Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)
1986-10-18 / 287. szám
A pécsi tömegközlekedési hálózat kialakításában nagy jelentősége van a hagyományoknak és a terepviszonyoknak. Az 1913-ban megnyílt villamosvasút, majd a motorizációval együtt kialakuló és fejlődő autóbuszüzem-hálózata kiterjedt utazási lehetőséget teremtett meg. így maradhatott máig is versenyképes a tömegközlekedés az ország egyik személyautóval legjobban ellátott városában. Az elismertség az egy lakosra eső évi utazási számmal jellemezhető. Utasszám millió 1940. 4,2 1950. 13,4 1960. 25,6 1970. 60,9 1980. 90,0 1985. 131,7 10 percnél sűrűbben A város terjeszkedését északról a Mecsek, délről a vasútvonal akadályozta, így az ipartelepekhez, döntően a bányaüzemekhez kapcsolódó kelet-nyugati tömegközlekedési tengely alakult ki. A felüljárók megépülésével a hálózat kiegészült az intenzíven fejlődő déli városrész vonalaival. Az elmúlt években a ,,T” betűre hasonlító vonalhálózat több elemmel bővült. A déli városrész közlekedési kiszolgálására jellemző ún. hurokjárati rendszer mellett közvetlen ösz- szekötés valósult meg a keleti és nyugati végállomással (1, 29-es vonal), illetve új vonalak nyitására került .sor (18, 25, M- járatok). A kiszolgálás színvonala javult a működő vonalakon való járatsűrítéssel, illetve a gyorsjárati rendszer beindításával. Pécsett a PANNON VOLÁN naponta több mint 4100 járatot indít napi 30 000 km teljesítménnyel. A hálózat több mint felén, csúcsidőben 10 percnél sűrűbb a tömegközlekedés. A vonalakon 436 megállóhely van, ezek átlagos távolsága 640 m. így a város lakott területének mintegy •98n j,-a 300 m-es rá- gyaloglással elérheti a tömeg- közlekedési járműveket. Egyirányú terhelés A fejlődés ellentmondásokat is teremtett. A történeti értékekkel teli városközpont nem terhelhető autóbusz-pályaudvarral; azon más járatszerkezettel is megoldható vonalakat átvezetni ugyancsak.nagy felelősség. Alapvető kérdés az is, miképpen kövesse a tömegközlekedési hálózat a városszerkezet módosulását. Az utazási idények csúcsidőre koncentrálódnak és egyirányú terhelést jelentenek különösen a déli városrészben. Az sem mellékes, hogy egy gazdálkodó vállalat miképpen tud megfelelni a közüzemi jéllegnek. Megtartani a színvonalat! A Lenin térre kerülnek a Kossuth téri járatok - Átépítik a Budai csomópontot, új helyen a Siklósi úti autóbusz-állomás - Megoldódik a Tettye tömegközlekedése - Korszerű utastájékoztatás A hálózatfejlesztés a közlekedési infrastruktúra függvénye, annak bevezetése a közlekedési beruházások megvalósításával egyidejűleg fog történni. A Lenin téri decentrum teljes rekonstrukciójának befejezése után a Kossuth téri, a bálicsi és a donátusi járatok letelepítése. A Budai állomás forgalmi csomópontjának átépítése, az átszállási körülmények javítása után, a kelet—nyugati tömeg- közlekedési hálózat átrendezése, gyorsjárati rendszer bevezetése. A déli városrészben, a Siklósi úti autóbuszállomás áthelyezése, új vonalak nyitása (Nagyárpád, 7-es szerkezeti égység), expressz járatok beindítása. Az ún. északi és keleti érintő út megépítése a Tettye és környékének tömegközlekedési megoldása. . Az átlapolt közlekedési rendszerhez, valamint az esetlegesen belépő troli üzemághoz kapcsolódó, elosztó funkciójú balo- kányi decentrum megépítése. A déli összekötőút