Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)

1986-08-01 / 210. szám

Dunántúli napló 1986. augusztus 1., péntek Hagyomány Szegedi néprajzos Baranyáról Jellegzetes, bukkanós kiskassai utca hagyományos épitésü házakkal Gyűjtőúton Kiskassán Száz éve történt... Országos Dalárünnepély Pécsett, 1886-ban Kassa, Kiskassa. A Kis-elő- tcg újabb, mintegy megkü­lönböztető a Kassa városnév­től. Eredetére vonatkozóan ír­ták, hogy valamelyik Kos-elő- tagú családnévből származha­tott. Mária Terézia korabeli temploma őrszemként tekint az alatta húzódó, egykori né­met falura, amely mindössze egy hosszú utcából áll. Újpetre vagy Pécsdevecser felől nézve csodálatos ez a falu: részben dombra épült település. Népe — a kitelepí­tésekig (1947) — földművelés­sel és állattenyésztéssel fog­lalkozott. Állatállománya ma is gazdag, s a negyvenes éve­kig gyümölcs- és szőlőter­mesztése is igen jelentős volt. Az utcai bukkanok itt egy­mást érik. Két oldalán sorjá­zó hagyományos építésű ún. sváb házai különös benyo­mását adják a magyar lak­ta vidékről erre jövőnek.' A házak mérete vegyes: van itt igen módos gazdaház és igen szegény zsellér ház. Egyik előkertes, a másik az utcára épült. Némelyik gaz­daház olyan hatalmas (és a telek teljes hosszában nyúj- tódzó), hogy a szemközti ol­dalról sehogyan sem akarbe- leférni a fényképezőgép len­cséjébe. S ami fölöttébb szembeszökő, hogy sok ház­nak, nincsen, vagy csak oda­festett, imitált utcai ablaka van. A faluban 128 számozott lakóház közel hétszáz lélek lakik. A néhány itt maradt német családon kívül a Fel­vidékről idetelepített magyar, illetve Szabolcsból ideköltö­zött magyar családok élnek most itt, közigazgatásilag Új- petréhez tartozva. A „szögedi tanyavilág" Zá­kányszék határából kerültek ide másfél évtizeddel ez- előbb Barcsok Imréék, nékik voltam vendégük. — Házasságunk után és ide- költözésünk előtt bányász vol­tam itt, Baranyában. Megsze­rettem, megszoktam ezt a vi­déket, de arra, hogy egyszer lakni is ideköltözzek csalá­dostól, soha sem gondoltam. Sógorom révén kerültem, ke­rültünk ide. A mi házunknak se volt utcai ablaka. Mikor megcsináltattuk, betörték, mondván, hogy ne leseked- jünk senki után. Aztán meg­szokták, hogy ablakunk van. Van itt már másnak is. Kell az, hjszen ablak nélkül nem szép a ház utcai képe — me­sélik. Igen, Börcsök Imréék abla­kot nyitottak az utcai falon, hogy lássák az itteni életet, amely föltűnően más, mint a Szeged környéki kis falvaké. Zártabb, csöndesebb, titokza­tosabb. Házuk a falu fölső felének nyugati oldalán van, ennél fogva udvara lejtős az udvarvég felé. Nemrég épült a melléképület, melyben kony­ha és műhely van. A főépü­let frissen van kőporozva, benne szép bútorzat árulko­dik a gazdáék szorgalmáról. — Szép is, jó is itt, nem panaszkodunk. Mégis, ahogy az idő is lassan ballag fö­löttünk, egyre gyakrabban be­szélgetünk a feleségemmel ar­ról, hogy megöregedni még­iscsak vissza kellene men­nünk Szeged környékére, ha­za. Kedves, jó emberek élnek itt, de szinte mind idősek. Alig marad itt fiatal, mind elköltöznék, közelebb a mun­kahelyükhöz. Az idősekkel jó a kapcsolatunk, de köszöné­sen kívül alig beszélünk, nincs közös témánk. Látja, a há­zat rendbe tettük, sokba ke­rült. Csakhogy így sem kap­nánk érte annyit, amennyiért egy kis meghúzódó helyet — otthon. Itt nincsen ára aház­nak, mert innen csak elmen­nek az emberek. Téesz trak­toros vagyok, a feleségem Pé­csen dolgozik. Viszonylag jól keresünk, szépen megélünk. Amit bírunk, teszünk félre, hogy szaporodjon a haza- költözés díja. Néha lenne kedvünk szórakozásra is, de itt semmiféle alkalom és hely nincsen arra. Se mozi, se kul­turális élet, egyszóval sem­mi sincsen itt. Még közintéz­mény se, hogy ügyes-bajos dolgait Újpetrén intézi a kis­kassai ember. Oda járnak a gyerekek iskolába. Busz viszi- hozza őket. Itt mindenki éli a sajátosan zárt életét. Csak ilyenkor ülnek ki az utcára, mint ma este, amikor a fiúk a lányosházak elé májusfá­kat állítanak. Néhány fiatal, akik valamilyen diplomát sze­reztek. Mindegyik elköltözött innen, mert itt nem tud meg­élni, számára itt semmi féle munkalehetőség nincsen. ünnep van, május elseje. Bárhogyan szeretnék, még­sem sikerül látnom egyetlen ünneplőbe öltözött embert. El­mentem a templom felé, hát­ha oda megy valaki, s leg­alább láthatom, miként öltö­zik ünnepre az itt élő német, a felvidéki, vagy a szabolcsi ember. Alig öt-hat idős asz- szony van ott. Újpetréről jár ide a pap, kántor alighanem ritkábban, mert az orgona lakatja jócskán rozsdás már. A templom körül temető. A sírok rendszertelenül, de — fő­leg a református családoké — viszonylag rendezetten állnak. Rendezetlen viszont az itt la­kók lelki világa, élete is — érzésem szerint. Ami mégis vigasztalt: itt mindenki kö­szön mindenkinek, az idegen­nek is, előre. Kevesek közt is talán az egyetlen régi, szép falusi szokás . .. Ifj. Lele József Száz éve, 1886 nyarán nagy ünnepség zajlott le Pécsett: a hazai dalosmozgalom orszá­gos dalosünneppel tisztelgett az országos hírű Pécsi Dalárda előtt zászlószentelésük alkal­mából. Az 1862-ben alapított dalkör sikert sikerre halmozott az országos dalosversenyeken, addigra már az ország vezető énekkarává vált. Nem csoda tehát, ha az augusztus 11-től 16-ig megrendezett országos megmozduláson Magyarország sok területéről több ezer dalos és érdeklődő sereglett a met- csekalji városba. A sok vendég elhelyezésére összefogott a város. Erre az al­kalomra fából épített csarno­kot létesítettek a Majláth (ma: Kossuth) téren, Feiler (Földvári) Mihály, Lenkei Lajos és Váradi Ferenc szerkesztésében idősza­ki lapot jelentettek meg, a lá­togatók elhelyezésére magán- személyek is fölajánlották la­kásukat a szállodák, középüle­tek, kollégiummok, iskolák se­gítsége mellett. A kor híres, pécsi származású poétája, dr. Várady György alkalmi verset is írt „üdvözlet” címmel, mely­nek utolsó sorai így hangzot­tak: „Föl a zászlót, föl magas­ra! A dicsőség lobogtassa . . . Zengjetek dalt és a dalért: Arassatok ékes babért!” A vendégeket az indóházi fogadás után ünnepélyesen a Széchenyi téren köszöntötték 1886. augusztus 11-én, ahol je­len volt az akkori társadalmi élet minden jelentős képviselő­je Perczel Miklós főispánnal, Aidinger János polgármesterrel az élen. A forró hangúlatú gyűlésen maga a város polgár- mestere mondta a köszöntőt, az ismerkedési estre még aznap este sor került a Király (a mai Kossuth) utcai Hattyú-terem­ben, melyet ez alkalomra egy­benyitottak a szomszédos kaszi­nó helyiségeivel. A díszesen föllobogózott Majláth téri csarnokban, zsú­folt nézőtér előtt másnap kez­dődött meg a verseny, minden dalárda kötelező száma a Pe- tőfi-versre irt „A magyarok is­tene" c. kórusmű volt, melyet Hubay Jenő ez alkalomra írt. A szabadon választott műsort ismét egy nappal később mu­tatták be a kórusok, míg 14-én összkart alakítottak, és az 1200 főnyi énekkart maga Hubay Je­nő vezényelte. A nagy országos esemény al­kalmából még több más kultu­rális rendezvényre is sor került. A világ hírű Angster Orgona­gyár ekkor avatta föl a Belvá­rosi templom orgonáját, a Má­ria (a mai Déryné) utcai régi színházi épületben, az ún. Oertzen-házban pedig képző- művészeti kiállítást nyitottak meg, melyen a helyi művésze­ken kívül Barabás Miklós, Ma­darász Viktor, Munkácsy Mi­hály, Zichy Mihály képei, Kiss György szobrai is megtekint­hetők voltak. Az utolsó napon, augusztus 15-én tartotta a Pécsi Dalárda díszközgyűlését és zászlószente­lését. A közgyűlésen köszöntöt­ték mindenünnen az országos­hírű pécsi kórust, majd Rebe- rics Imre titkár olvasta föl az egyesület eddigi történetét. A felejthetetlen napot délután dísz-, este pedig ünnepi hang­verseny zárta, ez utóbbin hir­dették ki az országos dalos­verseny eredményét is. Ez alka­lommal az ország legjobb kó­rusai és a Pécsi Dalárda mű­sora hangzott el. Az országos dalosünnep hi­vatalosan 16-án, hétfőn ért vé­get a vendégek elutazásával. Az állomásra vivő úton a háza­kat föllobogóztók, fölvirágozták az ablakokat, és a lakosság az utcára kitódulva búcsúztatta a messziről ideérkezetteket, akik felejthetetlen napokat töl­töttek városunkban. A vendé­gek messzire vitték jó hírünket, ezzel is növelve városunk te­kintélyét, utánozhatatlan báját. Vargha Dezső levéltáros Falukép egykori zsellérházzal és módos gazdaházzal A közelmúltbari nyitották meg Nyírbátorban a felújított Báthori István Múzeumot, ahol a látogatók megtekinthetik a Nyírbátor évszázadai című állandó kiállítást is. A felújított épület impo­záns főhomlokzata. AZ ÉV EGYIK MAGYAR FILMSIKERE, A Falfürő augusztus 3—6-ig ismét LATHATÓ a pécsi Kossuth moziban. Gyermekkórház, Pécs, Nyár u. 8. Telefon: 13-144. ápolónővéreket és képesítés nélküli segédápolónőket, valamint takarítónőket. Hiuunk - uarunk! Ma 15.00—17.00 óra között a Kossuth L. utcai Hanglemezboltban, ahol a BIKINI EGYÜTTES DEDIKÁLJA legújabb lemezeitI SZÜLETTEK Ceglédi Éva, Meszler Balázs, Kér- ner Péter, Nagy Brigitta, Csikós Tí­mea, László Zsuzsanna, Krisztmann Andrea, Bánó Ildikó, Takács Berna­dett, Kerekes Richárd, Kanczler Csaba, Tancsik Attila, Werner Ta­más, Eördög Péter, Kováts Bálint, Dombóvári Eszter, Dombóvári Kinga, Kallós László, Köbli Zoltán, Kereszti Gergő, Szabó Péter, Szabó Eszter, Molnár Csenge, Szabó Emőke, Nagy Anna, Czékmány Edina, Vass Mária, Menyhei Csilla, Szíjártó Ferenc, Wohlschein János, Kiss Balázs, Ungi Tamás, Komjáti Áron, Dávid Gábor, Végh László, Tucssk Roland, Za- kupszki Tamás, Huszár András, Tóka Eszter, Hegedűs Kitti, Bischof Ber­nadett, Mátrai Tamás, Kafka László, Resszer Balázs, Rédai Gábor, Pap János, Kalányos Tibor, Kun Tibor, Kádár Péter, Stocker Ádám, Aszta­los László, Schleer László, Mester Beáta, Lakatos Nóra, Vukman Mó­nika, Szilágyi Imre, Derváli Miklós, Deák János, Farkas Bettina, Tömör Diána, Bánhegyi Norbert, Perlaky Balázs, Szegfű Hajnalka, Csikós Gergely, Márton József, Borbás Im­re, Fridrich Renáta, Gyurics Melin­da, Izsó Ágnes, Orsós Edina, Czé- der Zsolt, Pintér János, Tóth András, Keszthelyi Gábor, Keszthelyi Erzsé­bet, Schönberger Tünde, Forner Krisztina, Antal Anita, Kincses Andrea, Musztács Andrea, Mammel Balázs, Benovics Júlia, Kopár Ad­rienn, Török Viktória, Pfeifer Re­náta. Balázsfi Márton, Németi Adám, Hollósi László, Horváth Nor­bert, Antal László, Molnár Berta, Baumann Szilvia, Bódis Renáta, Farkas Zsuzsanna, Schmidt György, Nagy János, Szabó Krisztián, Sze­gedi Sarolta, Sárközi Pál, Pálfy Gábor, Kelemen Melinda, Kiss Klau­dia, Gödöny Krisztina, Molnár Ju­dit, Heidt Zsanett, Horváth Nor­bert, Harci Lajos, Mehlhoffer Dá­vid, Sánta Iván, Pájer Péter, Put- noki Veronika, Balogh Tünde, Szabó Melinda, Végh Viktória, Armbruszt Boglárka, Antal Judit, Antal Gá­bor, Kovács József, Gyúrók Máté, Major László, Könyves Dávid, Weib Krisztián, Molnár Zoltán, Gerner Adrienn, Berzsenyi Nikolett, Orsós Julianna, Hortobágyi Gyula, Pálin­kás Dániel, Mislyenácz Árpád, Tóth Attila, Gradwohl Anikó, Farkas Szilveszter, Malinás László, Kiász Péter, Babocsány Krisztián, Kunz Romána, Studi Mónika, Kiss Noémi, Ignácz Szilvia, Kiffer Andrea, Nagy Dezső, Zdroba Balázs, Gelb Mihály, Venturini Tamás, Bukovics Tamás, Galambos Balázs, Bernáth Lejla, Lakatos Zoltán, Szilárd Antónia, Árk Anikó, Somogyi Andrea, Kneif Diána, Nagy Gábor, Tóth Zoltán, Rapp András, Palkó Zsolt, Balog Tamás, Tiborcz György, Vasvári Gyula, Varga Zoltán, Ziitkovics Lí­via, Büki Piroska, Vörösvári Eszter, Pápist Gergő, Molnár Mária, Ken- deresi Tímea, Harangozó Zsolt, Pauska Zsolt, György István, Völ- gyesi Péter, Kerekes Viktor, Kerekes László, Horváth Éva, Dobos Katalin, Reith Imre, Sáska Tibor, Kelemen Csaba, Nagypál Zoltán, Mátyás Ju­dit, Siklói Zsanett, Kertész Agnes, Simó Boglárka, Puskás Anikó, Nagy Hajnalka, Orsós Ildikó, Gondos Noémi, Kovács Diána, Kurucz Esz­ter, Andróczi István,' Balázs Dávid, Szebényi Gergely, Tihanyi Zoltán, Lenkár Nóra, Gondos Anett, Kertész Balázs, Till Zsolt, Csery Nikolett. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Keller Árpád és Szabó Julianna, Belső Csaba és Dómján Judit, Gál Jenő és Lutz Ildikó, Dallos Ferenc és Jakab Anikó, Meláth Ferenc és Gyaraki Edina, Koósz András és Fodor Judit, Hamerli Tibor és Álló Andrea, Stolcz István és Tóth Eri­ka, dr. Páli Kálmán és Weisz Márta, Várnagy Miklós és Lukovnyák Ma­rianna, Cseke Lajos és Szigeti Klá­ra, Graics István és Divják Ibolya, Dombi Imre és Egres Gabriella, Nagy István és Ruboczki Mária, Hang Tibor és Dézsi Gabriella, Ig­nácz István és Ribarics Irén, Király Gyula és Pálfi Judit, Horváth Lajos és Bánusz Gyöngyi, Barna Viktor és Bodor Gyöngyi, Gógl Tamás és Schuller Éva, Lutz Károly és Makai Mária, Kovács Gábor és Horváth Gyöngyi, Molnár József és Szenes Éva, dr. Nagy László és Nagy Má­ria, Kukái Csaba és Tamás Ibolya, Váradi Sándor és Berghoffer Ildikó, Schmidt Károly és Demeter Gab­riella, Mike János és Berki Irén, Varga László és Kovács Irma, Mol­nár Miklós és dr. Csernus Zita, Ba- ráth Imre és Szombati Edit, Herr Róbert és Varga Tímea, Kapitány János és Kiss Csilla, Kolonics Endre és Gothárd Ágnes, Székelyi János és Orovicza Erzsébet, Tóth János és Szabó Ildikó, Horváth Lajos és Várnai Márta, Tóth Tibor és Ormosy Mária, Vincellér József és Németh Katalin, Németh László és Bálint Zsuzsanna, Jovics Csaba és Szabó Mónika, Kovács Zsolt és Méhn Tün­de, Vágvölgyi László és Tóth Kor­nélia, Jádi Ferenc és Till Melinda, Lukács László és Kislaki Zsuzsanna, Gondos Béla és Kovács Katalin, Kellényi Tamás és Menyhárt Ibolya, Kárpáti József és Gergely Mária, Pápista László és Tárnái Gabriella, Domián Gábor és Varga Györgyi, Lőrincz Tibor és Boros Ildikó, Huszka Antal és Fenyvesi Mária, Búzás Ist­ván és Bogdán Erzsébet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom