Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)
1986-10-18 / 287. szám
Új országgyűlési képviselők Különleges pécsi kezdeményezés Dr. Balogh Gábor Nemrég egy országgyűlési képviselői csoportgyűlésen, amelyen meghívottként részt vett a Magyar Posta egyik vezetője is, dr. Balogh Gábor, Mohács és körzete választókerületének képviselője igencsak szenvedélyes hangon szólalt fel. Ecsetelte Mohács és környékének rendkívül rossz, a munkát bénító telefonhelyzetét. 35 millió forint értékű telefon- kábelt fektettek le egy-két éve egy olyan ígérettel: megoldódik Mohács telefongondja. Most kiderült, ebből ebben a tervciklusban semmi nem lesz. Későbbi beszélgetésünkkor még azt is elmondta, egy budapesti telefon lebonyloítása egy napot vesz igénybe. A munkaidejének jelentős hányada telik el improduktív módon.- Történt valami lépés ez- ügyben a képviselői ülés óta? — kérdeztem dr. Balogh Gábort.- Csak annyi, hogy a postának még a nyáron írtunk levelet, kértük, közöljék, mire számíthatunk. Azóta még nem kaptunk választ. Dr. Balogh Gábor, a Mohácsi Farostlemezgyár műszaki igazgatóhelyettese. 1959 óta ez a gyár a munkahelye. Vegyész- mérnökként kezdte, a laboratóriumban az analitikai munkák és különböző kísérletek irányítója volt, később a minőségellenőrző csoport vezetője. 1967-ben fejezte be a soproni egyetem faipari mérnöki karának levelező tagozatát. 1972- ben megírta doktori disszertációját, 1978-ban a fejlesztési és beruházási osztály vezetője lett és 1980-tól dolgozik jelenlegi beosztásában. A tavalyi év kettős sikert is hozott az életében. A soproni egyetemen a falemez gyártástani tanszéken előadóként is dolgozik, megszervezte, hogy a faipari hallgatók a mohácsi gyárban tölthetik gyakorlati idejüket. —, tavaly megkapta a címzetes „egyetemi tanári kinevezést. És az 1985-ös év hozta az ország- gyűlési képviselőséget is. — Erre végképp nem számítottam — mondja Balogh Gábor. — Csak baráti rábeszélésre vállaltam a másodjelöltséget. Amikor a munkatársak a szavazás másnapján gratuláltak, azt hittem, csak tréfálnak. Én álmomban sem gondoltam, hogy így lesz, annak ellenére se, hogy másodjelöltként vettem részt a választásokon. Hogy nekem ez mit jelent? Nagyon sokat. Ügy vélem, még többet tudok tenni az embereinkért, hiszen a gyár dolgozói jórészt a választókörzetemből valókr Hét község tartozik hozzám és egy kivételével már mindenhová eljutottam. — Ebben az új minőségben imilyen új feladatokkal találkozott és sikerült-e valamely területén intézni valamit - amit általában elvárnak a képviselőktől? — Mint országgyűlési képviselőnek, már sikerélményeim is vannak. Régi problémája volt Dunaszekcsőnek, hogy a falun - és az út alatt — átfolyó Lánka-patak medre eliszaposodott, nagyobb esőzések idején nemcsak a község egyes részeit veszélyezteti, de a nagyforgalmú utat is. Most sikerült megszervezni a kitisztítását, a KPM vállalta el. Az OVH-tól is sikerült olyan információt szerezni, hogy a dunai védfalrendszer továbbépítését megkezdik és e tervidőszakban be is fejezik. Sikerül a régóta kért Homorúd és Hercegszántó közötti út építését is elkezdeni. Nagy kitérőt vágnak le majd ezzel és a falvakat ellátó, valamint a szolgáltató gépjárművek körjáratot tudnak szervezni. — Személy szerint önnek mit jelent, mit adott az országgyűlési képviselőség.