belépésével közvetlen kertvárosi kapcsolat az ipari területekkel. Újmecsekali'a korszerűsítése, a troli üzemág fogadására való felkészítése. A nyugati lakóterület bővítésével új vonal nyitása. Mindezek szoros függőségben vannak a város és a PANNON VOLÁN fejlesztési forrásaival, ezért a hálózat módosítását szakaszosan kell megvalósítani. Mindezeket felismerve, Pécs általános rendezési tervéhez il- lesztetten, a városi tanácsülés 1979-ben elfogadta az UVA- TERV 1995-ig szóló hálózat- és forgalomtejlesztési tervét. Ebben nagyrátörő célok fogalmazódtak meg. A terv időarányosan nem valósult meg és több tényező ismeretében valószínűsíthető, hogy nem is realizálódA hálózat módosítását 1984- ben határozta el a PANNON VOLÁN Vállalat. Alapelvei: © Az ún. átlapolt közlekedési hálózat megvalósítása továbbra is cél. Szükségszerű a kelet-nyugati, valamint az észak-déli törzsvonalakhoz több ponton kapcsolódó ún. ráhordó hat. A város állandó lakosságszáma ugyanis a tervvel szemben mérsékeltebben növekszik, tovább folytatódik a lakóterület átrendeződése, fokozódik a környezetvédelemmel szembeni társadalmi elvárás, jelentősen csökkentek a város és a PANNON VOLÁN fejlesztési célú forrásai. Az autóbusz-állomány műszaki-erkölcsi avulása fokozódott. Új igény, hogy a vállalati megjelenés és az utastájékoztatás jobban feleljen meg a város rangjának. Mindezek figyelembevételével a tömegközlekedés szervezésében előtérbe kerülnek azok a megoldások, melyek a hálózat módosításával egyidejűleg eredményezik a kiszolgálási színvonal megtartását, egyes tényezőkben a tömegigényeknek megfelelő javítását. járatszerkezet arányának növelése. <2) A vonal-, illetve járatszerkezet változása során felszabaduló km-teljesítmények újraelosztása a tömegigényeknek megfelelően valósuljon meg. (3) A peremkerületek járatgyakoriságát növelni kell és átszállással jobb eljutási lehetőséget kell biztosítani. Az átszállási kényszerrel az eljutási idő ne növekedjék, kedvezőbb végállomási („decentrumi") csatlakozások, gyors- és expressz-já- rati rendszer beléptetésével. © A hálózatmódosítások szolgálják a környezet- és városvédő szempontokat. (D A hálózat infrastruktúrájának változásával egyidejűleg be kell vezetni egy áttekinthetőbb, korszerűbb járatszómozási és utastájékoztatási rendszert. A lakosság véleménye A PANNON VOLÁN széles körű információs bázisra kíván támaszkodni, ezért az október 30-i városi tanácsülés elé terjeszti javaslatait. Ezt megelőzően a tanácskozási központokban ismerteti terveit, október 27-én a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójában közlekedési fórur mon szerepel, annak érdekében, hogy a visszaigazolt tervek alapján, 1987. január 1-jévela Kossuth tér forgalmát fogadó Lenin téri változásokkal, új vonalszámozással, korszerűbb utastájékoztatással állhasson az utazóközönség elé. A forgalom- és hólózatmódosítási változásokat a Dunántúli Napló október 25-i, szombati számában térképpel együtt mutatjuk be. Idegenforgalmi prognózis Telt ház Jövőre is? Számítások szerint idén 16 millió külföldi turista érkezik Magyarországra. Az idegenforgalom dollárbevétele az első nyolc hónapban a tavalyihoz képest 25 százalékkal emelkedett, év végéig várhatóan meghaladja a 300 millió dollárt. A tapasztalatok szerint nőtt a vendégek pénzköltése is. Tavaly az egy turistára eső átlag 18 dollár volt, ami az idei év első felében már napi 20 dollárra emelkedett. Az érdeklődés hazánk iránt keleten és nyugaton egyaránt fokozódik. Ezt jelzi, hogy jövőre még többen választják a magyarországi üdülést, nyaralást. Sőt, néhány külföldi utazási iroda felfedezte, hogy nemcsak a főszezonra, de előtte és utána • is érdemes csoportokat szervezni. Legnagyobb vonzása a gyógyvizeinknek van, az előrejelzések szerint a következő évben még több fürdővendég érkezik hozzánk.