Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)

1986-10-14 / 283. szám

1986. október 14., kedd Dunantüii nnnió 3 Belvíz­rendezés Tizenhat község gazdasági társasága Tizenhat, zömmel bara­nyai község belterületi vízrendező gazdasági tár­saságot alakított azzal a céllal, hogy az anyagi erő­ket koncentrálva vízelveze­tő-árkokat létesítsen, illetve a meglévőket felújítsa. A társaság tagjai - Baranya- jenő, Bikái, Egyházaskozár, Gödre, Hosszúhetény, Ma- gyarhertelend, Magyar­szék, Mágocs, Mázaszász- vár, Mindszentgodisa, Vásárosdombó, Abaliget, Orfű, Hetvehely és Ka- posszekcső - között Sásd egyfajta összefogó, köz­ponti szerepet játszik. A kijelölt munkák kivitelező­je, szakmai irányítója a Sásdon működő Baranya. Csatorna menti Vízgazdál­kodási és Talajvédelmi Társulat lesz. Az összva- gyoni hozzájárulás 15 szá­zalékát is ők állják, míg a szóban forgó községek belterületi nagyságuk ará­nyában fizetnek és termé­szetesen megyei támoga­tást is kapnak. Mit jelent ez a nagy volumenű megbízatás a Baranya-csatorna menti Vízgazdálkodási és Talaj- védelmi Társulatnak? — kérdeztük Bregó Jánost, az építési osztály vezető­jét. — fő profilunk eddig is a vízelvezető-árkok építé­se, burkolása volt, csak a lakossági megrendelések hiányában főleg mezőgaz­dasági területeken dol­goztunk. Egyetlen kivétel Mecsekpölöske pozitív, de egyedülálló példája, ahol a lakosság vállalta a 7 millió forintos költséget a Kaszánya-patak meder- burkolására. Gyakran kényszerültünk ki a moz- gásszférónkból, vagy vál­laltunk területünkhöz csak lazán kapcsolódó munká­kat, mint pl. vasútépítés, telefonkábel fektetés. A társaság beindulásával végre megvalósulhat a községekkel való állandó, kölcsönös kapcsolatunk, a mi személyi és gépi feltételeink is kia'knózha- tóbbá válnak, a közsé­gekben biztosított lesz az árvízelvezetés. Évente át­lag másfél millió forint értékű munkát végeztünk, a jövőben ez most akár a többszörösére emelked­het. A jelenleg kész, végle­ges szerződéstervezetet még ebben az évben tes­tületük elé viszik az érde­kelt tanácsok. A tényleges munkát a jövő év január 1-jével kezdik. fffjr év alatt megtérülő beruházás Férfi zakókat varrnak a Kaposvári Ruhagyár pécsi üzemében Fotó: Proksza László Munkaszervezés a Kaposvári Ruhagyárban Á pécsi telephely egy év múlva kerül sorra Megfeleződött a Kaposvári Ruhagyár pécsi telephelyének a létszáma az utóbbi tíz évben, jelenleg már alig éri el a két­száz főt. — A háromszázalékos idei fejlesztés helyett legalább tíz- százalékos adómentes emelésre lenne szükség, akkor érnénk el a hatvanezer forintos bérszín­vonalat. S még ezzel sem lenne garantált, hogy a létszámcsök­kenés megáll - mondja Szige­ti Miklós, a Kaposvári Ruha­gyár műszaki igazgatóhelyette­se. - A termelés és a bérezés nincs szinkronban, a ruhaipar az utolsó helyet foglalja el bérszínvonal dolgában az or­szágos listán. A létszámcsökkenés súlyosan érinti a ruhagyárat, mert a ter­mékei keresettek, s a termelés­nek tulajdonképpen a munka­erő a korlátja, az adott gépi berendezések egyműszakos használása elpazarolt többletet rejt. Ezzel szemben Pécsett is át kellett térniük a korábbi két- műszakos foglalkoztatás helyett az egyműszakosra, mivel a sza­lagrendszerű termeléshez szük­séges dolgozószám elérte azt a kritikus pontot, amely már a termelékenységet rontotta az­zal, hogy egy dolgozóra na­gyobb műveletcsoport jutott. Az egy műszakra visszaállással a teljesítményszint tíz százalékot javult.- Az idei évkezdetet nehezí­tette az is, hogy alap- és kel­lékanyagok nem érkeztek be kellő mennyiségben az ország­ba, így a ruhagyárak több na­pos leállásra kényszerültek - tájékoztat Szigeti Miklós. — Mi még szerencsés helyzetben vol­tunk, mert vállalati szinten mindössze egy-két napos sza- badságoltatás volt. A második negyedév indulásával fokozato­san javult a helyzet, jöttek a tőkés megrendelések, s az anyaghiány is megszűnt. A pécsi telephelyet varrodai és befejezési műveletek végzé­sére szerelték fel, hasonlóan a többi négy telephelyhez, me­lyek Somogy megyében talál­hatók. A gépi ellátottság azo­nos szintű a központi gyáréval. A TEXTIMA varrógépek, bár tíz évnél is régebbiek, de még mindig megbízhatók. Gondok a speciális gépeknél (ujjbevarró, gomblyukkötő, gombozó) mu­tatkoznak, mivel ezeket tőkés piacról kellene beszerezni. A célgépek üzembe állítása elen­gedhetetlen a női-férfi felsőru­házatot, zakót, kabátot, blézert készítő Kaposvári Ruhagyárban, s mégsincs beszerzési lehetősé­gük. Pedig termékeik fele tőkés piacon, tíz százaléka szocialista országban talál vevőre. Gépbeszerzés híján a jelen­legi adottságok mellett elérni a maximális termelést — e cél ve­zérelte a gyárat, amikor meg­valósítható beruházásként a munkaszervezést választotta. A vállalati szinten öt-hatmilliós befektetés megtérülési ideje egy év mindössze, az általa be­következő tizenöt százalékos ter­melésfelfutás következtében.- A mozdulatelemzés mód­szerével a VORG, a Vörös Ok­tóber Ruhagyár Fejlesztő-Szer- vező-Szolgáltotó Leányvállalata a munkahelyszervezést és a nor­maképzést 1985 elején kezdte a központi gyárban, a zakó­gyártó részlegnél, s idén no­vemberre érjük el a félezer dol­gozót érintő egységes normát Kaposváron. Ez feszítettebb kö­vetelményt jelent, ugyanis ti­zenöt százalékkal magasabb a telephelyeken jelenleg alkal­mazott normáknál.- A munkaszervezés ütkö­zött-e ellenállásba?- Kezdetben igen. Azonban a 3 M, a mozdulatelemzésen ala­puló munkaszervezés nyomón lerövidült az elkészítési" idő, a darabszóm nőtt, s dolgozóink az öthónapos begyakorlási idő végére természetesnek vették, hogy gyorsabbá, kényelmeseb­bé vált a munka. A csúsztató­asztalok eltűntek, szerepüket alsó és felső gurulós kocsik vet­ték át. A normaidők meghatá­rozásához ötszázféle termék egyenként száz-szózhúsz műve­letét kellett elemezni. A telephelyeken a VORG szakemberei mellett szerzett ta­pasztalatok alapján a Kapos­vári Ruhagyár saját erőből végzi el a szervezést. A pécsi telephelyen jövő nyáron kezdik azokat a karbantartási és fel­újítási munkákat, melyek a szervezést megelőzően szüksé­gesek. A munkahelyek megter­vezése ugyanis néhol teremát­alakítással is jár. A konkrét szervezésre 1987 végén, 1988 elején kerül sor. Eredménye­ként több fizetéshez, korsze­rűbb munkafeltételekhez jutnak a pécsi dolgozók. L. Cs. K. Naprakész információk a vállalati munkaerőigényekről Pécsett 1983-ban alakult meg a Munkaügyi Szolgálta­tó Iroda. Tapasztalatai alap­iján hoztáik létre 1985 máju­sában Baranya megye to­vábbi négy városában — Mohácson, Komlón, Siklóson és Szigetváron — a munka- közvetítés új intézményeit. Alaipvető szolgáltatásaik közé tartozik a vállalatok munkaerőigényeinek felmé­rése. A vállalaták a negyed­évék végén jelzik, milyen munkakörbe és milyen bér­alappal kívánnak felvenni dolgozókat. De az irodának negyedév közben jelentkező munkaerőigényekről is nap­rakész információkkal kell rendelkeznie. Ezt szolgálják a rendszeres munkahélyfel- táró látogatások. 1986 szeptemberétől él az o rendelkezés, amely szerint ha egy vállalót létszámle­építése a tíz főt meghalad­ja, ezt három hónappal Munkaügyi Szolgáltató Iroda Állást kínálnak a munkát keresőknek Elhelyezkedési támogatás előbb jeleznie kell az irodá­nak. Itt munkalehetőséget ajánlanak a dolgozóknak. Ha ez nem megfelelő vagy nincs szobád munkaihely, ak­kor a felmondási időt hat hónappal meghosszabbítják. Miután a félév is eredmény­telenül telt el, akkor elhe­lyezkedési támogatásban ré­szesítik a dolgozót. Ennek összege az első három hó­napban a nettó átlagkere­set 75 százaléka, további há­rom hónapon keresztül pe­dig 60 százaléka. Természe­tesen a munkát keresőnek havonta egy alkalommal je­lentkeznie kell az irodánál, de ennél rövidebb időt is meghatározhatnak. Aki ezt elmulasztja, az elesik a ked­vezményektől. Az iroda más szolgáltatást is nyújt. Például idősek, be­tegek kérhetnek gondozást, ellátást. Alkatmi munkavál­lalásra is lehetőség van, ezt elsősoriban építkezők, gaz­dálkodók és most ősszel a szüretelek veszik igénybe. Az irodát felkereső mun­kavállalókat ha a jelentke­zéskor nincs megfelelő mun­kahely számukra, nyilvántar­tásba veszik, majd írásban kapnak értesítést a lehetősé­gekről. A szigetvári Munkaügyi Szolgáltató Iroda egyéves tapasztalatai szerint a szak­mával rendelkezőknek külö­nösebb elhelyezkedési gond­jaik nincsenek. Viszont ne­hézséget okoz a fiatalkorú­ak, a szakmával nem rendel­kezők a kizárólag egy mű­szakos munkára jelentkező nők, valamint a gimnáziu­mot végzettek elhelyezése. Óvári Zsuzsanna A szocializmus megújulásának útja (6.) Az ellenforradalom füzében Az ellenforradalom az 1956. október 23-i tömegtüntetéssel kezdődött. Az előzmény az volt, hogy október 6-ón óriási tömegek demonstratív részvé­tele kíséretében temették el Rajk Lászlót és mártírtársait a budapesti Kerepesi úti teme­tőben. A párttagság megren­dülése és morális bűntudata tovább fokozódott. Október közepétől mind lázasabb lett a légkör az egyetemeken és főiskolákon, éjszakába nyúl­tak a viták, amelyeken a hangadók a Nagy Imre-cso- port tagjai és hívei voltok. A legkülönbözőbb burkolt. sőt nyílt rendszer-, párt-, szovjet­ellenes követelések és felhí­vások fogalmazódtak meg pontokba foglalva, amelyeket röpiratokon is terjesztettek. Október 22-én pedig a bu­dapesti 'Műszaki Egyetem diák­gyűlése másnapra tüntetésre hívta a többi egyetemet is. A pártvezetés — amelynek legprominensebb tagjai októ­ber 23-án reggel érkeztek- vissza belgrádi tárgyalásaikról — megint rosszul értékelte a helyzetet, és ingadozónak mu­tatkozott. 'Először a 'belügymi­niszterrel betiltatta a tünte­tést, majd néhány óra múlva — tiltakozások és nyomós ha­tására - visszavonatta az in­tézkedést, sőt felszólította bu­dapesti szervezeteinek egy ré­szét -, valamint a DISZ útján annak tagságát is — vegye­nek részt a tüntetésen, hogy ott ők adhassák meg a han­got. Ez az „álljunk az élére" elképzelés nem is volt olyan rossz. Lengyelországban ugyan­ezekben a napokban nagy méretben — vagyis nem egy­szerűen egy tüntetésre szű­kítve — lényegében ez tör­tént. Az új pártvezetés, ame­lyet a népszerű Gomulka vett át, az ottani nagy társadalmi megmozdulás élére állt, és némi jobboldali kitérés után sikerült neki a robbanást el­kerülve, a pártot és az egész társadalmat visszavezetni a kétfrontos harc, a megújulás útjára. Csakhogy az MDP- nek ekkor nem volt ereje és ideje sem egy ilyen bonyolult akció lefolytatásához. A tüntetésnek — amely a lengyel változásokkal való szo- íidarizá lás címén indult, és ezért a Bem-szobornál kez­dődött — az élén a Nagy Imre-csoport, illetve irányzatá­nak hívei álltak. De nagyon hamar felülkerekedtek a tün­tetők közt meghúzódó, szer­vezett szélsőjobboldali elemek, és nemcsak nacionalista és szovjetellenes jelszavakat han­goztattak, hanem letépték a vörös zászlót, kivágták a nem­zeti lobogóból a népköztársa­sági címert, gyűlölködést szí­tottak a karhatalmi erőkkel szemben. Először a rádió szék­haza, majd a párt napilapjá­nak szerkesztőségi épülete, s a telefonközpontok felé irá­nyították a tüntetőket. E he­lyeken már fegyveres csopor­tok is feltűntek. A fegyvereket és szállító eszközöket raktá­rakból, laktanyákból, rendőr­őrsökről, üzemőröktől erőszak­kal szerezték meg. így indult a fegyveres támadás —, amely természetesen valamilyen for­mában koordinálva volt és nem nélkülözte a katonai és helyi ismereteket sem — min­denekelőtt a Magyar Rádió, mint az egész országot besu­gárzó hírközlő szerv és más fontos intézmények ellen. A pórt- és az államvezetés eközben megint habozott és késlekedett az ellenlépések megtételében. A Központi Ve­zetőség egész éjjel ülésezett, sebtében visszavette soraiba és a Politikai Bizottságba is Nagy Imrét, és kineveztette miniszterelnökké. Aztán nem­csak magyar alakulatokat mozgósított a védelemre, ha­nem statáriumot rendelt el, ki­járási tilalmat léptetett életbe, és a szovjet hadsereg beavat­kozását is kérte. Október 25-én végre kibon­takozhatott volna az ellentá­madás, amelyet a KV által kiküldött katonai bizottság nemcsak a fővárosi karhatal­mi erőkkel, hanem vidékről is felvezényelt alakulatokkal akart végrehajtani. A KV ülése ezen a napon, a tehetetlennek bi­zonyult és népszerűtlen Gerő Ernő helyett Kádár Jánost vá­lasztotta első titkárrá. Egyben Nagy 'Imre és hívei kénysze­rítő nyomására békés eszkö­zökkel, fegyverletételre való felhívással próbálta a felke­lést felszámolni. A katonai ak­ciót leállították, és ezzel per­sze a fegyveres erők tagjait bizonytalanná tették és demo­ralizálták is. Az ellenforradalmárok vi­szont — a párt szervezetlensé­gét és a vezetés bénultságát látva - erőre kaptak, és most indultak csak igazán roham­ra. Nagy Imre és csoportja is erősítette pozícióit, és azt kezdte el szorgalmazni, hogy a felkelést nyilvánítsák „nem­zeti demokratikus forradalom­má". A KV egy ideig ellen­állt, de végül október 28-án engedett, ezzel a párt dezor- ganizálásq teljessé vált, Nagy Imre rádiónyilatkozatában nyomban hírül adta, hogy a „forradalom” elérte célját, a fegyveres erőknek tűzszüneti parancsot adtak, a felkelők osztagait beillesztették az ál­lami fegyveres testületekbe, tárgyalásokat kezdtek a szov­jet haderőknek Magyarország­ról való kivonulásáról. Az el­lenforradalmi erők a tűzszü­netet ,a pártbizottságok, in­tézmények, üzemek megro­hamozására használták fel, és nem egyszerűen beépültek a fegyveres erőkbe, hanem át­vették azok vezetését. Kisza- badítottáka börtönök foglyait, egyáltalán nem megkülönböz­tetve a 'köztörvényeseket és a politikai okokból elítélteket. A bűnözők hamar feltűntek a fegyveres csoportokban. Az ut­cákon és az üzemekben, in­tézményekben megkezdődött az embervadászat, a kommu­nisták üldözése. Október 30-ón Nagy Imre bejelentette az egypártrend- szer megszűnését. Újra ala­kultak az egykori koalíciós pártok — köztük a Szociál­demokrata Párt is — visszaállt a koalíciós kormányzati rend­szer, és még tucatnyi szélső- jobboldali párt működésbe lépett és kaparintott kezébe sajtóorgánumot is. Ugyanezen a napon az MDP KV elnök­sége is kimondta a párt fel­oszlatását, helyette Magyar Szocialista Munkáspárt néven új párt alakult. Az Intéző Bi­zottságnak Kádár János is tagja lett. Ezen a napon tá­madták meg a leggátlástala­nabb lumpen elemekből ver­buválódott ellenforradalmi osz­tagok a Budapesti Pártbizott­ságot, és miután azt elfoglal­ták — a kormány semmit sem tett annak érdekében, hogy megvédjék az ostromlottakat— bestiális kegyetlenséggel le­gyilkolták a -pártmunkásokai és az őrséget. A Nagy lmreJkormány órá­ról órára egyre inkább jobbra hajlott. November 1-jén a koi- mányelnök, aki átvette a kül­ügyi tárcát is, rádióbeszédben jelentette be, hogy Magyaror­szág kilépett a Varsói Szer­ződésből, semlegesnek nyilvá­nítja magát,- és kéri, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezet“ tűzze napirendjére a magyar kérdés megtárgyalását. A szocialista rendszer ezzel nemcsak az országon belül rendült meg, hanem Nagy Imréék koalíciós szövetségben és a régi feudális-burzsoá read 'híveinek aktív támogatá­sával megváltoztatni tervezték a Magyar Népköztársaság nemzetközi pozícióját is. Sza­bad utat nyitva ezzel is egy burzsoá restauráció előtt. (Kivetkezik: A Forradalmi Munkás-paraszt Kormány) Nemes József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom