Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)

1986-10-03 / 272. szám

1986. október 3., péntek Dunántúli napló 5 Közös érdeknek megfelelő megegyezés Sómázas kerámia­szimpózium Országos tanácskozás Harkányban Új alapok a foglalkoztatási rehabilitációban Pontosabb jogszabályok készülnek, hogy ne költhessék másra a pénzt Zsolnay-b »ff Kaposváron További városok számítanak a világhírű gyár üzletnyitására Kaposvárra is betört a pécsi Zsolnay Porcelángyár, tegnap nyitották meg a most kiépülő sétáló (Május 1.) utcában a Zsolnay márkaboltot. Ahogy azt Papp János, Kaposvár Vá­ros Tanácsának elnöke rövid avató beszédében elmondotta: ez év februárjában negyed óra alatt született az a megállapo­dás, melynek remélhetőleg a somogyiak és a megyeszékhely lakói ugyanúgy hasznát veszik majd, mint maga a Zsolnay. A kaposváriak a város leg­rangosabb helyén kínáltak márkabolt lehetőséget a Zsol- naynak, hogy méltán világhí­res termékeikkel növeljék a ki­alakítás alatt álló sétálóutca vonzerejét és — ezt sem tit­kolják — pompáját. Mert az is kiderült, hogy a kicsi, de an­nál dekoratívabb kiállítású he­lyiségért kaphatott volna két- szerannyi pénzt is a tonács, de vállalták a kisebb bevételt a rangos és mindenképpen szín­vonalas Zsolnay termékek von­zásában. „Szeretnénk, ha a bolt jól szolgálná az igénye­ket és az érdekeinket" — mondta Bosnyák János, a Zsolnay Porcelángyár igazgató­ja a szerény megnyitón. Lássuk a kaposvári lehető­séget. A kicsi bolt — az el­adótere 20 és a raktárterülete mindössze 25 négyzetméter — ékszerdobozként hat, építésze­ti szempontból szemet gyönyör­ködtető, az utcafrontra kiugró falatnyi üveg kirakata is meg­állítja a járókelőket. (Igaz, a díszes útburkolat csak jövő év végére készül el, akkor lesz igazán korzó a Május 1. utca.) Az üzlet polcain és vitrinjei­ben megtalálható a legol­csóbb és legdrágább Zsolnay termék. A félmilliós nyitókész­letet figurák, fajansz vázák, kék és aranyozott Pompadour mokkás-, teás- és étkészletek, valamint máz alatti díszítésű termékek alkotják. A márkabolt vezetője, Horváth Józsefné a gyár elképzelései szerint havi félmilliós forgalomra számít, s ehhez a gyár folyamatosan biztosítja a termékeit. A Zsolnay Porcelángyár né­hány éve közvetlenül nyitott kaput a vásárlóknak a sorra nyitó márkaboltjaival. Ezzel nem titkolt céljuk, hogy közvet­lenül érzékeljék a piac igé­nyeit, hogy ellássák a lakossá­got. Természetesen a jövedel­mezőségi szempontjaik is köz­rejátszanak ebben a terjeszke­désben. A pécsi, a két buda­pesti, a szombathelyi, a sop­roni és a harkányi márkabolt után tegnap megnyitott kapos­várival még nem zárult be a kör, hasonló márkabolt nyitá­sára kérik a Zsolnayt Siófokon, Debrecenben és Barcson. Az igény és a közös érdek, a márkás termék tehát adott, a többi már csupán megegyezés kérdése. Remélhetően úgy, mint a kaposvári Zsolnay márkabolt esetében. M. L. Nyílik a burok, pattog a termés Fátum-e a tintagomba? A sómázas technika lehető­ségeit vizsgálják egy hónapon át a siklósi alkotótáborban az évente megrendezésre kerülő keramikus szimpózium idei meghívottjai. A szimpóziumot Rideg Gábor, a Művészet című folyóirat főszerkesztője nyitotta meg tegnap délután. Az egy­hónapos közös munka során Szöllössy Enikő, Paulikovics Iván, Péter Ágnes és Várnagy Ildikó szobrászok, valamint Schrammel Imre, Krajtsovits Margit, Beke Györgyi, Orosz Mária, Benkő Ilona, Móker Zsuzsa és Szekeres Károly ke­ramikusok kísérleteznek a só- mázas technikával. Október vé­gén egy szakmai nyílt napon mutatják be tevékenységüket az érdeklődőknek, később pe­dig időszaki tárlaton állítják ki az alkotótáborban készült munkáikat. Dél-Eurőpa szelídgesztenyése már megmenekült Részlet az ősgesztenyésből i i Meleg a gesztenye Lelhet, hogy sokan ellenkező véleményen vannak, de ne­kem a szelídgesztenyéről csak az a platnin sütött, forrón ki­nyíló jut az eszembe, amit de- cis mérőpohárral borítanak he­gyes végű zacskóba, vagy amit éles késsel otthon bemetszünk, s besorakoztatjuk a sütőbe, hogy durrogása mellett meg­kóstoljuk a murcit. Főzve, sü­teményben nem szeretem, a presszós gesztenyepürék sem vonzanak. Ilyen, sütnivaló gesztenye nyomán jártam Pécsváradon, a védett, ősi dzsungelben, ahol reped már a tüskés búrok, s potyog a földre a termés. A helyi termelőszövetkezet a hé­ten megnyitotta a fölvásárlás kapuit. — Nagyon gyenge lesz a termés — mondja Walter Tiva­dar, a termelőszövetkezet elnö­ke. — Óriási volt a jégkár, s emellett gyilkos betegség is gyötri a fákat, támad a tinta- gom'ba. Gyökéren keresztül és semmit sem lehet ellene tenni. A gazdaság 30 hektáros gesztenyését évről évre csalá­doknak adja ki: övék a fel­adat, betakarítani a termést. Az idén fánként 15 kilónyi ter­mést kell kötelezően a gazda­ságnak átadni, de bizonyta­lan, hogy ennyi is lesz. Forint­ban kifejezve: jó ha a 30 hek­tár a gazdaság számára 200 000-es árbevételt jelent. Nem is olyan régen még 10 vagonnal termett, ma egy va­gonnal! — Ez az árat hogy érinti? — Zalában, Kőszeg környé­kén jobb a termés és időnként hozunk be olcsó gesztenyét délről. 'De úgy hallottam, hogy a betegség már az ország összes gesztenyésében pusztít. . . Azért talán nem lesz drágább a piacon, mint tavaly. A tintagomba a két háború között elvitte Amerikában az összes gesztenyét, aztán végig­söpört ‘Európa több országá­ban. Szakemberek -mondják: új, ellenálló fajtákat kell hoz­ni, újratelepíteni. A régi, több száz éves ősgesztenyések, mint a pécsváradi, nem tudnak el­lenállni. — Pár éve volt egy kísérlet nálunk — tájékoztat az elnök. - Spanyolországból érkezett másfélszáz csemete, 17 fajta, amit nálunk próbáltak ki, be­ültették őket a beteg fák kö­zé. Kibírták, a fajták többsége rezisztens volt. Aztán elvitték őket valahova, szaporításra . . . — Jól jönne ez önöknek? — Természetesen. Lehetne frissíteni az állományt, s meg­őrizni a pécsváradi geszte­nyés hagyományt a következő nemzedék számára is. \ Fölvállaltam a nyomozó sze­repét. Állítólag a pécsi park­építők vitték el a csemetéket, de a vállalatnál csak annyit tudtam meg: volt szó a sza­porításról, de valahogy az üz­let nem jött össze. Eke István­ról, aki a téma legnevesebb szakembere, s aki először hív­ta fel a figyelmet a tintagom­ba pusztító hatásáról, kide­rült; jelenleg Görögországban ténykedik. Végül dr. Szentivá- nyi Pétert, a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Intézet főmunkatársát kerestem meg. Ö tudott a pécsváradi kísérletről, de kevésbé ered­ményesnek ítélte. A hazai gesz­tenye megmentésének más út­ja van. A téma ismertetésére meghívta a DN munkatársát az intézetbe, addig is annyit elárult: e módszer segítségé­vel, úgy tűnik, dél-európai sze- lídgesztenye-kul túrákat sikerült megmenteni, s rövidesen ha­zánkban is megindul terjesz­tése. Szelídgesztenye? Ugye, jó hír az is, hogy hosszú idő után végre Pécsett is megje­lentek az árusok? Kozma Ferenc nye lesz az is, hogy ezen a pi­acon jóval nehezebb helyzetbe kerülnek azok a dolgozók, akiknek megváltozott munka- képességüket kell kínálni. Ha a foglalkoztatási rehabi­litáció jelenét tekintjük, ismert a képlet: a munkáltató és a munkavállaló nem érdekelt a foglalkoztatásban. A cégek ed­dig szívesen megszabadultak megváltozott munkaképességű dolgozóiktól, akiknek több­sége a rokkantsági nyugdíjat választotta. Nem volt érdemes munkát vállalnia, mert esetleg le kellett mondani a kevesebb, de biztos nyugdíjról. A kormány — a Miniszterta­nács júliusi határozata