- Ilyen még nem volt, gyakorlatilag már szeptemberben mindent eladtunk — mondja 6. HÉTVÉGE Moldván László, a Mecsek Tourist harkányi kirendeltségének vezetője. — Tárgyaltunk a házigazdákkal, körlevelet adtunk ,kí, hirdetéseket jelentettünk meg, így próbáljuk a szállás- kapacitást növelni. Szeretnénk bevonni azokat a társasüdülőket is, amelyek eddig nem voltak teljesen kihasználva. — Nem rontja az esélyeket, hogy a többi utazási irodánál is hasonlóak a törekvések? — Ismét bebizonyosodott, hogy Harkány nemcsak Magyarországon, de egész Európában közkedveltségnek örvend. Nagyon megnőtt az érdeklődés Hollandiából, a szocialista országokból is. Például sokan érkeznek Csehszlovákiából, de jönnek Ausztriából, az NSZK-ból és az északi országokból is. — A hírek szerint a következő évre teljesen új területekről is kaptak megrendeléseket. — Jelentkezett egy dán utazási iroda, amely tíznapos turnusokban főleg nyugdíjasokat hoz. A norvégek és a finnek többnyire egyénileg jönnek. Szerződést kötöttünk az egyik legnagyobb nyugatnémet utazási irodával, a Neckermann- nal, akik májustól októberig, jövőre folyamatosan küldenek vendégeket Harkányba. A magyarországi idegenforgalom 5 százaléka, a belföldi vendégforgalom 7,5 százaléka, míg a"nemzetközi forgalom 3,2 százaléka bonyolódik Baranyában. Ha összevetjük ezeket a számokat más idegenforgalmi területek adataival, azt látjuk, hogy a kiemelt üdülőkörzetnek nyilvánított Dunakanyar és a Velencei-tó forgalma is ugyanennyi. A legtöbb turistát minden évben Pécs és Harkány vonzza. Az utóbbi másfél évtizedben három és félszeresére nőttek a kempingférőhelyek, tizennyolc- szorosára emelkedett a fizetővendégszolgálat, mégis gond a vendégek elhelyezése. Főleg az olcsó szálláshely kevés. Harkányban pedig a kereskedelmi és vendéglátó egységek, az ellátás színvonala a fogadóképesség gátja. Néhány éven belül a Mecsek—Villányi hegység térségét a kiemelt idegenforgalmi körzetek közé sorolják. Adottságai — a forgalmat és a kínálat sokszínűségét illetően — mindenképpen megvannak ehhez. Egyedül a fogadóképességet kell javítani. A külföldi turista ugyanis cseppet sem törődik azzal, milyen a tájegység hivatalos besorolása, számára egy a fontos: megkapja-e az igényelt szolgáltatásokat, vagy sem. Az érdeklődés növekszik, jövőre még több üdülő- és gyógy- vendég érkezik. Hiba lenne, ha ez a lehetőség kihasználatlanul maradna, ha az idelátogatók rossz tapasztalatokkal térnének jövőre haza. F. D. Az országyűlésnek az ellen- forradalmat követő első 1957. május 9-én kezdődő ülésszakán, a Kádár János vezetése alatt álló, új tagokkal kibővített kormány megválasztásával véget ért az állami „ideiglenesség”. A forradalmi munkás-paraszt kormány féléves tevékenységéről Kádár János számolt be. A jövő feladatairól szólva erőteljesen hangsúlyozta a közélet demokratizálásának