áramütés között! Mekkorát rohanhatott A. a reptéri iparvágánytól, hogy segítséget hozzon a barátjának! És mekkorát futottak azok az emberek, akik egy kétségbeesetten kiáltozó gyermekhangra kerítést átugorva már szembe szaladtak vele! Szállítómunkások, akik a sörgyári iparvágány mellett rakodtak. Elsőként Sonkoly István érkezett. Még látta a vasutast, aki két kézzel integetve kiabálta, hogy álljon meg, előbb ki kell kapcsolni a rendszert, de látta az elhanyatló gyermeket és mögötte már ott volt Sallai László és Morton Tibor is ... Aztán egy hatalmas durranás, vakító szikrázás, és Sallai László lezuhant a vagonról. — Aki a 25 000 V-os nagy- feszültségű vezetékhez ilyen közel kerül, mint a kisfiú és Sallai László, az a halált kísérti — szögezi le a szakértő. — Kész csoda, a szerencsés véletlennek egybeesése, hogy a gyermek életben maradt. A felnőttel kétszázad másodperc alatt végzett. Talán még látta .azt az alkar-vastagságú, fényes, elektromos ívet, amelyet kisüléskor ez a nagyfeszültségű vezeték létrehoz, de a durranást már valószínűleg nem hallotta . . . Sonkoly István az azonnali helyzetfelismerésének köszönheti életét. Egy dolog járt a fejében: a kisgyermeket áram sújtotta, s őfelette most ugyanúgy ott ólálkodik a halál. A vagon tetejét elérve azonnal hasra vetette magát, kúszva indult a kisfiú felé. A mögötte jövő, 182 centiméter magas Sallai László minden bizonnyal felegyenesedett. . . A harmadikként érkező Marton Tibor őt próbálta újraéleszteni.- A hóna aljánál fogtam meg a kisfiút, úgy csúsztattam le a vagon mellett állóknak — emlékezik a melegbarna szemű, 37 éves férfi. — Gabonaszállító vagon volt. Az oldalán feljáró, a tetején lévő töltőnyílások között kezelőjárda. Én is az oldallétrán mentem föl, mint a kisfiú. Amikor leadtam, nem mertem visszaindulni.'T.e akartam csúszni az oldalán, de a többiek lentről nem értek el. Ugrani nem mertem, féltem a felegyenesedéstől, meg attól is, hogy eltöröm a lábam, így hát ugyanúgy visz- szamásztam, ahogy felmentem. Sonkoly Istvánnak ugyanannyi idős a fia, mint P. Z., akit megmentett. Mint utóbb megtudta, a két fiú ugyanabba a pécsi iskolába jár. .. * A fotel karfájára esett kisfiú, aki az erős belső vérzésre utaló tünetekkel időben került orvosokhoz, mór otthon van. A korlátról mélybe zuhant gyermek szerencsésen esett, nem a fejét, hanem kezét-lábát törte ösz- sze. Órákon át tartó, többszöri műtét eredménye, hogy ma már ő is csak utókezelésekre jár. A saját magát játékból, sportból zsinegre felakasztó kislány annak köszönheti az életét, hogy a szomszédjukban mentős lakik. Ö élesztette újra. Napokon át semmire sem reagált. A közelmúltban azonban sírva- fakadt, amikor a szüleit meglátta. Ennek a sírásnak szülő, orvos, barát, ismerős kimondhatatlanul örült. A MÁV Pécsi Igazgatósága valamennyi pécsi általános és középiskolába eljuttatott egy körlevelet, amelyben részletesen leírták, mennyire veszélyes, a pécs-budapesti villamosított vasútvonal 25 000 V-os felsővezetéke. Aki ezt a vezetéket bizonyos határon belül megközelíti, az életével játszik. Ez a határ tulajdonképpen a fedett vasúti kocsik teteje. És ha az ember úgy kerül ennek a vezetéknek a közelébe, hogy felette megy el - felüljárók -, akkor egy világért sem szabad olyan hosszabb tárgyat lelógatnia, amely a 27 centiméternyi szigetelési távolságot hidalva, belelóghat a nagyfeszültségű áramkörbe! A súlyos áramütést szenvedett kisfiú már jobban van. A közelmúltban egy almával a kezében megállt a kórterem közepén és elindult az egyik sarok felé. Fájdalmas, bizonytalan mozdulatokkal percekbe telt, amíg odaért. De odaért, és ezért egy harapós almát engedélyezett magának. Aztán elindult a kórterem következő sarka felé. Mondják: több műtétjének egyike után, az altatásból lassan ébredezve, félig még önkívületben, előbb csak alig érthetően, aztán egyre hangosabban kiabálta: „Ne engedjetek oda senkit!" Török Éva Utcáról utcára Befejezés előtt az elefántos tömb Ilyenkor ősszel mindig megpezsdül az élet a pécsi utcákon, lendületesebb lesz a munka az építkezéseken és határozottabb alakot ölt a rendcsinálás. Most is mozgásban van minden. S hogy mi, azokból egy csokorra- valót nyújtunk át az olvasónak. A Megyei Tanács régi épülete, a Széchenyi téren az ötvenes évek elején súlyos kárt szenvedett, tetőszerkezete leégett. Akkor bontották le a városképben szerepet játszó sarokkupolát, az épület közepén kiemelkedő díszes tetőrészt, s az egész égy jellegtelen, szürke palatetőt kapott. A három és fél évtizedes díszharmónia végre megszűnik, a teret szinte uraló épület felújítása alkalmával most a tetőszerkezetre került- sor. Szemüpk láttára születik újjá jugoszláv ácsok munkája nyomán a régivel egyező tetőrész. S most ejtsünk szót a tér jelenlegi felfordultságáról is, amelynek eredménye lesz a felújított