- Szép feladat ez, még akkor is, ha az eddigi ugyancsak sok elfoglaltságom mellett ez még több munkát jelent. Időről időre nagy mennyiségű írásos anyagot kapok és ezeket alaposan át kell tanulmányozni ahhoz, hogy kellő információkkal rendelkezzem. Erre rendszerint már csak a késő esti, éjszakai órákban kerül sor. De megéri, mert ez az a plusz, amit adott ez a megbízatás, azt, hogy más területekről is bővebb ismeretekhez jutok. Nekem nagyobb önbizalmat is adott. Például észrevettem, hogy amikor a cég ügyeit intézem, különös respektje van annak, hogy országgyűlési képviselő lettem. Furcsa módon még a külföldi üzletkötéseknél is érzem ezt. Most voltam például Olaszországban üzleti úton. A tolmács elárulta, hogy én képviselő vagyok. Mondták — bravó —, akkor én szenátor vagyok és elismerően rázták a kezem. Elég szép összegű megrendelést sikerült nyélbeütnöm. S. Zs. \ Sikerül a Homorúd és Hercegszántó közötti út építését is elkezdeni Koordinációs alap Megteremti a partnerek fizetőképességét - világosabb és valósághű elszámolás Annak idején a 70-es években, amikor a pincekárok elhárításához kapcsolódóan nagyarányú közműfelújítások indultak Pécsett, az lett volna a kívánatos, hogy egy-egy szűkebb területen gyors egymásutánban újítsák fel a közműveket, de az egymásutániság többnyire megbukott azon, hogy az adott időben ennek, vagy annak a közműtulajdonos vállalatnak nem volt meg az arra a munkára fordítható pénze. S akkor hangzott el az óhaj: „Persze, ha létezne koordinációs alap . . ." Vagyis olyan pénzügyi alapra lett volna szükség, amelyből a város megelőlegezhette volna bizonyos munkák költségeit. Ma van. Igaz, nem szabad ezt tízmilliókban elképzelni. 1981-ben a megye és a város 3—3 millió forintot tett "le az asztalra. Azóta is évente 2—3 milliót fordítanak ilyen célra abból a felismerésből, hogy a belvárosi rehabilitáció a tulajdontól független egyidejű tevékenységet feltételez tervezésben, kivitelezésben és finanszírozásban egyaránt. Itt egy különleges pécsi kezdeményezésről van szó, amit a kormányzati szervek - nevezetesen a Pénzügyminisztérium és az Építésügyi és Városfejlesztési .Minisztériumtámogatott. A támogatás elvi egyetértést jelent, s nem további pénzforrást, azt mindenkor a helyi eszközökből kell kiszorítani. De még így is jó, hiszen olyan célok megvalósításához nyújt segítséget, amik enélkül kudarcra lennének kárhoztatva. Egy mai példával illusztráljuk a dolgot. Jelenleg ha valaki telefonos lakásból elköltözik, a telefont nem viheti magával, várnia kell a sorára, s akkor juthat előnyhöz, ha telefonkötvényt jegyez. Aki a belvárosban lakik, s a rehabilitáció miatt kiköltöztetik, nem a maga jószántából megy új, esetleg végleges lakásba. Ér- heti-e még egy hátrány a kényszer miatt? A város nemleges választ ad és a koordinációs alapból veszik meg a telefonkötvényt, s ezzel az áthelyezés lehetőségét. De térjünk vissza a koordinációs alap „születéséhez”. Az egyidejűség szükségessége felkészületlenül érte az együttműködőket, meg kellett teremteni a partnerek fizetőképességét. A koordinációs alap lényegében megelőlegezi a később keletkező forrósokat. Tulajdonképpen egyoldalú hitelforrásról van szó, mert hiányzik a „másik oldal" előle- gezési lehetősége: „ma van pénzem, befizetem tehát a tanácsnak a holnapi felújításra ...” A