Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)
1986-10-25 / 294. szám
Válasz és viszontválasz a Pécsi Nyári Színház ügyében Wallinger Endre a Dunántúli Napló egyik korábbi számában más nyári színházakban szerzett élményei alapján fölveti a Pécsi Nyári Színház „hogyan tovább?" kérdését, és általa mélypontnak ítélt idei évadunk után a felelősöket is kutatja. Olvastam a Népszava országos értékelését is, mely szerint „... Találkozhattunk persze, néhány szerencsés kivétellel is. A Pécsi Nyári Színház ... szórakoztató célzatú előadásai tisztes színvonalat képviseltek. Pedig nekik sem volt könnyebb a helyzetük, ők is súlyos anyagi gondokkal küzdöttek, vagy legalábbis messze nem élveztek korlátlan támogatást. De — talán a jól összeszokott csapatok, az igényesebb rendezők miatt is — itt még láthattunk a szakma és a műlai becsületére ügyelő produkciókat..." — És ekkor elbizonytalanodom. Wallinger Endréhez fűződő munkakapcsolatom mégis arra enged következtetni — hiszen eqyütt dolgozunk a kulturális élet más-más munkaterületén —, hogy jó irányba szeretné tolni szekerünket, és éppen ezért felhívnám figyelmét néhány téves információjára, mert e'bből hibás következtetésekre és megalapozatlan ítéletekre jut. Mindenekelőtt a fő okról vaqy okokról vitázom vele. Részben elvi szinten, mert a színház működése - bárhol a világon — anyagi kérdés. Az elmúlt 4 évben az állami dotáció a Pécsi Nvári Színház esetében 3 millióval csökkent, s ezzel a ténnyel — há számszerűen nem is — így van a többi nyári színház is. Ez persze maqa után vonia az „előállított" produkciók számának csökkenését, hisz kevesebb Dénzből kevesebb produkciót lehet kiállítani. S ehhez jön még az értékcsökkenés, ami még tovább szűkíti a cselekvés határait. A megmaradó lehetősének között a színház nyilván fokozottabb fiqvelmet szentel a közönség igényeinek, bár a „bőség korszakában" sem hanyagolta el ezt. Előtérbe került - W. E. szerint — a szórakoztatás, vagyis: „a közönség iaénvel - a műsor teljesít..." Attól tartok, ebben az esetben csak fogalmi nézeteltéréseink vannak: a színházban a közönség szórakozást keres, és nehéz elképzelni, hogy a korabeli mesterle- génvek más célból ültek volna be Shakespeare színházába. W. F. szórakoztatás vagy kiszolgálás alatt a kommersz művek fölszaporodását érti, s — bár nem mondja ki —, cikkéből kitűnik, ő az „igényesebb műfájok" elmaradását hiányol ia. Ebből következően derül ki, hogy a fő problémát a koncepciótlanságban látja. Hogy nézetét megerősítse, a kőszegi, gyulai és szegedi nyári játékok példáját említi, azzal, hogy ezekre a Pécsi Nyári Színháznak „érdemes odafigyelni". Igaz, maga is elismeri, hogy Kőszeg esetében a koncepció csak rossz drámával, középszerű előadásban valósult meg, s a 25 éves Gyulai Várszínház esetében sem említi meg azt az „időt álló remekművet”, melyet ettől a koncepciótól remél. A Szegedi Szabadéri Játékok Szupersztár c. előadásáról szólva pedig pem említi, hogy ez az egyetlen produkció háromszor akkora összegből készült, mint a mi színházunk egész éves költségvetése, s hatszor annyi néző fér be Szeged nézőterére, mint a pécsire. Nézete szerint ezek a színházak már előre tudják - mert hosszú távú terveik vannak - mit fognak játszani a jövőben. 