szükségességet. Szóba került egy elvi kérdés is: a több- párt-rendszer ügye. Kétségtelen, hogy 1948. után a koalíciós pártok hasznosan tevékenykedhettek volna tovább, de a régi pártvezetőség ezt a lehetőséget megakadályozta. Egy évtized után „a történelmet nem lehet visszaforgatni”, különösen mert az ellenforradalom napjaiban a . pártok újjáalakulása a polgári restau- rációs törekvések jegyében imént végbe, és az esetleges pártviszályok az olyan nagyon szükséges nemzeti egységet szétszaggatták volna. „Magától értetődően az alapvető elvi állásfoglalás, amely a koalícióra vonatkozik, nem zárja ki, ellenkezőleg, feltételezi és megkívánja, hogy a közügyek intézésében ne csak ikommunisták vegyenek részt.” — E 'kijelentésnek hat héttel később, az MSZMP Országos Értekezlete mintegy intézményesített biztosítékot adott, amikor határozatban szögezte le: „A párt építésével szorosan összefüggő kérdés annak az elvnek gyakorlati érvényesítése, hogy hazánkban a párttisztség kivételével minden közfunkciót pártonkívüli is betölthet”. Ennek az elvnek érvényesítése- három évtized tapasztalata mutatja - a magyar társadalmi életnek olyan alapfeltétele lett, amely nemcsak a közélet demokratizmúsát határozta meg, hanem a párt és a tömegek, a vezetés és a tömegek kapcsolatának, a kölcsönös bizalomnak erős pillére is. A június 27—29-i országos pártértekezlet feladata az volt, hogy áttekintve a november 4-e óta megtett utat, különösen a párt újjászervezésének folyamatát, megszüntesse az ideiglenességet, megvizsgálja, bevált-e az új politikai irányvonal, és összegezze ennek a politikának végrehajtásában szerzett tapasztalatokat. A kétfrontos harc elvének elfogadása, és még inkább alkalmazása 'kérdésében - az „általában egyetértünk" hangoztatása mellett - tulajdonképpen november 4-től kezdve folyt a kimondott vagy kimondatlan vita a pártaktíva, a párttagság körében. Voltak, akik csak részben ismerték fel és el a szektás, dogmatikus hibák szerepét az ellenforradalmi lázadás kirobbanásában, és túlnyomóan a revizionista csoport ténykedését, felelősségét jelölték meg, mint okot. Ennek megfelelően „keményebb” politikát követeltek az MSZMP-től, és a vezetésnek szemére hányták engedékenységét. Mások, másik egyoldalúsággal, a revizionista hibákat lebecsülve, csak a szek- tarianizmust okolták, sőt, gyakran az egész felszabadulás utáni évtizedben a tévedéseket látták túlsúlyban. E vitának új lendületet adott Révai Józsefnek, a régi pártvezetés egykori tagjának — egyébként a magyar és a nemzetközi mozgalom kitűnő ideológusának és jótollú pub- licisztájának — fellépése. A Népszabadság 1957. március 7-i számában Eszmei tisztaságot címmel cikket írt, amelyben sok helyes részletmegál- lapítcs mellett hamis és igen veszélyes alaptételből indult ki. Mivel a revizionizmus az adott pillanatban fő veszély — hiszen az bizonyult az ellenséges elemek szövetségesének az ellenforradalmi periódusban — helytelenítette, hogy (szerinte) a párt . propagandájában és gyakorlatában eluralkodott a szektás-dogmatikus hibák bírálata. Vagyis, feledve vagy elhanyagolva azt a tapasztalatot, hogy ameny- nyiben a revizionista elhajlást a tudatos ellenforradalmi, res- taurációs erők szövetségesének, akkor a szektás politikát az események, a lázadás táptalajának tekinthetjük, Révai József kétfrontos