helyzet ugyanis az, hogy a vállalatok a kötelező befizetéseikkel is hátralékban vannak, nem hogy előre fizessenek valpmiért. Természetesen ma már az eredetinél kiterjedtebb „hatáskört” lát el a 'koordinációs alap. Megvan pl. annak a lehetősége, hogy a lakóházfelújítási alap sérelme nélkül elvégezhetők legyenek mindazok a teendők — közmű, ud- varépítés, helyiséggazdálkodási feladatok stb. — amelyek a A Jókai u. 5. sz. ház belső felújítással együtt jelennek meg, (amelyek egy új lakóterületen a lakásberuházástól elkülönítetten jelentkeznek, így nem terhelik a lakásra vetített költségeket), de az együttes elszámolás a belvárosi rehabilitációnál korábban félreértések forrása volt. Tehát világosabb és valósághű lehet az elszámolás. Aztán védett régészeti területről lévén szó, a legváratlanabb pillanatokban kerülhetnek elő megmentendő leletek, mint pl. legutóbb a Széchenyi téren az új közvilágítási kandeláberek alapos- zásakor a római kori sírok. E leletmentő munkára most 40 000 forintot tudott adni a város a koordinációs alapból. Az új általános rendezési terv jóváhagyása után, a városrészek részletes rendezési terveinek az ismeretében bizonyára eldől majd, hogy számos, korábban lebontásra ítélt ház megmarad. Ezek többnyire magántulajdonban vannak (a belvárosban egyébként kb. 45 százalék a magán- tulajdonú ingatlanok aránya), ami azzal jár, hogy fel kell szólítani a tulajdonosokat a tatarozásra, esetleg kényszertatarozást kell elrendelni. Ez viszont a költségek meghitelezését teszi szükségessé. A tulajdonosok többsége ugyanis — idős nyugdíjasokról van szó — nem rendelkezik a kellő anyagiakkal. udvara Cseri László felvétele Korábban a koordinációs alapból részesedtek a kivitelező cégek is kapacitásfejlesztő kisgépbeszerzésekre, s ezeket ma nagy haszonnal alkalmazzák a belvárosi munkákon. Ezt a fajta hitelnyújtást most már határozottan ellenzik: a versenyhelyzetből következik, hogy aki vállalkozik az ilyen munkára, az rendelkezzék is a hozzávaló eszközökkel. Most, 1986—1987 fordulóján fokozódik a koordinációs alap szerepe: folyamatban lévő munkák befejezését, jövő éviek indítását kell esetleg segíteni. Ilyen pl. a városfal újabb szakaszának a helyreállítása is. Ezért határozott a legutóbbi ülésén úgy a városi tanács végrehajtó bizottsága, hogy a lakóházfelújítási alapból 8 millió forint elkülönítésével kelt növelni a koordinációs alapot. — Hársfai István „Egyszer karolj át egy fát!” Szép megjelenésű cigóny- almanach látott napvilágot a TIT Országos Központja Cigány Ismeretterjesztő Bizottsága gondozásában „Egyszer karolj át egy fát!" címmel, összeállította Murányi Gábor. A beszélgetések, regényrészietek, versek, műfordítások, filmballadák, önvallomások, tanulmányrészletek, szociográfiák, leírások szerzőinek egy része az irodalom és képzőművészet cigány származású képviselői, akik szólnak a ci-‘ gányságról a cigányodnak,á cigányságról a nem cigányoknak. A szerzők másik része azokhoz tartozik, akik eddigi munkásságuk sotán 4. HÉTVÉGE nemcsak találkoztak e kérdéskörrel, hanem sokat tettek a probléma megoldásáért. A kötet Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront főtitkárával történt beszélgetéssel indul. A rendkívül tanulságos interjú elkészítésére azért került sor, mert a népfronton belül megalakult az Országos