8. HÉTVÉGE Koncepció? Van! A Dunántúli Napló tudósított róla (1985. ok. 12.). hogy a Pécsi Nyári Színháznak is van középtávú terve, s ebből a szempontból mi is tudjuk, milyen komplex előadást játszunk színházunk 10 éves jubileumán. (Jóllehet, címet, szerzőt ugyanúgy nem tudunk mondani, mint más színházak.) Középtávú tervünket vb-elő- terjesztésünkben röviden így fogalmaztuk: „...az elkövetkező években módosítanunk kell a színház táncközpontúságán — megtartva az előadások komplexitásának elvét. Mindezt egy olyan tartalmi tematikával konkretizálni, mely nem akadályozza előadásaink műfaji sokszínűségét.. . Eszerint a Szabadtéri Színpad a nagylétszámú művészi erőt felvonultató előadások színtere legyen. Klasszikus művek - mű•m tájtól függetlenül - kapjanak lehetőséget komplex színházi törekvéseink megvalósitására. Mellettük teret adunk a „köny- nyű műfajnak" is, törekedve az igényes szinrevitelre. A Tettyei Romok változatlanul adjon helyet az amatőr és hivatásos együttműködésre. Műsorválasztásunkat a romantikus - környezethez illő művek határozzák meg. Az Anna utcai stúdió méreteivel adjon helyet a baráti népek drámairodalmának, kamarabaletteknek vagy a helyszín hangulatának megfelelő oldott előadói esteknek. Mindhárom helyszínen lehetőséget kell biztosítani színházi vendégjátékoknak, hazai vagy külföldi társulatok meghívásának." Mint terveinkből kiderül, a magyar dráma felvirágoztatásában nem\ akarunk Gyulával konkurálni és' Szeged tradícióit sem elhomályosítani. Koncepciónkból nem száműztük az operettet, hisz erre ugyanolyan igény van, mint a Szupersztárra, nem feledkezünk meg sem a magyar, sem a külföldi drámákról, a „könnyű nyári szórakoztatásról”, s ún. komplex színházi törekvéseinkről. Lehet, hogy egyik előadásunk a kritikusok, másik a közönség tetszését nem nyeri majd el. Amit biztosan ígérhetünk — és ez nem anyagi kérdés —, hogy a tőlünk telhető maximális művészi színvonalon igyekszünk teljesíteni feladatainkat, hogy „a jelenséget - W. E szerint az idei évad mélypont - elfedő néhány szép és sikeres előadás" továbbra is jellemző legyen a Pécsi Nyári Színházra. A „hogyan tovább" tehát el van döntve, mégpedig úgy, hogy a sokat emlegetett komplexitás ugyanúgy nem szorult ki koncepciónkból, mint a tánc műfaja, amit továbbra is a Pécsi Balett, a Baranya Tánc- együttes és más táncegyüttesek is erősíthetnek. 1987-es programunk tervei á fentebb vázoltak szerint alakulnak. A Szabadtéri Táncszínen a Pécsi Szimfonikus Zenekar adja a nyitó koncertet, lesz egy könnyűzenei hangverseny, bemutatjuk Shakespeare Mac- beth-jét, önálló esten lép fel a Baranya Táncegyüttes. A Tettyei Romoknál Móricz Őri murija kerül színre, itt és az Anna udvarban nemzetközi kamarabalett találkozó lesz francia, belga, csehszlovák, szovjet és magyar együttesek részvételével. Tervezzük' vendégegyüttesek meghívását, de erről végleges információt csak jövő tavasszal tudunk adni. 1988 az Europa Cantat, a nagy nemzetközi kórustalálkozó éve lesz Pécsett. Ebből az alkalomból opera- és balettelőadásokkal lépünk a 3000 külföldi résztvevő elé. így felújítjuk Kodály Székelyfonóját és bemutatunk egy egész estét betöltő nagybaléttet - erről most folynak a tárgyalások. E pillanatban úgy látszik, hogy a rendezvénynek meglesznek az anyagi feltételei. Remélem, hogy soraim meggyőzték Wallinger Endrét és azokat a nézőket, olvasókat', akik vele együtt aggódtak színházunk jövőjéért. Azt is remélem, hogy a ténylegesen megvalósult program és annak színvonala lesz az igazi bizonyíték a színházszerető közönség számára. Bagossy László, a Pécsi Nyári Színház igazgatója Hiszem, ha látom ■Tettem - hogy tudniillik a „mélypontnak ítélt évad után" felvetettem a felelősség kérdését is — magyarázatra szorul. Noha cikkem nem személyesen Bagossy Lászlónak íródott, de cikkemre egyedül ő reflektált, vitázva nézeteimmel, ami helyes és jó dolog. A tisztességes vita előbbre vihet jó ügyeket. Tehát miért írtam én (is)? Azért, mert az előbbi, kényesnek tartott kérdésekről eddig nem esett szó. Pedig itt „helyzet van", amit magyaráztunk így, mentegettünk úgy, elismerve nyári színházunk pénzügyi hátterének (költségvetésének) kétségtelen sorvadását. Ezért gondoltam volt mindezekről újfent szólni. Akkor is, ha ez nem kellemes; és ha részletkérdésekben esetleg vállalnom kell a tévedés kockázatát és ódiumát is. (A jogát ennek úgysem szokás elismerni.) Egyelőre azonban eretnek nézetem szerint igazam van négy kulcskérdésben (anyagiak és a működés vagy nem működés; a koncepció; a műsor- politika s a felelősség fölvetése kérdéseiben). Egy bizonyos: ha Pécs városának a központi szubvenció megszűnésével egyre kevesebb sőt már-már a működés értelmét alapvetően megkérdőjelező pénzügyi keretei vannak csupán a Pécsi Nyári Színház fenntartásához — a valahai célok legalább morzsáival, nyomelemeivel a középpontban (komplex színház) — akkor el kell dönteni, mi legyen? S esetleg meg kell mondani az embereknek, hogy nem megy tovább, befejezzük. De mindenképp szépen és tisztességesen lezárva az ügyet, s áttekintve tanulságait. Befejezni vagy szürteteltetni... De ne csináljunk úgy, mintha lenne, amikor nincs! A „van" vagy „nincs" kérdését a műsorarányok és - az eredeti koncepcióból még megmaradt összetevő - a színházi komplexitás jelenléte szempontjából ítélem meg. Műsorarányokon a klasszikus vagy más, jelentős művészi értékű alkotások, tehát az „igénye» sebb műfajok" megfelelő, a kulturális politikát szolgáló arányát értem. A „könnyebb műfajok" (és a műfaji sokszínűség) - köztük az operett szükségességét, létjogosultságot sokszorosan elismerve. Épp ezért a „szórakoztatás — szórakozás - szórakoztató" kifejezés fogalmi vitája itt értelmetlennek tűnik számomra, ha vitapartnerem álbölcselkedő érvei még oly csábítóak is. Ugyanez vonatkozik a cikkemben említett nyári színházak példáira is. Tevékenységüket ugyanis nem a tartalmiművészi „konkurencia” összevetésének a szándékával (pl. Szupersztár) jeleztem, „elfelejtve" Szeged és Pécs szabadtéri és költségvetési adottságait, lehetőségeit. Részben illett beszámolnom róluk; részben a koncepció fontossága okán példálóztam, ami nem árt, ha nemcsak papíron létezik s amire - fenntartom érdemes odafigyelni, akkor is, ha másoknak is vannak (lehetnek) kudarcaik, melléfogásaik is. Ámde az, hogy hol, és mi jut eszembe, s min keseredem el, hadd legyen továbbra is személyes jogom! A műsorarányokhoz .talán még annyit, hogy vizsgálódási, rálátás! vagy megítélési szempontjaim nyilvánvalóan mások, mint B. L. szempontjai. Én a műsorpolitikai súlyában, jelentőségében nyomosabb, s nagy tömegeket — nyaranta potenciálisan legalább 7-8000 nézőt — befogadni képes Szabadtéri Táncszínt veszem alapul. A többi színhely rétegműsorokat kínál — néhány száz nézőnek. Más véleményekkel ellentétben a kettő nem ugyanaz! Kiegészíthetik egymást, de összekeverni őket, vagy elkenni a köztük lévő térbeli különbségeket - manipuláció. Az már Pécs sajátos ellentmondásaihoz tartozik, hogy a legszebb, művészi értékében fölfedező erejű kamaratánc produkció ezúttal is a Tettyén született meg (Szerelem). Más kérdés, de még mindig az ellentmondások között, hogy ez év tavaszán ez a produkció még nem szerepelt sem a műsortervben, sem a költségvetésben, mert eleve nem tervezték be. Hót... Valahol ez is a rövid távú koncepcióhoz tartozik, nemde? A Bagossy-idézte vb-előter- jesztés szerint az előadások komplexitásának elvét meg kell tartani. Szilárd és szomorú meggyőződésem - átgondolva újólag ezt a nyarat —, hogy. ezúttal, először a nyolc év alatt, sem a komplexitás elve, sem a műsorterv helyes művelődéspolitikai arányai nem érvényesültek Pécsett. Ezért tartom mélypontnak az elmúlt évadot. (A nívós operettprodukció ellenére). Bár ne lenne igazam!... Szólni kellene azonban valakiknek arról is, hova lett a Pécsi Balett? Az idézett vb-ha- tárözat