Dunántúli Napló, 1986. szeptember (43. évfolyam, 240-269. szám)
1986-09-20 / 259. szám
Emlékszem a régire, a járási székhely nagyközségre. Az ötvenes évek végén poros, kopott házsorok, szilánkok „spriccelte” foltok a falakon . . . 1944—45 telén hónapokig mozgott a front itt, a Margit-vonal eme szakaszán. A sebeket „befódoz- tók”; tovább működött a cérnagyár, a konzervgyár meg egy sor kisebb üzem. Atádnak ipara, kisipara mindig volt. De más se igen . . . Jelentős történelmi múltja, tradíciói sajátos természeti vagy földrajzi adottságai nincsenek. Teremtett hát magának teret, hagyományt, új értékeket. Három évtizedes barátság fűzi őket egymáshoz. Intellektuális nyitottság, összetartozás — ez tehát az egyik tényező, amely széles kapcsolataik révén — óhatatlanul kisugárzik a város értelmiségi rétegeire is. A másik: mindannyian idevalósiak. Nagyatád s környéke, ez a lankás-erdős belsősomogyi táj a nevelőjük. És így lokál- patrióták, a szó legnemesebb értelmében. Ami jó arányban mély önismeret; derűs-kedvesen ironikus önkontroll nálunk. Ma is, akár 20-25 éve. S voltaképp ez is kisugárzó hatású. Sétára indulunk Hamvas János tanácselnökkel a városmag sejtett régi s az ifjú lakótelepek fiatal utcáin, sétányain. Kilépve a Városi Tanács egyszerű, de szép, modern épületéből, gyönyörködöm. Előtte, mögötte tágas, levegős, enyhet adó platánok. Odébb szomorúfüzek, szivarfák s frissebb ülte- tésű, de már lombosodó su- hóngok, díszcserjék. Takaros látvány a szépen nyírt pázsit üdezöldjében, ah'ol most is köpködi életadó vizét egy forgó-öntöző masina. „Törekedtünk a zöldövezet megtartására. Általában arra, maradjon valami a régi Áfádból. Épületrekonstrukcióval, konzerválással is. A városrekonstrukció során tilos volt egyetlen fát is kivágni. Ezek nyújtanak régies, ódon hangulatot" —, kezdi városismertetőjét a tanácselnök. A fő tér (Széchenyi tér) szívében, a gyógyfürdő körüli park, gesztenyesorával, sétányaival együtt századeleji telepítésű természetvédelmi terület. Távolabb az új lakóterületeken pedig mindenütt parkosítással gondoskodtak játszóterekről, pihenőhelyekről. Mind a három új lakótelephez egy-egy zöldövezet csatlakozik. Az átfogó rendezési terv előtt 3300, ma 5000 lakásban élnek az atádiak.-„fgy városvezetés nem lehet csak ipar-, óvoda- vagy csak lakásépités- ••párti«. Mindig együtt, a település egészét kell néznie, arányos fejlődésre törekedve. így épült párhuzamosan az infrastruktúra; lettek a nagy rekonstrukciók (konzervgyár, cérnagyár), az új gyárak (DANLIBIA); s fölépült a régió 600 ágyas kórháza; kiépültek az utak, üzlethálózatok" —, mutat körül kísérőm. A város értelmisége megháromszorozódott. S mindez körülbelül egy évtized alatt, a hetvenes évek elejétől 1983-ig. Sokat tett érte a lakosság, és sokat tettek a közületek. (A társadalmi munka értéke 1971 — 1982. között 67,5 millió Ft, ebből a lakosság közcélú tevékenysége, főleg óvodák építésében, megközelíti a 17 millió Ft-ot.) „És hát — fűzi tovább a szót — szerintem egy vezetést nagyon el kell marasztalni, ha Új közintézmények a város szívében. A Városi Tanács, a nőtlen tisztilak, az adóhivatal és a dél-somogyi A. C. székhaza. Mindez együttvéve benne van abban, amit a nagyatádi Hild-érem másik oldalának tekinthetünk. A 68-as út egyik kereszteződése Nagyatád belvárosában, háttérben a 600 ágyas kórházépület. valamilyen lehetősége adódik, és azt nem használja ki. így született voltaképpen a művésztelep is . . A Nagyatádi Nemzetközi Faszobrász Alkotótelep (Intersymposion) — megyei és országos támogatással — a fiatal város tanácsának és közösségének áldozatkészségéből jött létre. Szem előtt tartva a telep művészeti és közművelődési jelentőségét, Somogy hagyományait. 1975-ben kezdődött, s ma a villányi szoborparknál kb. háromszor nagyobb kiterjedésű, enyhén lankás-pázsitos területen — egymástól jókora távolságra — gigantikus fakompozíciók és figurális plasztikák tárulnak elénk. (1986-ban már mintegy 60 alkotás.) Talpazatukon kis táblácskák. Valamennyit nevek és nemzetek fémjelzik; magyar, francia, olasz, csehszlovák, argentin, japán, szovjet, belga, lengyel, román, finn és más szobrászok alkotásai. Aki ide vetődik, nehezen szabadul a látvány, a körbejárhatóság varázsától. Azon a tájon, hol évszázados hagyomány a fafaragás; és amely egyúttal az ország er- dőben-fában egyik leggazdagabb területe. Időközben eljutottunk a dús lombú ősparkhoz. A főtér szívében nemrég fejeződött be a gyógyfürdő bővítése, fölújítása. A 45 C fokos alkáli-hidrokarbo- nátos víz sokféle reumatikus és gyomorbántalom ellenszere. (A kórház reumatológiai osztályának kiszolgáló részlegeként.) Rekonstrukciója során új gyógyászati szárny épült, a legmodernebb terápiás eszközökkel. ,,Három-négy éve vetődött fel — meséli Hamvas János, —: vagy felújítjuk, vagy felrobbantjuk . . . Bele kellett vágnunk, ahogyan sok másba is. A tervszerű, átgondolt és arányos felújítások híve vagyok. Magyarán: mindent fejleszteni kell, megőrizve a múlt értékeit is. Am a pénzek elaprózása helyett — mindig egyfélét egyszerre. De azt jól... 5 voltaképp ez határozza meg a jövő elképzeléseinket is." A városi fejlődés egységes koncepciója és szemlélete itt világosan körvonalazható. A végrehajtás ésszerű ütemezése, látható, tapintható valósága csakúgy. Jóllehet ez se ment viták, a másképp-akarások ütközései nélkül. S jól tudjuk, nemegyszer épp ezen a ponton a legjobb koncepció is csorbul: emberi kicsinyességeken, hiúságon. Itt vajon hogyan alakult ki ez a konstruktív szellem? Kérdenem se kell: emlékképeimből merítek. S ezek szerint két tényező meghatározó itt, a várossá fejlődéstől (1971.) a Hild-éremig, s nyilván a továbbiakban is. Sajátos véletlen ez: ismertem a város mai vezetőit jó 20- 25 éve. (Egy ideig itt katonáskodtam.) Együtt néztük, szenvedélyes vitákba merülve, az akkor forradalmian újat jelentő Alain Resnais-filmeket, a Sze- relmem Hiroshimát; s emlékszem éjszakába nyúló beszélgetésekre, irodalmunk akkortájt zsendülő szociográfikus műveiről, amikor a jelenkori valóság feltárásának még a gondolatától is hidegrázást kapott az akkori vezetőtípusúak többsége. Nagyatádon a hatvanas évek elején már vezetéslélektani előadássorozatot szerveztek, és hosszan sorolhatnám, a megismerés milyen szféráiba pillantott bele elsőként az a fiatal marxista értelmiségi tag, amelynek a tagjai ma — öten-hatan a város pórt- és állami vezetői. Nézem és hallgatom őket a fehér asztal mellett. Milyen fiatalok maradtak! Milyen szenvedéllyel, keményen, szókimondóba vitatkoznak ma is valami ^^^ffrdésről, ki-ki vérmérsékle- Te szerint. A város tanácselnöke olykor veri az asztalt az igaza mellett; az egykori népművelő derűs nyugalommal, a filozofikus hajlamú titkár (egyébként közgazdász) bölcs iróniával; a pártbizottság első titkára halk, okos megjegyzésekkel. Marja Lisa Mőki Panttila (Lahti): Találkozóhely c. faplasztikája a müvésztelepen. Nagyatád fiatal város. Mégis, ami itt másfél évtized alatt történt, arra mindenki fölfigyel. Akár átutazóban megáll s körbesétálja az árnyas fő teret; akár csak lelassítva tekintget jobbra, balra. Ml a titkáé várossá lett nagyközségnek? régi Atádot ismerte, vagy először jár erre, annak a rácso- dálkozás örömével. Hlagyatad Hol volt a csata? A mohácsi csata 460 évvel ezeleőtt zajlott le. A csatatér kutatása kb. másfél évszázadra tekint vissza. Rengeteg elmélet, magyarázat látott napvilágot. Tárgyi bizonyítékokkal azonban csak a csatateret kutató mohácsi munkásokból álló csoport tudott szolgálni. Elsősorban Szűcs József, aki harmincötévé kutatja a csatateret. Módszere: főleg szántás idején járja a barázdákat. Bármilyen tárgyi bizonyítékot talál, összegyűjti, térképére bejegyzi. Eredményei, melyeket nagyszerű régészeink már fel is tártak: — Lajmér. (A török alatt elpusztult falu., dr. Papp László tárta fel.) — A csatatér szélén népvándorlás kori temető (dr. Kiss Attila régész napjainkban is végzi e temető melletti terület további kutatását.) — Altinum maradványai. (A Nemzeti Múzeum igazgatója végzett ásatásokat.) — A csatatéri tömegsírok. (Dr. Papp László ásta ki 1960- ban). E két tömegsír köré építették az "Emlék-parkunkat 1976-ban. tatnak, a régi Borza és Majs közötti területen látható. Igazságtalan lennék, ha nem említeném meg Tóth Antalt és Saiga Istvánt, akik a magyar- országi területre eső csatatér kutatásában vettek részt. Sok, eddig nem ismert csatatéri titkot felfedtek a Jugoszláviába áteső területen Páv- kovics István és Jáksity Mátyás mohácsi sőkác munkáskutatók. Nevükhöz fűződik a Selska Bara nevű tóban ezerszámra fekvő emberi csontok megtalálása, (Bizonyára a csatatéren átfolyó egykori patak vagy folyó hordhatta oda a holttesteket. A volt Földvár egy-egy folyó mellett épült.) Ugyancsak nekik köszönhetjük, hogy a csatatér szélén megtalálták a híres török emléktemplom maradványait. A török ugyanis egy csodálatos szépségű templomot épített a legnagyobb győztes csatája emlékére. Hófehér márványból voltak a falai, a kupoláját arany lemezek borították. A török kiűzése után lerombolták, falait az építkezésekhez hordta szét a betelepült lakosság. A leghevesebb ütközet a csata alatt . elpusztult Földvár község előtt folyt le. Ezt kutatta idáig is minden történész, régész, csatatérkutató. Itt játszódott le a török cselvetése, itt lőtték halomra a keresztény sereget, itt kell keresni a többi tömegsírt is. Ha megtalálták egy elpusztult község helyét, rögtön ráfogták, hogy ez Földvár. Szűcs József több, mint tíz -'elepülést talált, amelyek hajdani területéről jobbágyok szerszámai, ’ cserépdarabok, őr-' lőkövek kerültek elő. Melyik lehet a tíz község közül Földvár? Csak az az egy lehetett, ahol a csatára utaló tárgyi bizonyítékok is napvilágot láttak: például földkohóban készült török ágyúgolyó, fegyverek, lópatkók. Térképünkön a titokzatos Földvár, amelyet szinte évszázadok óta kuA mellékelt képen lévő naszádhoz hasonlót emelt ki a Duna medréből Bélán István és fia, János.' Sok ágyúgolyót szállított a szerencsétlenül járt hajó. A kiemelés után tudtuk meg, hogy hol volt 1526-ban a mohácsi kikötő. A török hajóhad a csata előtt való napon hatezer katonával elérte a mohácsi kikötőt, és az ott rakodó magyar naszádokat elsüllyesztette, vagy elfogta. (Dselatszá- de török történetíró adatai.) Elméletek százszámra láttak eddig napvilágot, de a legtöbb bizonyítékkal napjainkig a mohácsi munkáskutatók szolgáltak. Kiss Béla HÉTVÉGE 7. Wallinger Endre