Cigánytanács. Célja, hogy az etnikum maga jusson társadalmi-politikai képviselethez, érdekképviseleti fórumhoz, ahol szó lehet munkavállalásról, iskoláztatásról, képzésről, egészség- ügyi ellátásról, sőt társadalmi beilleszkedésről is. De a népforont nem szeretné az Országos Cigánytanács működését kizárólag olyan ügyekre korlátozni, amelyekben direkt és közvetlen szerepelnek a cigányság problémái, hanem hatáskörét olyan ügyekre is szeretné kiterjeszteni, amelyekben a cigányság érdekei „csupán csak” érintve vannak. Az interjút egy regényrészlet követi „Káli hét élete" címmel, Lakatos Menyhértnek, a Cigányok Kulturális Szövetsége elnökének tollából. Az olvasó ezután egy lírai betéttel találkozik. A versek szerzői: Balogh Attila, Horváth Gyula, Kovács József, Osztojkán Béla, Rostás-Farkas György, Szepesi József, Gyarmati Farkas Dezső és Choli Da- róczi József. Utóbbi munkái cigányul és magyarul is olvashatók. A keretet Osztojkán Béla: „Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen" című regényrészlete teremti meg. A közölt verseket, regény- részleteket mintegy alátámasztva Csengey Dénes cigány írókkal és költőkkel foglalkozik a magyar irodalomban. Bár megfogalmazza saját állásfoglalását, dilemmáit a cigányság beilleszkedésével kapcsolatban, tanulmányának kétségtelenül nagyon értékes része, ahol Lakatos Menyhért regényeivel foglalkozik, aki a tradicionális cigányközösségből kilépve, munkásságát a cigányság beilleszkedésének feltételeit kialakítani igyekvő vállalkozássá tette. Szól Holdosi József regényeiről, Osztojkán Béla magyar nyelvű cigány prózájáról és lírájáról, valamint Bari Károly cigány költőről, akinek tizenhét éves korában jelent meg az első kötete, akit Kodály Zoltánná, Nagy László és Latinovics Zoltán is üdvözölt. A tanulmány után Lojko Lakatos József: „Tátosok” című filmballadája olvasható. Ezután ismét egy- jól elkülöníthető blokk következik, amelyben Ember Mária, Szepesi József és Murányi Gábor cigányfestőkkel és képeikkel foglalkozik: Péli Tamással, aiki háromnégy éves korában már festett, aki járt a Budapesti Képzőművészeti Gimnáziumba, ösztöndíjas volt az amszterdami Királyi Föisko,- lán is, Péli Ildikóval, akinek más mondanivalója, formakincse, színkultúrája van, mint bátyjának, Szentand- rássy Istvánnal, az autodidakta művésszel és Balázs Jánossal, az első jelentős magyarországi cigány festőművésszel. Szorosan ide tartozik Koltai Magdolna írása a szép sikereket elért komlói rajzszakkörről, a közben már felnőtté vált szakköri tagok további sorsáról, életéről. Fátyol Tivadar és Diósi Ágnes a cigányzenével foglalkoznak. Choli Daróczi József, az Országos Cigánytanács elnöke megkapóan ír gyermekkoráról, ifjúkoráról és Indiáról. Kovács József „Láthatatlan tömegsírok" címmel az európai cigányság a fasizmus alatti üldöztetéséről, a deportálásokról ír. Szepesi József egy szociográfiát közöl „Telepiek" címmel, Diósi Ágnes egy cigányiskolával foglalkozik. A kötetet a cigányklubokról szóló beszélgetés zárja. A „riporter” Javorniczky István, beszélgetőpartnere Daróczi Ágnes, a Népművészeti Intézet munkatársa. A TIT Országos Központjának 'ez a vállalkozása hozzájárul ahhoz, hogy egy teljesebb, hitelesebb képet kapjunk a magyarországi cigányságról. Dr. Erdődi Gyula, a Baranya Megyei Tanács V. B. társadalompolitikai titkára