ugyanis csak a nyári Színházi kényszerű profilváltozással, a táncközpontúság megszüntetésével foglalkozik, az okokat főleg a közönség részvétlenségében jelölve meg. A bázisegyüttes helyzetének elemzésére viszont már nem vállalkozott senki. örvendetes, hogy konkrét műsortervet olvashattam 1987- re B. L. válaszcikkében. Meggyőzni róla azonban, miként ó maga is utal rá, a „hiszem, ha látom" tanúsága fogja — velem együtt - Pécs színház- szerető közönségét. Wallinger Endre Hangversenykrónika Á Pécsi Szimfonikus Zenekar évadnyitó koncertje Minden kornak nemes kötelessége, hogy a kortárs művészetet bemutassa, pártolja, a közönség számára hozzáférhetővé tegye. E feladatra vállalkozott a Pécsi Szimfonikus Zenekar évadnyitó hangversenyén október 13-ón a POTE aulájában. A Breitner Tamás vezényelte együttes Vidovszky László: Romantikus olvasmányok című zeneművével kezdte műsorát. A zeneszerző 1984 óta él Pécsett, jelenleg a Janus Pannonius Tudományegyetem lÉnek-Zene Tanszékének a vezetője. Tagja az 1970-ben alakult Üj Zenei Stúdiónak Sáry Lászlóval, Je- ney Zoltánnal, Kocsis Zoltánnal együtt, zeneszerzőként is, és előadóművészként is rendszeresen koncertezik. Romantikus olvasmányok című műve több változatban is elkészült. A kamarazenekari változatot 1983-ban egy kölni zeneikar adta elő, a nagyzenekarit a Suisse Romande mutatta be tavaly Genfben. Hazáéban most hangzott el először a PSZZ dicsérendő kezdeményezéseként. A hagyományos hangszerekre irt, tradicionális kottairással lejegyzett mű tiszteletadás azok iránt a romantikus zeneszerzők iránt, akiknek darabjaita zeneszerző sokat tanulmányozta, hallgatta. A mű háromrészes, visszatérő szerkezetével is a klasszikus formára utal. A kerettételek a szláv romantikát, főleg Dvorak és Rimszkij-Korszakov műveit idézik, míg a középső, időben is leghosszabb tétel Wagner hatását mutatja. A két szélső tételben szinte együtt lép valamennyi hangszer, jellemzőik az apró motívumok és a poli- fónszerű fölépítés, egymásnak alárendelt szólamok nélkül. A középső tételben viszont minden hang külön-külön szólal meg. E mű előadása differenciált hangszerkultúrát kivan. A pasztell bár belülről tragikus szituációkat hordozó darab dinamikáját és tempóját tekintve kissé egyszínűnek hatott a megszólaláskor. Itt azt a belső feszültséget hiányoltuk, amely az ilyen visszatérő szerkezetű művek sajátja. Mivel a szerző a részek előadási tempóira vonatkozó utasítást nem ír elő, elgondolkoztató, nem lenne-e célszerű a nyitó és a záró tételt dinamikusabb fölfogásban jótszorfi. Az est szólistája ezúttal Né- methy Attila Volt, aki Mozart: G-dúr (K. 453) zongoraversenyét játszotta. A zeneirodalom e gyöngyszeme végtelenül „egyszerű zene". Mentes a nagy érzelmi-dinamikai hullámzástól, talán ezért is igényel a megszólaltatása fokozott körültekintést. A PSZZ előadásában — bár mindhárom tétel indítása koncentrált, összefogott yolt — főleg a mű gyors tételeiben a többszöri indokolatlan tempó- váltások, ritmikai pontatlanságok bizonytalanságot idéztek elő. A zongoraszólamot játszó Némethy Attila jól éreztette a darab sziporkázó-csífAelődő hangulatát, ám ez a teljes zongoraverseny előadásáról nem mondható el. A hangverseny zárószámaként Haydn: „Oxford" Szimfóniáját (No. 92.) hallottuk. Az idősödő mester e művében fölidézi az ifjúságát. A Menüett-tételben például a nagy ’bécsi mester humorát — szin- kópás menetek és váratlan megállások ■»- a zenekar kitűnően érzékeltette. A Breitner Tamás zeneigazgató által irányítót) együttes árnyalt, fölszabadult játékával magával ragadta a hallgatóságot. Törtely Zsuzsa Tahi Losonci Miklós Szentendrei hangulatok cimmel állította ki sorozatát. Ebből mutatunk be egy képet