harc helyett lényegében egyfrontost akart a pártra erőltetni. Révai cikke tiltakozó hullámot váltott ki a Népszabadság hasábjain. Az egyik hozzászóló igen találóan fogalmazott: „Nagy Imre példátlan osztályárulása nem lehet menlevél Rákosi Mátyás számára". ‘ Az országos pártértekezleten a vita tovább folytatódott, főleg Révai József felszólalása nyomán. Révai azt fejtegette, hogy különbséget kell tenni a jobb- és baloldali elhajlás között. Az utóbbit tulajdonképpen bocsánatos bűnnek minősítette. Révai József nézetei, amelyeket a pártértekezlet visszautasított, valójában segítették azt, hogy a kétfrontos harc fontosságát még inkább meg- ■ értse a párt közvéleménye. Kádár János válaszbeszédében nyíltan szemébe vágta Révainak, hogy a „bukott vezetőség zászlaját lobogtatta meg”. A pártegységet a decemberi határozat alapján és szellemében kell felfogni és védeni, vagyis a régi vezetésnek nincs helye ebben, annak hibái nem menthetők. Ennek megfelelően fogalmazódott meg az országos értekezlet határozata is hangsúlyozva: „rendkívül fontos, hogy soha többé sem jobbra, sem balra ne engedjük eltéríteni a pártot a helyes útról”. Az országos értekezlet a revizionizmus és dogmatizmus eszmei alapjait vizsgálva kimutatta, hogy bár látszatra szöges ellentétben állnak egymással, de van nagyon is közös vonásuk. Mindkettőnek a kispolgári eszmevilág a gyökere, és ha érvényesül befolyásuk, amint a magyar tapasztalatok különösen 1953-tól kezdve bizonyították, kölcsönösen táplálva egymást, egyaránt a szocializmust ássák alá. Megint csak az MSZMP vezetésének új szellemét és stílusát ’ mutatta, hogy az előadói beszéd, majd a felszólalások és a zárszó is nagyon sokat foglalkozott, mint az előrehaladás nagy veszélyével, a vezetők körében újra lábra- kapó elbizakodottsággal. Kádár János emlékeztetett arra, hogy a hatalom meghódítása után a hibák gyökere az az illúzió volt, hogy az ellenséggel könnyűszerrel el lehet bánni, és a tömegek mindennapi megnyerése ügyünk számára nem fontos dolog. Pedig állandóan figyelemmel kell kísérni a lakosság hangúlatát, véleményét, értékelését a pártról, nehogy hibába essünk. „Tessék most kimenni a városban az utcára, vagy falun a főtérre akár ünnep-, akár hétköznapon, vagy vegyenek részt pártrendezvényen, ezrek és ezrek mondják, hogy éljen a párt, éljen a népköztársaság, éljen a szovjet-magyar barátság. De ha annak idején az ellenséa elfelejtette, hogy Magyarországon százezrek vannak a szocialista forradalom mellett — ha nem is láthatók -, mi ne kövessük el ugya i- azt a hibát. Tudnunk kell. hogy ha április 4-én vagy május elsején 700 ezer, 800 ezer, 900 ezer ember tüntet céljaink és elveink mellett, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan tömegek az országban, amelyek még az ellenség ideológiai, politikai befolyása alatt vannak. Csak ma nem annyira aktívak és nem any- nyira láthatók. Ez is arra figyelmeztet, hogy ne bízzuk el magukat." E józan szemlélet, amely párosult a tömegek megnyeréséért folytatott harc elvi • és gyakorlati kérdéseinek részletes taglalásával, a legértékesebb jellemzője volt az országos pártértekézletnek, és mindinkább úrrá váló sajátossága az MSZMP egész tevékenységének. (Következik: A munkásosztály és szövetségesei) Nemes János / A szocializmus megújulásának útja (10.) Az országos pártértekezlet