közvilágítási kábelhálózat és az új, pásztorbot- kandeláberes térvilágítás. Emiatt vannak körben árkok a téren, és helyenként mély gödrök. Közülük kettőben - stílszerűen éppen a múzeum előtt - római kori sírokat találtak, a * * Üvegfal védi a falfestményeket és a szarkofágot az ókeresztény mauzóleumban A rusztikus homokkőfalon vörösrézből készült betűkkel ott van már a felirat. Hónapokig tartó stagnálás után, most „nyüzsögnek” az emberek, és szinte óráról órára más képet mutat itt minden. Közben lent a sírkamra akár látogatókat is fogadhatna már. Befejeződött a márványszarkofóg új, az eredetinek a szellemét jobban szolgáló, kiegészítő restaurálása, és elhelyezték az üvegfalakat. Ezek tulajdonképpen egy előtt álló, Kis Flórián utca sarki épületére, amelyen az utolsó simításokat végzik. Wei jer Árpád e munkája egyike a belvárosi foghíjeltüntetéseknek. A hely kényes: az itt befejeződő Déryné utca a pécsi belvárosnak az az utcája, amely a legtöbb díszes épületet vonultatja fel. Ilyenek vannak az újnak a szomszédságában is. Weiler Árpád mert ezekhez úgy iga zodni, hogy „nem rakott rá még egy lapáttal”, hanem hagyta, hogy azok vigyék ezután is a prímet. A mértéktartóan egyszerű vonalú épület érdekes módon nem a közvetlen szomszédjával „énekel duettet", hanem a következővel: annak a párkánymagasságát veszi át a tető hajlásszögével és a gerincmagassággal egyetemben, s még a hajdan kedvelt és visz- szacsempészett zárt erkélyt, (amelyből a legtöbbet éppen ebben az utcában találhatunk), is ahhoz rímelted. . bíróság előtt pedig az árokban, közvetlenül a járdaburkolat alatt (!) középkori kapukeret részletére bukkantak a hozzátartozó falmaradványokkal együtt. * S ha mér a múltról esett szó... Az utóbbi hetekben a Citrom utcában állandóan van nézőközönsége az épületalap kiásásánál előkerült falaknak. A római polgárváros néhány épületének falaira süt sok-sok évszázad után ismét a nap. Mi lesz a sorsuk? Nos, nem tűnnek el. A születő épület alagsorában étterem lesz, ennek a belső terében, mintegy a helyiség „tartozékaként” szándékoznak bemutatni azokat. Ha e ritka látványossághoz megfelelő antikvitásé név párosul, vendégcsalogató attrakcióval gazdagodhat a város. * Ennél sokkal közelebb van azonban — már ami a megvalósulást illeti —, az ókeresztény mauzóleum a Sétatéren. Végre! folyosót képeznek a sírkamrában, egyszerre 5-6 ember tartózkodhat majd benne, s elfogadható közelségből láthatják a több mint másfélezer éves falfestményeket úgy, hogy a jelenlétük —, például a_ lehellet - nem okozhat kárt azokban. Az üvegfal csak alkalmanként, szakemberek szármára fog megnyílni. V. ■ ... Nemrégiben hírt adtunk arról, hogy a Flórián téren elhelyezték a névadó, Szent Flórián újrafaragott szobrát. Arról viszont nem adtunk hírt. -hogy a környezet - a közelmúlt évekbeli felújítás ellenére — nincs megnyugtató állapotban. Ezt szembetűnően a fák tövét védő, új díszrácsok jelzik. Van olyan, amely teljesen összeomlott. Valamikor két darabból csinálták ezeket, s ha lerakták, akár az idők végeztéig szolgáltak baj nélkül. Nem kellene visszatérni a jól bevált, kétda- rabos megoldáshoz? Ami a tér egészét illeti, érdemes egy kis figyelmet szentelni a befejezés A legnagyobb érdeklődés természetesen az elefántos tömböt kíséri. Az évek óta tartó felújítás itt is a végéhez közeledik, s látjuk máris, hogy büszkék leszünk rá. Akár a Sétatéren, itt is óriási a sürgésforgás, s leginkább az udvaron, ahol most készítik elő a terepet a díszburkolat lerakásához. Ez az udvar kétszintű: az északi fele tán egy méterrel magasabb a másiknál, s a lágyan ívelő határvonal mindkét oldalán ülőalkalmatosságok lesznek. Lenyűgöző yj három áruházi szintet ígérő épület — a hajdani szűk udvar nagyvonalú megjelenítése most a belső teret tágítja —, ahol a földszinten egykor a Tünde női divatáruüzlet volt. Festőrestaurátorra vár az ispáni — Virág cukrászda — ház emelete, ahol egymás fölötti két rétegben, 18. századi falfestmények kerültek elő. Csaknem kész a harmadik épület, a művészeték háza is, ahol kétségkívül a legnagyobb létványosságnak ígérkezik az előbbi ház tetőterébe átnyúló kiállítóterem, a maga illatos, vörösfenyő tető- gerendázatával. Elkészül tehát a nagy mű, s úgy kívántatik, hogy nevet is kapjon Pécs talán legszebb udvara. Erről már szó is van. Hársfai István Tavaly nyáron felröppent a hír, hogy a Megyei Tanács előtti területet rendezni fogják. Ennek most jött el az ideje. Mint látható, a lépcső már földig ér, előtte díszburkolatot kap a tér, a környezetében rendezett parkolók épülnek. A megyeháza keleti oldala a nagyvároshoz méltó előtérhez jut. A következő évek témája, hogy a nyugati oldalon lévő házak hogyan hozhatók összhangba a megye első számú középületével. * Új sarokház a Déryné utcában — parkoló gépkocsik a díszburkolaton