alap­ján — új szabályozáson dol­gozik. A foglalkoztatási reha­bilitáció alapja, hogy a meg­változott munkaképességű dol­gozó számára ne a nyugdíj le­gyen az egyetlen járható út, annál is inkább, mert a rok­kantnyugdíjazás rendszere is változik, hanem érdekelt le­gyen abban, hogy megmaradt munkaképességét használja. Az új törekvések szerint a vál­lalatoknak nemcsak érdeke, hanem kötelessége is a meg­változott munkaképességű em­berek foglalkoztatása. Termé­szetesen állami dotáció ösz­tönzi őket erre. Ugyanakkor a dolgozókat a keresetkiegészí­tés új, az eddiginél jóval ked­vezőbb rendszere segíti a vál­lalkozásban. Persze mindennek az alap­ja a pontos statisztika, ugyan­is nem ismerjük hány megvál­tozott munkaképességű ember von ma Magyarországon, hol, milyen munkakörökben dolgoz­nak, egyáltalán milyen irányú segítségre van szükségük. Ismert, hogy ez év január 1-től a dotációk rendszere job­ban ösztönöz a foglalkoztatás­ra, rendkívül megnőtt a dotá­cióra pályázók száma. Kiderült azonban, hogy bár a pályáza­tok nem ütköznek a jogsza­bályokban rögzítettekbe, még­sem a jogalkotók célja valósul meg, mert a kért összeget nem a valós helyzet alapján pá­lyázzák, így kideríthetetlen az is, mire költik. Mindez a pon­tos megfogalmazásra és a szi­gorú ellenőrzésre inti az új rendelkezéseket előkészítőket. Az ellenőrzésben esetleg szerepet kaphatnának azok a rehabilitációs bizottságok is, amelyeknek szakemberei két­napos tanácskozást kezdtek tegnap Harkányban, a Dráva Szállóban. A rendezvényt dr. Reményi Jenő, a Baranya Me­gyei Tanács V. B. egészségügyi osztályvezető-helyettese nyitot­ta meg, ezt követően a résztve­vők tájékozta'tást kaptak dr. Rózsa Józseftől, az Állami Bér és Munkaügyi Hivatal főosz­tályvezetőjétől, Karsai Lószló- nétól, a Pénzügyminisztérium szociálpolitikai osztályának munkatársától és Winter Zsu­zsától, az Egészségügyi Minisz­térium munkatársától a foglal­koztatási rehabilitáció új alap­jairól, a várható jogszabályok­ról. Tulajdonképpen tapaszta­latcsere, a kölcsönös tájékozta­tás fóruma ez a kétnapos program, mert az új elképze­lések megvalósításában várják a rehabilitációval foglalkozó szakemberek véleményét és közreműködését. Többek között előadások hangzanak el a Ba­ranyában kísérletképpen beve­zetett rehabilitációs alap ter­veiről, a mozgáskorlátozotta­kat foglalkoztató Alfa Ipari Vállalat tevékenységéről. Gáldonyi- M. Mozgásba lendül a követke­ző években a munkaerőpiac a munkaerő-gazdálkodást szabá­lyozó jogszabályok életbe lépte­tésével. Mindenképpen változik az a kép, amelyet ma a hirde­tési rovatok vagy a cégek fel­vételt hirdető táblái mutatnak. Egyszóval csökken a munkaerő- hiány. Mindennek következmé­Őrlik a kalocsai paprikát Még tart a fűszerpaprika szedése, de a Kalocsai Ag­ráripari Egyesülés paprika­gyárában már a korábban leszedett csöveket őrlik a hengerek. A gyár a tavalyi­nál nagyobb mennyiségű, összesen mintegy 7500 ton­nányi termésre számít, amelynek tárolásából, előké­szítéséből részt vállalnak a partnergazdaságok és a ház­táji termelők is. A KAGE- gazdasógokban négy nagy­teljesítményű szárító készíti elő őrlésre a paprikát, a háztáji gazdaságokban pe­dig a hagyományos módon, az ereszaljára függesztett necchálókban, füzérekben végzik az utóérlelést. Áz előmérések szerint az idei termés jobb minőségű, mint a korábbi években. így a kalocsaiak arra számíta­nak, hogy visszahódíthatják, sőt még bővíthetik is az utóbbi években elvesztett piacokat. Már jelentkeztek új vevők Japánból és az Egyesült Államokból. A pia­ci versenyképesség érdeké­ben százmillió forintos beru­házással korszerűsítik a ka­locsai paprika feldolgozását és a csomagolását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom